Úgy alakult, hogy a napokban két olyan posztba is belefutottam, amely (különböző okoknál fogva ugyan), de lezár egy-egy korszakot. Az első Gixx írása, melyben számot vet müncheni első félévével, aztán Veve zárt le egy 10 hónapos xianningi korszakot. A heti harmadik poszt pedig fantasztikus gyümölcsökről és zöldségekről szól egyenesen Izraelből.

Kezdjük tehát Németországgal, ahol Gixxnek (a München dosszié blog szerzőjének) telt el az első fél éve, ennek kapcsán vont gyorsmérleget, ebből adok közre pár érdekesebb részletet.

„Fél éve, hogy elkezdtem dolgozni egy müncheni cégnél. És mivel Németországban pont fél év a hivatalos próbaidő, és még mindig itt vagyok, azt hiszem, büszkén jelenthetem ki, hogy megütöm a német mércét. Lehet, hogy ez alapjában véve semmiség a világ számára, de nekem nagyon is sokat jelet. Főleg az önbecsülésemnek.

Munka

A munka csodálatos. Nem is attól, amit csinálok, mert weblapokat programozni mindenhol nagyjából ugyanúgy kell, hanem a tartalom, a környezet és a munkatársak miatt. (...)

Nagyon sokféle emberrel találkozni itt, és mindenki a végletekig barátságos, és ez a (szerintem őszinte) attitűd az egész cégre kihat. Egy pillanatig se érzem azt az állandóan sunyiskodós, helyezkedős, érdekszférázós, politizálós magatartást, amit a korábbi munkahelyeimen.

Igazi kommunikációra törekszik mindenki, hogy menjen a munka. Nincs egymásra újjal mutogatás se. Itt csapatmunka folyik egy olyan szinten, ahogy azt Magyarországon sose tapasztaltam.

Lakás

Igen, ez egy különös sztori, két lakáskeresést ölel fel, és mind a két alkalommal hihetetlen szerencse árán sikerült elérnem a kitűzött céljaimat.

Első alkalommal az volt a célom, hogy legyen a fejem felett fedél, a lehető legolcsóbb áron, hogy lehetőségem legyen megfelelő mennyiségű összeget felhalmozni egy rendes albérletre. (...)

A második alkalommal akkor kezdtem lakást keresni, amikor márciusban a kínai srác bejelentette, hogy Olaszországba költözik és felmondja a szerződést a főbérlőnél. És mivel és a sráccal szerződtem és nem a főbérlővel, ezért nekem is mennem kell.

Ha időben szól, akkor még tudtam volna jelezni a főbérlőnél, hogy maradnék, de mire ezt megtehettem, már volt jelentkező a lakásra és le is szerződtek. Mint utólag kiderült, jobban jártam így, de ezt akkor még nem tudhattam.

Élet

Az élet Németországban, de különösképpen a bajor régióban, azon belül is kifejezetten Münchenben és környékén elég drága. A mai napig van, hogy beleesek abba a hibába, hogy az árakat átszámolom forintra, és ilyenkor elborzadok az eredményen.

Pedig mindenki azt mondja, és most már én magam is azt tanácsolom, hogy ezt ne csináljuk. MINDIG csak és kizárólag a saját fizetésünkhöz képest mérjük az árakat, és ne ahhoz, hogy Magyarországon mennyi az annyi. (...)

Honvágy

Ezen sokat szoktam gondolkozni, és rendszerint próbálok objektíven hozzá állni a témához. Bevallom, nem mindig sikerül. Még mindig túl nagy bennem a csalódottság és a harag az elmúlt évek viszontagságai miatt, sőt legnagyobb sajnálatomra a kárörvendés is felütötte a fejét, amióta kint vagyok, de ezeknek igyekszek sose hangot adni. Mert szégyellem, hogy így érzek. Egyáltalán nem kellene így éreznem. De csak idő kérdése, hogy szeretettel és büszkeséggel gondoljak vissza Magyarországra.

Konklúzió

Ennek a fél évnek a tanulsága számomra az, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy kijöttem. Nem bánkódok azon, hogy miért nem jöttem korábban. Oké, néha azért egy kicsit mégiscsak, de aztán mindig rájövök, hogy az elmúlt évek nehézségei nélkül nem biztos, hogy eléggé tudnám értékelni azt, amibe most itt belekezdtem, sőt lehet, hogy belekezdeni sem sikerült volna.”

Ezek természetesen szokás szerint csak rövid részletek voltak a posztból, a teljes írást ide kattintva tudjátok elolvasni.

Xianning 10 hónap után

Számvetést készített egyik kedvenc blogom szerzője, Veve is, aki Xianning városát hagyta maga mögött 10 hónap után. Lássuk, milyennek látja ezt az időszakot!

„Kevés kivételtől eltekintve a kínai városok nem túl szépek, ez könnyedén kijelenthető. A kivitelezések erősen chabuduo módon zajlanak, így még a leggusztusosabb építmények is elég hamar lerohadnak, ráadásul a kínaiaknak mintha lenne egy különleges, hetedik érzéke ahhoz, hogy elcsúfítsanak mindent. A legmodernebb házakon is sokat ront, ha beköltöznek, s aztán a maguk ízlésére formálják.

Xianning nem különbözik az átlagtól, nem igazán szép hely. A város határában lévő Qianshan hegyet leszámítva a táj sík, természeti szépségekben nem bővelkedik. (...)

A kínai viszonylatban kicsi méret miatt nagyjából könnyen áttekinthető és bejárható, s a forgalom is elviselhető, dugók ritkán fordulnak elő. Wuhanhoz képest a levegő is üde, s növényzetben sincs hiány. (...)

Nem különösebben szerettem meg Xianninget. Ez talán lejött az évközi írásaimból is. Kétségtelen, hogy amíg Fengjiebe bármikor visszamennék, addig Xianningből ez az egy év bőven több volt, mint elég.

(...)

Az étellel sem voltam igazán kibékülve. Fengjie után az itteni ízek erős visszaeséssel értek fel, bár azok számára megváltást is jelenthetnek, akik nem bírják az erős kajákat.

Hubei gasztronómiája sem vészesen rossz - én leginkább átlagosnak nevezném. A déli, délkeleti part édeskés konyhájához képest mindenképp nagyságrendekkel jobb, de Szecsuán vagy Hunan markáns ízeivel nem ér fel.

Ahhoz elég nagy a város, hogy szórakozásra legyen lehetőség. A tipikus kínai KTV mellett, amit szerintem talán még az egészen miniatűr településeken is találni, Xianningben akad több európai értelemben vett bár, iszogatós-táncolós hely, s még sztriptízbár is. A nappali időszakra számtalan kávézó, ilyen-olyan beülős hely épült, egyik-másik teljesen hangulatos, s megüt bármilyen európai nívót.

Xianningi tíz hónapom azért nem nevezhető rossznak, de azt el kell ismernem, hogy ehhez igazán nem sokban járult hozzá maga a városka, mi több, ez utóbbi inkább egyike volt a negatív faktoroknak. Oké, ha nagyon őszinte akarok lenni, Fengjie után esélytelen volt. Első kínai helyszínnek valószínűleg kiválóan megfelel, a kötelező egzotikumot hozza.

Ezzel együtt, Xianningben nem hiszem, hogy valaha még egyszer megfordulok majd.”

A teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el, természetesen mindenkit bíztatok, hogy tegye is meg.

Izraeli gyümölcskosár

Ha nyár, akkor gyümölcsszezon, úgyhogy a mai utolsó ajánlott írás kicsit lazább lesz, ugyanakkor nagyon ínycsiklandó. A Mishpaha blog írt az izraeli gyümölcskínálatról és pár képet is mutat róla.

„Még itt-ott találni szedret, de ez már vagy másfél hónapja leérett igazából mifelénk. Néhány hete volt sokunk nagy kedvencének, a licsinek a szezonja, ami otthon sem ismeretlen gyümölcs hála a nagy szupermarketek globális gyümölcsbeszerzéseinek.

A kibuc szomszédságában méretes licsi ültetvények vannak, ami elég csábító (az már kevésbé volt ilyen élvezetes, hogy szezonban napokon át automata csősz durrogtatott éjjel-nappal). (...)

Nálunk már javában érik a szőlő, a szomszéd ház mellett van egy elvadult tőke, amin remek nagy fürtökben lóg az édes gyümölcs, arra járunk rá. Ahhoz képest, hogy a játszótér mellett van, rajtunk kívül senki sem szemezget belőle, pedig a boltban aranyáron lehet kapni.

Már készülünk a mangó szezonra, ami ugyancsak jófajta csemege. Ha szerencsénk van, akkor augusztus közepén még belefutunk a család nagy kedvencébe, a „primőr” gránátalmába is - ebből tucatnyi fa nő a kibucban.”

Akit érdekelnek további részletek és képek, az kattintson ide, és olvassa el az eredeti bejegyzést!

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.