Szokás mondani, hogy Kréta az istenek szigete, csak egy kicsit kölcsönadták az embereknek. Irén és Gábor több mint két évtizede szerettek bele Görögországba, nemrég pedig gondoltak egy nagyot és úgy döntöttek, megpróbálják, milyen lenne hosszabban is ott élni. Ami azért nem kis bátorság a görög gazdasági körülményeket elnézve, igaz, nem a semmire mentek. Mindjárt kiderül az is, hogyan jön ide a motorozás.
Neked mit jelent a magyarság? Hogyan viszonyulsz Magyarországhoz, miként gondolsz rá, amikor külföldön vagy és milyennek látod, amikor hazalátogatsz? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„A történet évekre nyúlik vissza. Majd’ 25 éve járunk nyaranta Görögországba. Mindkettőnknek tetszett/tetszik a görög „virtus”, nem komplikálnak túl semmit, minden dakszi és endakszi.
Mindenre van megoldás, még ha egy kicsit tákolt is. Szeretjük, hogy soha nem rohannak, amikor nagyon siet/sietnek, egy fredo capuccino (ami kb. 50 perc) még belefér.
Két éve egy motoros túráról hazatérve, ami Evia szigetén volt, eltökéltük magunkban, hogy legalább 365 napot szeretnénk eltölteni itt. Életünket ebbe az irányba kormányoztuk, és az égiektől is rengeteg segítséget és iránymutatást kaptunk.
A párommal állandóan azon tűnődtünk, Athén vagy Kréta legyen az új otthonunk, egész télen ezen vívódtunk. Vannak érvek és ellenérvek itt is ott is.
Athénban a rengeteg motoros barát, aki segítségével biztos könnyebb és zökkenőmentesebb lenne a beilleszkedés, illetve nem elhanyagolhatóan olcsóbb lakásbérlés lehetősége.
Kréta, azon belül Rethimno, évek óta nyaralásaink helyszíne. Egyetemi város lévén nyüzsgő élettel. Viszont „csak” egy-két ismerőssel. Február közepén épp egy kutyás rendezvényen, az Eszkuláp Állatvédő egyesület örökbefogadó napján önkénteskedtünk, amikor a kérdés nem volt tovább kérdés.
Idén március 25-e ünnep volt Görögországban, görögjeink pedig Kréta szigetére terveztek túrát erre a hétvégére és a szállást Rethimnóba foglalták.
Felgyorsultak az események. Tudtuk, hogy március 16.-án indultunk. Már csak az égiek segítsége kellett, az időjárás milyenségét illetően.
Jelentem, ez is pipa. Remek időjárás a tervezett útvonalon. Amit elfelejtettem említeni, motorral vágtunk neki az útnak. Csomagjaink száma így korlátozott lehetett, tekintve a motoron 3 alukoffer van.
Az utat Pireusz kikötőjéig 5 nap alatt tettük meg, a görög részen kifejezetten arra fókuszálva, van-e olyan terület, ami varázsával megfog.
Jelentem nem volt, IRÁNY KRÉTA!
A görögjeinkkel töltött hosszú hétvége után itt maradtunk. Szerencsére nem sokáig kellett szállodai vendégszeretetükre támaszkodni. A motoros klub révén új barátunk jelezte, hogy Ő márpedig kiadná lakását nekünk. (Ez itt, Rethimnóban maga csoda!)
Kis munka még van a lakással, de április 10.-én beköltözhettünk. Hittük is meg nem is, azonban Ő a harmadik az általa ígért időt betartó görög.
MEGKEZDŐDÖTT KRÉTAI ÉLETÜNK, a kis teraszos házikóban! A párom arról ábrándozott, hogy legyen citromfa a kertben. És van!!!!
Szeles, esős napok következtek, de hideg nem volt, így ha lehetőségünk adódott, motorra pattantunk. Mára Nyugat-Krétát majdnem bejártuk keresztbe-kasul.Kedvenceink a kis hegyi falvak, egysoros utcáikkal, egymásra épült házaikkal. (Ahol mindig az az érzésed támad, biztos valaki kertjében motorozol.)
A központi kávézókban, mindig érdeklődve kérdezik, honnan jöttél és mennyi ideig maradsz. Az itt töltött három hónap alatt az utcában lakók is elfogadtak, és mosolyogva köszönnek, ha találkozunk.
Házigazdánk jóvoltából, rengeteg baráti és családi társaságban csaltunk mosolyt a körülöttünk lévők arcára. Volt már gulyásparti is, mi pedig úgy gondoljuk, hazaértünk!
Tervünk az, hogy amennyiben sikerül munkát találnunk, itt maradunk. Nagyon tetszik az általuk képviselt életforma, rengeteg inspiráló dolog történt velünk az eddig itt töltött három hónap alatt.Természetesen hozzátéve, van némi „hátországunk”, ami nélkül nekünk is azonnal a munkakeresés, albérlet stb. kínzó fejfájást okozó procedúrán kéne átesnünk.
És igen itt sem fenékig tejfel munkát, lakást keresni, de az emberek nem a közösségi média virtuális világában élnek. Itt még „divat” beszélgetni ismeretlen ismerősökkel. Itt még összejönnek étkezni és közben jó nagyokat nevetni!”
Akit érdekelnek Irén és Gábor napi kalandjai, azok az oldalukon követhetik a velük történteket.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek