Különleges utazásra invitál minket Steve, méghozzá egy kerékpártúrára a Duna mentén Passautól egészen Bécsig. Az út gyönyörű és nem is túl megterhelő, mi biztosan kedvet kaptunk hozzá – hátha ti is így lesztek vele!
“A Passautól Bécsig tartó a legismertebb biciklitúrák közé tartozik. A folytatása is létezik, Bécs és Budapest között, de úgy tudom, az nem végig a Dunát követi.
Pár évvel ezelőtt feleségem és én bérelt biciklivel megtettük az utat. Az utóbbi időkben megszerettük a kissé aktívabb vakációkat, és amikor lehet kirándulásokat, ez esetben a biciklitúrát, próbálok nyaralásainkba beleszőni.
Egy hónapot töltöttünk Európában. Ez a bicikliút egy hetet vett igénybe, rögtön a legelején.
Reggel érkeztünk Kanadából Münchenbe, rögvest a reptér vasútállomásához mentünk, ahonnan vonat indult Passauba. Az út kb. másfél óra. Passauban az állomáson várt a biciklikölcsönző embere, és elvitt hotelunkhoz.
Elmagyarázta az utat, átadta a térképeket és a lefoglalt hotelek listáját. Otthagyta a telefonszámát, ha bajba kerülünk, pl. a bringát meg kell javítani, plusz egy mobiltelefont nekünk is.
A biciklik, erős, nehéz, kontrás, 5 sebességes bringák voltak. Több sebességre nincs szükség, az út jobbára lapos, követi a Dunát. A kontrás fék kicsit szokatlan volt.
Kétféle túra áll rendelkezésre. Az egyik csoportos. Ezek meghatározott időkben indulnak. Van vezető és kb. 10 résztvevő. Amire mi mentünk, az egyéni, azaz az ember kap biciklit, meg minden mást, amire szükség lehet, aztán a megbeszélt időben megjelenik és elindul. A túrát egyedül (vagy a társával) teszi meg.
Ami a két esetben közös, hogy a kölcsönző emberei a bőröndöket naponta elviszik a lefoglalt hotelhez, tehát nagyon kevés cuccot kell magaddal vinni biciklizés közben, ami nagy segítség.
Magyaroknak Passau nem nagy távolság és szerintem ezt a biciklitúrát jóval könnyebben és olcsóbban végig lehet csinálni minden külső segítség nélkül. Ez esetben vonattal mennék Passauba, olyan vonaton, amelyen biciklit lehet vinni.
A szobákat előre le lehet foglalni, de májusban biztos, hogy a helyszíni turistairodák is segítenek, foglalás nélkül.
Az út jó része kifejezetten kerékpárút, csak pár alkalommal (főleg városokban) kell autóforgalommal számolni.
A Duna mindkét oldalán van bicikliút, de néha karbantartás, vagy a látnivalók miatt át kell menni a másik oldalra. Ezt legtöbbször hidakon, néha vízerőművek felett, és kétszer komp segítségével csináltuk. A teljes út 340 kilométer.
A következőkben röviden beszámolok a látnivalókról.
Passau
A városban érdemes egy napot eltölteni. Emlékszem, kiskoromban, az ötvenes években az egyik rádión a Duna vízállásának hosszú adatsorát mindig Passaunál kezdték, onnan haladtak dél felé.
Passau a kereszténység fontos bástyája volt. Már az 5.-ik században egy monostor létesült itt. Szent István halála után özvegye, Gizella, ide vonult vissza. Egy zárda főnöknőjeként élte élete hátralevő részét.
Szép, régi város, két másik folyó, az Inn és az Ilz itt torkollik a Dunába. Van sok templom, jó éttermek/cukrászdák. Másnap, fel a bringákra, át Passaun a Duna bal oldalára és irány Bécs!
Schlögen
A Donau Schlingen Schlögennél az első állomás. Kb. 35 km, így ez a legrövidebb szakasz. A másik parton van, így a hotelünk egy kis komppal vitt át. Nevezetes és festői hely, mert a Duna itt komoly S kanyart csinál.
Nincs más, mint erdők és a hotel. Utóbbi udvara tele volt leparkolt biciklikkel. Nekem még volt energiám, megmásztam a közeli erdős dombot és fényképeztem.
Linz
Másnap kicsit többet kellett bringázni, mert célunk az 53 kilométerre levő Linz volt. Az út megint látványos, a Duna partja mindkét oldalon hegyes, a folyó mellett kis idilli faluk. Elmész egy erőmű mellett is.
Feleségem Linzbe érvén kissé elfáradt és egy trükkös biciklialuljáró lejtőjénél elesett. Említettem, a kontrás fék nekünk szokatlan. Térdét megkarcolta, a bringa villája elgörbült. De becsületére legyen mondva, lelkesedése csillapodott, csupán innentől kezdve a lejtőkön lefele nagyon lassan ment.
A sebet kitisztítottuk, bekötöttük, a bringát megjavíttattuk és estére jót vacsoráztunk. Linz, 250 ezer lakossal. aránylag nagy város. Másnap eltartott egy ideig, míg kikecmeregtünk.
Grein
Következő úticélunk egy romantikus kisváros, Grein volt, onnan 65 km-re. De mert a bicikli utat javították, a táv hosszabb lett, és egy dombtetőn levő faluba, Wallsee-be is elkeveredtünk. Nagyon szép, de a biciklit tolni kellett.
Greinben reggel egy kis komppal kellett átmenni a másik oldalra. A kompra várva megkértem az ott várakozó egyik kerékpárost, hadd próbáljam ki az elektromos rásegítésű biciklijét. Ilyet is lehetett volna bérelni, több pénzért persze.
Hihetetlen az érzés. Mintha valaki tolná a biciklit mögötted. Apád, amikor tanultál. Vicc nélkül, nagy segítség. Idősebbeknek, mint mi, jól jön, főleg hegyre fel. Itt, Észak-Amerikában is kezd népszerű lenni, nagyszerű ötlet.
Melk, Krems
A következő állomás Melk városa volt, 51 km. Melket egy dombra épített bencés katedrális, és gimnázium koronázza.
Másnap reggel irány Krems, csupán 45 km. A táj kezd váltani az erdőkből a szőlőkbe. Az itt termő borok híresek, a grüner veltinger különösen. Van borkóstoló bőven. A lankás Duna-partot már az ősember is értékelte.
Elbiciklizel Willendorf falucska mellett, ahol a kis kövér (és begyes) meztelen Vénusz szobrocskát találták. Lenn a Duna, a távolban várromok, említettem a borkóstolókat, kezded tényleg élvezni az utat.
Krems a Bécs előtti utolsó szállás, tele van élettel, borozókkal és jó éttermekkel. Nem véletlen, hogy van egy borászati egyetem is.
Bécs
A következő nap Bécs, ezzel az út véget ért. Nejem kikötötte, hogy csak egy elővárosba menjünk és onnan a vonattal, mert félt a bécsi forgalomtól. Így a szükséges 85 km biciklizésből (leghosszabb szakasz) csak 40 km lett.
Bevallom én se bántam, 85 km egy nap, az sok. Tulln városától a Ferenc József pályaudvarig vonattal mentünk. Bécsbe kb. du 3-ra értünk. Még el kellett biciklizni a nem messze levő hotelünkhöz, amitől nejem nagyon tartott a forgalom miatt.
De kiderült, van biciklisáv, meg a Duna csatorna mellett ment az út, végül is nagyon szép volt.
Másnap (vasárnap volt) villamossal a Grinzingbe mentünk. Sétáltunk, utána boroztunk és ettünk egy Heurigerben. Grüner Veltingert (azaz zöld veltelinit) rendeltem.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!
Utolsó kommentek