Aligha Bi Vi az egyedüli, aki elábrándozott már azon, milyen is lenne egy romantikus esküvő valamelyik karibi szigeten? Posztunk szerzője azonban azok közé tartozik, aki meg is valósította álmát, méghozzá sokszorosan nehezített körülmények között. Beszámoló egy nem akármilyen esküvőről.

“Még 2009-ben úgy döntöttem, hogy 14 évnyi házasság után elválok. Azért döntöttem így, mert a férjem egy szinte tinédzser lánnyal megcsalt. A válás után úgy döntöttem, hogy Angliába költözöm és itt kezdtem újra az életem. Vagyis inkább itt folytattam.

Néha hallottam dolgot vissza a gyerekeinken keresztül például, hogy az új barátnő homokos tengerparton mezítláb szeretne majd férjhez menni. Hogy őszinte legyek, ezt nekem akkor eléggé fájó volt hallani, viszont tudtam, hogy a válással az én életem sem ért véget és a homokos tengerpart ötlete nagyon is megtetszett.

Nem sokkal kiköltözésem után teljesen véletlenül sikerült megismerkednem valakivel, aki azonban akkor még házas volt, de külön élt a feleségétől. Aki az angol szabályokkal nincs tisztában, annak leírom, hogy a házasság első évében nem lehet egyáltalán elválni, utána pedig minimum két évet külön kell élni és mindegyik félnek bele kell egyezni a válásba, vagy ha csak az egyik fél akar váélni, akkor minimum 5 évet külön kell élni.

Vannak persze olyan okok, amikre hivatkozva a bíróság két év után is felbontja a házasságot, mint például a desertálás, vagy súlyos alkoholizmus, de ezeket mind bizonyítani kell, a procedúra hosszú és költseges.

Karibi mennyegző: (elsőre) füstbe ment terv

A mi esetünkben viszonylag simán ment a dolog, mert a külön élő fél beleegyezett a válás elindításába, így pár évvel később úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Választásunk egy nyaralással egybekötött karibi mennyegzőre esett.

Mivel korábban már mind a ketten voltunk házasok, ezért nem akartunk különösebben nagy felhajtást az esemény körül. Végül úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük a felnőtt gyerekeinket, lenne-e kedvük nekik is eljönni Barbadosra. Ekkor még mindannyian igent mondtak.

A nagy napot 2020. március 27-re tűztük ki, ugyanis ez lett volna az utolsó napunk a Karib-térségben és másnap, szombaton repültünk volna haza. Egyébként Barbados, Aruba és St. Martin nem kér egy napnál hosszabb tartózkodást a házassági engedély kiadásához. Az all time favourit St. Lucia tipikus honeymoon destináció minimum 3 napot ír elő.

Eredetileg nem árultam el a leendő férjnek, hogy a gyerekek is jönnek. Fogalmam nincs, hogyan tudtam ezt majdnem egy évig titokban tartani, amikor normális körülmények között mindent azonnal el kell mondjak szinte bárkinek.

Aztán 2019 decemberében kezdtek el szállingózni a hírek, hogy Vuhanban rejtélyes fertőzés terjed. Ekkor úgy gondoltuk, hogy Kína messze van, máskor is ütötte már ott fel a fejét virus és egyik sem okozott különösebb problémát Európában vagy máshol a világban, így szinte biztosra vettük, hogy a márciusi nyaralásnak és esküvőnek semmi akadálya nem lesz.

Még a nyáron megvettem az esküvői ruhámat, kiegészítőket rendeltem Kínából és felvettem a kapcsolatot több esküvőszervezővel is Barbadoson. A férj cask halogatta az ő ruháját és így cask az utolsó pillanatban kerítettünk rá sort, amit egyébként egyedileg varrattunk.

2020. március 13-án leutaztunk Gatwickre a foglalt szállodába és reméltük, hogy a szállodai portás 5.30-kor ébreszt, hogy időben kiérjünk a reptérre, mert 10 óra körül indult volna a gépünk.

Ekkor már nem tudtam magamban tartani a nagy titkot és elárultam, hogy jönnek a gyerekek, unokák is utánunk a következő héten. Volt egy olyan érzésem, hogy a következő hétig még bármi közbejöhet és a gyerekek mégsem fognak tudni utánunk jönni.

Sajnos azt is sejteni lehetett, hogy az esélyünk arra, hogy a mi repülőgépünk felszáll, nagyon kicsi. Valamikor éjfél tájban kaptunk sms-t az utazási irodától, hogy a járatunkat törölték és a pénzünket pár héten belül visszafizetik. Felajánlották, hogy ha új utat foglalunk, akkor 20% extra üti a markunkat.

Még naívan reméltük, hogy lesz esélyünk másik társasággal pár nappal később kijtuni, de mint azt ma már mindenki tudja, a következő hetekben az egész voilág leállt és senki nem nagyon utazott sehova. Így a második foglalásunkat is törölték.

Elég bosszantó volt nézni, hogy a két héttel korábbi turnus utasai töltik fel a képeiket a közösségi médiába, mi meg otthon azon keseregtünk, hogy miért mi, miért éppen most.

Mélypont: állandó újratervezések

Ekkor úgy döntöttünk, áttesszük az eseményt 2021 márciusára, igényeltük a 20% ösztönző juttatást és egy elegánsabb helyre foglaltunk. Nem árulok zsákbamacskát azzal, ha elárulom, akkor sem indultak társasutak a még mindig érvényben lévő lezárások miatt.

Engem rettenetesen megviselt az állandó lemondás, újratervezés, a ruhámat többször is gyerekes módon a Temzébe akartam vetni, vagy rosszabb pillanataimban el akartam égetni.

A férjem teljes lelki nyugalommal tűrte a várakozást, talán mert sem Covid, sem lezárás nem tántorította el a hazásság szándékától, így pontosan tudta, ha 2021-ben sem jön össze, akkor majd 2022-ben. A nők azonban nem így gondolkodnak, legalábbis én, ha akarok valamit, akkor azt most akarom és nem jövőre.

Közben persze mindig visszatért a szervezőkedvem és újra szervezkedni kezdtem. Bújtam a beutazási szabályokat, mikor milyen PCR-teszt kell, mennyi idővel a beutazás előtt, stb.

Sokszor úgy látszott, hogy nyaralás helyett túlélőtáborba megyünk, de azért szerencsére minden jónak jó a vége, így a mi történetünk vége is happy end lesz.

Utazási iroda helyett inkább egyedül

2021 márciusában azzal álltam elő, hogy sokkal job lenne, ha nem gondolkodnánk többet előre szervezett utazásban, mert azokat az utazási irodák folyamatosan törlik a legkisebb kockázat első jelére.

Viszont úgy tűnt, a légitársaságok folyamatosan repülnek London és Bridgetown között, tehát kijutni nem tűnt nagy ördöngősségnek. Aztán kiderült, hogy a protokoll elég szigorú, így komoly felkészülés és vastag pénztárca, de legfőképp megfelelő idegzet kellett hozzá.

Ugyanis kellett egy PCR-teszt az utazás előtt 3 nappal olyan szolgáltatótól, ahol szakképzett személy veszi le a mintát, tehát ezeknek a teszteknek emiatt borsosabb volt az áruk, mint az olcsóbb, otthon végezhetőknek.

Ugyan hallottunk később olyanokról, akik ilyen teszttel utaztak, és a határon arra a kérdésre, hogy ki csinálta a tesztet csak annyit válaszoltak, hogy valaki más, aki erre volt kiképezve és beengedték őket. Azokat azonban karanténba tették, akik bevallották, hogy maguk végezték a mintavételt. Mi nem voltunk ilyen bátrak és mindent előírásszerűen csináltunk.

Sajnos a hosszú le- és bezárások végül nem tették lehetővé, hogy minden gyerekünk családostól velünk jöjjön az útra, így úgy döntöttünk, magunkra vállaljuk az egész család utazási költségét. Nem volt könnyű döntés, de végül a szálláson sikerült spórolni valamelyest, így viszonylag megfizethető áron sikerült az utat lebonyolítani.

A fentiek mellett kellett tesztet foglalni a visszaútra is, pontosan kettőt. Egyet indulás előtt, majd az érkezést követő 0-2. napon is.

Találtunk egy kiadó villát is, amit a barbadosi hatóságok jóváhagytak mint olyan ingatlan, ahol lehet a karantént tölteni. Ez azt jelentette, hogy vagy 0-24 órás biztonsági szolgálat volt vagy az ingatlant 24 órás kamerarendszerrel figyelték meg. Magyarul ha valaki kiszökött az ingatlanból, azt látták és jelentették a hatóságoknak.

Tesztkérdések

Körülbelül 2021 nyarára, a különböző lezárások enyhítése nyomán annyira belelovaltuk magunkat a várható nyaralásba, hogy elkezdtem teszteket venni. Még villát is váltottam, mert az eredeti ugyan egy esőerdőnek beillő kis ligetben volt, azonban a sziget közepén és onnan cask autóval lehetett lejutni a partra, étterembe, meg bárhova. Végül találtunk egy olyan helyet, ami a parttól 5 perc sétára volt csak és szintén lehetett benne karanténozni.

Lett volna lehetőség a szigeten magánúton is tesztet csináltatni közvetlenül érkezés után, s így kiváltani a kétnapos karantént, amíg az ingyenes teszteredmény megérkezik, amit Barbados minden érkezőnek biztosított.

Viszont ez az opció fejenként 120 dollárral dobta volna meg a büdzsét, így úgy döntöttünk, hogy az ingyenes is jó lesz. Addig használtuk volna a medencét, illetve akklimatizálódtunk volna, ugyanis 5 óra az időeltolódás Magyarország és Barbados között, míg a repülőút Nagy-Britanniából kb. 8,5-9 óra hosszú.

Szerencsénkre nem sokkal indulás előtt jött a jó hír, hogy Barbados eltörölte a karantént az oltott, PCR-teszttel utazóknak. Hurrá, élvezhettük mind a hét napot!

Aztán a barbadosi kormányzat megint enyhített, pont az ottlétünk második napján. Addig kijárási tilalom is érvényben volt, amit eltoltak egészen éjfélig. Annyira bennünket nem zavart volna egyébként, mert már jó ideje nem vagyunk különösebben későig bulizós típusok.

Ettől függetlenül jó volt tudni, hogy nem kell este 6-ra hazaérni. Soha nem jutottunk el addig, hogy kipróbáljuk, milyen megszegni a kijárási tilalmat, mert 8-9 körül szinte mindig ágyban voltunk.

Már javában októberben jártunk, amikor a taxi árajánlatok elkezdtek befolyni az email-fiókjainkba. Sajnos Barbadoson nem lehet legálisan 9 személyes kisbuszt vezetni, így csak az lehetett volna realis alternatíva, hogy két autót bérelünk.

Viszont ez azzal járt volna, hogy két családtag nem iszik alkoholt, amikor kocsival megyünk valahova. Ez meg annak ellenére sem tűnt realis opciónak, hogy nem vagyunk egy különösebben iszákos társaság, de azért a napi 2-3 pina colada könnyen lecsúszik, ha az ember nyaral. Aztán a parkolással bajlódni sem a legideálisabb, így végül a taxi mellett döntöttünk.

Az élet a szigeten nem olcsó, szinte mindent importálnak, (szinte) egyedüli exportcikkük a rum. Így aki ide utazik, legyen felkészülve, hogy taxi, étterem, bevásárlás, ha nem körültekintően csinálja, akkor bizony jelentősen drágább less, mint az Magyarországon vagy akár Nyugat-Európában megszokott.

Természetesen, ha az ember megtalálja azokat a helyeket, ahova a helyiek járnak vásárolni, enni, akkor egészen megfizethető áron is lehet egzotikus helyen nyaralni.

Nem csak a szigetre jellemző karibi ízeket lehet megtalálni, hanem akár sushit is, ami eléggé kellemes meglepetés volt. Érdekes módon az olasz éttermek, mint a pizzériák is egész sok helyen elérhetők.

Az érkezés

Tehát eljött a nagy nap, november közepe, amikor indulni kellett. Tesztek, vakcinaigazolások, beszállókártya, bimsafe app, kiskutyafüle, minden kitöltve, kinyomtatva, elmentve két példányban, gyomorideg a torkunkban.

Megérkeztünk délután fél 4-kor, a többlépcsős ellenőrzésen átmentünk kb. fél óra alatt, egyedüli nehézséget a kabátjaink szorongatása okozta a 28 fokos melegben.

A villa tökéletes, a medence feltöltve, első napi bevásárlás az ingatlankezelő által elintézve, tehát éhen nem halunk, így megnyugodtam. A taxis Jerry is egy jó fej pasas, elmondása szerint ő még 18 foknál hidegebbet nem élt meg, így a kabátjainkat sem tudta mire vélni.

Másnap felvettük a kapcsolatot az esküvőszervezővel, akiről elfelejtettem megemlíteni, hogy a számláját még 2020-ban kifizettük, és hát érthető okokból visszatéríteni nem akarta, így vagy elbuktuk volna, amit fizettünk és szervezünk egy másik helyszínre esküvőt vagy jövünk Barbadosra. Mint már egyértelmű, mi az utóbbi mellett döntöttünk.

A férjnek a házasságkötő terem is megtette volna. Mégis, ki ne akarna Barbadoson házasságot kötni? Mondjuk biztos van ilyen is, először a férj is ódzkodott ellene. Azonban olyan jól sikerült, hogy ma már ő is azt mondja, megérte a sok szervezést.

Szóval a házasságközvetítőnél volt már egy jó ideje a pénzünk, nem volt sok, kb. £800. Viszont a weboldalán kívül nem tudtunk róla semmit. Tényleg ő az, valóban létezik? Egy weboldalt bárki össze tud rakni kb. fél óra alatt.

Azonban minden kételyünk elszállt, amikor a 9 személyes kisbusz beállt a ház elé, hogy elvigyen bennünket a Registry Office-ba, ahol a házassági engedélyt kellett megkérni.

Mint írtam, már mindketten voltunk házasok, így kb. tudtuk, hogyan megy ez a dolog. Persze még egyikünk sem csinálta Barbadoson. Nagyon hivatalos volt, kb. mintha bíróságon lettünk volna, és egy ponton az volt az érzésünk, bilincsben fognak elvinni és engedélyt sem kapunk, ha rosszul válaszolunk a feltett kérdésekre.

Az anyakönyvvezető nagyon hivatalosan megnézte a beadott dokumentumainkat, majd beazonosított bennünket. Barbadoson ugyanis nagyon komolyan veszik a maszkviselést. Szerintem abban is alszanak. Mindenki, mindenhol, minden időben viseli, kivétel nincs. Ha van, az biztosan egy turista.

Természetesen megkaptuk az engedélyt és a hivatalos arckifejezése is megenyhült, a végén pedig sok boldogságot kívánt.

A nagy nap

Másnap 4 órára tűztük ki a nagy eseményt. Jerry jól ránk hozta a frászt, mert 3.55-kor még nem volt sehol, a helyszín meg 15 percre volt a villától. Végül minden hiba nélkül fél órával később kimondtuk a boldogító igent a lemenő nap fényénél, majd aláírtuk a házassági anyakönyvet, amit majd úgy postáz az esküvőszervező utánunk, ha egyszer sikerül majd kiállítani.

A Karib-szigeteken a hivatal malmai még lassabban őrölnek, ugye meleg is van, a szúnyogok is csípnek, a repülő halak is repülnek, így nincs miért kapkodni.

Teljes meglepetésünkre a korábban nem létezőnek vélt esküvőszervezőnk két fotóssal jött el az eseményre, így egyikük videózott, a másik fotózott. Nagyszerű felvételeket csináltak, szerintem ez volt a nap legjobb része.

Természetesen a 7 nap nagyon hamar eltelt és mennünk kellett haza. De így is hatalmas élményekkel és azzal a tudattal mentünk a repülőtérre Jerryvel, hogy legközelebb már mint férj és feleség térünk vissza.

Ha bárkinek kedve lenne hasonló mulatsághoz, a repülőjegyeket a British Airwaysnél vettük, kb. £400 volt darabja. Legolcsóbb turistajegy, ami nem tartalmaz szabadon válaszható ülést, azért fizetni kell £23-56 között fejenként és járatonként. Nincs benne a feladott poggyász sem, az £80 per bőrönd per járat Barbados viszonylatban.

Viszont tartalmaz egy nagyméretű kézitáskát 23 kg súlyban és egy kisméretű hátizsák méretű poggyászt szintén 23 kg súlyban. Aki higanyt, ólmot, téglát vine, mindenképp a BA-t válassza.

A villa novemberben egy hétre £2100 körül volt. Négy hálószoba, négy fürdő, klíma és medence, valamint teljesen felszerelt konyha és háztartási helyiség.

Mint írtam, az esküvőszervező díja kb. £800, de ez tartalmazta a házassági engedélyt, az anyakönyvi kivonatot, a taxit a hivatalba és vissza, a fotóst és 20 fotót. Ha bárkit érdekel, Resedát csak ajánlani tudom, Artathomp Event Barbadosnál lehet vele felvenni a kapcsolatot.

Helyszínül mi a Heywood’s Beachet választottuk, de akármelyik másik strand is lehetett volna, mert az összes nyilvános. Így akár Roman Abramovics, Simon Cowell vagy Rihanna villája előtti strandon is tarthattuk volna. Az esemény alatt megjelent egy jetski, meg több kisebb hajó, akik dudáltak, ujjongattak és fütyültek. Vicces volt, de nem romantikus.

A helyi közlekedés

Jerryt, a taxist a Haute Concierge Service https://www.hauteconciergeservices.com/contact.html szolgáltatta, Lindsey nagyon segítőkész, és szinte bármit elintéz. Viszont arra kell számítani, hogy egy 4 mérföldes út oda-vissza kb. $60. Egyébként 1 USD 2 BBD-t ér, így elég könnyű átszámolni.

Aki nem bánja, a helyi tömegközlekedés nagyon olcsó, $3,5 BBD egy napra, csak a menetrend nem kiszámítható. Viszont európaiként kb. 500 méterről látszik, hogy az ember turista, így a busz akkor is meg fog állni és a sofőr meg fogja kérdezni, hogy fel akarunk-e szállni, ha csak a járdán sétálunk. Mondjuk sok járda nincs, így annyira ezt ne erőltessük, mert a vezetési stílus hagy némi kívánnivalót.

Egyik délután a szemünk előtt ütötte el a buszos az útra kirakott fém kukát. Közvilágítás se nagyon van, és este 6-kor már vaksötét, így hosszabb távon job taxit hívni.

Étteremtől a food truckig

Ha valaki ragaszkodik a jó étteremhez, mondjuk ahol van szivarhelyiség is és szivart is tud venni, az kb. arra számítson, hogy egy előétel kb. $20 USD, főétel ennek kb. duplája $40-50 USD, de a jó steakért itt is többet kell fizetni sajnos. A desszertek $15-20 USD között mozognak.

Viszont lehet enni helyi kifőzdékben is vagy food truckokból, ahol $8-10 USD-ért adnak jerk chickent rizzsel és borsóval, gravyvel meg salátával és még egy ital is belefer ebbe az árba itt-ott.

Sőt, a legtöbb strandon vannak kint étkezést és szinte bármilyen szolgáltatást nyújtó emberek, akik ha kell, hajót intéznek és elviszik a családot a teknősökkel úszni vagy nyugágyat szereznek, ha kell, taxit hívnak. Lehetetlent szinte nem lehet kivánni.

Az utolsó napunkon a hozzánk közel lévő homokos partra rendeltünk egy naplementés vacsorát. Simone igazi jó szakácsnőként jól kitett magáért és isteni jerk chicken ls grillezett barracudát sütött. Szerencsénk volt, mert egy kanadai társaság hozott egy steal drummer, aki gyakorlatilag mellettünk zenélt.

Teknősök szárazon és vízben

Strandszéket strandtól függően $5 USD körül lehet bérelni. Ha kell napernyő is, az még egyszer ennyi. Mi szerencsések voltunk, mert a nyugati parton egy viszonylag kicsi strand mellett voltunk, ahol különböző fák adtak árnyékot, így napernyőt sosem kellett bérelnünk.

Barbados híres a szigeteken fészkelő kérgesteknősökről. Némi szerencsével az ember könnyen éppen kikelő és a tenger felé tartó teknősökbe botolhat.

Ha valakit érdekel, érdemes befizetni egy katamarán-túrára, vagy társasút vagy egyéni jelleggel, ami természetesen árban és élményben is különbözik. Általában egy túra 5 óra hosszú és a nyugati parton zajlik.

A hajó legénysége jó előre beeteti a teknősöket és megadott időben az utasokat kiviszik úszni az állattal. Természetesen fogdosni, utánaúszni, elkapni tilos, börtön is járhat érte. Viszont hatalmas élmény, főleg, ha az ember nem másokkal csinálja.

Aztán van hajóroncs is, amit a tengervilág megőrzése érdekében süllyesztettek el és ma védett övezet, ahol mint egy akváriumban lehet búvárkodni, miután meguntuk a teknősöket.

Végül korlátlan italfogyasztás jellemző az ilyen túrákra, a végén fürdés, majd vacsora. Kb. $80-100 USD per főtől érdemes számolni egy utat. Aki inkább bérelne, arra is van lehetőség, csak mélyebben a zsebbe kell nyúlni.

A Covid óta jelentősen megcsappant az óceánjáró hajók száma, így turista szinte nincs is a szigeten, amit mi nagyon élveztünk, gondolom, a barbadosiak annyira nem örülnek ennek.

Viszont érdemes ellátogatni a Boatyard nevű strandra, ahol a belépőjegy tartalmazza a napágyat, a napernyőt, az úszást a teknősökkel, valamint egy hajóronccsal és ennek tetejében visszaadnak egy feltöltős kártyán kb. $45 BBD-t, amit lehet ételre-italra vásárolni a bárban.

Mostanság teljesen kihalt a hely, alig vannak és a part gyönyörű, a víz pedig csodálatos. Ingyen wifi is van, tehát lehet posztolni Facebookra azonnal, nem kell megvárni, amíg visszaérünk a szállodába.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.