A másság el (nem) fogadása mostanában egészen kormányzati kommunikációs magasságokba emelkedett Magyarországon, így talán érdekes lehet megnézni, hogyan állnak ehhez a kérdéshez Hollandiában. Vera posztja ráadásul rögtön kétféle „másságról” szól.
„Múltkor, még nyár végén Sneekben betértünk egy könyvesboltba - nálunk szerencsére a városnézéshez hozzátartozik a könyvesboltok meglátogatása is. Szóval itt, ebben a boltban találtam rá egy kicsi gyerekeknek szóló képeskönyvre, aminek címe: Nem tudod kiválasztani, hogy kibe leszel szerelmes.
Először meg is lepődtem, mert hirtelen váratlanul ért, hogy ez tényleg ilyen kicsiknek szól. De valójában semmi meglepő nincs benne: meg lehet magyarázni gond nélkül, miért van valakinek akár két apukája vagy miért megy két lány kézen fogva az utcán.
Nem kellenek hozzá bonyolult szavak, egyszerűen olyan szinten és emellett értelmesen is el lehet mondani, amit a kicsik is teljesen megértenek. Sokak felfogásával szemben ettől pedig nem lesznek melegek, sőt, „hajlamuk” sem emiatt lesz. Csak nem fognak később köpködni az utcán, mint sokan olyan családokból, ahol ez volt a mérce.
A boltban csináltam gyorsan pár képet is, aki akarja, ezekből máris le tud vonni egy kis következtetést, vagy meg tudja nézni, mint érdekességet. Esetleg meg tudja venni, ahogy a már hollandul is megjelent magyar „botránykönyvet”, a Meseország mindenkié-t. (Ezer hála Alföldy Mari fordítónak!)
A sneeki könyvesboltba ezen kívül is érdemes benézni: középen állt egy asztal, ahol mindenféle olvasószemüvegek voltak kitéve azok számára, akik a sajátjukat otthon felejtették, a sarokban ott az errefelé elmaradhatatlan kávé- és teafőző a hozzá tartozó mindenfélével (gyk: csészék, tea, tejszín, cukor, stb.) persze ez fizetős, de olcsó. Emellett pedig még mindkét alkalommal, amikor arra jártunk egy úr ott ült a zongoránál és csodásan, vég nélkül játszott. ❤
Ha Sneekben jártok, keressétek ti is fel - és nézzétek meg a könyvet is.
Másfajta másság…
Korábban már belefutottam egy könyvbe a másságról, annak a címe: A húgom más. Vagy másmilyen.
A könyv Leonáról szól, aki értelmi fogyatékkal él. Az ő történetén keresztül mutatják be a gyerekeknek, hogy ez mivel jár, mennyiben mások az ilyen betegséggel élők.
Hogyan járnak iskolába, hogyan tanulnak például úszni vagy bevásárolni. Miben mások és mennyire ugyanolyan gyerekek, mint a többiek, mind. Vagy épp felnőttek, arra is van benne példa.
Azt már megszoktam, hogy rendszeresen találkozom az üzletekben értelmi fogyatékos emberekkel, akik próbálnak a lehető legönállóbbak lenni, vásárolni, nézelődni, persze mindig van velük egy-egy kísérő, aki támaszt nyújt ha valami kérdés merülne fel. De nem főnök-beosztott viszonynak látszik (egyik irányba sem), hanem egyenrangúnak.
És senki sem meri őket simán lehülyézni, azt hiszem, komoly gond is lenne belőle. Ez jó, és a könyv is jó, mint példa. Remélhetőleg azok a kicsik, akik ehhez hozzájutnak, már nem fognak az utcán erre az állapotra rácsodálkozni, bár általában nem is ők csinálnak belőle gondot.
Itt Hollandiában találtam már olyan könyvet, amit sosem hittem volna, hogy fogok látni: a szellentő pókról. Akkor jó ideig az arcomon széles vigyorral mászkáltam a boltban. Nem értettem, minek kell ilyen, de jót mulattam rajta.
Ez a könyv viszont másfajta. Szerintem bőven hiánypótló. Jól jönne otthonra is."
Ha szívesen olvasnátok még Hollandiáról, akkor irány a blogja!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek