Vajon tényleg sokat isznak a hallgatag norvégok? És ha igen, akkor az az üveggyártás hiányosságaira vagy a fjordokra vezethető vissza? Ilyen életbevágóan fontos kérdéseket feszeget Mr.Tellinghovon posztja. Vigyázat, a poszthoz némi humorérzék nem árt.

Az oslói Aker Brygge

„Norvég beszélgetések (vannak ilyenek?)

Néhány különleges helyzettől eltekintve a norvég természeténél fogva néma. Norvégiában ezért a csendet az okossággal társítják. A norvég kultúrában számos, ezt idéző idióma létezik: „A beszéd ezüst, a csend arany”, „A legmélyebb talajban van legcsendesebb víz", „Az üres kukák adják a legtöbb zajt”, stb.

A norvégok hallgatásának, a beszélgetésekkel, pletykákkal szemben mutatott bizalmatlanságának (mint a legtöbb nemzeti sajátosságnak) történelmi, földrajzi, éghajlati háttere van.

8000 évig minden norvég a saját barlangjában élt, saját fjord vagy önálló vízesés mellett, a magas fennsíkon (fjell) csak a családjával körülvéve. Más szóval: 8000 évig a norvégnak a közeli rokonokon kívül nem volt senkije, akivel beszélhetett volna. Kérdés persze, hogy velük miről társaloghatott, amikor 8000 éve éjjelt és nappalt együtt töltöttek.

Ezért a norvég 8000 évig teljesen néma volt. Ez idő alatt azonban természetesen nem volt mentes egy bizonyos belső kényszertől, hogy véleményét a többiek tudomására hozza. Amikor ez a szükséglet túl erőssé vált, kiment és keresett egy lapos követ, majd üzenetet faragott bele.

Az akkori felszereléssel elég unalmas és időigényes lehetett betűket, rúnákat vésni a kőbe. Az üzenetek ezért viszonylag rövidek voltak: „Én, Thor, felemeltem ezt a sziklát, vagy „én, Thor” vagy csak „én”. Vagy valami hasonló.

8000 év után a norvég először látott más embereket (szomszédokat), ezt azonban nagyon messziről - más fjellen vagy a fjord túloldalán. 

Elkezdett kiabálás útján kapcsolatot teremteni velük, bár a nagyobb távolság miatta a mondandót elég röviden kellett összefoglalni: „Tűnj el innen”. De például nem kiáltotta ki, hogy „szeretlek”, mert a félénk emberek ezt nem kiáltják

Eközben a norvégnak akkoriban más lehetőségei is voltak érzelmei kimutatására. Haragját vagy dühét ki tudta fejezni avval, hogy kiment, és kivágott egy fát, vagy nagy köveket dobott a vízbe. Ha szeretetet akart kifejezni, elmehetett az erdőbe, találhatott egy jávorszarvast vagy medvét, hogy megölje, az állatot a hátán hazavigye és szerető kedvese ölébe tegye.

Ez azt jelentette: „Szeretlek, meg foglak védeni, óvni és biztosítom gyermekeinknek az élelmet jó és rossz időkben a végsőkig.” (És ha lehetséges, anélkül, hogy Norvégia az EU tagja legyen.:-)))

A mai korban a norvégoknak nincsenek ilyen lehetőségei. Ma erdővel kell rendelkezned, hogy kivághasd a fákat, a medve pedig védelem alatt áll, míg a szerelem az év bármely szakában váratlanul lecsaphat.

A ma élő átlag norvégnak sajnos nincs lehetősége arra, hogy Grönlandon sílécen átkelve vagy szalmakosárban áthajózza az Atlanti-óceánt, érzéseit ezen úton kommunikálva. Különben is: a 8000 éves kommunikációs szokás rögződött, üzenetek kőbe vésve vagy a széllel szemben ordítva nagy távolságra nem erősítették benne azt a késztetést es képességet hogy szeretne hosszú beszélgetéseket folytatni.

Ráadásul Norvégiában hideg van. -20 fokban nem ül sokáig az ember járdára kihelyezett kávézókban, és nem folytat hosszú, kimerítő beszélgetéseket a művészetről, az ételekről, a sajtokról, a futballról, az éves szőlőszüret, szerelem vagy „az élet értelméről”.

Ha a norvég ilyesmiről akarja kifejezni a véleményét, megteszi otthon. Nem beszél róla, hanem könyvet vagy levelet ír és elküldi ezt a levelet a helyi újságnak. Nem csoda, hogy lakosságarányosan a világon Norvégiában van a legtöbb szerző és újság.

A norvég és az alkohol

Mivel a norvég magányosan élt a barlangjában 8000 évig, akkoriban nem volt a környéken piaca a kereskedelmi pálinkagyártásnak. A norvégnak tehát saját magát kellett menedzselnie ezen a területen. Otthon, barlangjában (később a farmján) készítette el az alkoholos italokat.

Üveget és palackot azonban nem tanult meg készíteni, Emiatt a késztermék tartósítása gondot okozott számára. A norvég úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy egyszerre megitta. Utána, amikor bement az erdőbe, boldog volt, elégedett és az egész világ felé barátságos.

Ha egy ilyen napon találkozott egy jávorszarvassal, medvével vagy valami hasonlóval, gyakran meleg szavakat mondva közeledett feléjük, például: „Remek fickó vagy”, és előkészületeket tett, hogy megsimogassa az állat fejét.

A tökéletesen józan állat úgy érezte, a kedvesség csak álca, és fenyegetésként értékelte, egyes esetekben megölve vagy megharapva a norvégot, eltávolítva egy vagy több karját, esetleg lábát.

Ezek a tapasztalatok, együttesen az üres palackok hagyományos hiányával együtt, ahhoz vezettek, hogy a norvég nagyon tiszteli a részeg állapotot, tudván, hogy az félreértésekhez és kellemetlenségekhez vezethet az erdőben, azért iszik meg ma mindent, mert nem tudja, hogy holnap él-e még.

Statisztikailag a norvég alkoholfogyasztás összehasonlítva más országokkal, viszonylag alacsony. A statisztikák szerint

- a dán egy év alatt 11 liter bort, 116 liter sört és 1,7 liter tömény szeszesitalt iszik meg.

- a franciáknál: 101, 45,2 és 3,5;

- az angolnál: 5,7, 118 és 4,1;

- a németeknél: 22, 148 és 4,1.

Ezzel szemben a norvég csak 3,2 liter bort, 45,1 liter sört és 1,2 liter töményt nyakal be.

Tehát bár a norvég alkoholfogyasztás az egyik legalacsonyabb Európában, néha úgy tűnhet és hangozhat, mintha ez nem így lenne. Ez azért van, mert a dánok, angolok, franciák stb. minden nap isznak egy keveset a teljes statisztikai időszak alatt.

A norvégok ellenben a fent említett okok miatt gyakran az összes statisztikát egyszerre kapják (és isszák) meg. Ez gyakran a Dániába vagy más országokba tartó kompokon utazva történik. Szóval pusztán statisztikailag többnek tűnik a pálinka, mint amennyi valójában.

Miként régen, amikor részegen ment be az erdőbe, és kedvesen beszélt a medvével és a jávorszarvassal, a norvég ma is valami hasonlót akar csinálni. Akár a kompon van úton Dániába, akár más ország másik városában: az éves statisztikák megivása után boldog, elégedett és barátságos.

Aztán néha a táncparkettre lép vagy kimegy az utcára, mindenkit köszönt, akivel találkozik („Halló, halló!") és megpróbálja megsimogatni a fejét vagy megölelgetni. Ezt sok külföldi félreérti (emlékszünk a jávorszarvasra és a medvékre?) és fenyegetőnek érzi a norvégot, ezért ráüvöltve elhallgattatja vagy ellökdösi.

Ezután a norvég szomorú lesz, és elkezdi a csalódástól puszta tehetetlenségből levegőbe dobálni a karjait, roppant kínosan viselkedve, a pincért vagy valami és valaki mást esetlenül fellökve.

Ittasan a norvég néha beszédes lesz. Ebben az állapotban hirtelen birtokolja több idegen nyelv (francia, olasz, orosz stb.), ismeretét anélkül, hogy valamelyiket is tanulta volna. Emellett az este folyamán megoldja a világ legtöbb problémáját. Ha az amerikai elnök, az ENSZ főtitkára vagy más, a világ jövőjét befolyásoló hatalmasság a részeg norvégre hallgatna és tanulna tőle, a Föld egészen másképp nézhetne ki.”

Mr.Tellinghovon posztja Odd Børretzen “Wie man ein Norweger versteht“ könyvén alapul.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.