A minap Steve egy posztjában feltette a kérdést: ha nem lennének előtted anyagi akadályok, hol töltenéd életed hátralévő részét? Nos, a kérdésre rengeteg reakció érkezett kommentben és a Facebookon is – és jött levélben, méghozzá Luke-tól.

(Írjátok meg ti is, hol és miért éppen ott töltenétek az életetek - ha a pénz nem lenne akadály!)

„Nemrég az egyik írás felvetette itt, hogy hol élném le szívesen az életem hátralévő részét, ha nem korlátoznának az anyagiak, szóval ha ott élhetnék, ahol a legjobban szeretnék.

Ha jól emlékszem, a szerző akkor a Comói-tó melletti egyik falut írta, mint álmai helyszínét.

Elgondolkoztam egy kicsit ezen és gondoltam, röviden, de én is megírom a saját válaszom.

Kezdjük azzal, hogy az „anyagiak nem korlátoznak” kitételt én úgy értelmezem, hogy kellemes, nyugodt színvonalon, de nem luxusban élnék. Tehát nem merült fel bennem mondjuk egy penthouse Miamiban vagy egy nagy villa a Seychelle-szigeteken, mert ennek a realitása nagyjából nulla (noha optimista embernek tartom magam).

Szóval az én alapállásom az, hogy egy olyan helyet kereshetek, ahol tudok bérelni egy kényelmes lakást / házat és noha nem fogok magamnak jachtot vagy magánrepülőt venni, de nem lesznek anyagi gondjaim sem, kellemes, nyugati középosztálybeli színvonalon meg tudok élni.

Az előbb azt írtam, hogy egy olyan helyet kereshetek és már rögtön javítani is kell magam, mert nem egy helyet keresnék. Nem szeretném magam ugyanis egyetlen helyre korlátozni (persze idősen ez alighanem elkerülhetetlen), inkább szeretnék egy-vagy két bázist, ahonnan lehetne utazgatni, ha az belefér a keretbe. Legyünk optimisták és induljunk ki abból, hogy belefér.

Szóval akkor hogyan is lenne ez az egész? Az én elképzelésem az, hogy kettéosztanám az évet: a teleket (mondjuk október végétől májusig) valahol délen tölteném.

Ha rajtam múlna, akkor ez lehetne Dél-Spanyolország, kb. Malaga környéke, ahol még januárban is lehet pólóban vagy maximum vékony pulóverben mászkálni, süt a nap (tudom, néha elég sokat esik is, de az kibírható), a nyelv megtanulható, de elég sokan beszélnek valamennyire angolul a sok brit nyugdíjas miatt (akik nem tudom, ott vannak-e még).

Ráadásul imádom a mediterrán kajákat, a mindenféle tengeri herkentyűket, úgyhogy az étkezés nem hogy nem lenne gond, hanem kifejezetten erős pozitívuma lenne az ottani életnek. (Tételezzük fel, hogy megengedhetném magamnak, hogy egy héten párszor étteremben egyek.)

Nyáron viszont nem szívesen lennék ott, valahogy nem vonz a 40 fok, még a tengerparton sem és még akkor sem, ha az a tengerpart viszonylag szeles. Szóval nyárra offolnék onnan.

A nyarakat inkább olyan helyen tölteném, ahol nincs hőség. Ez lehet Európa északi része, vagy mondjuk az osztrák hegyek, ilyesmi jár a fejemben, konkrét elképzelésem erre még nincs.

Amit viszont nem hagynék ki, az a téli két hét a hegyekben, lehetőleg jó sok hóval. Mert a nyár is jó, de sokkal pihentetőbb és nyugtatóbb valahol mondjuk az osztrák Alpokban mászkálni, forralt bort inni, apfelstrudelt enni és élvezni a klasszikus telet.

A legfontosabbat hagytam a végére: mindezen tervek csak akkor érvényesek, ha a gyermekeim és a majdani unokáim elérhető távolságban vannak. Mi az elérhető távolság: mondjuk az, hogy ha úgy hozza a kedvünk, akkor akár autóval egy nap alatt, akár repülővel egy-két óra alatt el tudjuk érni egymást.

Enélkül semmit nem ér az egész.

(Fotó: pixabay.com)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.