Dubai a világcsúcsok városa, ami nem véletlen, hiszen rengeteg pénz forog az emírségben, amely eddig úgy tűnik, meglehetősen jól sáfárkodik a dollármilliárdokkal. De hogyan néz ki mindez közelről? A választ Gábor adja meg, aki Libanon, Jordánia, Kazahsztán, és Egyiptom után most Dubaiba kalauzol el minket. Bátran állíthatom, most is jól fogtok szórakozni! (És persze az is kiderül, hogyan került a szex a sivatagba.)

Van egy város a Földön, amely jelenleg világcsúcstartó az egy városban hivatalosan jegyzett világcsúcsok tekintetében. Ismerve ezt a várost, ez a „csúcsra vágyás” már önmagában nagyon beszédes a város berendezkedését és nem utolsósorban a vizuális megjelenését illetően. A csúcsok tárgyát illetően a spektrum elég tág, csak egy pár a nagyon hosszú listából.

A világ legnagyobb tűzijátéka. A világ legnagyobb bevásárlóközpontja. A világ legmagasabb épülete. A világ leghosszabb graffitije. A világ legmagasabb szállodája. A világ legnagyobb zenélő szökőkútja. A világ legnagyobb „post-it” mozaikja. A világ leghosszabb, kézzel készített aranynyaklánca. A világ legnagyobb beltéri, világító reklámtáblája. A világ első, fedett sípályája. A világ legnagyobb mesterséges szigete... stb... stb... 

A fentieken kívül, NAGYON sok glamúr, 24 karátos csillogó arannyal bevont Lamborghinik, 10 000 dolláros pezsgő a Cavalli Club-ban és Tom Cruise, Giorgio Armani és David Beckham háza a „Palm”-on. Jamie Oliver és Gordon Ramsey díjnyertes éttermei és a 30 000 embert foglalkoztató Emirates légitársaság, amelynek reklámarcai között Jennifer Anniston és a Real Madrid sok világsztárja szerepel. 

Gondolom, mostanra már sokan kitaláltátok, ez csakis Dubai lehet. 

Az érkezés 

Az első utam alkalmával nagyon izgatottan érkeztem Dubaiba. Már nagyon sokat hallottam róla, Sharbel is folyamatosan arról beszélt, hogy oda mindenképpen el kell menni, amúgy is minden évben van ott egy közel-keleti kiállítás, ahol a cég még soha nem vett részt - a világnak ezen a táján a cégek (és emberek) sokat adnak a külső megjelenésre, így a régiós legnagyobb kiállítás megfelelő indíttatásként szolgált, hogy ellátogassunk oda. 

A leszállást követően nagy szemekkel bámultam a hatalmas reptéren cikázó óriásgépeket, a repülőgépek folyamatos nyüzsgése egy ilyen helyzetben adrenalinbomba a szervezetnek. A dubai repülőtér az atlantai és pekingi után a világ harmadik legforgalmasabb reptere évi közel 84 millió utassal. 

Már az érkezéskor sok a néznivaló. A reptér maga építészetileg nagyon vonzó, a kiszolgálószemélyzet pedig minden sarkon mosolyogva várja a kérdezősködőket. Az első fotót a kiszállást követő 30. másodpercben készítettem. Ilyet más, nagyon kulturált reptereken sem láttam.

Aki szokott kisgyerekekkel utazni, az tudja, hogy a babakocsik szállítása sokszor problémás a reptereken, ugyanakkor babakocsi nélkül végig csinálni egy reptéri cipekedést, elég embert próbáló.

Itt nem. Ezen kívül, amit elsőre észrevettem, az a nagy tömeg (bár a fotón ez pont nem látszik), sok neon és nagy távok a reptéren belül... és 25 fok éjfélkor, októberben.

Az olaj

Dubai az Egyesült Arab Emirátusok (EAE) legnépesebb emírsége. Az emírség intézménye régóta létezik a világban, a döntő többségük valamelyik ország része lett a történelem folyamán, kivéve az arab világban. 

Ennek egyetlenegy, nagyon egyértelmű oka van: az olaj. A ma létező emírségek listája nem túl hosszú: Kuvait, Katar és az EAE. Az EAE önmaga több emírségből áll, viszont Dubai és Abu-Dhabi rendelkezik egyedül vétójoggal az ország fontos ügyeivel kapcsolatban. 

Szaúd-Arábia a világ második legnagyobb olajtartalékán csücsül, ami jóval több, mint az Emírségeké összesen. Abu-Dhabi mellett Kuvait és Katar az emírségek nagy olajtermelői, illetve Omán, amelyik a világ 34 szultánságának egyike. 

Ezen mikroállamok vezetői az emírek, azaz „magánszemélyek”... és népes családjuk. Ők a városállamok „tulajdonosai”, így az ott található olaj is a hercegek, Ománban a szultán tulajdona. Ez az ő bevételük, amit egyes esetekben nagyvonalúan, más esetekben a népet sanyargatva, nemigen osztanak meg országukkal. 

Ez az államforma megfelelő környezetet biztosít arra, hogy az országok kékvérű vezetői és egyben tulajdonosai biztos és elképzelhetetlenül magas pénzforrás birtokában legyenek generációkon át. 

A megvalósított álom 

A dubai uralkodó a legmeghatározóbb emír, Dubai mai (és jövőbeni) arculata az ő álma volt, amit meg is valósított. Az összes többi emírség folyamatosan irigykedik, legfőképpen Abu Dhabi hercege. 

A dubai uralkodó család élete természetesen mindenkit foglalkoztat, hasonlóképpen a híres európai családokéhoz. Mohammed bin Rashid Sheikhet óriási szeretet veszi körül. Az emiratiak imádják a megvalósított álmai miatt és azért, hogy hazájukból világhírű üzleti- és turista paradicsomot épített. 

Az elmondások alapján amúgy sok, számomra is szimpatikus dolgot művel. Szeret hétvégeken elmenni a Dubai Mallba a családjával vásárolni és olyankor, akivel csak tud, kezet fog, és nagyon kedvesen csacsog a néppel. Szeret jótékonykodni, kórházakat is gyakran látogat. 

Természetesen van „sötét oldala” is a családnak, ebben szintén nagy a hasonlóság a híres európai családokkal. Ha Dubai éppen pénzügyi nehézséggel küzd, vagy a gazdaság nem pörög annyira, mint kellene, vagy netán kellemetlen esemény történt a családban, arról nem nagyon szabad még beszélni sem. Az utcán. 

Számos helyi arról számolt be, hogy ha az utcán a rendőrök hallják, hogy valaki becsmérlően beszél az országról, vagy a városról, akár ki is utasíthatják örökre. Ez természetesen a média teljes kontrollját is jelenti, kevés a Dubait érintő negatív hír. 

Az uralkodónak két fia volt. A nagyobbik a család fekete báránya. Hivatalos forrás keveset beszél róla, a fentiek miatt. Sokat szórakozott, elég keményen, ahogy látni szoktuk a filmeken - versenylovak, helikopter, jacht, pezsgő, kurvák, kokain és Louis Vuitton. 

Több helyi szerint különös kegyetlenséggel többször gyilkolt is, általában cselédeket. 2015-ben halt meg 33 évesen, a hírek szerint szívrohamban... Amikor ezeket a storykat hallgattam, Patrick Bateman jutott az eszembe az Amerikai Pszichóból... hogy ilyen TÉNYLEG van! 

A másik fia, aki most 34 éves, egyenes ellentéte bátyjának. Sokat tanult, katonáskodott, verset ír és az Instagramon (@faz3) 5.6 millió követője van. Apuci büszkesége és a trón várományosa. És őt talán még jobban szeretik, mint az apját, főleg a tini lányok. 

A dubai emír mert nagyot álmodni. Nem is nagyot, hanem HATALMASAT. Dubai mai arculatát sok évvel ezelőtt megálmodta és meg is valósította. 2012-ben kiadott egy könyvet A Vízióm címmel, amiben azt jósolja, hogy Dubai 2021-ig nem csak a régió, hanem a világ egyik nélkülözhetetlen központjává fog válni. 

Én erről azt gondolom, hogy ő gondoskodó családfőként már arra is gondol, hogy mi lesz, ha elfogy az olaj; addigra kell Dubainak a nyersanyagtól független „szolgáltató” országgá válnia. Első lépésként, a sivatag közepén felépített egy turista paradicsomot, amit csak úgy tudott elérni, hogy viszonylag sok kihagyhatatlan látványosságot kerített maga köré. 

A Burj Khalifa kalandos története 

A világ legmagasabb épülete, a Burj Khalifa építése 2004-ben kezdődött, a 2008-as világválság idején azonban a hitelező dubai bankok visszavonták az anyagi támogatást, így a sejk nagyon kényelmetlen lépésre kényszerült. Ahhoz, hogy befejezhesse a világ legmagasabb építményét, kölcsönt kellett kérnie Abu-Dhabi hercegétől. Ennek NAGY ára volt. 

Eredetileg Burj Dubai lett volna az épület neve. Khalifa Al Nahyan úr viszont az kívánta, hogy ha már ad pénzt, nevezzék át. Az ő nevére. Mindez a nagy csinnadrattával rendezett megnyitón derült ki a nép számára, amikor felavatták. 

Mindenki várta, hogy Burj Dubaiként újabb büszkesége legyen a városnak és amikor kiderült, hogy az épület neve Burj Khalifa lesz, az ünneplésre összegyűlt tömeg hatalmas fütyülés és sikítozás közepette szomorúan ment haza. Az építmény amúgy lélegzetelállítóan néz ki, aki Dubaiban jár, annak kötelező program.

A jegyeket javasolt online megvenni, el lehet kerülni egy hosszas sorban állást.

Apropó torony – valószínűleg a mecsetkultúra miatt abban a térségben szeretik a magas épületeket. Folyamatosan megpróbálják a térség országai egymást felülmúlni gyakorlatilag mindenben. Szaúd-Arábia 2011-ben (egy évvel a dubai Burj Khalifa megépítését követően) jelentette be, hogy 2 milliárd dollárért egy kb. 200 méterrel magasabb tornyot építenek Jeddahban.

Ez lélektanilag fontos helyszín. Először is Mohammed szülővárosa, másodsorban a Mekkába tartó zarándokok belépési pontja, minden hithű muzulmán férfi életében többször látni fogja, ezzel akarják megmutatni a világnak, hogy ez egy ennyire fontos helyszín. Az építkezést már nagyon sokszor elnapolták, jelenlegi állás szerint 2019-re készül el. 

Szex a sivatagban 

Az egyik legviccesebb élményem természetesen Sharbellel történt. Először képviseltük Cégünket „A” régiós kiállításon. Nagy döntés volt a részemről, hogy részt veszünk, mert meglehetősen limitált anyagi forrásaink voltak, így egy kis helyet béreltünk és saját magunk „építettük” a standunkat. 

Nyitás után nagy reményekkel vártuk a helyi és régiós jövőbeni ügyfeleket és az elsők között megjelent egy több, mint 2 méteres hatalmas ember, mellette egy 150 cm-es sokkal idősebb férfi. Kezet fogtunk, leültek és az alacsonyabb elkezdett hozzám beszélni. 

Én nagy mosollyal mondtam neki angolul, hogy sajnos nem beszélek arabul, csak angolul. Erre ő Sharbel felé fordulva beszélt tovább. Sharbelt megböktem a könyökömmel, hogy legyen szíves fordítani. 

- Sharbel, mit mond?

- Nem tudom.

- ??!! Hogy érted ezt? Azt mondtad beszélsz arabul, bazdmeg...??!!

- Gabi, ne idegeskedj, beszélek arabul... de ezek nem arabul beszélnek

- Akkor, minek bólogatsz és nézel úgy, mint aki érti?

- Nem akartam közbevágni. 

Közben a szót átvette a nagyon magas és folyamatosan magyarázott tovább. 

- Sharbel, akkor milyen nyelven beszélnek???

- Fárszi.

- Mi?

- Perzsa... Iráni.

- ...???... OK, akkor mit csináljunk velük?

- Nem tudom, mondjuk meg, hogy nem értjük. 

Nem nagyon értettem Sharbelt, miért nem szólt közbe, így átvettem az irányítást. 

- Öööö... sorry... English, please!

- No English.

- Arabic?

- No.

- Spanish?

- No.

- French?

- No.

- Hmmmmm... - vakartam a fejem.

Ennél a pontnál Sharbellel már nem mertünk összenézni, mert tudtuk, hogy abból sírós röhögés lesz. Gondoltam, akkor próbáljunk meg valami egyetemes nyelvet... RAJZOLJUNK! Amikor az ötletem elővezettem Sharbelnek, ő már sírt... nem bírta abbahagyni a röhögést, én még próbálkoztam. 

Egy post-it-re rajzoltam egy napocskát a sarokba, sivatagos hullámokat a lap aljára és a termékeinket ábrázoló kört a levegőbe. A magas nagyon nézte mi készül, majd kikapta a kezemből a rajzot és pár másodperc alatt átrajzolta művészi alkotásom. 

Az eredmény láttán én is elkezdtem sírni, majd amikor látták, hogy sírunk, ők is nagyon elkezdtek teliszájjal hahotázni. Olyannyira meglepődtünk az átalakított alkotáson, hogy szó nélkül azonnal fel kellett álljak az asztaltól, mert kommunikálásra képtelen állapotba kerültünk a rajz láttán és „Szex a sivatagban” címet adtunk neki.

Az látszik, hogy az én alkotásom sötétebb tollal készült, az ő kiegészítése világosabbal. Amikor könnyeinket sikerült feltörölni és lenyugodni ámulatunkból, az egyetlen reakció, ami kijött belőlem széttárt kézzel: MIÉRT? A tolmács szót nagy nehezen megértették és mondták, hogy hoznak egyet. Sosem láttuk őket többet. 

Dubai, a szórakoztatóközpont 

Az EAE hét külön emirátusból áll, ezek valójában mind városállamok, sokszor eltérő szabályokkal, törvényekkel. Abu Dhabi a „főváros”, az EAE adminisztrációs központja, a szabályozó, fenntartó szervei itt találhatóak. 

Az üzleti, társadalmi és szórakoztató központ Dubai. A nép szórakoztatása igencsak fontos egy sivatagban. Főleg nyáron, amikor a hőmérséklet elérheti a 45 fokot árnyékban. 

Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb bevásárlóközpontjában (Dubai Mall) van a világ második legnagyobb tengeri akváriuma (Dubai Aquarium) és bejárat a világ legmagasabb épületébe (Burj Khalifa). 

A bevásárlóközpont oldalbejáratán kilépve pedig ott van a világ legnagyobb zenélő szökőkútja, amit sötétedés után érdemes megnézni – az arab zenéhez társul egy fényjáték is. Mindez a nagyon csillogóan kivilágított Burj Khalifa lábánál. WOW! 

Dubai a közel-keleti (és afrikai) arab világ központja mindenféle szempontból, kivéve a vallást, mert annak a Szaúd-Arábiában lévő Mekka a központja. A Közel-Kelet gyakorlatilag összes pénze a dubai bankok háborútól mentes biztonságát élvezi és ez a tény alapjaiban meghatározó a régióban – az Emirátusokban nincs vallási háború, nincs terrorizmus. 

Senki nem támadta meg soha, mert akkor összedől a kártyavár és a háborúzó felek országainak befolyásos üzleti, vallási és katonai elitje azonnal elveszti az összes pénzét. Ebből kifolyólag Dubai egy rendőröktől hemzsegő állam, rengeteg egyenruhás és civil teljesít biztonsági szolgálatot a nap 24 órájában. 

A dubai rendőrség autóparkja is jellemzi a városállam „marketingjét”. Van egy Lamborghini Aventador LP 700-4, egy Ferrari FF, egy Chevrolet Camaro SS, egy Mercedes-Benz SLS AMG, egy Toyota Supra MK4, Bentley Continental GT, és egy limited edition Aston Martin One-77. Az autóparkot szeretik nagyon reklámozni.

Én 12-szer voltam eddig Dubaiban, ebből egyszer turistáskodni a feleségemmel, a többi alkalommal természetesen a munkám vitt oda. Ugyanúgy, mint bármelyik más országban, nagyon sok időt töltöttem „kint a piacon”.

Nem csak luxus van

Az egész várost keresztül-kasul bejártam és meg kell állapítanom, hogy Dubainak sok arca van. A csilli-villi, a tradicionális „Old Dubai”, és a nem annyira reklámozott (nagyon) szegény környékek. 

A világrekordok természetesen csak a felszín, a lakosság döntő többsége európai szemmel nézve igencsak nyomorúságos körülmények között él, ez amúgy jellemző a térségben lévő Katarra, Ománra, Bahreinre és Kuvaitra is.

A „helyiek” látják el az állam összes funkcióját, állampolgárságot a bevándorlók SOHA nem kapnak, még akkor sem, ha már harmadik generációs szudáni-dubai emberről van szó. 

Mohamed egy „sales-es”, helyi viszonyokhoz képest egy nagy cégnél dolgozik, sokat utaztunk együtt az EAE-n belül. Szudáninak vallja magát, pedig ő már Dubaiban született. A szülei a 80-as évek közepén érkeztek Dubaiba, akkor a város picit másképp nézett ki. 

A város egy kis halászfaluból a világ egyik leglátogatottabb turista és üzleti célpontja lett. 

- Mohamed, hány évet kell itt élni ahhoz, hogy állampolgárságot kapjon valaki?

- Mit? Ja, soha nem kap külföldi. Nem is fog, kivéve, ha valami hőstettet nem hajt végre, és történetesen muzulmán - mármint szunnita muzulmán.

- Hogy érted ezt? Ha a te gyerekeid gyerekei is itt fognak élni, ők sem kaphatnak majd?

- NEM. Ez tuti. SOHA nem fognak minket (és bármilyen nemzetiségű bevándorlót) úgy kezelni, mint a helyieket.

- Miért, a helyiek milyen előnyöket élveznek?

- Uuuuuuhhh... hol kezdjem... a rezsi 10 százalékát fizetik csak, a többit az állam. Ingyen kapják a földet, ha építeni akarnak rajta, sokszor az építkezés költségeinek döntő többségét is az állam fizeti. Az állami pozíciókban a fizetések két-háromszor magasabbak, mint a versenyszférában, kétszer annyi szabadsággal. Ingyenes tanulás és orvosi ellátás. Az állam hozzájárul a helyiek esküvői költségéhez és gyerekenként újabb bónusz jár. A vállalkozók, ha tönkremennek, egyszer kérhetnek segélyt az újrainduláshoz, ha valaki nagyon eladósodik, egyszer kérheti, hogy az állam rendezze.

- Mennyit keres mondjuk egy határőr a reptéren?

- Azt nem tudom, az egyik helyi barátom könyvelő valamelyik minisztériumban, ő 17 millió forintnak megfelelő helyi pénzt keres egy évben.

Hozzá kell tenni, hogy a fenti összeg adómentes, merthogy nincs személyi jövedelemadó... meg Áfa... meg ilyenek. 

Dubai lakossága kb. 3 millió fő, ennek csupán a 25 százaléka „emirati”, azaz helyi lakos, a többi pedig bevándorló. Így, az indiai és a pakisztáni bevándorlók teszik ki a lakosság több, mint a felét, bangladesi, fülöp-szigeteki, sri lankai és az „egyéb” kategóriába sorolt lakosok pedig másik 20 százalékot képviselnek. 

Ez egy elég érdekes szituáció. A bevándorló és ott élő emberek csupán 5 százaléka „fehér”, azaz európai, vagy amerikai, a döntő többsége a bevándorlóknak a modern rabszolgatartásban él. 

A sofőr és az indiai bevásárlóközpont 

Egy alkalommal elvitt a helyi partner ebédelni, a sofőr először egy másik asztalhoz akart ülni, kérni kellett, hogy üljön hozzánk. Végtelenül kedves és mosolygós volt, késztetést éreztem, hogy beszélgessek vele. 

- Mióta élsz itt?

- 35 éve - mondja mosolyogva - Amikor idejöttem, nem volt itt semmi csak homok.

- És mióta dolgozol a cégnél?

- 20 éve. És nagyon jó cég, hálás vagyok Mr. Ahmednek (a tulaj).

- Csak sofőrködsz?

- Nem, ez most különleges eset. A cég raktárvezetője vagyok.

- Család?

- Van. Indiában élnek.

- Indiában??? Mármint ki él Indiában?

- A feleségem és a gyerekeim is

- Oh... mióta élsz egyedül itt?

- 12 éve mentek vissza, amikor a gyerekeim egyetemre mentek. Azóta én csak a pénzt küldöm haza.

- Hányszor látod őket egy évben?

- Max kétszer... de ez jól van így, amit itt keresek annak a 80 százalékát (!!!) hazaküldöm.

- És mit csinálsz a pénzzel?

- Van egy bevásárlóközpontom India északi részén

- ???... Hogy érted, hogy bevásárlóközpont?

- Hát van benne 80 üzlet. Mind ki van adva.

- Most ez komoly???!!!

- Igen, a pénznek teljesen más értéke van otthon. Az itteni keresetemből Indiában sokkal többet lehet venni.

- Na jó, de bevásárlóközpont???

- Akár az is... a másik raktárvezetőnek egy 10 üzletből álló kiskereskedelmi hálózata van.

- ...WOW 

A lakosság felét alkotó indiai és pakisztáni közösség nagyon összetart. 5-10 ember összeáll és együtt bérelnek lakást és életük egyetlen célja a spórolás és az otthoni család támogatása. Nyomorúságos körülmények között élnek, számukra kialakított külvárosi lakótelepeken és esténként a lakók összegyűlnek és otthoni módra a földön együtt esznek. És nem panaszkodnak. Sőt. 

Óriási a kontraszt 

A helyi partner egyszer elvitt autókázni, bemutatni a várost. Először kivitt a „Pálmára”, megmutatni a házát. Elmesélte, hogy menyire jó befektetés volt, fillérekért vette... 1,5 millió dollárért. A hülyének is megéri. Az utcában van Tom Cruise háza is, ezért ez az utca az egyik legértékesebb a Pálmán. A német gyártmányú limitált szériás V8-as, 550 lóerős autóban ülve beszélgettünk. 

- Dubai a végtelen lehetőségek országa, gyakorlatilag bármiből lehet pénzt csinálni.

- Igen? Te miből csinálsz pénzt?

- Alapvetően ingatlanból. De az „I Love Dubai” termékeket is én forgalmazom - a reptér ilyen szempontból sokat termel.

- És valami nem megszokott dolog?

- Igen, a rendszám. Vettem a feleségemnek egy Mini-Morrist. 40 ezer dollár volt. A rendszám, amit vettem hozzá pedig 250 ezer dollárba került.

- Tessék????

- Igen, a rendszám jobban pörög, mint az arany. Minél kevesebb szám és betű van rajta, annál értékesebb. Az egy betűből és számból álló rendszám a legértékesebb, ezen belül pedig minél alacsonyabb a szám, annál jobb.

- És mennyit hoz egy ilyen rendszám?

- Amikor eladtam az autót két évvel később, a rendszámért 500 ezer dollárt fizettek, az autót ingyen odaadtam mellé... 

Az eddigi legmagasabb ár, amit rendszámért fizettek, 2,8 milliárd forint volt 2008-ban. Ez egy darab egyesből álló Abu-Dhabi rendszám volt, a vásárló pedig egy emirati üzletember. Befektetésnek vette, tehát valamikor profittal tovább fogja adni valakinek. Biztosan.

A szállásokkal és éttermekkel kapcsolatban akkora választék van, hogy lehetetlen úgy javaslatot tenni, hogy mindenkinek megfeleljen. A szállodák sokasága között nagy különbségek lehetnek. 

A 4 csillag alatti szállodákat csak akkor javaslom, ha valaki bulizni megy és nem számít, ha akár hajnali háromkor bekopog egy nagyon részeg sri lankai, hogy hányas szobába kopogott. A reptér közelében, kicsit a város szélén nagyon jó áron lehet sok csillagos szállodát találni, bent a dzsumbujban húzósak az árak. 

Egy kis gasztronómia 

Sok kedvenc éttermem van. Az első nagy élményem a Zuma volt. Természetesen Sharbellel mentünk a kiállítás után, ahol több sikeres üzletet kötöttünk, így volt okunk az ünneplésre. 

A Zuma abban az évben az év étterme volt Dubaiban, asztalt foglalni nem tudtunk, a bárban elszürcsöltünk pár italt, mire a látványkonyha pultjánál végre helyet kaptunk. 

„Tasting Menu”-t kértünk, így a japán konyha nagyon sok elemét élvezhettük. A japán konyha sokrétű, tömérdek mennyiségű alapanyag kerül felhasználásra – szerintem a japán konyha úgy általában is, de a Zumában mindenféleképpen mindenki számára élvezhető. 

Egy másik alkalommal egy nagyon kedves kolléganőmmel jártam ott. Ő alapvetően az oldalast szereti paleós beütéssel. Meg a császárhúst és a velős csontot. A kedvemért korábban, egy másik távoli országban már megkóstolta az avokádós ceviche-t is, ami nagy szó. 

Előételnek kértem egy kis sashimit, ami tulajdonképpen különböző nyers halak sokasága. Már nagyon vártam azt a pillanatot, amikor a falatot megrágva elégedetten csettint egyet. Nem ez történt. Szegény átélte azt a pillanatot, amit én a lóval. 

Láttam rajta, hogy már az első falat szájba érkezését megelőző levegővételkor már baj van. Öklendezés, de utána nagy erőfeszítések közepette egy próba a rágásra. És nem. 

Végül a falat a szövetszalvétában landolt és egyben nagyon szépen megkért, hogy valami hőbehatással készült, nem túl nyers étellel folytassuk, majd kért egy erős italt. 

A puha páncélú tarisznyarák következett, ami szerintem az egyik legfinomabb dolog a világon. Kedvenc kolléganőm nézte, ahogyan a currys szaftban mártogatom az ízeltlábú állatot és egyben bekapom az egészet. Mindenestül. Mert ezt így kell enni. 

Sajnos nem készült fotó róla abban a pillanatban, amikor egy kilógó lábacskát még kézzel a számba segítettem, de nagyon úgy tűnt megint öklendezni fog.  ÉS, sikerült rábeszélni, hogy ezt is kóstolja meg. Azóta neki is az egyik kedvenc csemegéje. Természetesen a vacsora végén „gasztrofasiszta” lévén, fotózkodnom kellett a séffel is.

A másik nagy kedvenc a Bab El Bahr. Szerintem ez a Közel-Kelet egyik legjobb libanoni étterme. Az ételek minőségéhez társul egy olyan megjelenés, ami az én értékítéletem szerint lenyűgöző. 

Ide este érdemes menni, a teraszon leülni és egy „shisha” elfüstölése mellet inni egy jeges, mentás limonádét. Kizárólag egy lédús citrom frissen facsart levéből. 

Majd utána jöhet a megszokott terülj-terülj asztalkám. Ha valaki esetleg ellátogat ide, akkor a humus és a tabouleh kötelező elem, a képek magukért beszélnek.

A fentieken felül kiemelném egy mexikói család üzemeltetése alatt működő Taco Barrio-t, ami a Silcion Oasis névre hallgató „kerületben van”. Ha valaki szereti a mexikóit, ez „A” hely, még mexikói üdítőitalok is vannak.

A másik nagy kedvencem a „lobster & burger” - hamburger és homár, külön is és kombinálva is, grillezve és párolva. Én a hamburgert magában szeretem, így kértem egy homárt grillezve. Hozzá sültkrumpli és zöld saláta és egy kis berni mártás. Ennyi. Semmi flanc, csak rettenetesen finom ízek – most is csurog a nyálam.

Dubaiban a Tripadvisor szerint 9,109 étterem van. Én nagyon sok helyen ettem, rosszat egyszer sem. 

Dubaiba naponta van járat, az Emiratesnél olcsóbb megoldás is van, az nem naponta – ha valaki teheti, mindenképpen látogasson el akár egy hétvégére is, hatalmas adrenalin fröccs!

Gábor, mint eddig mindenhova, Dubaiba is a Vista segítségével repült, ők segítettek a sorozat összehozásában is. (X)

HÍRMONDÓ

Különleges országok, különleges munkák

Próbáltunk különlegességeket válogatni szombatra, így a nagy meleg elől elugrunk Finnországba és Izlandra, de ha valakinek az jobban tetszik, akkor tudunk folyami hajón is munkát, nem beszélve például a hegesztőrobot kezeléséről.

Csúnya véget érhet a kivándorlás 

A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint az elmúlt évtizedekben két magyarországnyi ember hagyta el a régiót, ami gyilkos hatással volt a gazdaságra is. 

„Fütyüljenek, ha pénzt akarnak” 

A britek úgy döntöttek, emelik a tétet, aminek komoly jele, hogy Boris Johnson külügyminiszter kijelentette: nem hajlandók kifizetni az Európai Uniónak azt a pénzt, amivel még tartoznak. 

Tönkretenném a gyerekeim jövőjét, ha hazaköltöznénk 

A 40 éves Péter idén tíz éve hagyta maga mögött Szekszárdot, és érkezett meg az írországi Corkba. Jelenleg már Németországban él feleségével, és két közös gyerekükkel, akik már külföldön születtek. 

Megindulhatnak Magyarország felé a határátkelők 

Június óta a szomszédos országokból érkező, nem uniós állampolgárok, vagyis az ukránok és a szerbek a kijelölt hiányszakmákban munkavállalási engedély nélkül dolgozhatnak Magyarországon.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.