Gábor közel az ötvenhez döntött úgy a feleségével, hogy Írországba (egészen pontosan Dublinba) költöznek. Budapesten jó állása volt jó fizetéssel, nem csoda, hogy nem kapkodták el a dolgot. Végül csak összejött egy megfelelő munkahely, az alábbiakban pedig az első hetek ügyintézéseit és benyomásait olvashatjátok. (A kép a szerző ablakából készült, hogy egy régi határátkelős sorozatot idézzek…)

Új életet kezdeni egy másik országban nehéz és küzdelmes folyamat mindenki számára. Pláne, ha gyerekkel vágunk neki. A Frankfurti mesék blog és a Határátkelő közös felhívása! Ha érdekel, itt olvashatsz további részleteket!

„A motivációkba nem mennék bele mélyen. Legyen elég annyi, hogy 49 évesek vagyunk, a gyerekek kirepültek, az országból elegünk lett. 2014 májusában jutottam el addig, hogy menni kell, egy évet adtam magamnak erre, kettő lett belőle.

Részben lustaságból, illetve azért, mert Pesten jó állásom, fizetésem volt, semmi nem kényszerített, hogy siessek, másrészt azért, mert nem akartam bizonytalanba elindulni, csak úgy, hogy már megfelelő állásba tudok jönni. 

Tudom, hogy ez nagy luxus, sokaknak elérhetetlen helyzet, de szakmámból adódóan megtehetem. Ezzel együtt megírom a tapasztalatainkat, hátha valakinek jól jön.

Április vége óta vagyunk itt, szóval még frissek a beilleszkedési tapasztalatok, tán be sem fejeződtek teljesen. Az is nagyon könnyen meglehet, hogy számos dologban tévedek, vagy rosszul döntöttünk. Amiket elmondok nem általános igazságok, csak szubjektív tapasztalatok.

Az álláskeresés tehát majdnem két évig tartott, erősen ingadozó intenzitással. Volt, hogy hónapokig rá se néztem. Végül összesen kb. 50 helyre küldtem életrajzot, 5 helyre volt telefonos interjúm, egyre személyes, ott dolgozom most.

Ha most kezdenék hozzá, egy dolgot csinálnék másképp. A legvége felé jutott eszembe, hogy vélhetőleg a magyar telefonszámom miatt rengeteg helyen a legelső szűrőn kiesek.

Már az állásközvetítő is félredob, és azokat keresi, akiknek helyi telefonszáma van. Angliában élő GIFF-GAFF telefonnal rendelkezőtől kértem, hogy kérjen egy új kártyát és küldje el.

Ezért, hogy engem megszerzett ügyfélnek ő is kapott valami jóváírást, én meg egy frankó +44 kezdetű telefonszámot. Prepaid és nem túl drága, tehát nem egy nagy befektetés, de szerintem sokat segíthet. Nekem végül nem segített, mert túl későn jutott eszembe. Meg különben is Dublin lett belőle, nem Anglia.

Indulás előtt

Tekintve, hogy ilyen hosszúra nyúlt a keresgélés, semmilyen érdemi előkészületet nem tettünk, nem lehet végtelenségig ideiglenességben élni. Így aztán, amikor megkaptam az állást, felmondtam és az egy hónap felmondási időm maradt arra, hogy felkészüljünk, pakoljunk, repjegyet vegyünk.

A felkészülés lényegében az alábbiakból állt:

• - Új útlevél mindkettőnknek, hogy ne a személyi legyen az egyetlen érvényes okmányunk.
• - Új jogsi, mert a régi nemsoká lejár, ne kelljen azzal itt foglalkozni.
• - EU egészségügyi kártya. (ez végül szerencsére nem kellett)
• - Az összes lehetséges otthoni számla és miegymás, ami még nem volt olyan, elektronikusra átállítása.
• - Ahol úgy tűnt van értelme, a magyar diploma külügyminisztériumi hitelesítése (ez se kellett)
• - Új házassági anyakönyvi kivonat beszerzése, mert a friss nyomtatvány már többnyelvű és olcsóbb, mint a régi hiteles fordítása. (és ez se kellett eddig)
• - Minél több tudnivaló összeszedése az itteni életkezdéshez.

Tettünk egy kísérletet arra is, hogy egy kétnapos villámlátogatás során lakást keressünk Dublinban, de ez siralmasan meghiúsult, később ki fog derülni, hogy miért.

A megérkezés

Megérkezve, autót béreltünk, mert a lakáskereséshez ez elengedhetetlennek tűnt, majd az első dolgunk egy pár helyi SIM kártya beszerzése volt.

Jó pár szolgáltató van Írországban. Nekem a legszimpatikusabb a lycamobile, mert úgy gondoltam, hogy legalábbis kezdetben túl sok helyi beszélgetőtársam úgy se lesz, viszont a lycamobile számokat ingyen hívom, így egymással bármikor bármennyit beszélhetünk és a nemzetközi díjai elképesztően alacsonyak, így az otthon maradottak lelki ápolása sem költséges.

Magyar vonalast 1 centért, magyar mobilt 4 centért lehet vele hívni, és ha az ember havonta egyszer elküldi a 2525 számra azt a szót, hogy save, akkor a mobilt is 1 centért percenként. Egy félórás beszélgetés az otthoniakkal 30 cent, szóval még átszámolva sincs 100 Ft.

Lakáskeresés

A következő lépés, valahogy megtörni a lakás, adószám, bankszámla ördögi kört. Írországban a leggyengébb láncszem a lakás. Azt végül is meg lehet szerezni a többi nélkül, bár sokkal könnyebb lenne azokkal, de minden másnak előfeltétele a proof of address.

Lakást bérelni Dublinban hihetetlen nehéz. Van pár weboldal, ahol a hirdetések megjelennek (daft.ie, rent.ie, myhome.ie) majd eltűnnek. Nagyon kevés a privát hirdető (azok inkább tán a gumtree.ie-n hirdetnek).

A hirdetések közös jellemzője, hogy referenciát szeretnek kérni. Ez egyrészt a bérlő korábbi bérbeadójától, másrészt a munkáltatótól származó referenciát jelenti.

Nekem a munkáltatóm adott ilyet, azzal nem volt gond, de mivel otthon sajátban laktam, így a másik referenciát magyarosan kellett megoldani. Kerestem még otthon olyat, aki aláírt nekem egy referencia papírt, vállalva, hogy e-mail, telefon megkeresésre hajlandó reagálni. A referencia levélhez a neten számtalan mintát lehet találni, mi is az egyik ilyet igazítottuk át kicsit.

Ezek után jöhet a valódi lakáskeresés. A munkahelyemhez közel akartunk keresni, illetve tömegközlekedéssel jól elérhetőt, de ennek nincs nagy jelentősége.

Mindenhol irgalmatlan drágák a lakások és ezzel együtt félelmetes gyorsan mennek el. A felhívott számok jó része mondta, hogy már elkelt. Ami még nem kelt el, ott jellemzően kötött időpont van, amikorra az összes érdeklődőt odahívják, mindenki megtekintheti, kérdezhet, eldöntheti, érdekli-e a lakás. Akit érdekel, az elküldheti az adatait, referenciáit az ügynökségnek.

(Már csak ezért is fontos, hogy ebben a fázisban valahogy internet hozzáférésünk legyen. Nagyobb bevásárlóközpontokban, de a dublini buszon is van wifi, de hát a lycamobile 5 euróért ad három giga netet, ami mindenre elég.)

Ha sikeresen elküldtük az adataink, referenciáink az ügynökségnek, akkor már csak várni kell, hogy a tulaj melyik jelentkezőt választja ki, ki lesz a szerencsés nyertes.

A folyamatot egy kicsit lehet a kedvünkre hajlítani, persze nem ingyen. Ha például az ember bemondja, (megírja), hogy megértve, hogy a külföldi referenciát nehezebb ellenőrizni, mint a helyit, és ezért hajlandó a szokásos egy havi bérrel egyező kauciónál valamivel többet is letenni, azt határozottan kedvezően fogadják.

Nekünk lényegében két napunk volt lakást keresni, és hatalmas szerencsével találtunk is, de ez inkább a kivétel, mint a szabályos eset. A kereséshez hozzá kell számolni, hogy ismeretlen városban kell közlekedni, és eljutni a címekre szóval a bérelt autó (és az offline GPS) nagyon jól jött erre a két napra.

Amikor aztán az egyik lakástulaj jelezte, hogy minket választott, az ügynök már aznap délutánra hívott szerződést kötni. Ez nem sok időt ad megfontolásra, válogatásra.

Mivel aznap estére és másnap reggelre is volt még egy-egy megnézhető lakás, egy nappal el tudtam tolni a szerződéskötést, de többel nem. Az a két megtekintés végül nem változtatott semmit, szóval gyakorlatilag az első olyan lakásban lakunk, aminek a tulajdonosa hajlandó volt nekünk kiadni a lakást.

Ez különösen annak fényében félelmetes, hogy egy év a minimum szerződéskötési idő. Ha van egy lehetőség, vagy megragadod, vagy már nincs is. Nemigen létezik olyan szituáció, hogy az ember két, esetleg több lakás között dönt. Csak azt lehet eldönteni, hogy kell, vagy nem, de gyorsan, mert különben már el is ment a lehetőség.

Szóval mi irtó mázlival találtunk nagyon megfelelő lakást. Ezzel az első nagy lépés megvolt a dublinivá válás útján. A bérleti szerződés mellett azonnal a nevünkre írták a villany és gázszámlát is.

A vizet nem, mert a vízdíj itt épp politikai csatározások tárgya, tavaly vezették be, de akkora a felzúdulás, hogy jó eséllyel felfüggesztik, vagy megszüntetik. Internetet, egyebeket, amit akarhatok, rám bízták, az az én gondom. Még a szerződéskötés napján beköltöztünk, mindkét bőrönddel és táskával, bevásároltuk a legszükségesebbeket és leadtuk a bérelt kocsit.

A tömegközlekedés

Ha nincs autója az embernek, marad a gyaloglás és a tömegközlekedés. A frissen érkezettnek meglehetős döbbenetet okozhat Dublin tömegközlekedése. Három féle járművel számolhatunk. Busz, villamos, hév.

Kezdjük hátulról!

A hév helyi megfelelője a Dart, amit az Irish Rail üzemeltet, kb. negyedóránként jár, de nem túl sok vonala van, szóval jó eséllyel nem ott megy, ahol épp kellene.

A villamost itt Luasnak hívják, többnyire zárt pályán közlekedik, tehát nem zavarják az amúgy gyakori dugók, de csak két vonala van, a piros és a zöld. Tízpercenként, negyedóránként jár, de reggel fél hatkor indul, szombaton fél hétkor és vasárnap reggel hét előtt nem ébred fel.

Buszvonalakkal viszont bőségesen el van látva a város, tényleg szinte mindenhova el lehet jutni busszal, ha az ember elég türelmes. Ugyanis a járatok többsége meglehetős ritka, teljesen normális a 40-50 percenként, esetleg óránként indított járat.

És ha már megjött a busz, a türelem akkor is kell, mert a buszok viszont csak ott tudnak jól haladni, ahol van buszsáv, de ahol nincs, ugyanúgy állnak a dugóban, mint az autók. Rengeteg megállójuk van, szóval jó sok időt lehet rajtuk eltölteni. Ebben kicsit segít, hogy a buszokon, csakúgy, mint a Dart szerelvényeken, van ingyen wifi.

A ritka járatokhoz igazodást segíti, hogy a végállomásokról pontosan indítják a járatokat, és hogy a busztársaságnak van élő menetrend-információja, ami megmondja, hogy melyik megállóba mikor ér a legközelebbi busz. Ez a neten és android app-ként is elérhető.

Persze a járatinformáció csak annyira pontos, hogy azt tudja megmondani, hogy a busz a jelenlegi pozíciójából, ha nem lenne dugó, mikorra érne az adott megállóba, de hogy a dugó miatt még mennyit kell rászámolni, azt nem tudhatja.

Sokat segít a tájékozódásban, hogy minden dublini buszmegállónak van egy azonosító száma, ami a megállóban is ki van írva és a programok is erre hivatkoznak.

Persze ez egy kicsit leegyszerűsítő kép, mert Dublinban több busztársaság is üzemeltet buszokat. Ezek többsége egységes tarifával működik, egységes feltételekkel.

De vannak kivételek, például a reptérről induló 16-os busz normál díjszabással megy, az ugyanonnan induló 747-es jóval drágább (mert ez a reptérről a belváros felé vezető kb. 5 kilométeres fizető alagúton megy) és a más társaság (az aircoach) által üzemeltetett 700-as még ennél is jóval drágább.

Ráadásul erre a leap card sem érvényes, de legalább éjjel nappal félóránként megy, míg a buszjáratok többsége estére bezár és csak 6-7 óra tájt indul újra. Hétvégén esetleg csak kilenckor, vagy egyáltalán nem.

Az útvonaltervezésben segíthet a hittheroad.ie oldal, illetve android app, ami bármely két pont között kikalkulálja, milyen tömegközlekedési járatokkal megoldható.

A leap card a dublini Oyster

A leap card egy nagyon jó dolog. Aki ismeri a londoni Oyster rendszert, hát ahhoz igencsak hasonlóról van szó. Ahogy mi használjuk, ez egy prepaid kártya, amire az ember online, vagy a luas-, dart megállókban levő automatákban fel tud tölteni pénzt, amit aztán leutazhat.

Ennek számos előnye van, a készpénzes utazáshoz képest. A buszon lehet jegyet venni, de leap carddal kedvezményes a jegy ár, ráadásul készpénzzel csak úgy lehet fizetni, ha pontosan kiszámolt aprója van az embernek.

A sofőr ugyanis nem nyúl pénzhez, az előtte levő perselybe kell beszórni az aprót és akkor adja a jegyet. Váltás, visszajáró nincs. Másik nagy előny, hogy ha az ember eléri a leap card jegyvételekkel a napi, illetve heti limitet, akkor a továbbiakban már nem von le pénzt az utazásért a gép, olyan, mintha napi, illetve heti bérletet vettünk volna.

A limit változó, annak fényében, hogy csak egy féle (bus, luas, dart) járatokon közlekedünk, vagy vegyesen. Mindezekről a leap card honlapján lehet tájékozódni, ugyanott lehet egyenleget megnézni, feltölteni is. Valami módon lehet jegyeket is venni a leap cardra, de erre még nem jöttem rá, hogy ez mire jó.

A leap carddal utazásnak is vannak tudnivalói. Buszon, ha legalább 13 megállót megyünk, akkor a felszálláskor jobb oldalon levő érzékelőre kell tenni a kártyát és magától levonja a megfelelő összeget.

Ha ennél rövidebbet utazunk, vagy mondjuk egy leap carddal ketten, többen akarunk utazni, akkor viszont a vezetőhöz kell fordulni és elmondani neki, meddig, vagy hány megállót akarunk menni és aszerint számolja a viteldíjat.

Villamoson és dart-on viszont még a megállóban kell csipogtatni a kártyát, majd leszálláskor megint, hogy az utazás hosszának megfelelő összeget vonjon le a rendszer.

Tekintve, hogy a kötött pályás járművekből nagyon kevés van, a buszok meg igencsak ritkán járnak, rövidtávon (és ez igencsak relatív) többnyire nem érdemes tömegközlekedésre várni, érdemes jó gyalogló cipőt hordani.

A vásárlás

Már csak azért is, mert a boltok legalábbis a külvárosokban igencsak ritkán fordulnak elő. Ha nem belvárosban lakik az ember, ahogy mi sem, akkor szembesülni kell azzal, hogy itt a többség autóra van berendezkedve, ami azzal jár, hogy a kisebbség kedvéért nem érdemes túl sok boltot fenntartani. Ritkán vannak a kisebb boltok és ráadásul igencsak drágák.

Még annál is drágábbak a szuper- és hipermarketek. A mi lakásunk szerencsés választás volt, amennyiben a közelben egy benzinkúthoz kapcsolódva van egy elég jól ellátott bolt, ami nem megfizethetetlenül drága és 25-30 percnyi sétára van egy nagy bevásárlóközpont Tescóval, mindennel, ahonnan, ha kell, közvetlen buszjárattal tudunk  hazamenni (jobb időben akár félóránként is jár).

De ez nem mindenhol van így, van, ahol a legközelebbi kisbolt is sokkal messzebb esik és ahonnan bevásárlóközpont lényegében megközelíthetetlen.

Friss beköltözőként a lakás felszerelése volt az első feladat. Bár a kiadó lakások többsége bútorozott, ebbe nálunk pl. az is belefért, hogy két-három lábos, hat-hat pohár, bögre, tányér, evőeszköz volt a konyhában, de rengeteg olyasmi van, amit otthonról nem feltétlen érdemes vagy lehet elhozni, itt viszont kell.

Apró háztartási cikkekért mindenképp érdemes megkeresni a legközelebbi Dealz boltot, ahol rengeteg cuccot árulnak nevetséges áron. Amit nem, arra ott a Lidl, Aldi, Tesco.

Ha esetleg bútorféle is kell, akkor szóba jöhet az IKEA, amiből Dublinnak egy van, egész közel a reptérhez, északon, szóval a tömegközlekedés ismeretében ez azoknak, akik nem arrafelé laknak, ez minimum félnapos program.

Bankszámlanyitás, adószám

Persze ahhoz, hogy vásároljunk, sokáig az otthoni bankkártyámat használtuk. Bankszámlát nyitni ugyanis csak igazolt lakcímmel lehet és a lakcím igazolására például a lakásbérleti szerződést nem fogadják el.

Amit készséggel elfogadnának, az pár havi villanyszámla lenne például, de ugye az minimum egy hónap a beköltözés után, de inkább kettő. Addig semmiképp nem kéne várni, mert ugye fizetést is jó lenne valami számlára kapni. Amit még elfogadnak, ha az állam írt már nekem a lakcímemre.

Szerencsére a friss beköltözőnek erre van is alkalma, hiszen adószámot kell szereznie. Ez az úgy nevezett PPS number. Ez egy egységes adó- és TB-szám, amit azért kell nagyon gyorsan megszerezni, mert néhány hét türelmi idő után a munkáltatónak magasabb adókulccsal kell levonnia az adóelőleget, ha ez nincs meg. Persze ha később meglesz, akkor ezt vissza lehet kapni, de azért jobb, ha le se vonják.

A PPS szám megszerzésének egy külföldi esetében két feltétele van: igazolt lakcím és érvényes ok a beszerzésére. Szerencsére igazolt lakcímnek itt elfogadják a lakásbérleti szerződést is.

Érvényes ok elsősorban a munkavállalás (de a munkakeresés nem). A nem dolgozó házastárs is kaphat PPS számot a családi adózás (spousal tax) miatt. A PPS számot Dublin környékieknek egyetlen központi irodában adják ki, a belvárosban. Személyes megjelenéssel, mert fényképet csinálnak, alá kell írni.

A tudnivaló hozzá, hogy csak a neten lehet időpontot kérni és jó két-három hétre előre vannak szabad időpontok, tehát meg kell saccolni, mikorra lesz aláírt munkaszerződés és aláírt lakásbérleti szerződés is, és azután mihamarabbra időpontot foglalni.

Én még Pestről foglaltam időpontot, aztán mikor látszott, hogy akkorra nem lesz meg a lakásszerződés, akkor módosítottam későbbre. Amikor mi mentünk, pattogósan, pontosan ment az ügyfélkezelés, a megadott időpont előtt bejutottunk, mert a negyed órával korábbra hívott ügyfél nem volt még ott. Kb. negyed óra az egész. Innentől 5-7 munkanap, amíg kiküldik a számot postán.

Ha megvan a PPS szám, az a levél sajnos még nem jó a banknak. A következő lépés, hogy meg kell kérni az adóhivataltól az adójóváírás-igazolást. Ezt levélben lehet kérni és levélben is küldik meg, postafordultával. Na, ez az a levél, amit a bank is elfogad lakcímigazolásként.

És ha megvan a bankszámla, akkor már semmi sem állhat útjába a Szent Grál megszerzésének: meg lehet rendelni az internet bekötését. A legjobb netet, állítólag, a VirginMedia szolgáltatja, szóval mi tőlük vettük.

Nekünk ez a teljes procedúra másfél hónapig tartott, de szerintem a két hónap is nagyon jó eredménynek számít. Ez után következhet a jól megérdemelt nyugi, ami itt jellemző. Nincs stressz, nincsenek acsargó emberek. Mindenki mosolyog és a buszra felszálláskor köszönünk a sofőrnek, leszálláskor pedig megköszönjük az utat.

Hát így élünk mi itt Dublinban.”

HÍRMONDÓ

Áttörés roaming-fronton

Akkora volt a felháborodás, hogy meghátrált (legalábbis egyelőre úgy tűnik) az Európai Bizottság, amely időkorlátozás nélküli ingyenes roaming-szolgáltatásra tett javaslatot. Persze azért lehet még a dologban trükk – hogy miről szól az új javaslat, azt itt olvashatod el.

Magyar jogosítványhoz magyar cím kell?

A rövid válasz az, hogy igen, kell magyar tartózkodási hely, ennek hiányában jogosan tagadják meg a hivatalokban a vezetői engedély kiadását / meghosszabbítását a külföldön élőktől. A hosszabb választ itt találod.

Több mint 70 ezer magyar ingázik Ausztriába

Ausztriába napi szinten mintegy 28 ezer magyar ingázik, de ha a szezonális munkát végzőket is ide számoljuk, akkor ez a szám eléri a 73 ezer főt, ami egy Szolnok méretű város lakossága. Ráadásul tízből hat fiatal külföldön képzeli el az életét, ám a tájékozottságuk hagy maga után kívánnivalót. Részletek itt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!