Talán emlékeztek még rá, pár héttel ezelőtt jelent meg Balázs írása arról, hogy hat év Dánia után úgy döntött, más irányba indul. (Aki nem emlékszik, itt elolvashatja, hogyan kell elköltözni Dániából., itt pedig magáról az őrült ötletről olvashat.) Nos, ez a más irány első körben Thaiföld, ma a megérkezés utáni első napok kalandjairól olvashattok.
Egy már-már végeláthatatlan út után szerda délután megérkeztem Thaiföldre, egészen pontosan az északi Chiang Mai városba.
Kedd reggel 8-kor indultam ki a koppenhágai reptérre, ahonnan egy két órás repülőúttal átkerültem Stockholmba. Szerencsémre itt csak két órát vártam, és délután fél 4-kor már indultunk is át Bangkokba.
Ez a repülőút 1 órás csúszással indult, mert jégtelenítették a repülőt, ezzel együtt pedig közel 12 órát töltöttünk a gépen. Alapvetően minden rendben volt, csak hosszú, és mivel az érkezésünk így éjjel fél 3-ra esett, vajmi keveset tudtam aludni, szinte semmit.
Át is állítottam az órát reggel fél 9-re majd jött egy 3 órás várakozás a Chiang Maiba tartó gépre – na, ez volt a mélypont – fájt a fejem, alváshiány és csak meg akartam érkezni.
Szerencsére az utolsó repülőutat végigaludtam és relative frissen megérkeztem délután 3 körül a gyönyörű, napsütéses városba.
The Entaneer Poshtel
A hostelem elképesztő szép, nagyon kellemes meglepetés volt megérkezni. Teljesen letisztult szobák, fürdőszobák és mosdók – légkondival mindenhol.
Mi hárman osztozunk a francia ágyas szobán – az előtérben pedig csomóan üldögélnek a babzsákokon, vagy az asztalnál és dolgoznak különböző projekteken, vagy épp a következő utazásaikat tervezik.
Az ár évszaktól függ, de alapvetően olcsó és ideális akár pároknak is, hiszen franciaágyas a szállás. A szobához jár egy zárható szekrény és ezenkívül az árban a reggeli is benne van.
Itt általában csinálnak frissen tükörtojást vagy rántottát, de lehet kérni (ha az a chef van) frissen készített palacsintát is. Ezen felül pedig kb. 5-10 különböző gyümölcsöt is lehet találni – én teljesen ráfüggtem a passion fruitra.
Az egész hely teljesen családias, a tulajdonos és az egész személyzet nagyon jól beszél angolul és állandóan rendelkezésre állnak, bármiről is legyen szó (én elhagytam a kártyám és ennek ellenére hajnal 3-kor is beengedtek és nyomtattak újat).
Ingyen Wi-fit is tudsz használni, erről írok most én is, úgyhogy ez is teljesen jól működik. Napközben van egy bár, ahol italokat lehet rendelni, a szembe szomszédnál, ahol egy idős hölgy főz egész nap, bármilyen tál ételt meg lehet kapni 400 HUF-ért a hostel lakóinak – mondanom se kell, én itt eszek napok óta.
Van rengeteg különböző program is, amire fel lehet iratkozni, többek között főzőtanfolyam (a szomszéd néni esténként átugrik) reggelente pedig ingyenes jógaórák vannak.
Hihetetlen a hely, én biztos, hogy vissza fogok ide jönni a meditációs tábor után még pár napra.
Green Bamboo Massage
Lepakolás és egy well-needed tusolás után felkerekedtem, hogy egyek valami tradicionális thai vacsorát. Nagyon komoly, édes, ragacsos csirkét kaptam rizzsel egy helyi étteremben, amiről elöljáróban a nő annyit mondott, hogy „nem csíp, csak édes” – hát én majd beszartam, olyan csípős volt, de gondolom ez relativ.
Másnap besétáltam egy konyhába, ahol olyan erős chiliszag volt, hogy köhögő rohammal szaladtam ki, úgyhogy valószínűleg erre referált az asszony, hogy nem „annyira” csípős – mint lehetne.
A délután lezárása pedig egy masszázs lett. Először naivan a neten kerestem rá, de mindenhol a „Happy Endinges” és prostituáltas cikkek jöttek szembe, vagyis hogyan lehet minél olcsóbban kurvázni, masszázs kíséretében.
Ezért áttértem a TripAdvisorra, és meg is találtam egy közeli, de viszonylag olcsó helyet, ahol 2400 Forintért egy órán keresztül masszíroz egy idősebb mamaszita, akinek olyan erős a marka, hogy szerintem a vasat is meghajlítaná.
Naivan megjegyeztem, hogy lehet erős, mert fáj a csuklyám a hátizsák cipelésétől – hát én ilyet még nem láttam, könyörtelenül véste a könyökét a hátamba, de volt, hogy a térdét is.
A masszázs végén pedig törökülésbe ültetett, leült mögém, és különböző, jiu-jitsura emlékeztető fogást alkalmazva úgy megcsavart, tekert, hogy nem voltam benne biztos, hogy életben maradok.
Mindenesetre alaposan kitett magáért, és noha fájt, utána elképesztő érzés volt kisétálni, már „máshogy” sajgó háttal és nyakkal. A szertartás végén pedig leültetnek, kapsz egy pohár kókuszteát és egy adag felszeletelt banánt, mézzel leöntve – amitől szó szerint „jó szájízzel” jössz el. Csak ajánlani tudom, nem szponzorált tartalom - Green Bamboo Masszázs néven futnak.
Turizmus
Több különböző helyen is megjegyezték az eladók, hogy milyen jóképű vagyok és csináljunk egy képet. Megkérdezték, hogy nyaralok-e, amire a legegyszerűbb válasz, hogy igen.
Ezután az első kérdés, mindig az volt, hogy nem szeretnék-e puncit? De szó szerint így hangzottak. Mikor mondtam, hogy bocs, nem, meditálni jöttem (nem végigkefélni a Thaiföld ladyboy rengetegét), akkor nagyon érdekesen reagáltak.
Mindegyiknek megváltozott a nézése, hanglejtése – és sokkal inkább tisztelettel néztek rám, bár ez lehet, hogy erős kifejezés, de a lényeg, hogy máshogy, pozitív értelemben.
Valahogy mintha más csoportba sorolnák a nagy tömeget, akik idejönnek inni, bulizni és kurvázni, míg azokat, akik meditálás miatt jönnek (vajon miért?).
Egyértelmű, hogy miért, de olyan éles volt a kontraszt a hozzáállásukban mind a három helyen, amikor ez a beszélgetés lezajlott, hogy az számomra elképesztő volt.
Robogóbérlés
A második nap már sokkal eseménydúsabban telt. WorkAway-en (egy weblap, ahol hostoknál lehet munkát vállalni szállásért cserébe) rám írt egy lány, hogy ha egyedül utazom Chiang Maiban, akkor menjünk el megnézni egy templomot.
Így is lett, de előtte én béreltem egy robogót – nagyjából 2000 HUF/nap az ár és elkérik az útleveledet is. Hiszen ez alapvetően illegális (az eredeti útleveledet otthagyni valahol), én mondtam, hogy csak másolatot adok, amire a válasz az volt, hogy akkor hagyjak ott 8000 HUF depositot. Nem sok ez, de az elvvel volt bajom, úgyhogy addig alkudoztam, míg végül 3500 HUF depositot hagytam.
Miután odaértem a templomhoz, sikeresen benne hagytam a kulcsot a robogóban, mivel már a sok alkudozás miatt késésben voltam és alapvetően stresszes az itteni kaotikus forgalomban vezetni, nem hogy parkolót találni.
Ami meglepett, hogy 3 órát töltöttünk a Wat Chedi Luang buddhista templomoknál, majd mikor visszaértem, a kulcs és a motor is úgy állt ott, ahol hagytam.
Beszélgettünk egy Jim nevű férfival, aki 15 éves kora óta szerzetes és érdekes módon pont ez volt a beszélgetés lényege, hogy ha jó ember vagy és jól cselekszel, akkor jó dolgokat fogsz kapni az élettől. S lám, így is lett.
Este elmentünk a hostelből 4 másik újdonsült ismerőssel vacsorázni a helyi piacra – mindenféle grillezett tengeri állatok, hangos élőzene, és a többi, ahogy kell.
Éjszakai tapasztalatok
Ezután átmentünk ilyen félig nyitott tuk-tuk taxival a helyi buli negyedbe, valami szuper random élő reaggie bandát hallgatni. Thai banda lévén egész ügyesek voltak a fiúk, de az egész hely (Zoe in Yellow) és a környéke teli volt hormonoktól tomboló, fosrészeg turistákkal.
Éjfélkor minden szórakozóhely és bár bezár, vége az éjszakai életnek. Na, azt látni kell, ahogy a sok, majom szintjére lealacsonyodó „ember” próbál találni valakit egy kefélésre, miközben cigánykerekeznek, egyenpólóban üvöltözik valami random ország himnuszát…
Szürreális volt, nem éreztem, hogy én ezt a helyet valaha hiányolni fogom, de egy élménynek elment.
Kaland a rendőrökkel
Másnap reggeli után úgy döntöttem, hogy motorral körbenézek a városban. Bár ne tettem volna! Sikeresen belefutottam a sokak által emlegetett thai rendőrségbe (én is említettem, miért fontos a nemzetközi jogosítvány).
Na, hát amit írtam, az teljesen igaz – csakhogy nem erről szól a dolog itt. Valójában mindegy miért, valamiért meg fognak büntetni, ha rosszkor, rossz helyen vagy – ha nem jogsi miatt, akkor rád varrják, hogy gyorsan hajtottál.
Az én esetemben az volt, hogy a dán személyautó jogosítványommal hivatalosan 50 köbcentis robogót vezethetnék, amit béreltem pedig 110-es. Aha, csakhogy én direkt 50-est kértem. Erre a rendőr válasza az volt, hogy olyanra nem adnak Thaiföldön rendszámtáblát, úgyhogy ez egy érdekes tanulság volt.
Az érzelmi része a dolognak megint más. Ott vagy egy idegen országban, és tudod, hogyha nem működsz közre, ki is toloncolhatnak, mégis csak ők a rendőrség, akik szinte semmit angol nem beszélnek.
Velem együtt kb. 10 másik embert/párt is megállítottak, amiből a két amerikai pár elkezdett egymással kiabálni (azóta sem értem, miért), majd egymásnak is estek.
Tehát én ott állok ennek a közepén, úgy, hogy 500 TBH-t kértek el és rögtön tudtam, hogy csak 300 volt nálam, Thaiul kiabál a rendőrség, ezek meg felnőtt férfiak létükre ütik-verik egymást. Azt hittem, besírok, nem hittem el, hogy ez velem történik.
Mindenesetre közvetlen parkolás után még lőttem egy szelfit sunyiban, biztos, ami biztos.
Végül 15 perc alkudozás után az öreg hadnagy/főrendőr/főember elfogadta kegyesen a pénzt, adott egy gyűrött cetlit és (őrület) ezt mondta: „mehetsz tovább, ha a következő 3 napban megállítunk, csak mutasd ezt be és nem kapsz büntetést”.
Mi van??? Megbüntetnek, mert hivatalosan nem vezethetnél egy ekkora motort, de tudod mit, fizettél, 3 napig csinálj, amit akarsz. Szomorú – vissza is adtam a motort rögtön az incidens után, nem kell nekem az ezzel járó stressz.
Vasárnap reggel ébredés után már indulok is a Dui Suthep hegyre és indul a kéthetes meditációs tábor.”
Ha érdekelnek Balázs további kalandjai, látogassatok el az oldalára!
Négy évvel az indulás után szeretnénk tovább fejleszteni a Határátkelő oldalát. Segítsetek nekünk ebben egy kérdőív kitöltésével, amit ITT TALÁLTOK! Szóljatok bele ti is, merre menjen tovább a Határátkelő! Köszönjük szépen!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek