Egy szakítás (legyen az házasság vagy akár csak egy hosszú, komoly kapcsolat vége) mindig fájdalmas. Különösen az, ha már gyerekek is vannak. Ám határátkelőként lehet ennél is bonyolultabb a helyzet, hiszen mi a helyzet akkor, ha az egyik fél (ebben az esetben az anya) szeretne hazaköltözni a gyerekekkel, ám ezt az apa (érthető okokból) nem akarja engedni, hiszen akkor alig találkozna a gyermekeivel.

Olyat már láttam én is, hogy egy válás után az egyik fél a gyerekkel külföldre akart költözni, ám a másik fél (ebben az esetben az apa) nem egyezett bele, mondván, akkor a fia gyakorlatilag nélküle nőne fel. 

Nagyon nehéz eldönteni ilyenkor, hogy kinek van igaza (alighanem a maga szempontjából mindenkinek), és ez a fenti eset meg is oldódott. Konkrétan a sors oldotta meg, mert kútba esett a külföldi lehetőség, így mindenki maradt Magyarországon. 

Ám van ennek a történetnek egy fordított változata, méghozzá az, amikor egy határátkelő kapcsolata megy tönkre helyi partnerével, és költözne vissza szülőhazájába a gyerek(ek)kel, ám ebbe a másik fél nem akar beleegyezni. Ilyenkor mi a helyzet? 

Elmesélek nektek egy konkrét (ámbár nem magyar) történetet. A helyszín Portugália, a főszereplő egy portugál férfi, annak ír partnere és két kisgyerek (a kisebbik 1, a nagyobbik 4 éves). 

Az ír nő, aki nem árulta el nevét az Irish Timesnak írt levelében (itt olvasható eredetiben), elmesélte, hogy 10 éve él külföldön, két gyereke van portugál partnerével (akivel egyébként nem házasodott össze). 

Csapdában 

„Boldog voltam itt egészen a gyerekek érkezéséig. Azóta viszont elég nehéznek érezném itt felnevelni őket, elsősorban a nyelvi és a kulturális különbségek miatt. Kicsit a nagymamájukra vagyok utalva. 

A négyéves sok munkát ad, nagyon aktív és nagyon erős személyiség – kész szerencse, hogy elég jól sikerült beilleszkednie az iskolába. (Értelemszerűen ez inkább a magyar óvodára hasonlító iskolai előkészítő, mint a magyar fogalmaink szerinti iskola – HÁ) 

Jelenleg elég jól szedegeti fel az angol nyelvet is, csak tőlem tanulva. Vissza szeretnék költözni Írországba, de az apjuk hallani sem akar róla. Még csak beszélni sem akar erről. 

Az apjuk nem beszél túl jól angolul, és tíz éve ugyanannál a cégnél dolgozik ügyvédként. Úgy érzem, csapdába estem. Nem gondolom, hogy a gyermekeimre túl nagy jövő várna itt. 

Ami az időjárást illeti, az ősz és a tél nagyszerű, különösen a gyerekeknek, de minden más elég szenvedős, még akkor is, ha évek óta itt élsz. A kertesház például luxusnak számít. 

Az álmom az, hogy a gyerekeim angolszász oktatásban részesüljenek, de itt az is nagyon drága. Nem csak az iskoláról van szó, hanem arról is, hogy a gyerekeim elveszítik a kultúrám, a családom kultúráját. És ez szomorú. 

Talán évente kétszer tudok hazamenni. Induljak el egyedül és nézzem meg, hogyan működik a dolog egy ideig? De hogyan hatna ez a gyermekeimre? Úgy érzem, mindent eltoltam.” 

Jogilag nehezen kivitelezhető 

Eddig tartott tehát a levél, amire a lap által felkért szakember, Dr. John Sharry válaszolt. Ő az UCD (a dublini egyetem) pszichológiai intézetének tanára, és több mint egy tucat könyvet írt a szülői létről, a gyereknevelésről. 

Szerinte a levélből nyilvánvaló, hogy annak írója haza akar költözni, hiszen Portugáliáról (az időjáráson kívül) csak negatív dolgokat írt. A probléma nyilván az apa személye, aki nem ért egyet a költözéssel és még csak beszélni sem akar róla. 

„Fontos leszögezni, hogy jogilag aligha költözhet külföldre a gyerekekkel az apa beleegyezése nélkül (kivéve ha az adott országban, ebben az esetben Portugáliában külön törvények vonatkoznak a házasságon kívül született gyerekekre, ezt külön ellenőrizni kell). Ez egy nagy döntés, alaposan meg kell fontolni minden eshetőséget, nem szabad elkapkodni – az alábbiakban én is felsorolok párat” – írta Dr. John Sharry. 

Az otthon fűje mindig zöldebb 

Ebben az esetben a stressz egy része abból fakad, hogy két kisgyerek van, ez országtól függetlenül mindenhol jelen lenne. Szülőként az ember élete megváltozik, a korábbihoz képest feszültebb és elszigeteltebb – írta a pszichológus. 

Kevesebb idő jut (ha egyáltalán…) a pihenésre és a társasági életre, ami a gyerekek érkezése előtt a boldogság egyik fontos forrása volt. Míg korábban függetlenül élhetett az ember, a gyerek(ek) érkezésével elkezd mások segítségétől is függeni – ebben az esetben ezek az apa és a nagymama. 

„A hazaköltözés után ugyan közelebb lesz a saját családja és az egyéb társadalmi háló, ugyanakkor az alapfeszültségek megmaradnak. Ráadásul a Portugáliával kapcsolatban említett anyagi problémák (például az ingatlanvásárlás nehézségei) jó eséllyel ugyanúgy jelen lesznek odahaza is (hacsak nem sikerül rögtön egy jól fizető állást találni)” – hívta fel a figyelmet Dr. John Sharry. 

Egyezségre jutni az apával 

Az ideális eset az lenne, ha sikerülne valamilyen egyezségre jutni az apával a jövőt illetően, ám ehhez meg kell érteni az ő hátterét és tiszteletben tartani az érveit és szempontjait. 

Érthető módon ódzkodik attól, hogy egy másik országba költözzön, ahol nem beszéli a nyelvet, ahol sokkal rosszabb helyzetből indulna a munkakeresésnek és távol lenne a családjától és a barátaitól. Ugyanakkor az is fontos, hogy ő is megértse, miért akar a másik visszatérni a saját hazájába. 

„Ha találkoznék mindkettőjükkel, érdekes lenne segíteni egymás érveinek meghallgatásában és az eltérő szempontok megértésében. Utána segíthetnék megnyitni és kitárni az opciókat” – írta válaszában a pszichológus.

„Jelenleg arra költözéssel kapcsolatos döntésre koncentrál, de vannak-e vajon másfajta megfontolásra érdemes lehetőségek is? Elképzelhető-e egy, a jelenleginél boldogabb élet és jövő Portugáliában? Vagy vannak-e egyéb lehetőségek, melyek a gyerekeket nem szakítják el Írországtól, ugyanakkor biztosítják az ön által vágyott angolszász oktatást?” – sorolta a kérdéseket Dr. John Sharry. 

A szakember szerint azt is érdemes megvizsgálni (ha a kapocs még megvan a két felnőtt között), hogy nem lehetséges-e a másik fél külföldre költözését levezényelni valahogy? Mi kellene mindehhez? 

A gyerekek és a költözés 

A kisgyerekek viszonylag könnyen alkalmazkodnak, és oda mennek, ahová a szülők (ebben az esetben az egyik szülő) viszi őket. „Igazság szerint ugyanúgy lehetnek boldogok, ha Portugáliában, mint ha Írországban nőnek fel. Míg rövid távon egy költözés megzavarhatja őket, ennél jobban számít az, hogy mindkét szülőt boldognak lássák” – fogalmazott Dr. John Sharry. 

„Ha mindkét szülő elégedett a kialakult helyzettel és fennmarad a jó kapcsolat, akkor a gyerekek is jól alkalmazkodnak majd. Ha a költözés oda vezet, hogy az egyik szülővel ritkul a kapcsolat, erősebbek lesznek a konfliktusok, és boldogtalanok a szülők, az rosszul befolyásolja az ő beilleszkedésüket is” – tette hozzá. 

Válás az Európai Unión belül 

Ha már ennél a nem túl kellemes témánál tartunk, érdemes megnézni azt is, mit mond az európai jog a válásról akkor, ha az két külön ország állampolgárai között történik. 

Nem árt tudni, hogy ilyen esetekben a házasság felbontása, illetve a különválás szempontjából nem feltétlenül annak az országnak a joga az irányadó, ahol a bontókeresetet beadjuk.

Az uniós tagországok közül 16 egységes szabályokat fogadott el annak meghatározására, hogy melyik tagállam nemzeti jogát kell a több uniós országot érintő válóperek esetében alkalmazni – írja az Európai Unió hivatalos oldala. 

Ezek az országok a következők: Ausztria, Belgium, Bulgária, Franciaország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország és Szlovénia. 

Ezekben az országokban közösen lehet eldönteni, melyik ország jogrendszere alapján menjen végbe a válás. Ez ugye lehet az az ország, ahol a házaspár él; az, ahol utoljára együtt éltek (feltéve, hogy legalább az egyik fél még most is ott lakik); bármelyik ország, melynek a két fél közül legalább az egyik az állampolgára; illetve az, ahol a keresetet benyújtották. 

Ha nem sikerül ebben megállapodni a másik féllel, akkor is a fenti opciók közül valamelyik lép életbe, csak akkor már kikerül a döntés a kezünkből. Mindenesetre amilyen bonyolultnak ez első ránézésre tűnik (nekem…), érdemes szakember segítségét kérni, ha már úgy hozta a sors. 

Egyébként ami a válás kimondását illeti, ha az az egyik uniós országban megtörténik, akkor az összes többi is automatikusan elismeri minden cécó nélkül (kivéve Dániát). 

(Fotó: pixabay.com/Free-Photos)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.