Igazi „high life” tanúja lett Dóri és párja munkája során Franciaországban. Az ő életük azonban nem volt mindig könnyűnek mondható a tehetős munkáltatónál. Dóri immár rendszeres szerző itt a blogon, három korábbi történetét (itt, itt és itt) olvashatjátok. Ha esetleg valaki emlékszik rá, az elmúlt hetekben volt hír, hogy Katalin hercegnő és Vilmos herceg a Lady magazinban hirdetett, hogy házvezetőnőt keres. Ez csak annyiban kapcsolódik ide, hogy Dóriék is ebben a lapban találták az állásukat, amiről mai története szól.

„A Lady magazinban találtunk egy cikket hogy keresnek egy párt, akik dolgoznának Franciaországban. Ez nagyon jól hangzott! Így emailben jelentkeztünk rá. Aztán elhívtak minket egy megbeszélésre.

Egy kis hotelfélében vártuk a tulajt, aki azzal foglalkozott, hogy szobakonyhás lakásokat adtak ki egy épületben. Az úr egy őszes hajú, 70 év körüli férfi volt. Mondta, hogy van egy lift, ami az ő lakosztályába megy, menjünk vele.

Olyan volt, mint a filmekben, amikor kinyílt a lift ajtaja egy hatalmas előtérben találtuk magunkat, ahonnan egy hatalmas elit nappaliba vezetett minket. Minden antik volt, hatalmas faragott kandalló stb. Mi csak ámultunk!

Elmesélte, hogy ő fafaragó volt és nagyon jól ment neki régen. Ahogy azt is elmesélte, hogy nagyon sokat járnak ide a nappaliba filmet forgatni. Aztán jött egy pincér és megkérdezte mit szeretnénk inni...

Irány a francia Riviéra

Elmondta, keres egy fiatal párt, aki a franciaországi villájába segítene nekik. Ő sok időt tölt itt Londonban, de kellene neki egy kertész, akivel ő tudna beszélni, mert az ő kertészei franciák és nem beszélnek angolul, és igaz van egy hölgy, aki vigyáz a 9 hónapos lányára, de emellett kell valaki, aki rendbe teszi a házat.

Ha jól emlékszem heti £280 körüli fizetést ígért kettőnknek, a szállás, ellátás mellé. (2004 körül volt, pontosan már nem emlékszem.) Persze elfogadtuk, hogyne fogadtuk volna. Elszállásolt minket az egyik szobakonyhás lakásában. Ha jól emlékszem 1 hétig voltunk ott, mert ennyi időbe telt mire elintézték a repülőjegyet.

A repülőtérre tudtuk kijön elénk a felesége, akiről nem tudtunk semmit csak a lányukról. Hát meglepetés várt minket, mivel egy nálunk alig pár évvel idősebb nő jött értünk, aki francia volt, de beszélt angolul.

Mint egy hollywoodi filmben

Itt folytatódott a film! Hatalmas kapu, postaládával és jó pár méter hosszú autóbejáró a házig. Gyönyörű kert, millió virággal. Hatalmas területen volt a ház hatalmas kerttel, és volt eldugva még 2 vendégház a kertben, ha jöttek vendégek. Nekünk volt egyszobás kis lakásunk a főház mellett.

Az úr, ahogy ígérte, nemigen volt itt, sok időt töltött Londonban. A páromat nagyon szerette, mivel sokat és szépen dolgozott, ha éppen otthon tartózkodott sokat sétáltak együtt és nagyon tetszett neki a párom munkája, jól kijöttek.

Ha jól emlékszem március végén költöztünk és 39-41 fok volt napközben. A francia Riviéránál voltunk. A táj leírhatatlanul festői volt. Persze a festői táj mellé jött a napon sütkérező kígyók látványa, ami engem nagyon kiborított!

Az én dolgom a ház rendben tartása volt. Mondanom sem kell, több nappali, étkező, nagy konyha, több hálószoba fürdőkkel, külön ruhás rész is volt. A kígyókat leszámítva egész jól éreztük magunkat. Hétvégenként a Riviérán sütettük magunkat vagy átugrottunk Monacóba vagy Cannes-ba. Itt találkoztunk Gerard Depardieu-vel, aki éppen akkor forgatott ott filmet.

Szóval jól mentek a dolgok. :-) Viszont ahogy telt az idő, a francia kertész besokallt, nem tudott parancsolni a páromnak, mivel ő mindent megbeszélt a főnökkel. Ez ugye nem tetszett nekik, ahogy az sem, hogy a párom nem dobta el a szerszámot, ahogy letelt a 8 óra. Volt, hogy 10-12 órát dolgozott, de élvezte.

Engem pedig a főnökasszony kezdett el a sírba tenni. Soha semmi sem volt jó neki. Sokat kiküldött gyomlálni a kertbe, amivel semmi gondom, de mikor azt kell nézni folyamatosan, hogy merről jön esetleg egy kígyó az nem könnyű.

Életveszélyes fenyegetés, mint egy brazil szappanoperában

Aki a kislányra vigyázott lány, őt sokat sajnáltuk. Nagyon kevés pénzt kapott és mivel az öreg nem volt otthon, a kislány 24 órában vele volt, hétvégre pedig a feleség mindig mondta, hogy vigye el a gyereket és csak este jöjjenek haza, de úgy, hogy nem adott neki külön pénzt, ha elfogyott a pelus, tápszer akkor ő vette meg a kislánynak a fizetéséből.

Aztán nekünk is egyre több összetűzésünk volt. A páromat megfenyegette az ottani kertész, hogy ha nem nyugszik, levágja a fejét és a medencébe dobja... Hát, nem hangzott akkor sem jól, ahogy most sem.

Nekem pedig 2 rosszabb esetem volt a pár évvel idősebb főnökasszonyommal. (Pedig nagyon nyugodt vagyok, őszintén, mindig mindent megcsináltam, amire kértek, de nem is kellett igazán, mert tudtam mit kell csinálnom.)

Az egyik nap mondta, hogy ne kezdjek már korán (zavarta, hogy a ház legtávolabbi részében elkezdem a takarítást), így másnap reggel 9 körül kezdtem, rendbetettem a konyhát és elkezdtem vasalni. Erre bejött és kérdezte, miért tartok még csak itt? Közöltem vele, hogy később kezdtem. Erre azt mondta, ne hazudjak neki, meg sem tudtam szólalni.

De igazán szóhoz sem jutottam volna, mert csak mondta és mondta. Nem is volt semmi tennivaló a konyhában, mert ő "rendet" hagyott. Aztán sarkon fordult és elment. Persze belőlem kitört a sírás. Meg soha senki nem mondott nekem ilyet, hogy hazudok! Nagyon rosszulesett. Aztán később visszajött, hogy hát azt ő nem úgy gondolta... Szerintem megijedt, hogy elmegyünk és kitálalunk az öregnek, aki szeretett minket.

A másik alkalom pedig az volt, mikor elhasználtam a citromját. Mivel nem vásároltak nekünk külön bármit ehettünk, ami otthon volt. Kértünk hozzon már a boltból szörpöt, mivel nagyon meleg volt, de nem hozott így citromból limonádét merészeltem készíteni. Majd később ordítva állt nekem, hogy az az utolsó citromja volt, és ő azt használni akarta a levesébe. Ezt nekem valahonnan tudnom kellett volna:-).

És csak mondta és mondta... Majd közöltem vele, hogy a kertben van citromfa tele citrommal, hozok be neki szívesen, de neki az nem volt jó. Hát körülbelül ennél a pontnál telt be a pohár. A páromnak a kertésznél nekem pedig ennél a nőnél.

Persze azt nem is írtam, hogy a vendégházban mindig voltak árulkodó jelek mikor nem is volt vendég. Mint pl. pezsgőspohár 2 darab. Én nagyon gyanakodtam a kertészre és a háziasszonykára.

De ez soha nem derült ki.

Általában a Cannes-i filmfesztivál után ott a kertben szoktak ünnepelni a filmsztárok, de mi ezt már nem láttuk sajnos. Azért részünk volt egy 500 fős lakodalomban. A főházat kiadták az ifjú párnak az összes fa és bokor meg volt világítva színes lámpákkal, nagyon szép volt. 3 napos esküvő volt.
Még ezt megvártuk aztán eljöttünk tőlük. Hazaköltöztünk és regisztráltunk újra ügynökségnél.

Nem sok idő telt el, mikor hívtak minket, hogy egy gazdag család keres Dél-Angliába egy párt, aki besegít a mindennapjaikba. Persze, hogy elvállaltuk.”

A moderálási alapelveket itt találod.