A németekkel kapcsolatos sztereotípiákat szerintem mindenki kapásból sorolja (precízek, humortalanok, az autópályákon megy a száguldozás, stb.), más kérdés, hogy ezekből mennyi és hogyan igaz. Legutóbb azt néztük meg, mik azok a dolgok, amiket Spanyolország tanít meg a határátkelőknek – most következzenek a németek!
Írd meg te is (a cím: hataratkelo@hotmail.com), téged mire tanítottak meg a külföldön töltött évek, mi az a 10 pont, amit valahol élve legszívesebb felsorolnál!
Ezen nem nagyon van mit ecsetelni, a németek pontosságáról szóló sztereotípiák nagyrészt igazak. (Nyilván nem mindenkinél és nem mindenhol.) Azaz a délután 4 óra az inkább 3 óra 55 perc (és semmiképpen sem 4 óra 10 perc).
Ehhez jobb hozzászokni, még baráti társaságba is inkább érkezzünk pár perccel korábban, mint később – adott tanácsot az egyébként német határátkelő Isabel. Igaz, ilyen esetekben kb. 5 perc még belefér, de sokkal több késés már nem. (Ami igen jelentős különbség mondjuk a spanyolokhoz képest.)
#2 Hatékonyság
Noha a német bürokráciáról hosszan lehetne regélni (hagyjuk, elég legyen annyi, hogy szeretik a papírokat), de a sokakban élő legendás német hatékonyságról azért már lehetne vitatkozni.
A hatékonyság gazdasági vetületét nem nagyon kell ecsetelni (Magyarországon pláne, hiszen ha a német cégek egyik nap gondolnának egyet és kimennének az országból az okozna pár álmatlan éjszakát mindenkinek), ugyanakkor például a Deutsche Bahn önmagában vastag kérdőjelet vés a szó mögé.
#3 A piros lámpa tisztelete
Ha már közlekedés: igen, tudjuk, pirosban nem megy át a rendes gyalogos az úton (kivéve azokban az országokban, ahol ennek minimális vagy egyenesen semmi jelentősége sincs, pusztán tájékoztató jelleggel bírnak a közlekedési lámpák), a németeknél azonban nem feltétlenül a kiszabható büntetés mértéke a legnagyobb visszatartó erő.
Hanem a többiek.
Mert ha valaki mégis úgy dönt, hogy halált megvető bátorsággal nekivág a kalandos átkelésnek (mondjuk amikor se közel se távol nincs egyetlen autó sem), a többi álldogáló garantáltan olyan pillantásokat vet rá, amiket nem tenne ki az ablakba.
Ez elfogadhatatlan. Az átlagnémet azt fogja hinni, hogy megőrültünk vagy valami morbid halálvágy uralkodott el rajtunk – elég az arcukra nézni ahhoz, hogy a jövőben kétszer is meggondoljuk ezt a borzalmas felelőtlenséget.
#4 Öltözködés
Fogalmazzunk finoman: aligha véletlen, hogy Németországról nem a bohókás, konvenciókat felrúgó öltözködés jut elsőként az eszünkbe. Kifejezetten gyakorlatiasak (ebben is), amit persze nem lehet a szemükre vetni.
„Amikor a tél első napjaiban egy kabát-sál kombóban merészkedtem ki az utcára, (nagyon naivan) úgy gondoltam, ez bőven elég lesz a hideg ellen. Körülöttem mindenkin annyi réteg volt, hogy bőven elment volna Michelin-babának is. Ja, és mindenkin hegymászókabát volt” – mesélte Jade Douglas.
„Ugyanakkor egy esti bulira én hajlamos vagyok felöltözni, na, ez itt nem megy. Farmerek és edzőcipő bőven elég. Én meg erre valahogy nem vagyok képes. Úgyhogy maradnak a (néha furcsa) tekintetek” – tette hozzá a leedsi lány.
#5 A német kenyér
Sokszor hallani, hogy „mert a magyar kenyér”, de a helyzet az, hogy „mert a német kenyér” is igaz, nem kicsit. Rengeteg féle és fajta akad, némelyikért kétségtelenül mélyebbre kell nyúlni a pénztárcába, de megéri. Aki igazán jót akar, az pékségbe megy – nehezebb mellényúlni, mint jót választani.
#6 Az autobahnnak is megvannak a maga szabályai
A német autópálya legendás (Magyarországon is), hiszen egyike azon kevés helyeknek Európában, ahol viszonylag lazán kezelik a sebességkorlátozást. Viszont az is igaz, hogy a dologban van rendszer (naná, németek).
Kétségtelen, hogy a legbelső sávba az ember 140 alatt nem nagyon merészkedik, ha jót akar, viszont az is igaz, hogy komolyan veszik a jobbra tarts!-szabályát, amiből következik, hogy a keményebb tempó ellenére is meglehetősen biztonságosan lehet közlekedni, ha az ember megszokja a tempót és felveszi a forgalom lüktetését.
#7 A német humor
Igen, lehet, hogy furcsa, de van ilyen. Méghozzá Isabel szerint nem is rossz, és szeretnek is nevetni. Más kérdés, hogy a nem-németek sokszor nem értik a kissé fanyar, gyakran komolynak tűnő német humort, ami nem ritkán a kontextus miatt lesz vicces.
Kell némi idő, amíg megszokja az ember (persze az sem árt, ha jól beszél németül), de ha sikerül, akkor vár ránk pár felhőtlen röhögés.
#8 Meztelenül a szaunában
A szaunázás Németországban is meglehetősen népszerű időtöltés és mivel ezt előszeretettel teszik meztelenül, idő kell, amíg megszokja az ember.
#9 A bámulás
A németek bámulnak. Sokat. Az idős néni a szomszédban, a kissrác a metróban – egyik sem kapja el a tekintetét Isabel szerint. A gyalogosok pedig mintha egyenesen a szemeikkel kommunikálnának az utcán. Ennek az érdekes metakommunikációnak az elsajátításához azért idő kell.
#10 Meghívások
Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy egy német meghív magához mondjuk vacsorára, akkor mindenekelőtt léptessük életbe az #1 pontot: legyünk pontosak (ha kicsit korán érkezünk, az plusz pont)!
Nagyon fontos, hogy együnk meg mindent, vagy legalábbis próbáljuk meg. A németek büszkék az ételeikre, tartsuk ezt tiszteletben! Készüljünk fel arra is, hogy egy ilyen meghívás nagyjából 3 órát eltart, hamarabb nem nagyon fogunk elszabadulni.
Ha már itt tartunk, a vasárnap délután a kávé és a sütemény ideje. Ennek legtökéletesebb időpontja vasárnap délután 2 és 3 óra között van. A sütemény ideális esetben házi készítésű, de akkor sincs semmi gond, ha a legközelebbi pékségből vagy kávézóból szerezzük be.
Nyilván a fentiek csak példaként szolgálnak, ráadásul Németország elég nagy ahhoz, hogy nehéz legyen általánosítani, de kiindulópontnak talán jók – különösen, hogy nyilván sok minden ki is maradt.
(Fotó: pixabay.com/Public_Domain_Photography)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek