Balázs Dániában végezte az egyetemet, majd dolgozni is ott kezdett, de egy idő után elege lett a kiszámíthatóságból, úgy érezte, ennél valamivel többre vágyik. Így aztán fogta magát és nekivágott a nagyvilágnak. Legutóbb a dániai életről beszélgettem vele, akkor ígértem a folytatást, ami most megérkezett – lássuk tehát, milyen tapasztalatokat szerzett Thaiföldön, Vietnámban, Szingapúrban, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában… és mik a tervei a jövőre nézvést!
Aki esetleg lemaradt volna az első részről, annak jöjjön egy kis emlékeztető. Szóval Balázs hat éve döntött úgy, hogy Dániában folytatná a BME-n megkezdett tanulmányait. Azért éppen ott, mert egyrészt ingyenes az oktatás, másrészt volt egy barátja, akinek a korábbi barátnője dán volt, így némileg ismerte az országot.
„Az egész nagyon letisztultnak tűnt. Érkezéskor elképesztő szabadságérzésem lett. Leszálltunk Koppenhágában, felszálltunk az északi Aarhusba tartó vonatra. Érdekes volt látni, hogy minden mennyire tiszta, mennyire igényes, milyen sokan bicikliznek – és hogy mennyire rossz az idő, pedig augusztus volt…” – mesélte az első kultúrsokkról.
Az egyetem más volt, mint a magyarországi, kisebb, 30 fős osztályokkal dolgoztak, rengeteg volt a gyakorlati és a csoportmunka. Dolgoznia is kellett, hiszen az ösztöndíj egyik feltétele, hogy legalább havi 43 órát kell dolgozni mellette.
Ami a boldogságot illeti, Balázs szerint a dánok alapvetően nem szeretnek elégedetlenkedni. Ha elég jól megy a gazdaság (márpedig elég jól megy), akkor mindenki meg tudja venni a házát, az autóját, van biztos munkahelye, így aztán ha megkérdeznek egy dánt, hogy boldog-e, akkor azt mondja, igen, boldog vagyok.
„Azt sem szabad elfelejteni, hogy a skandináv országok éllovasok az antidepresszánsok szedésében, ami némileg ellentmondani látszik annak, hogy ők a legboldogabbak. Nem akarom megfejteni ezt, mindenesetre a felszínen azt lehet látni, hogy mosolygósak és elégedettek” – tette hozzá.
Egyetem után egy dán szoftvercégnél kezdett dolgozni, a munkahelyi ismeretségekkel, barátságokkal sem volt problémája, annak ellenére sem, hogy a dánok nagyon visszafogottak, nem könnyű mély barátságokat kiépíteni.
Ugyanakkor eljött egy pillanat az életében, amikor úgy érezte, elég volt az országból és a kötöttségekből, szeretne egy kicsit kalandozni…
Úgy éreztem, bezárnak a hétköznapok
A történet fonalát tehát ott vesszük fel, hogy Balázs nekivágott a nagyvilágnak. „A cél az volt, hogy szabad legyek. Sok év után először nem volt kötöttségem, élhettem annak, hogy megismerjem Délkelet-Ázsiát, megismerkedjek emberekkel, történetekkel. A cél tehát az volt, hogy kicsit kinyíljon újra a világ, mert úgy éreztem, körbezártak a dolgaim” – mesélte.
Nem csak itt, a blogon, családon belül is felmerült a kérdés, hogy okos dolog-e feladni egy éppen megteremtett egzisztenciát, munkahelyet: „A családon belül is akad olyan generáció, aki nem így nőtt fel, akinek nem volt természetes, hogy a húszas évei alatt utazgat, így nem teljesen értették, mi motiválta a döntésem”. A szülei viszont az első perctől biztatták.
A buddhista kolostorban szerzett élményeiről is olvashattatok itt, a Határátkelőn, úgyhogy erről röviden most csak annyit, hogy Balázs szerint soha nem volt még olyan hangzavar a fejében, mint akkor, amikor teljes csönd vette körül és nem volt, ami elterelje a figyelmét.
„Csak a saját gondolataim voltak, az útkeresés, hogy mi az, amit szeretnék csinálni. Érdekes volt, kik jutottak elsőként az eszembe. Nagyon komoly kihívás volt, olyannyira, hogy az eredetileg tervezett tíz napból csak három lett, mert úgy éreztem, ennyi volt most bennem” – mesélte.
A kolostor után maradt Thaiföldben, de az a fejezet inkább a tájról és az emberekről szólt. A thai konyha nagyon bejött neki, a turistákkal zsúfolt rész viszont nem volt kedvére, ezért is ment viszonylag hamar tovább Vietnámba.
Vietnám és Szingapúr: a két véglet
Ott leginkább az ország történelme fogta meg, amiről szerinte méltatlanul keveset tudunk Európában – persze nem lehet minden ország történelmét alaposan megtanítani.
A következő állomás Szingapúr volt: „Kicsit fura érzés volt a lepukkant, kisvárosi vietnámi helyekről visszatérni az elképesztően civilizált, felhőkarcolókkal teli, tiszta Szingapúrba. Nem lett a kedvenc helyem, túlságosan túlszabályozottnak tűnt”.
Nem lehet nyitott üveg alkohollal sétálni az utcán, nem lehet dohányozni és már belépéskor felhívják a figyelmet, hogy drogcsempészetért halálbüntetés jár. Ami még akkor is kicsit furcsa érzés Balázs szerint, ha az ember egyiket sem akarja elkövetni.
Fülöp-szigetek
Ezután Siargao szigetén kötött ki, amivel első látásra szerelembe esett: „Nagyon érdekes, hogy mennyire nyugodtak, barátságosak, vidámak az emberek. Amiben nyilván szerepe van annak is, hogy süt a nap, meleg van… pálmafák, tengerpart, szörfösök… Ez egy másik véglet volt.”
Balázs kalandjai a Határátkelőn
Szürreális első napok Thaiföldön
Egy buddhista kolostor belülről
Egy ördögi kecske, egy tojásos kávé és egy hátborzongató múzeum
Kérdés persze az, hogy pár hét alatt mennyire lehet megismerni a helyiek életét, kultúráját. Balázs szerint ahhoz, hogy egyáltalán fogalma legyen erről az embernek, mindenképpen kell egy hónap, és az sem árt, ha az ember lehetőleg minél több időt tölt velük.
A Fülöp-szigetek és Thaiföld azért nem egyszerű helyek, a politikai berendezkedés felvet kérdéseket mindkét helyen – vetettem fel Balázsnak, aki szerint a teljesen a turizmusra épülő részeken reménytelen megismerkedni a helyiekkel, de ahol például a Fülöp-szigeteken volt, ott mélyebb betekintést tudott kapni a helyiek életéről, mint Thaiföldön.
Beszélgettünk még a jótékonykodásról is. Próbált segíteni a Fülöp-szigeteken (ott többen összefogva egy fodrásznak vettek generátort) és Indonéziában (Bali egyébként kellemetlen meglepetés volt számára), ahol Lombok szigetén a földrengés sújtotta területen próbáltak pénzt szerezni összedőlt iskolák újjáépítéséhez.
Amit ebből a három hónapos leginkább tanult az az, hogy meg kell próbálni nyitottnak, maradni, elengedni az előítéleteket. „Még van feladatom ezen a téren, tanulni kell és keresni az utunkat” – foglalta össze.
Hogy mit tartogat a jövő a számára? Várhatóan pár héten belül kiderül… (Balázs blogját itt találjátok.)
Addig is hallgassátok meg itt a beszélgetést!
Itt iratkozhatsz fel a Határátkelő YouTube-csatornájára. Ha inkább letöltenéd a podcastot, akkor azt például ezzel a programmal teheted meg.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek