Az elmúlt években talán még a korábbinál is divatosabb lett Skandinávia és a skandináv életvitel, legyen szó a dán hyggéről, lykkéről (ami kb. a boldogságnak felel meg) vagy nem is olyan régen a svéd lagomról (ami nagyjából a mértéktartást jelenti), nem beszélve a magyarul kissé viccesen hangzó fikáról, azaz kávé- vagy teaszünetről. Most következzen tíz dolog, amit a két évtizede az országban élő Anne szerint a svéd munkahelyi kultúrából lenne érdemes átvételre megfontolni.
Mik azok a dolgok, amiket szerinted érdemes lenne átvenni Magyarországra a munkahelyedről? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
Elég kevés emberrel találkoztam eddig, aki nagyon szeretné, amikor negatív értkelést kap a munkájáról, miért éppen a svédek lennének kivételek? Más kérdés, hogy ők talán még az átlagnál is nehezebben veszik/kíméletesebben próbálják megfogalmazni (nem kívánt törlendő) a kritikát, így alakult ki a „szendvicsmódszer”, amikor a negatív véleményt „becsomagolják” két pozitív észrevétel közé. (Ami nem akkora újdonság, egyébként is mindenféle vezetőképzéseken oktatják az ilyesmit.)
Alighanem itt kell keresni annak a módszernek a gyökereit, amikor az ember főnöke ahelyett, hogy ő maga értékelne, minket kér meg, hogy mondjuk el, mit gondolunk a saját munkánkról (amit én személy szerint kifejezetten utálok, de hát nem vagyunk egyformák).
#2 Prestigelös
A szó gyakorlatilag minden svéd álláshirdetésben szerepel. Az ideális jelölt általában olyasvalaki, aki nem tulajdonítja magának a sikert és nem hibáztat másokat a csapat esetleges kudarcáért.
Magyarul egy igazi csapatjátékosról van szó, ami a svédeknél kifejezetten fontos. Az sem lehet véletlen, hogy az álláshirdetések második legfontosabb szava a „szerény”. Önmagunk alulértékelése kulcsfontosságú tulajdonság Svédországban.
#3 Dicsekvés svéd módra
Ha mindenképpen polírozni kell magunkat, akkor azt leginkább a sport terén tehetjük meg, abban az esetben elfogadható (alighanem Zlatan Ibrahimovic nagy szerencséjére…).
Ha ez a megfelelő sportteljesítmény sajnálatos hiánya miatt nem kivitelezhető, akkor lehet még „dicsekedni” a bioélelmiszerek vagy a környezetbarát termékek vásárlásával, ami egyszerre bizonyítja a vastag pénztárcát és a környezettudatosságot.
A vadonatúj autó, a nagy ház, a híres barátok vagy gyermekünk zsenialitása ugyanakkor mind olyasmi, amivel a munkahelyen az ember nem dicsekszik, hacsak nem akarja kiváltani a kollégák rosszallását.
#4 A szakszervezeti tagság
A szakszervezeteknek komoly szerepük van Svédországban, az a normális, ha valaki tagja az egyiknek. Ezt a munkaadók sem nézik rossz szemmel, sőt, kifejezetten bátorítják. Mi több, a menedzsereknek és a cégvezetőknek is van saját szakszervezetük, még ha ez magyar füllel kicsit furán is hangzik.
A belépés ráadásul saját jól felfogott érdekünk, ugyanis a svéd szakszervezetek valódi érdekképviseletként működnek, nem beszélve arról, hogy például segítenek a munkanélküli segély intézésében, ha úgy hozza az élet (ne hozza úgy).
#5 A szabadság és a nyár szent
Ha valamilyen munka nem készül el az éves nyári szabadság kezdete előtt, akkor azt élő ember nem végzi el. Hasonlóképpen igaz ez a szabadnapokra, melyekből akad pár, hiszen a 25 nap a minimum és a 30 nap az átlag.
Nyáron a három egybefüggő hét kivétele erősen ajánlott a Svédországban rendkívül fontos munka-magánélet egyensúly megtartása érdekében. Júliusban tehát gyakorlatilag megáll az élet az országban. Ráadásul azok sem tépik szét magukat a munkában, akik esetleg még sincsenek szabadságon.
#6 Áthelyezett munkanapok
Svédül Klämdagnak (kb. bepréselt napnak) hívják azt a Magyarországon is előszeretettel alkalmazott gyakorlatot, amikor kiadják az ünnepnap és a hétvége közötti napot (idén Magyarországon volt ilyenből vagy hat).
Szemben Magyarországgal Svédországban ma már ezek nem központilag kiadott pihenőnapok (vagy áthelyezett munkanapok), mint korábban, hanem a cégek maguk döntik el, kiadják-e illetve levonják-e az éves szabadság napjaiból.
Az Uppsalai Egyetem honlapján például az idei évre nyolc ilyen napot találunk, ezek között akad olyan, amikor rövidített munkaidő van, de van teljes szabadnap is. Ilyen például a november 2., péntek, amikor csak 4 órát kell dolgozni, de ilyen a december 24. és a szilveszter is, ami viszont teljesen szabad.
#7 Karensdag
Svédországban a munkahely nem fizeti az első betegszabadnapot. Ez a nap a Karensdag. Ugyanakkor a távmunka elterjedt műfaj, tehát ha betegek vagyunk, simán dolgozhatunk otthonról. Azaz a rendszer bátorítja a luteránus munkaetikát.
Aztán hogy ebből tényleg a „betegen is dolgozom otthonról” jön-e ki, vagy az, hogy sokan egy nap helyett inkább már kettőre mennek el betegszabadságra (a második napot ugyanis már fizeti a cég) – hát az jó kérdés…
#8 A Lattepappa
A „tejpapák” azok a férfiak, akik szülési szabadságon vannak otthon a kisgyermekkel, és összefutnak egy kávézóban, vagy a babakocsi tartójába teszik a kávét.
Svédországban a szülők összesen 480 napot kapnak minden újszülött gyermek után, amit úgy osztanak el egymás között, ahogyan akarnak. Kivéve a 90-90 napot, amit nem lehet átadni a másik szülőnek, ha azt nem használják fel, akkor elveszítik. Ezeket a napokat a szülők kivehetik egyben is, vagy maximum három nagyobb szakaszban évente.
Részben ide tartozik a Vabba, ilyenkor a szülő a fizetése 80 százalékát kapja, míg beteg gyermekét ápolja. Ezt maximum a gyermek 12 éves koráig lehet igénybe venni.
#9 Csak keresztnéven, ha kérhetlek!
A munkahelyi egyenlőség túlmutat a nők jogain és a férfiak szülési szabadságán. A titulusokat például egyáltalán nem használják, mi több, alighanem meglehetősen furcsán néznének ránk, ha elkezdenénk vezérigazgató urazni.
Mindenkit (igen, még a nagyfőnököt is) a keresztnevén szólítanak, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy bizalmaskodhatnánk a cég vezetőjével, a kapcsolat ettől még formális és a beszélgetések témája is ennek megfelelő.
Előnye viszont, hogy nem kell vacakolni az emailek és levelek esetében a megszólítással, bőven elég a „Hej!”.
Az egyenlőség túlmutat a kommunikáción, a legnagyobb főnök ugyanúgy megfőzi magának a kávét és utána elteszi a csészét a mosogatóba, mint bárki más.
#10 A munkahelyi csevegés
A svéd munkahelyen nem értékelik túl nagyra a munkahelyi (folyosói…) csevegést, és a csendet sem tartják a társasági élet halálának (kivéve persze, ha valami komolyabb konfliktus áll mögötte, de az más kérdés).
A svédek hagyományosan markáns vonalat húznak a munkahelyi és a magánélet közé, és ezt nem is nagyon lépik át. (Ezért nem kell ügyet csinálni abból, ha az a kolléga, akivel esetleg jó munkakapcsolatban vagyunk, nem hív meg magához vagy sörözni.)
A svédek egyébként sem szívesen nyilvánítanak véleményt a melóhelyen, szóval ha egy munkahelyi beszélgetést úgy indítunk, hogy „Mit gondolsz arról…”, akkor annak a csevegésnek nem jósolhatunk nagy jövőt. (Kivéve a sporteredményeket és egyéb biztonságos területet.)
A fenti lista összeállítója, Anne Pihl hat év Németország és Anglia után 1998-ban költözött Svédországba a férjével. Sofi Tegsveden Deveaux-vel ketten írták meg a „Working in Sweden, The A-Z Guide” című könyvet.
A nap idézete
„Nekem az a tapasztalatom, hogy kint bárkit tárt karokkal várnak, aki azért megy ki, hogy normális munkát tegyen le az asztalra. És nagyjából bármilyen szakmára igaz ez. Teljesen mindegy, melyik végzettségemet veszem elő, ott mindegyikkel lehet boldogulni.”
(Fotó: sweden.se)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek