Van az úgy, hogy az ember egyszerűen szerelmes egy országba, sokat jár oda, aztán eljátszik a gondolattal, milyen lenne hosszabb időt ott élni. Az már ritkább, hogy sikerül a tervet megvalósítani. Irénnek és Gábornak sikerült, így aztán nemrég érkeztek csak haza egy fél év után Krétáról, de a visszatérés csak idő kérdése.

Irén és Gábor lassan 25 éve jár nyaranta Görögországba. (Korábban már jelent meg írásuk itt, a Határátkelőn is, itt olvashatjátok el.) Szeretik a görög életszemléletet, a minél kevesebb komplikációt, hogy mindenre van megoldás, még ha egy kicsit tákolt is.

Két éve egy motoros túráról hazatérve, ami Evia szigetén volt, eltökélték magunkban, hogy legalább 365 napot szeretnénk eltölteni az országban. A nagy kérdés az volt, hogy Athénba vagy Krétára menjenek, végül egy véletlen döntött utóbbi (és egyben kedvenc városuk, Réthimno) mellett.

Most Budapesten találkoztunk egy beszélgetésre (eredménye a poszt alján meghallgatható podcast lett), ami nekem hatalmas élmény volt, ugyanis ritkán találkozni olyan emberekkel, akik ilyen csillogó szemmel, lelkesen beszélnének az életükről és az élményeikről.

Irén azt mondta, több dologtól is tartott indulás előtt, ám végül a vártnál könnyebben ment a beilleszkedés („kis méregetés azért volt, de aztán mindenki nagyon barátságosan és kedvesen állt hozzánk”), ráadásul sikerült a szinte lehetetlen is: ingatlant bérelni (ráadásul elviselhető áron) a városban – ezt is egy motoros ismerősnek köszönhetően.

„Nagyon kedvesek voltak a helyiek és nagyon jól éreztük magunkat addig is, de igazán egy fél év után kezdtük érezni azt, hogy na, most már befogadtak” – tette hozzá Irén.

A befogadás olyan dolgokban nyilvánult meg, hogy ha problémájuk volt, akkor kölcsönösen segítséget kértek egymástól.

„Sokszor előfordult azt is, hogy reggel kimentem a teraszra és ott volt egy függöny. Másnap egy zacskó citrom. Mindig hoztak valamit” – mesélte Irén.

A megélhetés nagy kérdései

Ez persze mind szép és jó, de miből lehet megélni Görögországban? Nos, nekik egyrészt van némi hátországuk Magyarországról, de azért kerestek munkát is.

„Azzal kellett kint szembesülnünk, hogy ha nem beszélsz oroszul, akkor nincs munkád. Orosz nyelvtudással bármikor, egyetlen pillanat alatt felvesznek egy szállodába, bárba, akárhova. Én hiába beszélek valamennyire görögül, az nem számít, hiszen ez egy turistaközpont, ahol rengeteg az orosz” – mondta Gábor.

Hiányzó orosztudása ellenére Gábornak sikerült alkalmi munkákat találnia, például a házukat kiadó bácsi megkérte, hogy fesse le a tetőt (Krétán jellemzően lapos tetők vannak, amiket fehérre festenek, hogy odabent ne legyen olyan meleg).

„Aztán jött a szomszéd, hogy fessem le neki is, majd jött volna a harmadik szomszéd is, de addigra mi már jöttünk el” – mesélte Gábor.

A terv most az, hogy tovább erősítik a nyelvtudást (főleg a görögöt és az angolt), hogy amikor visszamennek, akkor jobb esélyekkel induljanak. Ezzel együtt is az a tapasztalatuk, hogy nagyon nehéz a helyieknek is és persze az ott élő külföldieknek is munkát találni, így minden esetleg próbálkozót óvnak a túlzott reményektől.

Görögországban egyébként is érezhető egyfajta kettősség: egyfelől ott van a tenger, a csodás idő, a rengeteg szépség, másrészt a hétköznapokban is érezhető gazdasági nehézségek.

Miről beszélgettünk még?

Mit tanácsolnak annak, aki esetleg Görögországba költözne? (10 perctől)

A mélypontról (13 perctől)

A kint töltött fél év egy hosszúra nyúlt nyaralás vagy egy új élet kezdete? (15 perctől)

Mi volt az eddig kint töltött időszak csúcspontja? (16 perctől)

A legnagyobb különbség a görögök és a magyarok között (17 perctől)

Milyen árakkal érdemes számolni Görögországban? (20 perctől)

A terveikről (22 perctől)

Itt feliratkozhatsz a Határátkelő YouTube-csatornájára. (Mi több, iratkozz is fel!) Ha inkább letöltenéd a podcastot, akkor azt például ezzel a programmal teheted meg.

A podcastot a SPOTIFY-ON ITT HALLGATHATOD MEG.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.