Dr. Csiszár Rita több alkalommal írt már posztot nekünk a két- és többnyelvű gyereknevelésről. A Svájcban élő szakértő magyar és angol nyelvű tanácsadókönyveket írt, és számos külföldi magyar közösségnél megfordult előadást tartani. Rita most azt járta körül, milyen hatásai van gyermekeinkre, ha két vagy több kultúrában nevelkednek.
„Tudjuk, hogy a külföldön eltöltött évek felnőttként is hatással vannak a világlátásunkra és az életszemléletünkre. A különböző kulturális tapasztalatok a gyerekeknél ugyanakkor még erősebb hatást fejtenek ki, hiszen ők a személyiségfejlődésüknek egy rendkívül meghatározó részét töltik egymástól eltérő kulturális közegekben. Ebben a posztban annak járunk utána, hogy vajon milyen előnyökkel és milyen nehézségekkel jár mindez számukra.
A kultúra látható…
Elöljáróban vessünk egy pillantást a kultúra fogalmára! Látni fogjuk, hogy a kifejezés egy komplex rendszert takar, amit rendkívül jól modellez az ábrán is látható jéghegy-hasonlat. A jéghegy csúcsán egy adott kultúra látható elemei foglalnak helyet, pl. a zene, a helyi szokások, a nyelv, a helyi ételek, a ruházat, stb. – tehát mindaz, amit turistaként egy idegen országból látunk, hallunk, érzékelünk.
A kultúra jéghegy modellje – A kultúra látható és láthatatlan elemei
…és láthatatlan elemei
A kultúra nagyobb része azonban láthatatlan, akárcsak a jéghegy víz felszíne alatt meghúzódó része. Itt a mélyben találhatóak mindazok a normák, értékek és hitrendszerek, amelyek nemcsak gondolkodásmódunkat és viselkedésünket, de még az észlelésünket is befolyásolják. „Megmondják” az adott kultúra tagjainak, hogy mi a helyes, a követendő vagy éppen a helytelen és kerülendő.
A felszín alatt játszódnak le a különböző értékrendek összeütközéséből adódó kultúrák közötti konfliktusok és félreértések is. A kultúrának ezt a láthatatlan részét csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha hosszabb ideig élünk az adott társadalmi közegben.
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az a kultúra, amely körülvesz minket, az életünk minden területére hatással van – többségében anélkül, hogy ez tudatosodna bennünk. Befolyásolja pl. a gyereknevelési gyakorlatunkat, a párválasztási- és temetkezési szokásainkat, vagy éppen a társadalmi-politikai kérdésekhez való hozzáállásunkat. De említhetném még a pénzhez vagy az időhöz való viszonyunkat is. (A felsorolást pedig a végtelenségig folytathatnám.)
A svájci pontosságról
Apropó IDŐ! Hadd ragadjak ki egyetlen példát a sok közül! Számomra nagyon érdekes volt látni, hogy Svájcban miképpen próbálják az óvodás korú lányunk időérzékét fejleszteni. Lányomék egykori óvodájában röviddel a déli harangszó előtt mindennap felsorakoztatták a gyerekeket, és együtt számolták a 12 óraütést, ami az óvodai foglalkozás végét jelentette.
Mint tudjuk, Tell Vilmos földje az óra és a pontosság hazája. A pontatlanság itt az egyik legnagyobb „bűnök” egyike, amely a megbízhatatlanság szinonimája. Ebből adódóan – az iskolában éppúgy, mint a munkahelyen – a késésnek, illetve a határidők be nem tartásának komoly következményei vannak.
Megfigyelhető, pl. hogy Svájcban a különböző kulturális rendezvények mindössze kb. 2-3 perces „késéssel” kezdődnek, míg a szomszédos Ausztriában 10 vagy akár 15 perccel a meghirdetett időpont után kezdik el az előadást. És akkor még nem beszéltünk a mediterrán vagy az arab világ időhöz való viszonyulásához…
Ki azok a „harmadik kultúrájú” fiatalok?
Ezután a rövid kitérő után térjünk vissza a gyerekeinkhez, akiket a szakirodalom – az élethelyzetükből adódóan – „harmadik kultúrájú” fiataloknak nevez. (A third culture kids fogalom arra utal, hogy a két különböző kultúrából egy rájuk jellemző ún. harmadik kultúrát alakítanak ki, amely több és kicsit más is, mint az alkotórészek összege.)
Kétségtelen, hogy ők másként látják a világot, mint az egy kultúrában felcseperedett társaik. Nem csoda, hiszen kézzelfogható tapasztalatokkal rendelkeznek a különböző kultúrákról – tehát a helyi szokásokról, világnézetekről, értékrendekről, vallásokról, stb.
A két nyelven keresztül rendszeresen találkozhatnak különböző nyelvi és kulturális hátterű beszélőkkel, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy nyitottabbak, elfogadóbbak legyenek. Mivel korán felfigyelhetnek a világ sokszínűségére, fontos interkulturális tudásra és tapasztalatra tehetnek szert. Ennek köszönhetően a környezetük gyakran az empatikus, világlátott és érdeklődő jelzőkkel illeti őket.
Rita eddigi írásai a Határátkelőn
Hogyan lesz kétnyelvű a gyermekünk?
Gyerekek és a nyelv: vicces-szomorú történetek
Az öt leggyakoribb konfliktus kétnyelvű gyerekek családjaiban
A fent felsorolt fontos szociális kompetenciákon kívül az egymástól eltérő életfelfogások és különböző értékrendek megismerésének köszönhetően a gyerek könnyebben ráérez arra, hogy egy adott problémának akár több megoldása is lehet, illetve, hogy ugyanazt a szituációt különböző nézőpontokból is meg lehet közelíteni.
Ez nemcsak kreatívabbá teszi, de ennek révén képessé válik a relativizálásra és a nézőpontváltásra is, – amely kétségtelenül komoly előnyt jelent a különböző típusú problémamegoldások során.
Ugyanakkor gyermekeink nem ritkán okoskodónak és türelmetlennek is tűnhetnek azáltal, hogy nehezen tudják beleképzelni magukat azoknak a helyzetébe, akik nem rendelkeznek mindezzel a tudással és széleslátókörűséggel.
A különböző kultúrákban való jártasság kétségtelenül nagyfokú alkalmazkodóképességet vár el mindenkitől – gyermektől és felnőttől egyaránt. A rendszeres „tréningnek” köszönhetően valóban gyorsabban feltalálják magukat egy új környezetben; könnyebben képesek akár egy ismeretlen társaságba beilleszkedni, és a mindenkori elvárásoknak eleget tenni. Ezeket a készségeket természetesen felnőttként is jól tudják majd kamatoztatni. Ugyanakkor, minden látszólagos könnyedség ellenére, a nyelvi és kulturális beilleszkedés folyamata nem stressz-mentes számukra sem.
Kultúrák között – az árnyoldalról
Ahol fény van, ott árnyék is van – tartja a mondás. Valóban. A „kaméleoni” beilleszkedési képesség hátulütője, hogy a két vagy több kultúrában felcseperedett fiatal nehezebben tud érzelmi stabilitást és egyfajta kulturális egyensúlyt kialakítani önmagában.
A kutatások szerint sokuk számára problémát jelent, hogy kamaszkorban egy olyan egyéni értékrendet tudjanak létrehozni abból a „multikulturális mixből”, amelyben nevelkedtek, amellyel valóban azonosulni tudnak, amit a sajátjuknak tekinthetnek.
A feladat nehézségét értelemszerűen nagyban befolyásolja, hogy az adott kultúrák, amelyben a gyerek felcseperedik, mennyire „kompatibilisek.” A sok hasonlóság megkönnyíti, az alapvető különbségek viszont nagyban megnehezítik a feladatot.
Minél nagyobb az adott kultúrák közötti különbség (pl. a családban és az iskolában) és minél nehezebben összeegyeztethetők az értékrendek és az elvárások, annál nehezebb eldönteni a tizenévesnek, hogy vajon léteznek-e olyan abszolút értékek az életben, amelyek után orientálódhat. A pszichológusok szerint részben emiatt is tolódik ki időben a felnőtté válásuk.
A kutatások tanúsága szerint a gyakori lakhelyváltoztatás – különösen, ha az országhatárokon is átível – hatással van az emberi kapcsolatok kialakítására is.
Azok, akik gyermekkorukban több alkalommal költöztek egyik országból a másikba, vagy határozottan gyorsabban, vagy sokkal lassabban köteleződnek el érzelmileg, mint az egy kultúrában felnövő társaik.
Életmódjuk ismeretében ez érthető is; a gyerekek egy része úgy érzi, hogy az ismerkedéssel nem szabad várni, hiszen kevés az idő, és lehet, hogy hamarosan ismét tovább kell majd állni. Ezért itt és most kell kihasználni a lehetőségeket.
A gyerekek másik csoportja viszont a majdani elválástól való félelmében eleve megpróbálja elkerüli a mély kapcsolatot és az érzelmi elköteleződést, hiszen már jól tudja, hogy ezt egy újabb költözés esetén ismét hátra kell hagynia. Valójában az elzárkózással igyekszik megvédeni magát a szükségszerűen bekövetkező veszteségtől. A kapcsolatok kialakításának ezek a mintái sokakat a felnőttkorba is elkísérnek.
A harmadik kultúrájú felnőttek életérzésének – különösen, ha gyakori lakhelyváltásokkal tarkított volt a gyermekkoruk – egyik alapeleme a gyökértelenség. Nehéz egyértelmű választ találniuk azokra a kérdésekre, hogy „honnan jössz?”, vagy „hol vagy otthon?”
Az otthont számukra nem a fizikai helyek (utca, város, ország, etc.), hanem az emberi kapcsolatok határozzák meg; „ott vagyok otthon, ahol a számomra fontos emberek vannak.”
A harmadik kultúrájú felnőtteket a fokozott nemzetközi mobilitás jellemezi, – amint azt a manapság gyakran használt „globális nomád” kifejezés is sugallja. A megkérdezettek hangot adtak annak az érzésüknek is, hogy egyfelől SEHOL, másrészt viszont MINDENHOL képesek otthon érezni magukat. Az már az illető egyéb személyiségjegyeitől függ, hogy ezt az életérzést hontalanságként vagy inkább korlátlan szabadságként éli-e meg.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek