Mielőtt félreértés lenne, a mai posztban nem arról lesz szó, hogy mi mennyibe kerül külföldön, hanem egy szerintem nagyon fontos, ám talán ritkábban tárgyalt kérdésről, ami ugyanakkor komoly hatással lehet a mindennapjainkra: hol hogyan viszonyulnak a pénzhez, a „piszkos anyagiakhoz”. Ez még Európán belül is érdekes kérdés lehet, pláne, ha kissé tágabbra nyitjuk a horizontot.

Egyszer egy Amerikában élő barátom mesélte, mennyire kiakadt, amikor (amerikai) párja elment vásárolni és tömött csomagtartóval tért haza, a tömött csomagtartóban pedig rengeteg olyan dologgal, amire nem feltétlenül volt szükségük. 

Amikor megkérdezte tőle, hogy mindez mégis minek (pláne, hogy azért anyagilag nem voltak jól eleresztve), a másik őszinte csodálkozással a szemében nézett rá és csak annyit mondott: de hát leértékelés volt és egy csomó pénzt megspóroltak, egyébként is hitelkártyára vette. 

A történet szerintem nagyszerűen jellemzi a magyar és az amerikai gondolkodás, a pénzhez való kapcsolat között különbséget, a „csak azt költsd el, amit megkerestél” és a „pénz mozgatja a gazdaságot, egyébként is mindenki el van adósodva” filozófiák közötti ellentétet. 

Ez a történet már motoszkál bennem egy ideje, úgyhogy kissé utána kapartam a neten a különböző kulturális különbségeknek, de ez tipikusan az a poszt, ami klasszikusan vitaindítónak jó és akkor lesz igazán érdekes, ha ti is megosztjátok a saját tapasztalataitokat. 

A fenti történetet kissé fordított szemszögből írta meg az amerikai Dr. Filippa Viola, aki oktatási és marketing konzultáns meglehetősen nagy cégeknél, bár a történet szempontjából ennek nincs különösebb jelentősége. 

Ő Madridban tanult, ahol egy családnál élt. Egyszer az anya, Doña Fernanda vacsora alatt megkérdezte tőle, mihez akar kezdeni az életével diploma után. Ő azt felelte, hogy szeretne sok pénzt keresni, és akkor már boldog lesz. 

A spanyol nő azt kérdezte, boldog-e abban a pillanatban, mire a válasz az volt, hogy tulajdonképpen igen, de egy munkahely és egy kellemesen nagy fizetés még boldogabbá tenné. „Nos, hogyan lehetnél boldog többel, amikor azzal sem vagy boldog, amid most van?”. 

Szintén Filippa szedte össze, hogy a különböző kultúrákban miként viszonyulnak a pénzhez, és mivel szerintem nagyon érdekes gyűjtés, érdemes végigfutni rajta, kiegészítve persze egy-két dologgal. 

Ázsia 

Ázsiában (már amennyiben egy ekkora földrészt egyáltalán lehet egy kalap alá venni, de ez persze minden esetben probléma) jellemzően a túlélés eszközének tekintik a pénzt, ami arra kell, hogy legyen mit enni és legyen hol lakni. A legtöbb ázsiai kultúrára a kemény munka és a harmóniára törekvés jellemző, ez határozza meg a pénzhez való viszonyukat is. 

Kínában a személyes pénzügyek terén a megtakarítás a mantra, olyannyira, hogy 2015-ben a bruttó nemzeti összetermék (GDP) 48,3 százalékát adta ki a megtakarítások összege a Világbank összesítése alapján. (Csak a miheztartás végett, ugyanebben az évben az Egyesült Államokban ez az arány 19,2 százalék volt). 

Mindez természetesen a személyes megtakarításokban is tükröződik. 2014-ben a rendelkezésre álló jövedelem 37 százaléka volt megtakarítás (Amerikában ugyanez az arány ebben az évben 5,77 százalék volt). Kínában általában azt tanácsolják, hogy jövedelme 20 százalékát mindenki tegye félre – írta Elyssa Kirkham. 

Közel-Kelet 

Nem mennék bele részletesebben, de az iszlámban ott a zakát, ami tulajdonképpen egyfajta kötelező alamizsna. Ezt minden holdévben egyszer kötelező annak a muszlimnak megfizetnie, aki meghatározott mértékű vagyonnal rendelkezik legalább egy holdév eltelte óta. Ez a vagyon értékének kb. 2,5 %-a. 

Ami legalább ilyen érdekes, hogy sok közel-keleti kultúrában a társadalmi kötelezettség egy kollektív, családi dolog, csakúgy, mint a pénzkereset (nem véletlen, hogy olyan sok a közel-keleti családi vállalkozás). 

Európa 

Erről nem írnék olyan sokat, hiszen ezt majd ti kiegészítitek, ráadásul itt is bőven akadnak bőven kulturális különbségek. Inkább kiemelném például a németeket, ahol az AP összeállítása szerint még mindig tartja magát a készpénzfizetés kultúrája (szemben például az amerikaiakkal, vagy a skandinávokkal), mégpedig azért, mert erős ellenérzésekkel viseltetnek az eladósodással szemben és nagyra tartják a felelősségteljes gondolkodást. 

A németek a pénzügyi tranzakciók 80 százalékát készpénzben bonyolítják (ez az arány Amerikában 50 százalék) a német központi bank tavaly őszi felmérése szerint. Külön érdekes, hogy csak minden harmadik németnek van hitelkártyája (miközben minden második amerikainak). 

Amerikai és latin kultúrák 

Sok amerikai és latin számára a pénz hatalmat és státuszt jelent, amivel nagyjából véget is érnek a hasonlóságok. Míg a latin kultúrkörben a család áll a központban, és az idő fogalmát is meglehetősen lazán kezelik, az Egyesült Államokban a családok sokkal inkább szétszórtan élnek. 

Ennek következtében anyagi szempontból a boldogulás a latinoknál sokkal inkább közösségi kérdés, míg az amerikaiaknál individuális. Így aztán előbbieknél a pénzkeresés együttes, közösségi erőfeszítés, míg az amerikaiak esetében a munka az élet egyik célja. 

Ami a konkrét pénzkérdést illeti, Natasha arról írt, mennyire nincsen értéke az aprónak az Egyesült Államokban, ahol a legnagyobb értékű érme a 25 centes (szemben például Angliával, ahol kétfontos is van), ezért egyszerűen nem éri meg maguknál tartani, inkább fizetnek papírpénzzel vagy kártyával. 

„Odahaza, Angliában, soha eszembe nem jutna eldobni egy 1 vagy 2 fontos érmét, és általában egy csomó van nálam. Itt, az Egyesült Államokban gyakorlatilag értelmetlen érmét cipelnie magával az embernek, mert akármennyi is legyen nálad, az úgysem ér sokat” – fogalmazott. 

Afrika 

Az afrikai világképben a pénz az egész családé, amiről a Tanzániában élő Kelsey-nek egészen érdekes tapasztalata van. 

„Itt elvárás azoktól, akiknek van pénzük, hogy megosszák a szükséget szenvedő barátokkal vagy a családdal. Voltaképpen egy beépített pénzügyi és szociális hálóról beszélünk. 

Ha nem költöd el azonnal a pénzed, amikor hozzájutsz, akkor más elkölti helyetted. Egyfajta furcsa mini-szocializmus ez. Elméletben imádom. Más kérdés, hogy még mindig kultúrsokk, amikor pénzt kérnek tőlem. 

Az az alapfeltételezés, hogy a fehér lánynak úgyis van, még akkor is, ha egyébként nincs és egy amerikai hitelkártyából élek. Itt teljesen normális része minden kapcsolatnak az, hogy pénzt kérnek az embertől. 

Utálom, amikor kölcsönkérnek tőlem. Ha valakinek adok mondjuk nyaralásra, akkor másnap már a gyerek tandíjára kér. Egyik nap valaki azért kér kölcsön, mert tévét szeretne venni, majd abban a pillanatban, ahogy megvette, jön és kéri a pénzt az esküvőjére” – írta. 

Nektek milyen, pénzhez kapcsolódó élményeitek vannak?

(Fotó: pexels.com)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.