Amikor a nyár elején meghirdettem a Magyarország 2.0 pályázatot, az volt a nem is titkolt vágyam, hogy talán sikerül összeszedni olyan külföldön bevált ötleteket, gondolatokat, melyeket hasznosítani lehetne Magyarországon is. Azt gondolom, jó pár ilyen írás született, és feltett szándékom, hogy ezeket majd összegzem is a közeljövőben, egyvalami azonban még hibádzik: nincsen rendes pályázat végső döntés nélkül. Ma ez következik, és természetesen a döntés a ti kezetekben van. Jöjjön tehát a három legtöbb szavazatot kapó poszt (illetve ezekből egy-egy, szerintem jellemző részlet), a végén pedig mindenki szavazhat a kedvencére. Vágjunk bele, méghozzá megjelenési sorrendben!
Időrendben a TOP3 első posztját András írta, méghozzá Finnországból. A kérdés, amit feltett, körülbelül úgy hangzott, hogy mit taníthatnak a finnek a magyaroknak és nem csak az oktatás, a tolerancia és a nyitottság terén.
Egy szó, mint száz
„Rengeteg pici dolgot látok Finnországban, amitől élhető és szerethető. Annak ellenére, hogy rosszabb természeti és földrajzi adottságokkal indulnak, mint sok más európai ország, sikerült összehozniuk egy egészséges, kiegyensúlyozott, sőt boldog társadalmat.
A finn és a svéd mellett mindenki beszél angolul. Büszkék magukra, de még soha nem hallottam, hogy a finn a legnehezebb nyelv, vagy hogy a finn lányok a legszebbek a világon, pedig szépek, és nehéz.
Nekik is volt egy pár körük, amíg függetlenedtek balról is, jobbról is, és erős nemzeti öntudatuk van, de ez megfér a kozmopolitasággal és azzal, hogy kíváncsiak, nyitottak a világra, és tudják, hogy hol van benne a helyük.
A finn himnuszt egy svéd anyanyelvű költő írta, svédül, később lett lefordítva finnre. Büszkék a múltjukra, de legalábbis őszintén vállalják, nem próbálják elmaszatolni, letagadni, meghamisítani. És ez nem csak a svéd vonalra igaz, hanem a helyenként kevésbé dicsőséges orosz múltra is: Helsinki főterén II. Sándor cár szobra áll.
Emberként tekintenek a menekültekre, akik segítségre szorulnak, nem kovácsolnak politikai tőkét a gyűlöletből. Egy friss felmérés szerint itt a legszabadabb a sajtó a világon. A korrupció minimális, és nem a kormány „legfőbb politikája”. Itt olvassák a legtöbb könyvtári könyvet és a 15 év felettiek 90 százaléka olvas rendszeresen újságot. (...)
Finnországban jó anyának lenni és gyereket nevelni – ehhez hozzájárul a kiváló egészségügy, az emberséges szociális juttatások, és a nők magas aránya a politikában. Női egyenjogúság tekintetében összességében is előkelő helyen állnak. (...)
Nyitottság, elfogadás, esélyegyenlőség, egymás és a természet tisztelete, ezek azok az értékek, amik miatt szimpatikus nekem ez az ország. Egyszerre büszkék magukra és szerények. Nem véletlen, hogy a finn design is gyönyörű, ugyanakkor visszafogott.
És ami a legfontosabb: a finnek felismerték, hogy ezeket az értékeket akkor lehet a legkönnyebben átadni és fenntartani, ha a lehető legkorábban elkezdik. Ennek a felismerésnek köszönhető a finn csoda, ami valójában semmivel sem nagyobb csoda, mint finom kávét főzni."
Aki nem olvasta volna, vagy szívesen elolvasná ismét, az itt találja a teljes posztot.
Milyen lenne a normális adórendszer Magyarországon?
A második posztot Éva írta, és már a címe is mutatja, hogy elsősorban az adózás kérdését feszegette. Ő több mint 30 éve költözött el Magyarországról Izraelbe, de az utóbbi 8 évben ismét elég sokat tartózkodik otthon (itthon), tehát van összehasonlítási alapja. Lássunk egy részletet az ő írásából is!
„A rendszerszintű problémák gyökere szerintem a kimagaslóan ésszerűtlen adórendszer! Izraelben akkor lettem önálló vállalkozó, amikor még alig beszéltem héberül, a szocialista Magyarországról kivándorolva semmi tapasztalatom nem volt egy cég működtetésével kapcsolatban.
Első évben volt egy könyvelőm, aki egy óra alatt el tudta mondani a rám vonatkozó szabályokat, megmutatta, hogy miként kell könyvelni a bevételeimet és a kiadásaimat, miként kell a nyilvántartást vezetni és az első év végén megcsinálta az adóbevallásomat. A következő 25 évben már magam csináltam mindent.
Az izraeli gazdaság gerincét adó kis cégek adózási szabályai az évtizedek alatt szinte nem változtak, a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítás a jövedelem mértékétől függően, sávosan, progresszívan emelkedik, a kedvezményeket (állampolgár, nő, gyerekeit egyedül nevelő felnőtt, stb.) pontokban állapítják meg, és minden év végén közlik egy pont sekelértékét, amit a kifizetendő adóból levonhatunk. (...)
Az ÁFA jobb időszakokban 15, rosszabbakban 18% volt, de ennél magasabbra nem emelkedett, mert a kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy a magas forgalmi adó rontja az adózási morált, magyarul, ha eszetlenül magas az ÁFA, akkor az adózók igyekeznek minél kevesebb számlát kitölteni és jövedelmük egy részét eltitkolni, ezzel szemben, amikor csökkentették az ÁFÁt, az adótömeg nem csökkent, mert a „megfizethető mértékű” adót az emberek hajlamosak bevallani a saját nyugalmuk érdekében.
Két gyerekét egyedül nevelő bevándorló állampolgárként az első években a személyi jövedelemadóm rendkívül alacsony volt, a társadalombiztosítási járulék 9% körül mozgott, az ÁFÁt viszont kéthavonta rendesen fizettem a bevétel és a kiadás különbségére.
Az elismert kiadások köre abszolút ésszerű volt, nem kellett külön kimutatásokat készítenem annak bizonyítására, hogy hová telefonáltam, vagy hová mentem taxival, hogy a munkámat ellássam. (...)
Az Izraelben töltött évek alatt egyszer sem éreztem, hogy az adóhivatal meg akar szivatni. A hozzáállásukra sokkal inkább az volt jellemző, hogy foglalkozzak azzal, amivel a legtöbb pénzt tudok keresni, ne pedig fölösleges adminisztrációval.
Eleinte elég kevés volt a tiszta jövedelmem, mivel a nulláról kellett felépítenem egy céget, de nem szorultam semmilyen állami támogatásra vagy családi segélyre, mert eltartottam magunkat.
Az állam részéről már az is tiszta haszon, ha egy család tud önmagáról gondoskodni és nem terheli az ellátó rendszereket. Éppen ezért a szabályok egy önálló vállalkozás megnyitásához kellően egyszerűek, hogy a susztertől az egyetemi professzorig bárki megértse őket.
Nem kell állandó adószakértői segítség ahhoz, hogy az ember törvényt követő adózóként hibátlanul működjön. Nincs az a Magyarországon általános adóhatóságtól való rettegés miért fognak megbüntetni, mert nem tudom az utolsó, tegnapelőtt meghirdetett eljárási változást… Ebből kifolyólag sokkal kevesebb „papírozóra” van szükség mind a cégeknél, mind az adóhivatalban.
Társadalmi szinten ez pedig azt jelenti, hogy a népesség nagyobb része tud valóban „termelni” a papírtologatás helyett. (...)
Egy olyan országban, ahol magasak ugyanakkor igazságtalanok az adók, bizonyos köröket kedvezményekkel jutalmaz, míg a kisemberek vállát aránytalanul nagy terhek nyomják, az adóhivatal értelmetlen adminisztrációval lopja az adófizetők idejét, elvonja a munkától, amiből jövedelmük származik, ugyanezért hatalmas állami apparátust foglalkoztat az adófizetők pénzén az alattvalói attitűd erősödik: az állampolgár utálattal tekint az államra, azokra, akik az ő nehezen megkeresett pénzét herdálják, és minden igyekezete kimerül abban, hogy minél kevesebb pénzzel támogassa az „urakat”.
Egy olyan országban viszont, ahol az adórendszer áttekinthető, ésszerű és megfizethető, a szabályok konzekvensek és ritkán, nagyon indokolt esetben változnak csak, ezért tervezhető a jövő, az adók felhasználása közmegegyezésen alapszik, az adózó polgár részese lehet a döntéseknek, magáénak érezheti az országot, amelyben él és dolgozik kevesebb az adócsalás, jobban működik a gazdaság, mert mindenki azzal foglalkozik, amihez ért, amiből értéket tud teremteni. A jó adózó öntudatos állampolgár, nem lehet hülyét csinálni belőle.”
Ha a döntés előtt a teljes írásra kíváncsi vagy, akkor itt olvashatod el.
Inkább építeni egy új Magyarországot
Valahogyan túl kellene lendülni a bálványimádáson, véget kellene vetni a közömbösségnek, az „okosban megoldott” ügyeknek, és még az is lehet, hogy a jelenlegi megreformálása helyett új Magyarországot kellene építeni - írta Krónikás, akinek írását sokan szerették, így került be a TOP3-ba. Jöjjön ebből is pár részlet!
„Abbahagyni a lopást s a képmutatást
Bizony honfitársaink közül nem kevesen vannak, akik életüket szeretik megoldani okosban, minek tanulni, szorgalmasnak lenni, ha elég a benyalás művészetéhez érteni, elég ugye a nyelvtudás... idegen nyelvek használata nélkül. (...) Szóval, a lopást kellene elsőnek szerintem abbahagyni, legyen a legnagyobb szégyen a lopás, a legmegvetendőbb dolgok egyike.
Boldoguljon a szorgalmas
Úgy kellene dönteni, az boldoguljon a legjobban, aki szorgalmas, tehetséges, igyekvő, a tanulás legyen a vezérlő csillagunk s a tudás, annak alkalmazása, ehhez az oktatási rendszer gyökeres átalakítása, modernizálása, több lehetőséget adni a magántanulóként való tanulásra, de úgy, közösségekbe járnak ők is, szórakozni, sportolni, stb. Tehetséggondozásra is szükség van. Alkotóműhelyekre.
Építeni a kreativitásra
A kreatív embereket helyzetbe kellene hozni, felvenni, használni tehetségüket, megfizetni őket, cégrésztulajdonossá tenni akár, a munkavégzéshez a számukra inspiráló helyet kialakítani, ha otthon szeret dolgozni, hát legyen úgy.
Művészeti Akadémia
A színházakat, művészeti központokat egy Művészeti Akadémia alá rendelni, de nem olyan alá, mint a mostani pártkatonás műanyag izé, hanem kizárólag művészek által választott vezetőséggel, s törvényben rögzített állandó adó 1% átadásából fenntartani.
Egyházak
Valódi vallásszabadság kell, a nem korrumpálódott kisegyházak rehabilitálása. A történelminek nevezettek odahaza a végletekig korrumpálódtak már, tisztelet a kivételnek, tessék csak megnézni, mennyire nem érdekes a tízparancsolat betartása, a Ne lopj-ot maguk se tartják be, de a magukat kereszténynek beállító politikusoktól se követelik meg.
Amíg ezen alapok nincsenek rendben - lopás, benyalás, képmutatás - helyettük becsületes, szorgalmas munka, önérzet, önbecsülés, tudni, hol tartunk valóban a világban épp, s még mi mindenben fejlődhetünk, képmutatás helyett őszinteség s alázat...
Na, szóval esélytelen. Mert valóban kereszténnyé, muszlimmá, buddhistává, illetve EMBERRÉ kellene válni hozzá, ami sokkal nehezebb út, mint amelyek ma vezetnek ott a „sikerhez”, legalábbis annak látszatához.
A bálványimádás
Ja, és a bálványimádás. Orbán ugyanolyan bálványa a bálványimádó tömegeknek, mint korábban Rákosi volt például. Vagy ahogy Gyurcsányt bálványozzák mások. Nincs ebben semmi különbség. A magyarok nagy része szerintem ma se keresztény, valódi vallása a bálványimádás. Ezt se lenne rossz feladni - s ez is lehetetlennek tűnik. A bálványimádás marad, csak a bálvány neve változik.
És ha mindezen sikerülne túllépni, ott van még az irigység: ha egy fiatal nő sikeres, biztos kurva. Ha valaki éveken, évtizedeken át dolgozik valamiért, mindenét beleadja, már feltűnnek azok, akiket sose látunk, ha dolgozni kell, áldozatokat hozni, de ha siker van, máris lopják el a gyümölcsöt maguknak.
A közömbösség
S akkor még nem beszéltem arról: a teljes közömbösség mások sorsa, baja iránt. Vagy akár a haszonlesés ilyenkor. Hú, a hatalommal szembe ment, akkor tőle már bármit elvehetünk, nem védi már a törvény - s igazuk van, nem védi már a törvény. Deréknek tűnő kedves nénikékből válik hiéna ilyenkor akár. És utána megideologizálják még.
A lemaradás a nyugati államoktól, de már Bulgáriától s Albániától is lassan erkölcsileg, társadalmilag, kulturálisan olyan, mint üstökös zuhanása a fekete lyukba... egyre gyorsul, s a rajta lévők élvezik a sebességet: Nézzétek, száguldunk. Nincs más hátra, mint jó utat kívánni nekik."
A teljes posztot itt találjátok.
Ez volt tehát a három legtöbb Tetszik-et kapott írás a pályázatból, most pedig rajtatok a sor, hogy eldöntsétek, melyik lesz a győztes. A nyereményt pedig természetesen ezúttal is a bloggazda állja, ez pedig nem más, mint egy kis csomag sokunk gyerekkorának klasszikus finomságaiból, illetve Határátkelős póló és hűtőmágnes. (Mert ilyen is van ám!)
Szóval szavazzatok!
HÍRMONDÓ
Új szinten a kivándorlás
A lengyelek már az izlandi, a brazil és a kínai spájzban is ott vannak. Egyre messzebb mennek, egyre többen.
Ilyen csak a mesékben van!
A brit jegybankelnök olyan, mint a mesében az egyszeri lány: megy is, marad is. Hogy ezt hogyan csinálja, azt itt olvashatod el.
Téglaundor Londonban
„Mikor otthon valakinek megemlítettem, hogy Londonban élek, az első kérdése az volt, hogy nincs-e tégla undorom. Hányni tudnék a téglától – válaszoltam habozás nélkül."
(Fotó: Pesti Cetli)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: