oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2015. április 20. 06:44,  Lágerélet magyar menekültként 174 komment

2015. április 20. 06:44 Határátkelő

Lágerélet magyar menekültként

Egy egészen nagyszerű időutazásra invitállak ma titeket, kalauzunk ismét P. Elliott, aki többek unszolására állt neki, hogy leírja, milyen is volt az élet jó négy évtizeddel ezelőtt az olaszországi menekülttáborokban. Lesz itt minden, sikkasztó hentes, alkoholista tini, bolondos művésznő – de mindenekelőtt egy pazar történet.

Ne felejtsétek el a Magyarország és én pályázatot sem! Részletek itt!

olaszorszag_campo_latina_menekulttabor.jpg

„Ígértem, hogy elgondolkozok rajta, hogyan is volt az a lágerélet a hetvenes években, 40 évvel korábbi emlékeket elég nehéz visszahozni, mivel inkább a hangulatok maradtak meg bennem, de megpróbálom.

Kezdődött azzal, hogy leléptem a csoporttól és a vőlegényemmel együtt jelentkeztünk a velencei rendőrségen, ahol nagyon kedvesen fogadtak, de azt mondták, ők nem foglalkoznak ilyen ügyekkel, ezzel Triesztbe kell menni. (Még két lány volt velünk, ők szintén a csoporttól maradtak le.) Kérdezték, el tudunk-e odáig menni, az igenlő válasz után adtak pénzt vonatjegyre úgy, hogy nem is kértünk.

Triesztben a rendőrségen felvették az adatainkat, közölték, hogy egy gyűjtőtáborba visznek minket. Előállt egy csíkos rabszállító kocsi, beszálltunk két fegyveres őrrel és megindultunk a hegynek felfele.

Még mindig emlékszem arra a rossz érzésre, hogy nem elég, hogy rabszállító autóban életemben nem ültem, de ahogy mentünk, közeledtünk a jugoszláv határhoz, valahogy az a rossz érzésem támadt, hogy ezek egyszerűen át fognak rajta tenni, és mehetünk haza. Később a többiek mondták, hogy ők is azt hitték.

Mint egy munkatábor

A tábor fent volt Padriciano falucskában, valóban közel a határhoz, visszaemlékezve valahogy a kerítés jut eszembe róla. Legalább 5 méter magas, a kapu túloldalán emberek tömege, volt, aki a kerítésbe kapaszkodva lógott rajta, tisztára, mint egy munkatábor.

Később kiderült, hogy azért volt ott mindenki, mert ilyentájt szokott jönni a rabszállító, amivel az újakat hozták, és kíváncsiak voltak, nincs-e köztük rokon vagy ismerős.

Kaptunk egy fényképes igazolványt, hogy ott lakunk, oda tartozunk, és már mehettünk is ki, illetve oda, ahova akartunk. A szabály az volt, hogy reggel mondjuk 9 előtt nem hagyhattuk el a tábort, és este 10 körülig haza kellett jönni, mert bezárták a kapukat. Aki nem ért vissza, az aludhatott kint a bokorban. Az ebédet (ha valaki kérte) kiadták uzsonnacsomagban, főleg szardíniakonzerv, kenyér, gyümölcs, főtt tojás vagy sajt volt benne.

Mivel ez gyűjtőtábor volt, a férfiaknál egy-egy szobában 8-10 (emeletes) ágy volt, a nőknek kevesebb emberrel kellett megosztozni, úgy rémlik külön épületben voltak. A házaspárok saját szobát kaptak.

Esküvő margarétákkal

Beadtuk a kérelmet a házasságkötésre, nagy faksznit nem csináltak belőle, egy hónapot kellett várni, sok igazolást nem kértek. Volt ott egy hasonló fiatal pár, ott a férfi elvált volt, de nekik is elég volt annyi, ha valaki megesküdött, hogy ismerte otthon és valóban megvolt a válóper. Gondolom, úgy voltak vele, hogy ha bigámia, akkor úgyis megissza az illető a levét, ha kiderül.

Valakitől úgy hallottuk, hogy az ifjú pár igényelhet valamennyi segélyt, beadtuk a kérelmet, kaptunk is valami egész kevés pénzt, de jól jött. Az esküvőre a vőlegénynek volt egy öltönye, nekem csak egy fehér nyári ruhám, amit egyébként is gyakran hordtam.

Kaptam kölcsön egy fehér nyári szandált, mert az enyém színes volt, a lányok megcsinálták a hajam, kert margarétát tűztek vele, abból volt a csokrom is (kedvenc virágom), amit nem is vettünk, hanem előző este szedtük kinn, a réten, szóval nem költöttünk semmire.

Egyrészt valóban nem volt miből, ami kevés pénzünk volt, azt tartalékolni kellett az esetlegesen felmerülő fontosabb kiadásokra, másrészt úgy éreztük, nem fontosak a külsőségek, nem ez fogja meghatározni az életünk. Otthon egyébként is akkorra eljegyzést csináltunk a mit sem sejtő rokonságnak, hogy felért egy kisebb esküvővel.

Valaki, aki azt állította, hogy tud olaszul, volt a tolmácsunk, ami külföldiek esetében kötelező volt. Éppen csak névleges összeget kért érte, ráadásul kocsival levitt a két tanúval együtt a trieszti városházára. A terem felejthetetlen volt, hosszú téglalap alakú, fehér falú, körben barnásvörös színben a freskó egy középkori esküvőt ábrázolt, vendégsereggel együtt.

Egyetlen esküvői fotót rendeltünk a fényképésztől, mert nem akartunk erre költeni, kint a téren viszont sok felvételt készítettünk saját géppel. Az esküvő szerénysége ellenére a hangulat igazi volt, meghatottak, vidámak, boldogok voltunk. Akkoriban még volt súlya, hangulata annak a gondolatnak, hogy hát ő lett a férjem / feleségem, és ezentúl házastársak vagyunk.

Volt egy szerény ebéd, (lehetett volna jobb is, ha mertünk volna kihozni pénzt magunkkal, de nem mertünk, azonnal lefüleltek volna), aztán vissza a lágerbe, ahol a vezetőség gratulált, és adtak egy saját szobát.

Ettől kezdve aztán együtt intézték az ügyeinket, a várakozási időt azzal töltöttük, hogy nappal lementünk Triesztbe a tengerhez fürdeni, vagy gyalog, vagy (mert nagyon messze volt) autóstoppal, ami akkoriban abszolút biztonságos volt. Buszjegyre csak visszafelé költöttünk, mert elég fárasztó volt a meredek emelkedő.

Bejártuk a várost is, csodálatos piac volt, ahol ismerkedtünk a tengeri halakkal, ismeretlen fűszerekkel, sőt itt ettünk először életünkben ananászt. Mivel közelgett az ősz, vettünk egy-egy melegebb dzsekit, egy-egy edzőcipőt (ilyet otthon nem hordtunk), egy-egy farmert. Gondoltuk, hogy ezzel a turistaszereléssel nem kell sok ruha, szinte bárhol jó, a telet is ki tudjuk benne húzni.

A lágerben közben adtak ruhautalványt mindenkinek, csak az volt vele a baj, hogy egyetlen boltban lehetett csak beváltani, ami viszont drága volt, így nem sok mindenre futotta belőle. Cipőt annak adtak, aki megmutatta, hogy a sajátjának kilyukadt a talpa, elkopott a sarka. Bármikor kicserélték, de le kellett adni a régit.

Kirándulni is voltunk, gyalog a környéken, Casertán, megnéztük a Miremare kastélyt, elmentünk a Val Rosandra vízeséshez, ami kicsike volt, vékonyan csordogált a víz belőle. Ott volt mellette a jugoszláv határ, a sziklába belevertek egy vascsövet, azon át állandóan folyt az ivóvíz, életemben nem ittam olyan csodálatos vizet, nem is tudtam, hogy víznek ilyen íze lehet. Pont a határon volt, de az őrök nem szóltak, turistáknak látszottunk.

Egy sürgető érzés következményei

Egyszer volt egy érdekes esetünk. Mivel a város messze volt, ha nem mentünk le reggel, később már nem indultunk el, mert nem értünk volna időre haza. Mégis, volt egy nap, amikor valahogy mindkettőnkben benne volt, hogy le kellene menni.

Magunk sem tudtuk, honnan jött ez a sürgető érzés, már elmúlt a reggel, a délelőtt, ebéd után hirtelen úgy döntöttünk, gyerünk mégis, legfeljebb kivételesen busszal megyünk, és azzal is jövünk haza.

Lent kószáltunk a városban, kirakatokat nézegettünk, amikor az egyiknél megfordultam, és a járdaszigetnél pénzt pillantottam meg. Több összetekert bankjegy volt, körülnéztem, hogy kié, de senki nem járt még a környéken sem, valami előzőleg ott parkoló autóból kilépő ember zsebéből hullhatott ki.

Felvettem, számomra ismeretlen pénzek, a férjem mondta, hogy jugoszláv dínár, valami 700 körül, a bankban nagyjából 30 dollárt adtak érte, ami nekünk egy kincs volt akkor.

Arra is telt belőle, hogy a férjem egyetemi diplomájáért el tudjunk utazni Rómába, ahová azt a görög barátai kivitték neki, mert postára bízni nem mertük. Azóta hiszek a sürgető érzéseknek…

Körülbelül 4 hónap után mondták, hogy áthelyeznek minket egy másik táborba. Két lehetőség volt, Latina, ahová a családosokat tették, és Capua, ahol vegyesen voltak. Volt még egy kizárólag magányos nőknek való tábor, a nevére nem emlékszem, ahol szigorúbban fogták őket, de egyben védelmezték is.

Volt olyan nő, aki oda nem akart menni, volt, aki akar, de nem kért a védelemből, megszegett minden szabályt, mint mesélte, úgysem tudtak vele mit kezdeni, legfeljebb gyorsabban intézték a dolgát, hogy megszabaduljanak tőle.

Capua

A csoportot vonat vitte, ami csak percekre állt meg ezen az állomáson, ezért előre szóltak, hogy mindenki gyorsan szálljon le, de táborunk népszerű művésznőjének akkora csomagja volt, illetve a festőállványa és elképesztően sok képe, hogy a dühös kalauz az ablakon adogatta ki egyenként a szintén elképedt, minket kísérő carabinierinek.

Az olaszul jól beszélő művésznő mosolyogva mutogatta, hogy hova tegye, legalább 10 percet állt a vonat csak miatta, ráadásul elvárta, hogy a rendőr tolja a korántsem könnyű, elég nagy kocsiját a felszerelésel egész úton a lágerig, amit az mérges képpel meg is tett.

A tábor elég kopott hely volt, barakkszerű épületekkel. Az egyik WC-csészébe valaki olajfestékkel Mao vagy Sztálin arcképét festette (nem emlékszem már, melyik volt).

Azt mondták, hogy a latinai láger különb, de nem számított, innen már mindenki a választott országába ment, mihelyt megérkezett a beleegyezés. Itt is állományba vettek, kaptunk egy szobát, a berendezésre nem emlékszem pontosan.

Megpróbáltam kellemesebbé tenni, varrtam egy függönyt az ablakra, mindig hoztam vadvirágot a mezőről, egy kis szőnyegdarabot is kerítettem, szóval elég lakályos lett.

Hetente vagy kéthetente (erre nem emlékszem pontosan) kaptunk tiszta ágyneműt, törülközőket, egy szappant, plusz mosószappant. Utóbbit nem használtuk, így eladtuk az olaszoknak, minden héten jött valaki a környező falvakból, aki felvásárolta a száraz kenyerekkel együtt.

Az ellátás napi háromszori étkezésből állt, jól főztek, de volt, aki utálta, mert nem magyaros volt, és az olasz ízek nem mentek neki. Mi szerettük, különben sem válogattunk, ezt adták, ingyen volt. Naponta volt gyümölcs is.

Itt már aprópénzért ugyan, de lehetett táboron belül dolgozni. Feliratkoztunk a konyhára, jó munka volt, nekünk csak a szakács keze alá kellett tenni mindent (drága Signor Castello, milyen humoros és kedves volt mindenkivel, és ott volt még a Signorának nevezett 45 körüli olasz nő is).

Ami az ebédből vagy a vacsorából megmaradt, azt ketten szépen szétosztották és hazavitték a családnak. Hozzá kell tenni, hogy nem tőlünk vettek el, minden étkezéskor, aki kért, kapott repetát akár háromszor is.

Közben volt orvosi vizsgálat, be kellett mennünk Nápolyba, ahol az amerikai követségen beszélgettek el velünk, újra ellenőrizték az adatokat, figyelmeztettek, hogy csak politikai menekültnek vehetnek át, mert Magyarország már nem áll olyan rosszul, hogy gazdasági menekültek lehetnénk.

Kirándulások és egy citromfa

Minden szabadidőnkben mentünk, kirándultunk valamerre, elmentünk Capriba, igaz, hogy februárban, de a sziget még így is gyönyörű volt, ott töltöttünk egy éjszakát.

Voltunk Ischia szigetén, ott egyszerűen nem találtunk nyitott hotelt januárban, bementünk egy kis benzinkút-autójavítóba, hogy megkérdezzük, hol lehetne szobát kapni. Míg élek, nem felejtem el azt az igazi olasz, segítőkész gesztust, hogy a tulajdonos, aki egyedül volt ott, azt mondta, várjunk, bezárta a boltját, kútját, beültetett a kocsijába és elvitt egy gyönyörű hotelbe.

Beszélt a tulajdonosnővel, hogy nyisson ki nekünk egy szobát, nem számoljon fel érte sokat (valóban hihetetlenül keveset kért), amikor pedig a nagy köszönömök után pénzt akartunk neki adni, nem volt hajlandó elfogadni, érezzük csak jól magunkat a szigeten, mondta és elrobogott.

Hol, ki tenne még ilyet? Ilyen szíves, meleg gesztussal csak Rióban találkoztunk, ahol egy idős öregúrtól kérdeztük meg, melyik busz visz a Nemzeti Múzeumba, pontosabban leírtuk, elmutogattuk, mert ő nem tudott angolul, mi pedig nem beszéltünk portugálul.

Felszállt velünk a buszra, megvette a jegyet, hiába tiltakoztunk, nem engedte kifizetni, kétségbe is voltam esve, mert nem volt nálam semmi, hogy viszonozhattam volna, elkísért az épületig, és elköszönt.

A hotelról még csak annyit, hogy egy félig érett citromokkal teli fa hajolt az erkélyre, olyan szép volt, mint egy álom. Ráhajtottam az arcomat, hogy érezzem azt a szappanszagú-citromszagú gyümölcs- és levélillatot, azóta is kísért az emlék, milyen boldogság lehet ilyen helyen lakni.

Rómában kétszer is voltunk, egyszer a diplomát átvenni és még egy alkalommal. Egyébként is bejártuk, amit lehetett, elmentünk Pompeibe is, megnéztük a Vezúvot, és a környéken mindenfélét, ami belefért egynapi járásba.

A sikkasztó, az alkoholista és a művésznő

Az emberek nagyon vegyesek voltak. Volt ott sikkasztó, egy hentes, aki 60 ezer forintot (nagy pénz volt az akkor) emelt el a boltból, amit vezetett, a börtön elől lógott meg.

Volt egy fiatal testvérpár, 18 és 17 éves fiuk, az idősebb minden este részeg volt, máris alkoholista, a kicsi mosta ki a hányásból, intézett mindent, az nem ivott. Ide jöttek az USA-ba, a kisebbikkel véletlenül találkoztunk New Yorkban, azt mondta, hogy a testvére menthetetlen, neki volt munkája, ő tartotta el őt is.

Volt a festőművésznő, aki 40 éves volt, de jó, ha húsznak kinézett. Otthon zene- és rajztanár volt, nagyon szépen csellózott, emiatt ő volt az egyetlen, aki Olaszországban maradhatott, valahogy elintézte.

Nem volt olyan, amit ne tudott volna elintézni, bolondos stílusa, határozottsága mindenkit lenyűgözött, hamar talált magának egy zenekart, amelyikkel turnézgatott. A szobájában iszonyatos volt a rendetlenség, emellett voltak ott remek festmények, jókedv, és frissen fejt tej, mert ő még azt is tudta, hol tartanak tehenet a városka szélén, a parasztok pedig hoztak neki tejet.

Az estét az egyedülállók nagy része a barakkban töltötte, volt kupleráj, ha volt az illetőnek pénze. A láger körül koslattak az olasz férfiak, nőket hajkurászva, volt, aki vette a lapot, olyan is volt, hogy valaki a feleségét árulta, és volt egy 17 éves kislány, aki terhes lett, úgy ment ki az USA-ba, hogy azt sem tudta, ki leendő gyermeke apja.

Volt egy másik terhes fiatal nő, neki egy olasz udvarolt, ez igazán szerelem volt, az olasz szülők léptek közbe. A nő szintén ide jött, az USA-ba, egyedül, de később hallottuk, hogy az olasz utána jött, összeházasodtak és kislányuk született, a férfi is itt maradt vele.

Mi nem jártunk sehova, az estét átbeszélgettük, olvastunk, átjöttek a barátok, akik hasonló típusok voltak. Várakoztunk, tervezgettük a jövőt, próbáltuk tanulni az angolt.

A lágerélet vége

Március végén megkaptuk a beutazási engedélyt, adtak egy ruhautalványt, amit ott váltottunk be, ahol akartunk. Azt mondták, kicsit mindenki ruhászkodjon ki, öltözzön fel az útra. A pénz Amerika adta.

Megint vonatra szálltunk, be Rómába, a Termininél egy hotelben helyeztek el éjszakára minket (vagy 100 embert). Előző este még kimentünk elköszönni Rómától, a Trevi-kút, a Piazza Navona, stb... aztán reggel repülőre szálltunk.

Ez volt az első repülőutam, nagyon könnyen leszek tengeribeteg, tehát rettentően féltem. Akkoriban még lépcsőn kellett felmenni a gépre (TWA), bezárták az ajtókat, és ahogy leültem, az jutott az eszembe, hogy ha most elkezdenék üvölteni, hogy ki akarok szállni, akkor félő, hogy már nem nyitnák ki az ajtót, vagy ha igen, és kilöknének, akkor nem lenne hova mennem. Nem tartozom sehova.

Nagyon rossz érzés volt, amikor a gép az első futás után a kanyarnál lelassult, én persze nem tudtam mire vélni a dolgot, azt hittem, valami baj van, így aztán észre sem vettem, amikor simán felemelkedett. Pillanatok alatt a levegőben voltunk, végig nagyon jó utunk volt…

New Yorkban minden papírunkat a fogadónk intézett, két nagy busszal jöttek elénk és beszállítottak a hotelhez...

De ez már egy másik történet.”

A moderálási alapelveket itt találod.

Ne felejtsétek el a Magyarország és én pályázatot sem, amiről minden fontos részletet ide kattintva olvashattok el!

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Olaszország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr307380808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.04.20. 15:13:57

@P.Elliot:

Nálunk itt a demokrácia tökéletesen felzilálta a házasságot, mint intézményt.

Még a 80-as években BG-ban abszolút hagyományos volt az ez ügyben való átlagos nézet, sokkal hagyományosabb, mint Mo-on, pl.:
- a házasságon kívüli gyerekeket megszólták, kifejezetten durva módon,
- a rövid együttélés házasság nélkül még elment, de ha a pár egy éven belül nem házasodott össze, akkor a nő már kurvának számított,
- a válást szégyellni kellett, a rokonok titkolták.

Gyakorlatlag a népi hozzáállás a váláshoz és a házasságon kívüli gyerekhez sokkal keményebb volt, mint a többségi vallás (ortodoxia) hivatalos álláspontja!

Aztán jött a rendszerváltozás, s minden 180 fokkal elfordult. Mára a magyar állapot konzervatívnak tűnik a bolgárhoz képest! Az általam ismert magyar fiatal párok között kb. kétharmad házas, míg a bolgároknál egynegyed!

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.04.20. 15:13:57

@maxval bircaman szerkesztő:

Még a határsávról: a SZU-ban 50 (ötven) km volt a határsáv, s időnként elsötétítést is elrendeltek. S nem csak az ellenséges határokon, azaz Kína és nyugati szövetségesek, hanem a szocialista határokon is!

adg 2015.04.20. 15:19:58

@maxval bircaman szerkesztő: es meg meg sem emlitetted az orszagon beluli hatarokat. Nem volt egyszeru szovjet turistanak lenni. :)

qkuc 2015.04.20. 15:41:25

@Dragonlady (Bp, Hun): A kommentem ütnek, mint a VBK +39 C fokban ....

qkuc 2015.04.20. 15:46:56

@qkuc: Na, a kommentek ...

2015.04.20. 16:07:00

@svájci sapka (ch): +1, csatlakozom, en barmikor barmit szivesen olvasok a mai szerzotol! :)

SzZoole 2015.04.20. 16:25:30

@Mirjam2: En is nagyon szivesen olvasnam meg Zsuzsa torteneteit,mert nagyon elvezem.
Olyan jol tud irni,hogy szinte bele elem magam,mint egy izgalmas konyvbe,de megis belekotnek egy egy szavaba es kiforgatjak azt.
Nem ertem miert es nem csodalkoznek rajta,ha elmenne a kedve az irastol,amit sajnalnak:(

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.04.20. 16:40:49

@adg [Au, Darwin]:

Azokat megszüntették a 60-as évek végén. Akkortól szabad volt az utazás a SZU-n belül szovjet állampolgároknak, leszámítva a határsávot és egyes zárt városokat és területeket.

A kemény időszak a 30-as évektől volt, akkor minden belső határ átlépéséhez igazolvány és engedély kellett, határ alatt a járáshatárokat is értve. S a szovjet állampolgárok egy része eleve nem kapott még igazolványt sem. Elsősorban a parasztok voltak diszkriminálva, nekik nem adtak igazolványt, nehogy elköltözzenek a városokba. Ez az oka annak, hogy a 30-as évek nagy éhínségében olyan sokan meghaltak: az emberek egyszerűen nem mehettek el az éhínséges területekről máshová ételt szerezni. A mai modern ukrán nacionalizmus ez alapján alkotta meg a holodomor mítoszt egyébként.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.04.20. 16:44:03

@adg [Au, Darwin]:

Külföldi turizmus nemigen volt, csak csoportos formában. Kevés férőhellyel, szinte protekció kellett hozzá. Még a szocialista országokba is.

Elmenni Mo-ra vagy BG-ban nagy szerencse volt egy szovjet turista számára.

Gyakorlatilag könnyebb volt külföldivel házasodni és ez alapján kivándorolni, mint
elmenni egy turistaútra. Ill. voltak privilegizált kisebbségek, akiknek korlátozott számban házasság nélkül is engedték a kivándorlást, elsősorban a németeknek és a zsidóknak.

Innen vannak a korabeli orosz viccek, pl.:

Rabinovics (a legtöbb orosz zsidóviccben Rabinovics a főhős vezetékneve) beadja a kivándorlási kérelmet. Hivatják a rendőrségre:
- Dehát Rabinovics elvtárs, Ön hű párttag volt egész életében, miért akar most elmenni?
- Hát, én sem tudom...
- Mit fog kezdeni egy idegen országban, melynek a nyelvét sem ismeri és ahol állandó a terrorizmusveszély?
- Hát, én tulajdonképpen nem is akarok annyira menni... de a feleségem erőlteti.
- S nem tudja meggyőzni saját feleségét?
- Nehéz, mert az egész családja is nagyon bíztat.
- Hát akkor menjenek ők, maga meg maradjon!
- Sajnos ez nem megy, én vagyok az egyetlen zsidó a családban, a feleségem orosz.

kék madár 2015.04.20. 16:46:53

@pappito: volt "szerencsem" elvalni Amerikaban, es ha szamokkal nem is erdemes vitatkozni, egy dolog feltunt: HA valnak, sokkal kevesebb miatt valnak ma az emberek, mint 30 eve. Ezt en inkabb pozitiv valtozasnak tartobb de van arnyoldala is.
A statisztika azert "bujtatja" a trendnek ezt a reszet, mert nehezebben is jutnak el a hazassagig a parok.

A masik ok, hogy kevesebb a gyerek (a feherek kozott), leegyszerusodott az ugyintezes es a gen X-tol (mi) kezdve latjak a felnovo generaciok a szuleiktol, hogy a valas mar nem a vilag vege. Ezt P. Elliot meg nem lathatta, az o szulei generaciojanal nagyon ritka volt a valas. A nagyszuleim es testvereik 10+ hazassagabal 1-rol tudok.

Ginix 2015.04.20. 16:48:07

egyszer megismertem egy srácot, aki nem volt kifejezetten érdekes. úgy adódott, hogy együtt utaztunk egy faluba és együtt kellett töltenünk a délutánt és az estét (illetve nem kellett, csak nem ismertünk mást). elejtett valami megjegyzést, h mikor ő mesél, azt mindenki tátott szájjal hallgatja, erre én elnyomtam egy amolyan "aha, persze" jellegű szemforgatást és mosolyt és jobb híján próbáltam dumálni vele. egy óra múlva azon kaptam magam, h nem veszek levegőt és mindent látok magam előtt, amit mond, teljesen elvarázsolt.

a posztnál (és az előzőeknél) ugyanezt éreztem, köszönet érte! :)

kék madár 2015.04.20. 16:52:42

@maxval bircaman szerkesztő:
"Külföldi turizmus nemigen volt, csak csoportos formában. Kevés férőhellyel, szinte protekció kellett hozzá. Még a szocialista országokba is. "
mivel nem eltel itthon errol talan lemaradtal, volt. 3 evente mehettel sajat utlevellel turista utra illetve IBUSZ-szal akar evente. Semmifele protekcio nem kellett hozza, csak buntetlen es gyanumentes eloelet, aki akart es volt 8-12 ezer forintja egy nyugat-europai korutra az ment is. 18 eves koromra bejartam fel Europat, semmi csoda nem volt benne.

kék madár 2015.04.20. 16:57:11

@P.Elliot: volt a tvben egy capuai fiuk cimu sorozat - dokumentumfilm a 70-es evekben. Nyilvan propaganda film volt, arrol szolt, hogy akik kimentek, mind megbantak, vissza akartak jonni, vagy elkallodtak, kint bortonben vegeztek, stb.
Erdekes volt olvasni, hogy valojaban milyen volt : )

Na meg ha jott haza a nagybacsi Amerikabol vagy Ausztraliabol, azert addig tatva maradt a szam. levegot se vettem amig meseltek.

2015.04.20. 17:09:38

@maxval bircaman szerkesztő: Aha, a holodomor egy 'mitosz'. Te miota vagy ennyire meggyozodve rola hogy az orosz vezetes mindig is feddhetetlen szuperhosokbol allt es soha semmi rossz dolgot nem kovettek el, tovabba most is Oroszorszag a legjobb hely a vilagon? Kicsit gyanusak a nezeteid (es ha ukran lennek akkor termeszetesen melyen felhaboritonak is tartanam oket).

kék madár 2015.04.20. 17:22:54

@Mirjam2: "Kicsit gyanusak a nezeteid"
melyik resze a "kicsit"? :)

2015.04.20. 17:41:23

@kék madár: Benefit of the doubt :)

2015.04.20. 17:52:34

@Cascabel: Kanada pont az az ország, ahol már azelőtt elég sok mindent le kell tenni az asztalra, hogy egyáltalán lehetőséget kapjál arra, hogy ott élhess. És természetesen megfizeted az árát annak a jólétnek.

GERI87 2015.04.20. 18:44:36

@maxval bircaman szerkesztő:

"A mai modern ukrán nacionalizmus ez alapján alkotta meg a holodomor mítoszt egyébként. "

Valójában nagyon is volt, és érdeke is volt az oroszoknak (tévedés ne essék: a SZU amint lehetett a 'nagyorosz' sovinizmust vitte tovább, kvázi orosz állam volt) az ukrán nacionalizmussal való leszámolás, így pl a "kulák" és értelmiségi rétegüket irtották.
De már írtam neked hogy a belorusz identitást és nyelvet még látványosabban szorították vissza.

Taxomükke (UK) 2015.04.20. 18:52:31

Nagyon jó volt olvasni, köszönöm.
Érezni minden szavadban, hogy boldog, elégedett ember vagy.

Taxomükke (UK) 2015.04.20. 19:04:45

@Zoole[uk]: Én is ezt nem értem (bár már hozzá lehetett volna szokni...), itt egy tök jó írás, erre elkezdenek lovagolni ezen a válásos témán, és a kommentek fele már arról szól.
Sokan ezért nem írnak szerintem posztot, mert a hátuk közepére sem kívánják a sok okvetetlenkedő megjegyzést.
Még az élő fába is képesek belekötni egyesek.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2015.04.20. 19:30:28

Kérem szépen...

Nem írnék most a posztról. Mindent leírtatok én nem akarom fokozni a szuperlatívuszokat.
P. Elliotról akarok írni.

Valóban rokon lelkek vagyunk valahol. Zsuzsa írásaiból sugárzik az életigenlés diszkrét bája. az, hogy amit nem tudunk megváltoztatni azt elfogadjuk és a legjobbat hozzuk ki belőle. Mi nem vagyunk világmegváltó forradalmárok. Kispolgárok vagyunk a szó jó értelmében.
Tesszük a dolgunkat. Cserében merjük jól érezni magunkat.
Utolsó leheletünkig rácsodálkozunk a világra és pofátlanul elégedettek vagyunk.
Zsuzsa nekem mindig a Sörgyári Capriccio Mariskájaként jelenik meg. A Magda Vasariova által alakított feleség maga az ÉLET.
Valami ilyesminek képzelem el Zsuzsát. Minden írásából süt az elfogadás az optimizmus az életigenlés.
Ugyanakkor a fiatalok számára átjön egy "bezzeg régen minden jobb volt" nosztalgia is.
A mai idősebb korosztály számára felszínes lett a világ felszínesek lettek a kapcsolatok.
Miért?
Kétszáz évvel ezelőtt honnan kapott híreket a falusi ember?
Elsősorban mindenféle vándorköszörűstől, drótostóttól és egyéb vándormadártól.
Aztán jött a polgároknak az írott sajtó. Aztán a mozi a filmhíradóval. A "hamvadó cigarettavég" korszaka amit a kormány propagandacélokra kisajátított, úgymint "nem nem soha".
Aztán a rádió. Falusi embernek a kristálydetektoros rádio.
Aztán a televízio. Végül az internet a mobiltelefonforradalom.
A világ kitágult, elképesztő információdömping között élünk.
Már a harminc évvel ezelőtti kor is hihetetlenül ingerszegény korszaknak tűnik.
Olyan ez mintha valakinek harminc évvel ezelőtt adnak 10almát hogy egy óra alatt állapítsa meg melyik a férges. Van ideje alaposan megvizsgálni megnézni minden oldalról.
Ma pedig adnak neki 100almát ugyanúgy egy órára. Természetes hogy felszínesebben, elnagyoltabban fogja megvizsgálni őket.
Régen egy falusi legény választott maximum 50lány között mostmeg internet Facebook utazások mobiltelefon segedelmével az egész világból választ.
Az idősebbek számára ez a taszító, jelenkorunkban. Felgyorsult a világ és elnagyolt lett. Mert ilyen sebesség mellett nem lehet másmilyen. 120kilométeres sebességnél nem tudjuk megszámolni a fák leveleit.
Ez nem jelenti azt hogy akkor minden jobb volt. Emberközelibb volt.
A mai generáció aki ebbe a felgyorsult világba született bele nem érti hogy az idősebbek mit sírnak vissza.
Nem igényli az emberközeliséget. Az akkor volt. Ez meg most van.
Minden idősebb generáció magáévá teszi ezt a "bezzeg az én időmben" gondolatot. Nincs ezzel semmi baj. Ez is hozzátartozik az élethez.

33621 2015.04.20. 19:46:45

@~~Babette~~: Én még nem olvastam a cikket de engem meg ettől rázott ki a hideg!

www.erdon.ro/tragikus-es-latvanyos-baleset/2814001

Igaz Barát 2015.04.20. 20:23:28

@diggerdriver:
Ez a "bezzeg az én időmben" gondolat vagy érzés szerintem végigkíséri az életet.
Nekem kisgyerekkoromról csak napsütéses, szikrázóan kék eges vagy gyönyörű havas emlékeim vannak. Nem tudok visszaidézni egy locspocsos, esős képet sem.
Valahogy így lehet ez a többi érzéssel, emlékkel is. Személy szerint nagyon igyekszem, hogy ne kerítsen hatalmába az érzés, hogy főiskolás koromban minden mennyivel jobb volt, de néha igazán nem könnyű. Pedig még csak a harmincas éveimet taposom.
Kíváncsi vagyok, hogy lesz ez később.

Igaz Barát 2015.04.20. 20:27:38

@~~Babette~~: Az, de attól még hátborzongató. Hiába láttam már rengeteg baleset, roncsot úton-útfélen, az ilyenektől mindig kiráz a hideg.

33621 2015.04.20. 20:49:02

@Réka ‎: Ez a kifejezés nagyon tetszett! Vannak Erdélyi gyökereid?

,,a gyerek meg navetazik hetente a szulok kozott."

abaya-oman 2015.04.20. 20:53:28

Mirjam2, ugye te készültel Omanba költözni? Jottetek, vagy mégsem?

montroyal ( CAN qc) 2015.04.20. 20:56:18

@maxval bircaman szerkesztő: a határátszökés romantikája is.

@kék madár: megmasztok par hegyet kotel nelkul es fuszallal csiklandozzatok az alvo rendort.

egy ismerosom a tarsasagbol reszletesen elmeselte hogyan szokott at a hataron szoges drotok alatt, kutyak kergettek stb..

par ev mulva kijott az anyosa , aki nekunk elmeselte a veje kolcsonkerte a kocsijat uzletelni Bécsbe , futol fatol kolcsonkert, nagy uzletet igert... es kint maradt Ausztriaba a kocsit valahogy eladta a penzt felelte es mindig elegedetlen volt a lager elettel .. ....

viszont a torteneteit olyan jol adta elo hogy a vegen meg o is elhitte

montroyal ( CAN qc) 2015.04.20. 21:03:10

elég volt annyi, ha valaki megesküdött,

igen a regebbi idokben eleg volt ennyi hisz egymenekultnek nehez volt papirokat szerezni Mo-rol

igy lett az a sok hajomérnok .... a hajon talalta ki hogy o mérnok ..

meg hogy a rendorseg uldozte pedig csak lelépett a villamosrol ..
persze azt nem mondta hogy masnak a pénztarcajaval ...

2015.04.20. 21:06:50

@abaya-oman: Szia, igen, keszultunk de a vegen itt ragadtunk Szaudiban, sajnos a penz rabjai vagyunk, mar nem emlekszem hogy haromszorosa vagy csak ketszerese az itteni fizetesunk annak amit Omanban ajanlottak :(. Pedig tenyleg szivesen mentunk volna, mindenki akivel beszeltem egyetert hogy Oman messze a legjobb hely a regioban. Viszont ennek megfeleloen ugy tunik nem kenyszerulnek tul magas fizeteseket ajanlani a tanaroknak. Talan majd egyszer ott kotunk ki egy idore - ti ott vagytok meg? Utolag is koszonom a tanacsokat!

2015.04.20. 21:11:43

@montroyal ( CAN qc): Ezek a sztorik nagyon jok, kar hogy te nem irsz posztot :)

wuaaa 2015.04.20. 21:36:24

@qkuc: "A kommentek ütnek, mint a VBK +39 C fokban ...."

...mondjuk a tiéd se lóg ki a sorból... :)))

wuaaa 2015.04.20. 21:45:11

@P.Elliot: Nagyon tetszett ahogy leírtad a történetet. Kár lett volna, ha nem teszed meg. Remélem lesz folytatás. Köszi :)

bxf 2015.04.20. 21:59:23

Erdekes. Volt ferjem meselte, hogy anno NJ-ben telepedtek le, esmindig csufoltak, hogy "te hajoval jottel". Mire o mondta, hogy 'nem hajoval, TWA-val" :-)

Ez a par sor elgondolkodtato volt...

"A szabály az volt, hogy reggel mondjuk 9 előtt nem hagyhattuk el a tábort, és este 10 körülig haza kellett jönni, mert bezárták a kapukat. Aki nem ért vissza, az aludhatott kint a bokorban. Az ebédet (ha valaki kérte) kiadták uzsonnacsomagban, főleg szardíniakonzerv, kenyér, gyümölcs, főtt tojás vagy sajt volt benne."

... hogy mi, magyarok mennyire kettos mercevel merunk... Ha a mostani Mo. teruleten athalado es menekulttaborban elo kulfoldiekre gondolok. Micsoda felhaborodas van, amiert kimehetnek a varosba, penzt kapnak, hogy etelt vegyenek rajta, stb., ill. hogy egyaltalan leteznek...

Egyetemistakent otthon nekem sokat nem jelentett a "kulfoldi diakok Karacsonya", egeszen addig, amig az USA-ban en is kulfoldi diak voltam es ittragadtam egy Karacsonyra... azota kicsit maskent latom a be(at)vandorlast, legyen annak gazdasagi vagy politikai oka, vagy egyik sem. Mondjuk rajtam egyetlen magyar sem segitett az USA-ban (egy rozsdas vasszoggel sem), de valoban, mas nemzetektol ilyen vagy olyan formaban kaptam (pl. frissen elvaltkent az egyik amerikai baratnom egy vadiuj agyat adott nekem es meg a helyembe is hozta a masik amerikai baratnommel a ferje truck-jat hasznalva).

A masik, ami eszembe jutott, hogy valoban, nem csak a politikai vagy gazdasagi menekultek hagytak el Mo-t, hanem biza a bunozok is...

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2015.04.20. 22:00:24

@pappito: Nem tudom miert gondoljak sokan, hogy ma mar nincs sulya. Kb az eskuvo utani elso heten azt mondom igy a vikingemnek, hogy he te, ezt mier tnem mondta senki, hogy mennyivel komolyabb, mennyivel masabb igy eskuvo utan.... Olyan csaladerzes, egyuvetartozas.

A poszt pedig fantasztikus, orakig tudnam olvasni.

bxf 2015.04.20. 22:02:28

@kék madár: Emlekszem, nekem gyerekkent akkor maradt tatva a szam, amikor egy Nemetorszagba vergodott ismerunk hazajott a Datsunjaval, minden automata volt rajta. Meg az ablakot sem kellett tekerni :-)

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2015.04.20. 22:06:52

@pappito: Azert erdemes melle azt is megnezni mennyi haassagkotes van mostanaban.

"A házasságkötések száma - az első világháborús évektől eltekintve - 2010-ben érte el mélypontját, akkor 35 500 pár állt az anyakönyvvezető elé. A csökkenés az elmúlt három évben megállt, és lassú emelkedés kezdődött: a házasságkötések száma 2013-ban 36 900-ra, az előző évihez viszonyítva 2 százalékkal nőtt"

Ehhez kepest nem is olyan jok az aranyok....

2015.04.20. 22:12:11

Akit érdekel -én is most találtam-, van Mit ér meg Brüsszel? a vs.hu youtube csatornáján. A Dubai részek nekem bejöttek, hátha mást is érdekel. :)

svajcineger 2015.04.20. 22:19:52

@montroyal ( CAN qc):
Ez olyan, mint a svajci magyar menekultek. Azok kozt meg rengeteg a "buchsi" doktor. Buchs-nal logtak be Svajcba, es kozben megszereztek a doktorit. :-)

pappito · http://pappito.com 2015.04.20. 22:28:18

@kék madár: " HA valnak, sokkal kevesebb miatt valnak ma az emberek, mint 30 eve."

ez az én olvasatomban inkább pozitívum, kevesebben nyomorodnak meg lelkileg, nincs az elvált ember diszkriminálva, nem jár külön hátrányokkal, hogy elváltál, stb.

pappito · http://pappito.com 2015.04.20. 22:31:29

@Th's child: "Én vagyok béndzsó, vagy az idézett adatokban a házasságkötések száma nem szerepel? Mert a válások száma magában értelmezhetetlen adat, nyilván a házasságkötésekhez mért aránya mond valamit, nem?"

remekül látod, éppen ezért a divorce rate (de javítsatok ki, ha tévedek) a válások arányát mutatja, nem a számosságukat.

legalábbis a második grafikon, ha jól emlékszem erről szól, mindjárt megnézem

kék madár 2015.04.20. 22:31:49

@Mirjam2: mar en is javasoltam neki.
@bxf: ilyen nekem is volt amikor melbourne-i nagybacsi Audi 100-ast berelt Becsben, es azzal jott at 1974-ben.
De a legviccesebb megis az volt, amikor 85-ben amerikai cserediakokat elvittem a Trabantommal egy korre. sirtak a felelemtol es rohogtek a gyonyortol egyszerre

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2015.04.20. 22:38:02

@pappito: Szerintem mondjuk akkor nem kene hazasodni. Egy hazassag folyamatos "munka" amiben mindket felnek ki kell vennie a reszet.

Vicces amugy, hogy kisvikinggel a hasamban hazasodtunk mintha csak amiatt lenne, pedig 1.5 eve tervezve volt az idopont, csak ugye kozbeszolt. Es nem hirtelen otlettol vezerelve talaltuk ki, hanem nagyon is akarva, nem csak a gyerek miatt.
De a gyerkocok mar csak ilyenek, tesznek arra, mikor kene jonniuk, csak nem tudta kivarni a kis bandita:D

Mindenestre rozsaszin kod nincs, se masmilyen, ez abszolut tudatos lepes volt.

pappito · http://pappito.com 2015.04.20. 22:41:06

@tildy[UK]: "Szerintem mondjuk akkor nem kene hazasodni. Egy hazassag folyamatos "munka" amiben mindket felnek ki kell vennie a reszet. "

ez teljesen igaz, de ez nem jelenti azt, hogy az ami jó ötletnek tűnt akkor, az évek múlva is működik. Erőltetni meg nem lehet mindent és nem is kell.

Egyébként pont ezért csökken a házasságok száma, ahogy tűnnek el a nehézségek a házasság nélküli együttélés elől.

kék madár 2015.04.20. 22:43:57

@pappito: @tildy[UK]: egy e.g. 23 eves embernek magyarazhatod, hogy egy " Egy hazassag folyamatos "munka".
Ugyis jobban fog mindent tudni, es ha akarnak osszehazasodnak, aztan majd legfeljebb...

pappito · http://pappito.com 2015.04.20. 22:48:45

@Taxomükke: "Még az élő fába is képesek belekötni egyesek."

igen, engem sért, ha ilyeneket írnak rólam (általánosítva), ez van.

biztos azért, mert se én se a szüleim nem váltak el, nem tudták, hogy ők már nem is veszik komolyan az életet meg a házasságot, azt csak régen csinálták az emberek.

egyébként, ha elolvastad a possztal semmi bajom sem volt, sőt, nagyon tetszett. csak egy kis rész nem tetszett, azt szóvá is tettem.

pappito · http://pappito.com 2015.04.20. 22:54:51

@kék madár: így van, nincs ezzel semmi baj

persze aki mondjuk végigcsinált huszonharminc évet egy hullámvölgyes házasságban, az irigykedik arra, hogy

1. neki nem volt mersze elválni
2. másnak könnyebb
3. bezzegrégen

ez is normális

én a feri meg a bíró imre 2015.04.20. 23:05:10

@pappito: bár divorce "rate", de a lakosság számához van arányítva, nem a megkötött házasságokhoz.
bár csökkent a válások aránya a lakosságszámra vetítve, de valószinűleg nem csökkent, hanem nőtt a megkötött házasságok számához vetítve.

nyilván jóval kevesebb a válások száma, ha amúgyis "alig van", aki megházasodik.

másként: ha azt néznénk, hogy mennyi házasság végződik válással, akkor valószínűleg egy monoton növekvő görbét kapnánk (nem pedig egy 1980. óta csökkenőt, mint a te, lakosságra vetített görbéd).

én a feri meg a bíró imre 2015.04.20. 23:05:24

@pappito:
butaság megsértődni egy statisztikai jellegű megállapításon (főleg, ha az téves). :)

szerintem egyébként több házasság végződik válással, mint "régen", és ez részben pozitív fejlemény, részben negatív (én inkább a pozitív oldalát hangsúlyoznám, hogy nincs senki egy életre belenyomorítva egy abúzusba).

a fő ok szerintem egyébként a női emancipáció, ami egy egyértelműen pozitív dolog.
továbbá ezzel összefüggésben az, hogy a nők ma már anyagilag "megengedhetik maguknak" a válást. nem háztartásbeliek, önálló keresettel, karrierrel bíró, gazdaságilag független emberek. vagy talán pontosabb, hogy az emberek manapság már olyan sokat keresnek, hogy az egyfős háztartás nem nonszensz (mint ahogy 50-100 éve teljesen kizárt dolog volt - anyagi okokból).

ugyanakkor van persze egy negatív vonulata is a történetnek, hogy az emberek közül elég sokan tényleg nem veszik komolyan a házasságot, és konfliktuskezelés helyett egyszerűen kiugranak belőle, mint egy rossz cipőből.

uff :)

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2015.04.20. 23:24:11

@pappito: persze, ha valami nagyon nem megy, akkor jobb szetmenni, arra akartam celozni, hogy sokkal tudatosabban kene hazassagra lepnie annak, aki erre szanja el magat.

@én a feri meg a bíró imre: "én inkább a pozitív oldalát hangsúlyoznám, hogy nincs senki egy életre belenyomorítva egy abúzusba" ez szep es jo, es teljesen egyet is ertek. Ami engem zavar, hogy sokan azert hazasodnak,mer tigy szep, meg ugy jo, mikozben nem ez lenne a lenyege,

@kék madár: nem veletlenul nem mentem olyan koran ferjhez, ismerosi korben aki koran nosult/ment ferjhez, majdnemmind elvalt mar.

pappito · http://pappito.com 2015.04.20. 23:40:46

@tildy[UK]: " arra akartam celozni, hogy sokkal tudatosabban kene hazassagra lepnie annak, aki erre szanja el magat."

én meg arra, hogy szerintem jobb lenne, ha mindenki a maga házasságával/nemházasságával foglalkozna, mint másokat ítélgetne azért, mert nem úgy látnak dolgokat, mint harminc-ötven éve az emberek, vagy azon okoskodna, hogy másoknak hogyan kéne élniük :))

pláne, amióta nem _kell_ megházasodni csak azért, hogy a társadalom ne vesse ki a szingliség miatt az embert (vénlány probléma)

persze tudom én, hogy a szerelemből házasodás az meglehetősen új dolog, de szerintem nem rossz, hogy nem státusz/vagyon/túlélés/vallási elvárások miatt kell házasodni, hanem sőt, nem is kötelező

Taxomükke (UK) 2015.04.20. 23:43:20

@diggerdriver: "A mai generáció aki ebbe a felgyorsult világba született bele nem érti hogy az idősebbek mit sírnak vissza."
Már nem emlékszem, melyik 19. század eleji angol író regényében olvastam, hogy mennyire felgyorsult a világ, micsoda rohanó életet élnek a 18. század végéhez képest... (kb. 1835 vs. 1790)
:)))

pappito · http://pappito.com 2015.04.20. 23:44:21

@Taxomükke: én tettem szóvá egy db nekem nem tetsző mondatot (vagyis kötöttem bele az élő fába)

hát ezért

Taxomükke (UK) 2015.04.20. 23:54:41

@pappito: Úgy értem, szerintem nem kellett volna magadra venned P. Elliot ama bizonyos mondatát.
Na mindegy, peace. Már így is túl sokat foglalkoztam ezzel.

pappito · http://pappito.com 2015.04.21. 00:12:21

@Taxomükke: szerintem meg leírnia nem kellett volna :)

de tökmindegy, nem fontos, elnézést, hogy szóltam

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2015.04.21. 00:25:10

@pappito: persze, mindenki azt csinal az eletevel amit akar. Csak akko rne igerjen holtomiglan/holtodiglant ha...

"pláne, amióta nem _kell_ megházasodni csak azért, hogy a társadalom ne vesse ki a szingliség miatt az embert (vénlány probléma) " igy van. Elettarsi viszonyban, de akar egyedul is teljes eletet tud elni az ember.

Amirol en beszeltem, az a felelosseg. Ha mar egy ilyen dontest meghoz az ember, akkor felelosen hozza meg. Szerintem. |Annak semmi ertelme, hogy nagy penzeket kidobjon az eskuvore, 2-5 ev mulva meg valas(meg a siras, hogy jaj egyedul maradtama gyerekkel, jaj a ferj lelepett, jaj viszi az asszony a vagyont)
.

pappito · http://pappito.com 2015.04.21. 00:44:31

@tildy[UK]: "persze, mindenki azt csinal az eletevel amit akar. Csak akko rne igerjen holtomiglan/holtodiglant ha... "

ezt én is így gondolom, csak arra próbálok célozni, hogy nem neked ígérte a holtodiglant, nem neked kell számonkérni rajta (ha egyáltalán a számonkérés értelmezhető). neked egyedül a viking holtomiglanja a fontos, az, hogy mások mit művelnek... hát az az ő bajuk

a többivel is teljesen egyetértek amúgy

montroyal ( CAN qc) 2015.04.21. 03:11:39

@tildy[UK]: Szerintem mondjuk akkor nem kene hazasodni. Egy hazassag Szerintem mondjuk akkor nem kene hazasodni. Egy hazassag folyamatos "munka" amiben mindket felnek ki kell vennie a reszet.

most kell megtudnom ? hogy miert nem merult fel ez a téma 3 evvel ezelott?

igaz én egyuttélésre szavaztam volna, ha az emigracio megeszi a mostani nejem meséjet .. de nem ették .. es deportot kapott ,de gyorsan meghazasodtunk elotte ...

ez a ; "munka" amiben mindket felnek ki kell vennie a reszet.

ebbe csak az zavar hogy en mar sokkal régebben dolgoztam az eletemen amikor a nejem hozzamcsapodott kozosen dolgozni ..
de hat ez a ferfisors ...

montroyal ( CAN qc) 2015.04.21. 03:15:43

@tildy[UK]: jaj viszi az asszony a vagyont)

erre valo a hazassagi szerzodes ... foleg aki mar megégette magat...

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2015.04.21. 03:24:12

@Th's child: Az egész élet egy ritka pocsék játék, de a grafikája az nagyon ott van... :-)

montroyal ( CAN qc) 2015.04.21. 03:56:10

most beleneztem a helyi statistikaba , egy tablazat a korok szerinti elvalasok szama , erdekes ahogy idosodnek az emberek egyre tobben valnak el olyan 45-50 eves korig utana kevesebb..

www.stat.gouv.qc.ca/docs-hmi/statistiques/population-demographie/mariages-divorces/510.htm

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2015.04.21. 04:03:59

@kék madár: Pedig a Trabcsák egy kurva jó kis gép volt a maga korában.Manapság meg, mikor kopaszsofőröket (=tanulóvezetőket) látok ilyen Merga, meg Bimmer tanulókocsikban, mindig elfog az érzés, hogy mekkora kábulat ez már, ha be kéne ülnie egy Trabiba, vagy Kispolákba Ezerkecsébe, 105-ös Skodába, amiken mi tanultunk vezetni; azt se tudná, hogy melyik földrészre került...
:-)))))))))

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2015.04.21. 04:16:55

@Taxomükke: Hát ja.Akkoriban valszeg egy ökrösszekéren közlekedve jó eséllyel menet közben is lehetett ibolyát szedni, illetve egy 100 km-es táv több nap járóföld is lehetett.Manapság meg ha kicsit meghúzza az ember az autópályán, akkor 30-40 perc... :-)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2015.04.21. 04:34:07

@kék madár: Hát, jaj bizony...Csúnya koppanás lesz ez, nem adok nekik öt évet és menekülni fognak.Főleg annak lehet óriási visszalépés, akinek futott egy jól menő cége egy működő gazdaságban...Szépséges gyümölcsfavirágért nem lehet párizsit kapni a falusi CBA-ban...De ha nekik jó így, nekem is... :-)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2015.04.21. 04:45:48

index.hu/belfold/2015/04/20/magyarorszag_korrupcio_amerikai_nagykovet_april_foley_gyurcsany_putyin_gazprom/

Már Amerikában is látják, hogy mi folyik odahaza...

Illetve ez a név, April Foley, szinte "majdnem" azt jelenti, hogy Április Bolondja, nem?
:-))))))))

(kérem, ne jöjjön senki a helyesírással, ez csak egy vicc volt...)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2015.04.21. 04:53:21

Digger! Meg mindenki, aki szereti!
A Moszkva téri építkezés egy új szemszögből:

velvet.hu/budapestma/2015/04/20/kemenyen_dolgozo_kis_emberek_galeria/

Kurvajó! :-))))
Ügyesen fotózva némelyik simán igazinak tűnik... :D

2015.04.21. 05:06:54

@kék madár:
Nekem nagyon sok jo haverom Latinan,
Capuan "vendegeskedet" mielott Kanadaba kerult, eleg lesujto velemennyel voltak az olaszokrol es a taboraikrol. Legjobb dolguk a Parizsig meg sem alloknak volt. A kesobb jovok - 80 evek kozepen - Hollandiara eskudtek. Akivel most dolgozok, jo haverom, Gorogorszagban menekultoskodott, csak jokat mondott a gorogokrol, a klimarol, mindenrol. 2 evet huzott le ott, megbanta, hogy Kanada jott. Occse utana 2 evvel disszidalt, lehuzott a francia idegenlegioban 15 evet. Na, az volt kemeny, maradando nyomokat hagyott a sracban:) Valahol Marseille kornyeken el, a masodik nyugdijaert dolgozik meg par evet a varosnal, pedig csak 45 eves.

kék madár 2015.04.21. 05:44:22

@Cascabel: Olaszorszagba en se mennek, talan esetleg Milano, Torino, de az mar majdnem Svajc.

2015.04.21. 05:58:35

@Cascabel:
Ausztriaban a menekulteket (disszidenseket) Traiskirchenbe vittek, Becstol 40-50 km-re. Egy het szigoru karanten utan a csaladosokat es nehany egyedulallot szettelepitettek videki motelekbe, fogadokba szerte Ausztriaban. Az egyedulalloak ferfiak maradtak a "Hotel Hiltonban" (a tabor foepulete, emeletenkent elosztva egyes nemzetek fiait). A magyaroke a masodik emelet volt, 6-20 agyas szobakkal. Minden emeleten mukodott egy illegalis kantin, ahol titokban mertek a varoskaban vasarolt sort, tomenyet, dupla arert. Mi a lengyelekhez jartunk fel inni. Sokszor osszeverekedtek reszegen a nepek, olyankor a tabort orzo osztrak csendorok tettek rendet, eleg kemeny eszkozokkel. Aki regisztralt, szabad ki-be jarasa volt a taborba, napszaktol fuggetlenul. Napi 3x-i etkezes jart, turheto kajaval. Penzt nem adtak, de tavasztol keso oszig lehetett alkalmi munkakbol kis piaravalora szert tenni. Nehany bekoltoztek Becsbe, seftelesbol eltek, masok kaptak munkat a kornyezo gyarakban (Semperit gumigyar, kavefeldolgozo) ettermekben, stb. De a tobbseg a Hiltonban doglott es ivott, verekedett, lopott, stb. Az egyedulallo nok egyszintes barakkban laktak, a "tyukolban" :) Oda ferfiak este 10 utan nem mehettek be. Hatalmas parkja volt az elkeritett, orzott tabornak - regen kaszarnya volt - ahol nehanyan csoveztek ejjelente es az afgan szabadsagharcos menekult ferfiak setaltak kezenfogva. Veluk kelet-europai nem allt szoba, de a koszovoi albanokkal sem. Azok kulon vilag voltak, gyakran sutottek birkat a szobaikban. Neha, ha "rosszul viselkedtek", felelmukben bezarkoztak a szobaikba. Ilyenkor az ajto alatt beontott es meggyujtott benzin "csodat" tett:)
Regi szep idok, talan igaz sem volt. Az biztos, soha sem unatkoztunk. Sajnos engem ket es fel honap utan hozott Kanada, igy nem tudtam megismerni es elvezni igazabol az osztrak vendegszeretetet.
Egy erdekes talalkozas:
Volt koztunk egy miskolci kirugott pap, az Atya, aki nagy szerencsejatekos volt es masodallasban szakacs. Mindenszentekkor cerebralt egy miset a lager kapolnajaban nekunk, magyaroknak. Ot is elfogadta Kanada, azt hiszem, Montrealba kerult. Ketes penzugyi ugyletekbe keveredett, mivel nagy loversenyes volt. 2012 telen epp Torontoban dolgoztam, setalgatok a Spadina Avenue-n es kit latok egy jardan ulve keregetni? Hat az Atyat! Panaszkodott, hogy rosszul futnak a lovak, tonkrement, ehes, hajlektalan, stb. Meghivtam egy kajara, felideztuk a regi szep honapokat Ausztriaban es adtam neki kis penzt bucsuzasnal, amit biztosan elloversenyezett masnap. Remelem, rendbejottek a dolgai azota.

kék madár 2015.04.21. 07:09:44

@Cascabel: elkepeszto. Neked is micsoda torteneteid vannak! Megall az ido :)

pasztasuta 2015.04.21. 07:49:26

@kék madár: nicsak, még egy Torino fan, eddig azt hittem én vagyok az egyetlen. :)

Ugyandehogy (törölt) 2015.04.21. 07:56:12

@pappito: mar latom, bocsanat.
tehat folyamatosan csokken. szerinted mitol van ez?

Zka · http://www.youtube.com/watch?v=_wpDbI1gca0 2015.04.21. 07:58:27

@kék madár: azt nem vágom, miért ide jött, de én tudnék mondani dolgokat, hogy miért nem megyek oda :)

Ugyandehogy (törölt) 2015.04.21. 08:03:22

@pappito: aki egyszer mar megegette magat, nehezen hazasodik ujra, meg nagy szerelem eseten is. foleg mert mar tudja, hogynem azon mulik.
de tagadhatatlan, hogy hazasnak lenni jogilag es anyagilag jobb, lasd csaladi adozas es orokles.

Ugyandehogy (törölt) 2015.04.21. 08:05:25

@montroyal ( CAN qc): ferfisors?
nekem inkabb ugy tunik a meseid alapjan, h egy balek vagy. mar meg ne sertodj ezen.

**mimi** 2015.04.21. 08:24:17

@kék madár:
tényleg olyan érzés, mintha megállt volna az idő:)))

@Cascabel: mesélj még...:)

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2015.04.21. 08:41:14

@montroyal ( CAN qc): nem, ez nem a ferfisors. Nagyon furcsallak teged, a sok hazassaggal. Nagyon.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.04.21. 08:56:55

@GERI87:

A nyelvet illetően nem volt egységes a szovjet politika. De ennek semmi köze a holodomorhoz.

rumitom 2015.04.21. 09:23:11

@Cascabel: a legio mindenkin maradando nyomot hagy szerintem... ismerek en is nehany ex-legios arcot, meg fiatalt is aki csak 5 evet huzott le, meg idosebbet is. senki nem beszel rola vagy csak extrem ritkan.
a fiatalabb (most mar 10 eve), nagyon nyugodt, kiegyensulyozott, jokedelyu fazon, meg mindig gyakran van remalma. meselte, ha neccesebb kocsmaba kerul es vkik balheznak, azonnal lelep, fel hogy megolne vkit ha belekeveredik. ha vert lat megvadul.

az idosebb csak annyit mondott egyszer hogy semmi vidamat nem tud meselni a 15 ev legios eletebol. kiirtani teljes afrikai falvakat valamilyen jarvany megfekezesere nem olyan elmeny amit szivesen megoszt az ember.

a tobbiekkel nem voltam annyira joba hogy szoba keruljon egyaltalan.
illetve egyszer osszefutottam egy dublini kocsmaban egy ausztrallal aki szinten megjarta a legiot. circa 60 eves volt, na neki voltak problemai..

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2015.04.21. 09:23:59

@33621: vannak és évtizedek óta nem hallottam/használtam pont ezt a szót, de valahogy előbújt :))))

qkuc 2015.04.21. 11:01:50

@wuaaa [nor]: :P, :D Beleolvastál egyébként? Eléggé, hát hogy is mondjam, meglepődtem micsoda indulatok fortyognak az emberekben ...

2015.04.21. 11:13:59

@bxf:
" Mondjuk rajtam egyetlen magyar sem segitett az USA-ban (egy rozsdas vasszoggel sem), de valoban, mas nemzetektol ilyen vagy olyan formaban kaptam .."

" Mert jönnek sokan írek elé,
lengyelek elé, zsidók elé,
de egy magyar sem, egy magyar elé,
az én öcsém ezt észlelé.

Hogy mindenki elé, csak nem őelé,
az én öcsém, ezt észlelé. "

Cseh Tamás - Ballada öcsémről

GERI87 2015.04.21. 12:00:57

@maxval bircaman szerkesztő:

Változó volt.
Kezdetben engedékeny volt a nyelvi és nemzetiségi politika, majd ahogy erősödött (pl 30-as évek) (majd gyengült) a rendszer cél a 'nemoroszok' nemzeti törekvéseinek, nacionalizmusának kiiktatása, "ami veszélyes a szovjet hatalomra".

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.04.21. 12:50:20

@GERI87:

Tegnap törölte amoderátor a válaszomat, így most eltekintenék a választól. Úgy tűnik, történelemről sme szabad szabadon beszélni itt.

svajcineger 2015.04.21. 17:25:49

@Cascabel:
Valami zsebpenz volt. Egy-ketszaz schilling havonta talan.

svajcineger 2015.04.21. 17:28:50

@svajcineger:
Egyebkent megirhatnad a sajat storydat! En szivesen olvasnam. :-)

montroyal ( CAN qc) 2015.04.21. 19:09:45

@~~Babette~~: @tildy[UK]: hogy balek vagyok az egyertelmu de vegul is csak a harmadik huzott le felneveltem eleg jo korulmenyek kozott a 3 gyereket es vegul elvitte a 3 lakasos hazam felet (a masodik otthagyta nekem persze $$$)... a mostanival semmi rossz nincs csak en is szeretnek olyant talalni mint magam...igaz van szerzodesunk a meglevo dolgokrol leltart csinaltunk a notarynal ... nekem ez az amaz .. neki a fiatalsaga ... allitolag az is ertek ..

Mr Long 2015.04.21. 20:07:28

@montroyal ( CAN qc): Azert mert hagytad magad atverni (nem tudom finomabban mondani) meg nem mindenki lehuzos :)

montroyal ( CAN qc) 2015.04.21. 22:46:50

@Mr Long (UK): ja direct igy akartam ,mert egy arany szivem van :-))

Mr Long 2015.04.22. 09:33:26

@montroyal ( CAN qc): Tudtam, hogy rendes ember vagy :DDD

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása