Új-Zéland klasszikusan az a hely, amiről sokan álmodoznak (álmodozunk), de eljutni csak viszonylag kevesen jutnak el oda, nem is beszélve a letelepedésről. M. Úrnak sikerült és az ország is nagyon bejön neki (ami engem illet, a fűtéshez való hozzáállásukat nehezen tudnám szimpatikusnak nevezni). Következzen tehát Új-Zéland, csodás környezettel, horror árakkal és egészen sajátos öltözködési kultúrával.
„Régen volt alapos beszámoló Új-Zélandról és három és fél év ittlét után elérkezettnek láttam az időt, hogy megírjam tapasztalataimat.
Miért éppen Új-Zéland?
A „mióta vagy itt?” után mindig ez a második kérdés, amikor új magyar keveredik a társaságunkba. A rövid válaszom erre: gyönyörű természet, végtelen tengerpart, laza életstílus, angol nyelv, jó életszínvonal.
Gyerekkorom óta arról álmodtam, hogy a Csendes-óceán partján élek majd. És három év Ausztria közbeiktatása után az álom valósággá vált. 2015. márciusában felültünk a repülőre a barátnőmmel és alig 35 órával később landoltunk az ígéret földjén.
Kezdeti furcsaságok
Az első reggelen sétáltunk egy jót a szálláshelyünk környékén (Remuera városrész, kellemes kertvárosi környezet). Az első szembejövő ember mosolyogva ránk köszönt, amin mi jól meglepődtünk, és egy gyors hellóval viszonoztuk.
Aztán a második szembejövő ember is mosolyogva köszönt, így teljesen ismeretlenül a világ végén… Akkor egymásra néztünk a barátnőmmel, láttam rajta hogy erre bizony ő sem számított. De könnyű lesz megszokni!
Ez a fajta első benyomás rögtön ránk tette azt a bizonyos rózsaszín szemüveget, és azt kell mondjam, a szemüveg még így három év után is rajtunk van. Az emberek szinte mindenhol lazák, közvetlenek, alapvetően kedvesek és nyitottak arra, hogy szóba álljanak egy vadidegennel.
Egy percig sem éreztem azt, hogy kívülálló lennék - ez valószínű annak is köszönhető, hogy itt mindenki találkozott már bevándorlóval. Auckland lakosságának 40 (!) százaléka nem új-zélandi születésű.
Hogy a kedvesség nem csak látszat, arra sok bizonyítékot tudnék sorolni. Például a házigazdáink, akiknél az első 2 hónapban laktunk, végtelenül kedvesek voltak, segítettek az álláskeresésben, egyikük elfuvarozott minket keresztül-kasul a városon mikor autót vettünk, rendszeresen felvettek minket a vonatmegállóból hogy ne kelljen 15 percet gyalogolni, vacsorát főztek, gintonikkal itattak…
Nagyon sokat tettek azért, hogy jól érezzük magunkat a kezdeti vízummal és álláskereséssel kapcsolatos stresszel teli hétköznapjainkban. Azóta másoktól is csak segítséget és kedvességet kaptunk, negatív tapasztalatom nincs.
Meglepett, hogy a kertesházak többségénél nincs kerítés. Gyakorlatilag bárki kertjébe besétálhatnál akadály nélkül - ha van kutya, azt úgyis bent tartják a házban, hiába a nagy üres udvar.
Amit egy fokkal nehezebb megemészteni, hogy függöny sincs. Este az utcán sétálva mindenhová belátsz, látod hol van épp családi vacsora, meccsnézés, házibuli stb…
Nyilván nem illik leskelődni, de akkor sem értem, hogy nem zavar ez senkit. Illetve nem tudom, mi az etikett. Szabad-e például nekem otthon egy szál alsógatyában sétálnom, mikor tudom, hogy a szomszédok simán belátnak? Na majd egyszer ezt is megkérdezem.
Aztán jött az újabb kultúrsokk - szinte senki nem használ készpénzt, csak a turisták. Mindenhol van EFTPOS terminál (lényegében debit kártyával fizetsz), még a legutolsó kis vegyesboltban is. Ez alól az egyetlen kivétel a parkoló-automata, ott valamiért hitelkártya kell, vagy érmék. Az elmúlt 3 évben nem is használtam máshol készpénzt.
A helyi divat
Az emberek máshogy öltözködnek, mint amit Bécsben, illetve Budapesten láttam. Más a divat, pl. itt láttam először a szinte hónaljig felérő sortot csajokon, és feltűnt, hogy a vékonyabb nők is kerülik a testhezálló cuccokat.
A férfiak is lazábban öltöznek, egy sima ing szinte már kifejezetten felvágósnak számít, még munkahelyeken is. Rövidnadrág + póló azt jóvan’, novembertől áprilisig akár mezítláb…
Nem vicc, gyakran látni fiatalokat (mondjuk úgy, 50 év alattiakat) mezítláb például a közértben vagy akár az utcán. Pizsamában (!) megjelenni közterületen sem az ördögtől való dolog, láttam én már pizsamást a boltban, bárban, de a múltkor a kolléganőm is abban jött úszás órára.
Az is hamar feltűnt, hogy a nemek közti egyenlőség itt már pár lépéssel előrébb jár, mint Európában. Nők előfordulnak mindenféle állásban, például szinte minden útépítésnél látni nőt, de tűzoltó, taxis, erdész is van bőven. Ja, és a miniszterelnök is nő, 37 éves és épp nemrég szült! Tudom, ennek a 21. században nem kéne nagyon meglepőnek lennie…
A kiwi akcentus nem különösebben nehéz. Ha a brit angolt érted, akkor boldogulni fogsz ezzel is. A fő különbség, hogy amikor csak lehet, az ‘e’ hang helyett ‘i’-t mondanak, (például ‘yes’ kiejtése ‘jísz’), az ‘i’ hang helyett pedig rövid, nyitott ‘ö’-t (például ‘fish’ kiejtése nagyjából ‘fös’). Kiváló mintapéldája a kiwi akcentusnak a már említett miniszterelnök, Jacinda Ardern bármelyik beszéde.
Időjárás
Auckland klímája szubtrópusinak van bélyegezve, ami nagyvonalakban enyhe hőmérsékletet és sok esőt jelent. A gyakorlatban az európai késő tavaszra hasonlító idő van évi 9 hónapon keresztül, majd egy 3 hónapon át tartó esős és hűvös tél (5-15 fok).
Szeptembertől júniusig nappal 18-25 fok, a legforróbb nyári napokon talán 28 fok, kellemes virágillatú szellő fúj (vagy épp 80 km/órás szélvihar ha épp ciklon jár erre), néha esik, néha nem…
Az eső teljesen kiszámíthatatlan, de a telet leszámítva csak rövid és nagyon intenzív zuhékra lehet számítani. És itt ha esik, akkor nagyon esik. A téli napokon általában 1-2 órán át ömlik az eső, aztán 1-2 óra napsütés és dupla szivárvány, majd megint 1-2 óra brutál felhőszakadás.
Az óceán hűvös, de nagyjából novembertől júniusig wetsuit nélkül is vállalható. Karácsony körül kezd 20 fok fölé kúszni a vízhőmérséklet, márciusra 23-24 fokos is lehet akár.
Meg kell említeni az UV sugárzást is. Nos, az van. Jó erős. Magyarországon a nyár közepén egy felhőmentes napon a déli forróságban az UV index 7-es körül van. Auckland környékén az UV index egy átlagos nyári napon délben 12-13!
Nyáron, ha 10 percnél többet akarsz kint tartózkodni és van egy csöpp eszed, bekened magad 25-ös vagy 50-es faktorú naptejjel. Simán meg lehet szokni pár hét alatt és onnantól egyáltalán nem zavaró.
Közlekedés
Új-Zélandon baloldali közlekedés van, akárcsak Angliában. Ha erre most azt mondod, „akkor inkább buszozok”, akkor rossz hírem van: ebben az országban nagyon nehéz autó nélkül boldogulni. Csak akkor tudsz meglenni autó nélkül, ha a legbelső belvárosban élsz és nem zavar, hogy busszal akár egy órába is telhet elérni az 5-6 kilométerre lévő úticélod.
Sajnos az aucklandi tömegközlekedésre tizedannyit sem költöttek az elmúlt évtizedben, mint amennyit kellett volna. Vannak buszok, sőt van ingázó vasútjárat is, de ez csak Auckland központi illetve déli részét fedi le.
Az egyébként igen dinamikusan növekvő Észak- és Nyugat-Aucklandről mintha elfeledkezett volna a városvezetés. Bár van itt-ott Park & Ride, de a parkolóhelyek nagyjából reggel 7-re elfogynak és onnantól ugye semmit nem ér az egész.
Na igen, talán ha parkolóházak lennének, több szinttel, és nem csak egy placc… De ez a jövő zenéje, a városvezetés egyelőre csak két térbeli dimenzió létezését hajlandó elismerni.
Szóval autózni muszáj, de ezzel még nem oldódtak meg a nehézségek. Aucklandben fejlett autópálya-hálózat van, amin viszont hétköznap gyakorlatilag állandó a dugó. Reggel 6-tól 9-ig, illetve délután 3-tól 6-ig nagyjából 5-10 km/órás átlagsebességre készülj fel.
Aucklandből kiérve azért sokkal jobb a helyzet, az utak kiváló minőségűek és a forgalom is gyérül ahogy távolodsz a várostól. Autópályák nem nagyon vannak, és bár kétsávos közúton 100 km/órás sebességkorlátozás van, ennyivel úgyse tudsz menni a sok kanyar, hegy, domb, völgy miatt.
Dicséretet érdemel, hogy úgy 5-10 kilométerenként van előzősáv. Viszont a nyári időszakban a turisták miatt igen veszélyessé válnak az utak. Rengeteg videó van a rossz sávban vagy épp az állandó jelleggel az út kellős közepén, a felezővonalon haladó autósokról.
Amit európai szemmel hiányolok, az a városok közti vasúti közlekedés. Állítólag valamikor régen fejlett vasúthálózat volt, ma már ez igencsak csökött. A főbb vonalak (nem is tudom, van-e más) Auckland - Hamilton (2ó 45p) illetve Auckland - Wellington (11 óra!). A Déli-sziget közlekedéséről nem tudok semmit, nem jártam még ott (de tervben van, természetesen).
Repülővel a legpraktikusabb megtenni a nagyobb távolságokat országon belül, a főbb járatok Auckland, Wellington, Christchurch és Queenstown repterei közt vannak.
Példás „multikulti”
A multikulti itt jól és viszonylag konfliktusmentesen működik. Érzésem szerint ez azért lehet így, mert az ország gyakorlatilag a 18. század óta vegyes nemzetiségekből áll.
Persze privát beszélgetésekben lehet néha hallani, hogy a kínai nem tud vezetni, az indiai meg megbízhatatlan, de komoly feszültség nincs. Azt meg ki-ki maga eldöntheti saját tapasztalatai alapján, hogy ezekből mennyi igaz.
Az őslakosok (maori) helyzete egyáltalán nem olyan rossz, mint előtte gondoltam volna. Míg Magyarországon meglepődsz, ha mondjuk cigány bankárt vagy ügyvédet látsz, maori származásúak mindenféle poszton előfordulnak.
Akik leginkább „ki vannak rekesztve”, vagyis talán ők maguk rekesztik ki saját magukat, azok az egyéb csendes-óceáni szigetekről származók (Pacific Islander a köznyelvben). Köztük magasabb a szegények és a bűnözők aránya.
Anyagiak
Új-Zéland magyar szemmel nézve elképesztően drága. Nézzük először is az állandó költségeket. 1 NZD = 190 HUF jelen pillanatban.
Lakhatás
Az aucklandi viszonyokról tudok nyilatkozni. Egy fiatal, gyermektelen párnak megfelelő 2-3 szobás házrész vagy lakás heti 350 NZD-nél kezdődik (nagyon ótvar), de legalább heti 450 NZD-t kell fizetned egy elfogadható, heti 600-at egy kellemes otthonért.
Mi heti 520-at fizetünk, ebben benne van az internet és a (hideg)víz. Szóval kerekítve havi 420.000 jó magyar forint.
Rezsi
Na ez erősen függ a szokásaidtól, és hogy mennyire bírod a hideget. :D Nekünk havi 100 dollárra jön ki éves szinten, ami alacsonyabb mint az átlag magyar rezsi. Viszont mi alig fűtünk, hiszen minek?
A szigetelés az új-zélandi házak 80-90 százalékában lényegében nulla, így télen vagy fűtesz folyamatosan, heti 80-100 órát járatva a 2 kilowattos hősugárzót ($$$), vagy csak zuhanyzás meg lefekvés előtt kapcsolod be fél-fél órára, hogy azért mégse 10 fokos ágyba feküdj be. Ha télen is meleget akarsz az átlagos új-zélandi házban, az úgy havi 300 NZD-vel dobja meg a villanyszámlát.
Kaja
Illetve a mindennapi fogyóeszközök ára a nyugat-európai átlag felett van érzésre úgy jó 25%-kal, illetve ez elég változó.
Például darált marhahús kilója 8-15 NZD között minőségtől függően, krumpli kilója 3-4 NZD, ami érzésem szerint nincs messze a magyar áraktól. De például a cseresznye, amit helyben termesztenek 20-30 NZD kilónként, szezonban.
Mindent összevetve, albérletben lakva kényelmesen, de nem szórva a pénzt, egy párnak nagyjából 4000 NZD elég egy hónapra. Nyilván életstílustól függően ez lehet több vagy kevesebb, de havi 2500 NZD alatt egy pár biztos nem ússza meg.
Albérletnél szokásos a 2 heti kaució + 2 hét előre fizetés, ez egészen emberi a Nyugat-Európában megszokott 3-6 havi kaucióval összevetve.
Szóval jól gondold meg mielőtt idejössz munkát keresni, hogy hány hónapra futja a félretett pénzedből. Nekünk az ideérkezéstől az első fizetésig (tehát 3 hónap alatt) 2 millió forint körüli összeg ment el, plusz az autó ára.
A fizetés
A medián fizetés évi nettó 41.000 NZD körül van. A tanári fizetés évi 58.000-nél tetőzik, de például szoftverfejlesztőként a medián nettó 68.000 NZD.
Említést kell tegyek Új-Zéland, illetve pontosabban Auckland legnagyobb hátrányáról: a házak átlagember számára megfizethetetlenül drágák. 2018-ban a medián aucklandi ház ára 850.000 NZD, azaz valamivel több mint 160 millió forint. A legócskább kétszobás viskókat talán meg lehet venni 600.000 körül.
Nagyon kevés a piacon a társasház és az áruk gyakran megegyezik az ugyanakkora, csak épp saját telekkel rendelkező házakéval - viszont a „közös költség” horribilis, gyakran évi 10.000 NZD felett van!
Ez van, vagy lehet kapni Auckland belvárosában 1 szobás lyukat a tizenhetedik emeleten a leglepusztultabb toronyházban 250.000-ért. Az, hogy miért ilyen drágák a házak, egy külön hosszú blogbejegyzést is megtöltene, inkább most nem megyek bele.
Hogy lehet ide kivándorolni? Avagy a vízumlehetőségek
Ha az anyagiak nem riasztottak el, akkor majd a vízum mizéria... Új-Zélandon tartósan letelepedni nem egyszerű. Helyhiány miatt nem részletezem, de nagyvonalakban: van egy hiányszakma-lista (skill shortage list), ha ezen van a szakmád és van legalább 5 év tapasztalatod + diplomád, akkor megér egy próbát!
Ha ez rád nem vonatkozik és nem vagy olimpikon vagy dollármilliomos, igen csekélyek az esélyeid. Minden információ fellelhető az immigration.govt.nz oldalon.
Konklúzió
Imádom ezt az országot, imádok itt élni, nem vágyok „haza”, sem máshova. Új-Zéland csodás, és aki egyszer tisztességesen végigjárja a letelepedéshez szükséges lépéseket az sosem fogja megbánni, hogy idejött.
Szinte minden nap lesétálunk a tengerpartra élvezni a látványt, a friss levegőt és a nyugalmat. Évente 6 hónapon át folyamatosan úgy érzem, nyaralok.
Természetszerető, aktív életet élő, nem feltétlen a pénzt és nagyvárosi zsongást hajszoló embereknek maga a Mennyország!”
A nap kérdése
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek