A repülőtéri ételek általában drágák (illetve ez gyakorlatilag mindig igaz) és ha az embernek balszerencséje van, akkor még rosszak is. Azért akad arra is példa (szerencsére egyre több), hogy egy repülőtéren is ehetünk finomat – Steve-nek is ilyen tapasztalata volt Hongkongban.
„Fárasztó nap lesz, tudtam előre. Körülbelül 11 óra volt, amikor beültem a taxiba, búcsút mondva nejemnek, aki még egy hétig maradt. Fiam kérte, hogy maradjon, mert még egy hétig nem volt nanny, aki az unokáinkra vigyázott. Kifizette az jegy megváltoztatásának költségeit.
A taxival fél óra bejutni a belvárosban levő IFC központig, ahonnan a reptéri gyorsvasút indul. Itt be lehet a repülődre jelentkezni, leadhatod a csomagodat. Fél óra (és 12 amerikai dollár) az ultramodern nagysebességű vonattal a repülőtér. Amikor a vonat a föld alól kijön, a kikötő mellett vágtat, ezernyi konténer és daru mellett.
Egy szó, mint száz, kb. egy óra lett, mire mindezen keresztülmentem. Megéheztem, és volt még két órám a gépem indulásáig. Felmentem az indulási csarnok (egyik a sok közül) félemeletére, ahol az éttermek voltak, a sok luxus vámmentes üzlet között.
Volt választék, kínai, olasz, steakház, pizza. Nos, legyen a kínai. Mivel egyedül voltam, gondoltam megyek a bárhoz enni, de már jött a pincérnő, leültetett. Adta az étlapot, volt választék bőven. Nagyon szeretem a kínai előételeket, úgyhogy rendeltem azokból hármat. Ezek a nokedlihez hasonló, gőzölt, néha olajban sütött finomságok. A kínai neve: dim sum. Isteniek.
Körülnéztem. Mellettem egy idősebb kínai (vagy japán) pár, amott, egyedül mint én, egy amerikai egyetemistának kinéző valaki, itt meg két fiatal kínai nő, az étlapot tanulmányozta. A nagy ablakokon látni lehetett a várakozó gépeket, a szolgálati személyzet sürgés-forgását.
Szemben velem a konyhába láttam, minden rendelés frissen készül. Várni kell.
Megérkezett a rendelésem. Kis bambuszfedeles kosárkákban, amiben gőzölik… nem csalódtam, nagyszerűek voltak. Minden kosárkában, 4 finomság, összesen 12, több mint amit normálisan eszem, de egyszer élünk…mind megettem.
Az ízeik, az összeállítás.... utánozhatatlan. Egyiknek amolyan káposztás palacsintaszerű burka volt, a másikban finoman ízesített fejtett bab. A rafinéria, a fűszerezés, megfizethetetlen. Kis tálakon szószokkal jönnek, némelyik csípős, vigyázat.
Elég az hozzá, jól laktam.
Goodbye, Hongkong.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!
Utolsó kommentek