Ma folytatódik az ügyintézős sorozat, Norvégiába látogatunk, és ott nézzük meg, milyen ügyeket kell intéznünk, ha úgy döntünk, megreszkírozzuk az ottani munkavállalást. A kockázatokat már csak azért is fontos hangsúlyozni, mert elképesztően drága országról van szó, ahová még akkor is komoly tartalékkal érdemes csak elindulni, ha van munkánk, a bizonytalanra pedig kifejezetten nagy bátorság (vagy vaskos bankszámla) kell. Hogy ne legyen annyira száraz a poszt, régebbi norvégiai írásokból emeltem be egy-egy jellemző részletet. (Az Elintézendő ügyeink-sorozat korábbi részeit itt találjátok.) Természetesen ma is várom az észrevételeket, ha valamit rosszul írtam, jelezzétek, és javítom.
A biztonság kedvéért rögtön az elején szögezzük le, hogy Norvégia nem tagja az Európai Uniónak, így némileg más szabályok vonatkoznak ránk, magyarokra, mint az uniós tagállamokban.
Ezzel együtt is, magyar állampolgárként nincs szükségünk vízumra ahhoz, hogy beutazzunk Norvégiába, mi több, három hónapig tartózkodhatunk is az országban. Ha ennél hosszabban szeretnénk maradni és / vagy munkát vállalnánk, akkor viszont regisztráltatni kell magunkat, de ez nem egy bonyolult dolog, és jóformán automatikus (tartózkodási engedély nem kell).
A regisztráció a lakóhely szerinti norvég rendőrkapitányságon, vagy a külföldi munkavállalók számára létesített ügyfélfogadó hivatalokban történik. Azok, akik megfelelnek az előírásoknak – tehát akik eddig tartózkodási engedélyt kaphattak – regisztrációs igazolást kapnak kézhez, amely korlátlan ideig érvényes.
A kérelmet egy formanyomtatványon kell benyújtani (angolul a rémes neve Application for an EEA/EFTA Permit) kell benyújtani.
Természetesen szükségünk lesz bankszámlára is, de jó, ha tudjuk, hogy Norvégiában bankszámlát nyitni csak érvényes útlevéllel lehet, a személyazonosító igazolvány nem elegendő.
Korábban Dávid leírta, hogyan zajlott az ő esetében a folyamat: „Online regisztráció a rendőrség honlapján (ők intézik a bevándorlók ügyeit) kb. 3 perc alatt, majd személyesen beslattyog az ember és 5 perc átlagos sorban állás után kitölt 5 perc alatt 2 A4-es oldalt. Ide már kell a munkáltató igazolása!
Kap egy papírt, ezzel irány a személyi nyilvántartás. Itt átlagos 3 perc várakozás után kitölt az ember 2 darab A4-es oldalt és kész, ennyi volt. Két héten belül küldik is a megadott lakcímre a személyi számot, papírokat. Ergo egy nap alatt el lehet intézni mindent és az ember csak vár 2 hétig. A magyar bürokráciának lenne mit tanulnia, na! :)
Ami fontos, hogy a folyamat csak akkor működik, ha van munkáltatói igazolás és egy lakcím. Utóbbit nem kell külön igazolni, ha jól emlékszem. Viszont van a bevándorlástól számított 3 hónap haladék a bejelentésre. Szóval hivatalosan csak ennyi ideig lehet kinn munkakereséssel próbálkozni, de amúgy meg nem kell semmivel sem igazolni az érkezés időpontját.
Tehát ha az ember 5 hónap után megy a rendőrségre és azt mondja, hogy 2 hónapja érkezett, akkor is rendben lesz minden. Csak alapvetően a személyi szám nélkül nincs semmi. Se orvosi ellátás, se lakásbérlés, semmi”.
Fontos linkek
Bevándorlási Hivatal (angol)
Nyelvtudás
Norvégiában gyakorlatilag (nagyon kis túlzással) mindenki beszél angolul, ami egyfelől azért jó hír, mert ha ezzel mi is így vagyunk, az már nem egy rossz kiindulópont.
Olyannyira nem, hogy a legalább középszintű angol nyelvtudás elengedhetetlen mind a munkavállaláshoz, mind a napi ügyintézéshez, de ha komolyan gondoljuk az elhelyezkedést, akkor érdemes minél hamarabb nekiállni megtanulni norvégul, annál is inkább, mert azért a munkáltatók nagy része megköveteli valamely skandináv nyelv magas szintű ismeretét is.
„Itt mindenki beszél angolul, méghozzá elég jól, de egy idő után – főleg, ha az ember hosszútávra tervez – nélkülözhetetlen, hogy tudjon norvégul. A hivatalos ügyintézés is nagyrészt norvégul zajlik, én biztos, hogy elvesztem volna a párom nélkül az útvesztőben. Norvég nyelvtudás nélkül igen nehéz állást találni (persze vannak kivételek, ha az ember mérnök, orvos, vagy például reptéren dolgozik)" – írta Virág nem is olyan régen.
Ügyintézés, adózás
Mivel munkát vállalni érkezünk az országba, a munkába állás előtt két dologra feltétlenül szükségünk van: adókártyára (dallamos norvég nyelven: skattekort) és helyi személyazonosító számra, ezek nélkül nem kezdhetünk dolgozni.
Mindkettőt a norvég adóhatóságnál (Skatteetaten) kérvényezhetjük, ennek is megvan persze a formanyomtatványa.
A munkáltatónak értelemszerűen fizetnie kell utánunk a járulékokat, ezzel kerülünk be a társadalombiztosítási rendszerbe. Ellenőrizhetjük is, hogy nem trükközik-e a munkaadónk (nem nagyon szoktak), méghozzá a helyi adók beszedéséért felelős úgynevezett Kemnerkontor helyi hivatalában.
Minden év március végén, április elején kapunk egy, az előző évről szóló számlakivonatot, ennek alapján számolják ki, mennyi adó jár vissza. Ha norvég munkaadónál dolgozunk, akkor a visszatérítést általában júniusig, ha külföldinél, akkor októberig kapjuk meg.
A munkaadónk az adókártyánkat felhasználva vonja le az előleget a fizetésünkből. Az adókártya nagyon fontos dolog, például ezen szerepel a norvég személyi számunk is.
Ha dolgozunk és adózunk, egyúttal kötelezően tagjai leszünk a társadalombiztosítási rendszernek, ezért a munkaadó felel. Fontos tudni, hogy ha határozott munkaidejű szerződéssel dolgozunk egy külföldi munkáltatónak Norvégiában, akkor nem lesz helyi tb-nk.
Cserébe viszont tisztes támogatás jár, például akkor, ha gyermekünk születik, mint Katának.
„Ebben az országban nagyon támogatják az embert. Nekem az első vizsgálattól a szülésig minden ingyen volt! Azt hiszem nem meglepő, hogy csodálatos élmény volt világra hozni a gyerekem. Egyáltalán nem éreztem magam kórházban; inkább családi hangulattal, szeretettel, segítséggel vettek körül a nővérkék…
Az állam egy évre támogatja az anyukákat; választhatsz 48 hétig a fizud 100%-t, vagy 58 hétig 80%-ot kapsz. Ezután pedig barátságos mini óvodák várják a gyereket, ahol 3 felnőtt vigyáz mondjuk 6-7 gyerekre. (A pelenka pl. olcsóbb, mint otthon)”.
Az ügyintézést viszont nem nagyon kapkodják el a norvégok, miként erről egy korábbi posztjában Zoli is írt: „Igen lassan csordogálnak a hivatalos ügyek. De ha egyszer sikerül magad regisztrálnod a rendszerbe, akkor hirtelen ez az egész átvált egy félelmetesen egyszerű és barátságos rendszerbe.
A lakásunkban az internet beállítása (miután megvolt a szerződés) körülbelül öt percet vett igénybe például. A telefon előfizetésem feltételeinek módosítása még ennyi sem volt, és online el tudtam intézni.
Időnként azt érzem, hogy fényévekkel előttünk járnak bizonyos dolgokban (pl. a szelektív hulladékgyűjtésben, vagy online adminisztrációban), más dolgokban jobb volt az otthoni rendszer.
Minden ügyintézés feltétele az ún. ID-number (személyi szám, ami a TB és adószámod egyben), ezt csak munkaszerződés függvényében adnak. Amíg nincs munkád, semmit nem tudsz intézni. Ezért voltunk nagyon szerencsések, hogy rögtön érkezéskor kaptunk szerződést."
Fontos linkek
Adóhatóság (Skatteetaten)
Külföldiek szolgáltatóközpontja
Közlekedési hatóság, autóregisztráció
Megélhetés
Ne kövessük el azt a hibát, hogy átszámoljuk a norvégiai fizetést forintra, mert ugyan rendkívül csábítóan hangzanak a sokszázezres keresetek, de az ország iszonyatosan drága. Olyannyira, hogy a hivatalos oldalak szerint is mind a javak, mind a szolgáltatások területén Európa legdrágább országa, 2012-ben például az árszínvonal 59 százalékkal haladta meg az Európai Unió átlagát.
A szállás, a közlekedés, az élelmiszer árak a magyarországi árszint nagyon többszörösei (konkrét árakat nem írok, úgyis elavul gyorsan, de az arányok állandóak). Mindez azt jelenti, hogy ne induljunk el megfelelő anyagi fedezet, utasbiztosítás és a hazautazást biztosító feltételek (repülőjegy, gépkocsi stb.) nélkül!
„Ha valaki ide készülne esetleg, annak elsősorban azt tanácsolnám, hogy minél több tartalékot halmozzon fel otthon. Én a hat év alatt, amit csak tudtam, félreraktam. Az ebből összegyűlt pénznek a harmada elment az első hónapban (leginkább ételre és tömegközlekedésre), a többit pedig a kaució elvitte.
Viszont ha nem lett volna ez a tartalék, akkor nem tudtunk volna ilyen gyorsan elköltözni a motelből, ahol 3 hónapig laktunk. Mindezek után elégé sokkoló volt, hogy az első kéthavi fizetésem több volt annál, mint amit otthon félre tudtam tenni hat év alatt" – írta Zoli a már említette és linkelt posztjában.
Munkavállalás
A fentiekből következik, hogy nagyon tanácsos már Magyarországról megpróbálni munkát keresni, hogy minél rövidebb legyen az az idő, amíg a tartalékainkból kell élni.
Speciális szabályok vonatkoznak az építőiparban dolgozókra, nekik ugyanis még idénymunka esetén is speciális azonosító igazolványra van szükségük. Jó hír, hogy ezt a munkáltatónak kell elintéznie, de jó, ha tudunk róla.
A munkaszerződés természetesen írásban készül, mindkét félnek alá kell írnia, és kötelezően tartalmaznia kell az adatokat, a pontos munkakört, az óraszámot, az illetményt és a munkaviszony megszüntetésének feltételeit.
Arra a norvég oldalak is felhívják a figyelmet, hogy Norvégiában egészen érdekes a munkakultúra, sokszor nehezen lehet megkülönböztetni a főnököt a beosztottaktól, és a döntéshozatal is gyakran konszenzusos alapon történik.
Arra is érdemes felkészülni, hogy munkavállalóként komoly autonómiával rendelkezünk, azaz sokszor ránk bízzák, hogyan végezzük el a ránk bízott munkát. Az öltözködési szabályok is meglehetősen szabadak.
Fontos linkek
Munkaügyi Felügyelet (Arbeidstilsynet)
Munkaügyi és Jóléti Hatóság (Arbeids- og Velferdsforvaltningen/NAV)
Landsorganisasjonen i Norge (LO) szakszervezet
Egészségügy
Munkavállalóként természetesen az első naptól jár a társadalombiztosítás, a tagság automatikus. Ezt a bruttó fizetésünk 7,8 százaléka bánja és az adóval együtt vonják le.
Norvégiai lakosként be kell jelentkeznünk egy körzeti orvoshoz, ha nem vagyunk vele elégedettek, akkor évente két alkalommal válthatunk. A háziorvos az első lépcsőfok, ő vizsgál meg először, állítja fel a diagnózist, írja fel a gyógyszert és szükség esetén ő utal kórházba vagy specialistához is. Norvégiában van vizitdíj.
Fontos link
Közlekedés
Fontos tudni, hogy Norvégiában jóval alacsonyabbak a sebességhatárok az Európában általában megszokottnál. Ez konkrétan azt jelenti, hogy autópályán mindössze 90 km/h a megengedett maximális sebesség, országúton pedig csak 80 km/h.
Mindezt ráadásul nagyon komolyan veszik és ellenőrzik, csakúgy, mint az úthasználati díj fizetését, a parkolási szabályok betartását.
„A közlekedés talán a legrosszabb. Magas árak és ritka közlekedés. Visszasírjuk a BKV-t. Komolyan. Autózni még drágább, extrém adókkal sújtják, az autók árának körülbelül fele adó, éves adót és sok helyen útdíjat is kell fizetni.
Az utak semmivel sem jobbak, mint otthon, autópálya-hálózat pedig gyakorlatilag nem létezik (Oslo-svéd határ, Oslo-60 km délre és kb. 80km északra, Trondheimbe gyorsabb Svédországon át menni). Sok száz fix traffipax van telepítve, néhány átlag-sebességmérős szakasszal. A bírságok nagyon magasak.
A közlekedési infrastruktúra elmaradott mind a környező országokhoz, mind Magyarországhoz viszonyítva. Nincs olyan két nagyváros, amit kétvágányú vasút vagy teljes hosszában autópálya kötne össze. Nagy sebességű vonati közlekedés csak Oslo és repülőtere között üzemel, az autópályákon maximum 100 km/órával szabad menni” – írta Jegesmedve.
Fontos linkek
Nagykövetségek
Sophus Lies gate 3. 0244 Oslo
Telefonszám: +47 22 54 76 40
E-mail: mission.osl@mfa.gov.hu
Ostrom u. 13.
1015 Budapest
Tel: +36-1 325 33 00
Fax: +36-1 325 33 99
IP: +47 23 95 27 00
E-mail: emb.budapest@mfa.no
(Fotó: pixabay.com/fuyounger0)
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek