No nem kell valamilyen véres esetre gondolni, egyszerűen csak arról van szó, hogy Steve-ék kihasználtak egy lehetőséget – és milyen jól tették! Egyik fia egy gyönyörű órával, ő pedig egy kellemes élménnyel gyarapodott.

„Pár évvel ezelőtt sikerült egy családi összejövetelt összehozni karácsonykor Hongkongban. Még a Covid előtt. A családos kisebbik fiúnknál, aki már 15 éve ott él. Van két unoka, kisleányok. Azon a manapság ritka alkalmak egyike volt ez, amikor mindkét fiunk egy fedél alatt volt. Az idősebb fiam sokáig San Franciscóban élt, de nemrég átköltözött Miamiba, ahol egy hölggyel él, de ott nincsen gyerek.

Ha Karácsony környékén utazol, készülj kb. 50%-al többet fizetni a repülőjegyre, mint máskor. Na, mindegy. Volt pezsgő, halevés szenteste, unokáink nyüzsögtek a karácsonyfánál, és bontogatták az ajándékaikat.

Bele is fáradtak, egypárat másnap reggelre kellett hagyni. Mi, felnőttek vacsora után konyakokat és whisky-ket kóstolgattunk.

Mongol ebéd

A következő nap, december 25.-e, Karácsony napja. Ugyan ez ünnep Hongkongban, de mivel a kínaiak többsége nem keresztény, a boltok nyitva vannak. Míg ilyenkor az észak-amerikai és az európai városokban csend uralkodik, itt éppen az ellenkezője.

A helybéliek kedvenc foglakozásukat űzik, pénzüket költik. Jézus születése helyett az aranyborjút ünneplik.

Lementünk a városba, ezúttal egy, a Causeway Bay (Times Square vásárlóközpont) negyedbe. Ebédre egy mongol grillétterembe. Az étterem (csupán Hongkongban tapasztalsz ilyet) egy magas épület 10. emeletén volt.

Minden asztalba egy gázgrill volt beépítve, elszívó berendezéssel együtt. Magad grillezted az előre előkészített finom nyers húsokat/zöldségeket, avagy ha nem akartad, pincéri segítséggel. Ez a mongol cuisine nem rossz.

Óravásárlás indul

Már kora délután volt, amikor ebéd után lementünk a vásárlókkal teli utcákba, nyüzsögni. Idősebb fiam egy órát akart venni magának, fellelkesedve a Hongkongban található nagy választékon és azon, hogy nincsen adó (VAT).

Először egy használt, minőségi órákat áruló boltba mentünk. Gyönyörű Omegák, stb., és főleg Rolexek nagy választéka volt a vitrinekben az üveg alatt. Mind nagyszerűen felújítva és karbantartva.

Ám fiam hamarosan elhatározta, hogy mégis új órát vesz, úgyhogy ettől kezdve, az azokat áruló boltokat kezdtük látogatni. Ilyenekből csak ebben a negyedben, volt egy tucatnyi.

Bevallom, én is kedvelem a márkás órákat. Régebben volt egy Longines-em, de idővel az aranyozás lekopott róla. Most egy Tissot órám van, ami nem nagy szám a márkás órák között.
Élveztem az órakeresést.

Sikeres alkudozás

Olyan órákról beszélünk, amelyek 2000 US dollártól felfelé voltak árazva… nos, a csillagokig. Kisebbik fiam, aki Hongkongban él, nagy szakértőnek bizonyult. Ő is és felesége is jobb órát viselnek. Mondta, ebben az árkategóriában itt, HK-ban, alkudozni szokás.

Idősb fiamnak végül is egy IWC Schaffhausen óra tetszett meg. Az alkudozás elkezdődött, igen komolyan. A segítség az okos telefonunkról jött, ahol meggoogle-ztük az ilyen órák legalacsonyabb árát, míg az eladó, egy rafinált kínai hölgy, csak hajtogatta, hogy az internetes órák nem megbízhatóak, ők pedig garantálják, stb.

Végül is fiam elért egy 15% árengedményt, ami a 0% HK-i adóval együtt kedvező árnak tűnt. A fém óraszíj be lett állítva, garanciapapírok kitöltve, a svájci óragyártás egy újabb áldozatot ejtett azon a karácsonyi délutánon.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.