A határátkelés egy különleges válfaja az óceánjárós munka, hiszen az ember ilyenkor nem egyetlen országban él, hanem folyamatos mozgásban van, ráadásul összezárva több ezer emberrel. A munkakörülményeket pedig nyilván meg lehet szokni, de azért elég húzós egy nap. Ez derül ki Heni mai posztjából, ami akár az Egy napom sorozat egy része is lehet, ha akarjuk (és miért ne). A lényeg tehát, hogy szerzőnk egy óceánjáró fedélzetén pincér (de magát, mint a kísérőlevélben írta, már határátkelőnek tekinti…). A képekért köszönet neki!
Írd meg te is, hogyan telik egy napod! Készíthetsz hozzá fotókat, videót is. Ha azt hiszed, a te napjaid unalmasan telnek, nagyon tévedsz! :) A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.
Half Moon Cay - Bahamák
2013 őszén-telén jött az elhatározás, hogy én külföldön szeretnék dolgozni, úgy, hogy közben világot is lássak, így jutottam oda, hogy akkor megyek óceánjáró hajóra.
Még itthon bejelentkeztem egy 4 hónapos tanfolyamra, ahol megtanultam az alapokat, a vizsga után pedig mentem is interjúra az egyik társasághoz. Menet közben – pontosabban, míg a szerződésre és a beszállásra vártam – elmentem Kanadába dolgozni 2 hónapot egy gyerektáborba.
Mehetnékem volt és imádtam, de csak nyári munka volt, és tudtam, hogy 2014 szeptemberében fel kell szállnom a hajóra. Amiből aztán október lett, de csak kijutottam. :)
Még annyit hozzátennék, hogy nagy vonalakban fogom felvázolni a mindennapokat, mivel van 3 különböző beosztásunk, amik minden úton változnak, valamint van több pozíció is a pincérkedésen belül, szóval én a saját beosztásomat reprezentálom nektek.
A reggeli őrület
Kezdjük azzal, hogy egy út után visszaérkezünk a home port-ba, ahol már reggel 6-kor megindul az élet. Ilyenkor a vekker az én esetemben 5:35 AM-kor megszólal, 15 perc alatt elkészülök (igen, lány létemre öltözéssel és sminkeléssel együtt), felszaladok a személyzeti étkezőbe, ahol ledöntöm a reggeli kávét és irány a hajó 10. emelete – ez az önkiszolgáló büfé részleg, ahol beosztanak a reggeli hajtáshoz.
Ilyenkor még majdhogynem nyugis az élet, az amerikaiak nem szeretnek korán kelni, annál inkább későn. Szóval, olyan 7:00 körül bepörög, nincs hely, mindenki rohan, hogy legyen tiszta asztal, mert az nem megengedett, hogy a vendég emiatt panaszkodjon.
Ha látod, hogy a vendég csak ül a tányér fölött, de hozzá nem nyúl, már mész is oda megkérdezni, hogy végzett-e és hogy elviheted-e a tányérját. Ez a burkolt célzás, hogy távozhatna.
Igen ám, de home port-ban ez nem ilyen egyszerű. Nincs elég hely a 2.500 utasnak, ez egyértelmű, és mivel ilyenkor 8:30-ig el kell hagyni a kabint bőröndöstül, így nem tudnak hova menni, ergo mindenki marad az asztalánál, míg el nem hagyhatja a hajót. Szerencsére ilyenkor már mind a három beosztás a placcon van, szóval ahol reggel 6-kor egyedül szedtem az asztalokat, ott ilyenkor már három ember van.
A hajó elhagyása egyébként egész gyorsan megy, kb. 2-2,5 óra alatt 98%-ban kiürül, a maradék 2%-ot kell csak hajkurászni, akik lusták voltak eddig, vagy nem beszélnek angolul és fogalmuk sincs, hogy mi a helyzet, vagy – és erre volt már példa – elbújtak, hogy maradjanak még egy útra. Jelzem, pontosan tudjuk, hogy kik maradtak fenn, szóval mindenkinek le kell szállnia…
Olyan reggel 9:30 körül kezdődik egy nagyobb takarítás, mindennek a feltöltése, elkezdünk készülni az ebédhez, mivel az új vendégek olyan 11:30 környékén már kezdenek is beszállni.
A 4 órán át tartó ebéd
Visszatérve a beosztáshoz: ha reggel 6-kor kezdtem, akkor ez azt jelenti, hogy aznap én ebédszünettel dolgozom, így a reggelit 9-kor befejezem és szabad vagyok (jó esetben – ezt a későbbiekben kifejtem) este 5:30-ig. Ha nem ez a beosztás, akkor a reggelivel végzek 9:30 körül és olyan 11:30-12:00-re megyek vissza az ebédhez.
Itt is több féle munkát kaphatsz, az asztalszedéstől a süti vágásán át, a pohár-tányér eltörlésétől az üdítő feltöltéséig, vagy hamburgert kell gyártani, esetleg a büfénél a kipotyogott kaját kell feltakarítani és gondoskodni róla, hogy mindig legyen evőeszköz. Ezt a beosztást mindig a munka kezdésekor tudjuk meg.
Persze vannak jól bevált emberek egyes helyeken, ők általában mindig ugyan azt a munkát kapják. Esetemben sokáig a büfé-kocsit kellett tologatnom és az üdítőket kínálni, aztán mikor már a sírás kerülgetett, mikor meghallottam, hogy beverage trolley, jeleztem, hogy váltanék és beraktak line cleaning-re, ami a kaja letakarítása a büfé soron és evőeszköz feltöltés. Na, ezt legalább szerettem. Kellően pörgős, hogy menjen az idő, de nem túlzottan megterhelő.
Egyébként ilyenkor kell időben a leghosszabban dolgozni (3 óra 45 perc egy huzamban) és a legkedvesebbnek lenni, mivel a vendég akkor lát minket először. Persze, mindig kedvesnek, udvariasnak és mosolygósnak kell lenni 24/7-ben, de akkor különösen. Szóval ezt a shiftet olyan 3:30-4:00 vagy 4:30-kor fejezed be.
Méretbeli különbségek, a legkisebb és a középső…
Evakuálás felsőfokon
És itt jön egy csavar. Ha mázlid van, akkor végeztél, mehetsz a dolgodra úgy kb. 5:00-5:15-ig. Ha nem vagy szerencsés, akkor a safety office-tól kaptál megbízást az evakuálási tréningre, ahol minden alkalommal ott kell állnod cirka 45 percet és útba igazítani a kedves vendéget, hogy éles helyzetben, ha tűz van vagy süllyed a hajó, akkor hol van a gyülekezési pontja az evakuáláshoz. Így te hiába végeztél 3:30-kor, van 10-15 perced, és mehetsz is a helyedre.
Jobban járnak azok, akik később végeznek, mert akkor ők igazoltan léphetnek le a munkából, de korábban akkor sem végeznek. Ennek a dolognak olyan 4:30 körül szokott vége lenni, és mivel ez a tréning benne van a törvényi előírásokban, így addig el sem indulhatunk, míg nincs vége. Ráadásul az utóbbi időkben még komolyabban veszik a katasztrófák miatt, lásd: Costa Concordia.
Az őrület a tetőfokára hág, avagy 4 óra alatt vacsorázik 2.500 vendég…
Ha itt végeztél, rohansz átöltözni, talán találsz 3 falat kaját valahol, de azt is inkább 5 óra körül adják (akkor kezdődik a vacsora a személyzeti étkezőben), szóval én ezt a részt ki is szoktam hagyni, és már mehetsz is az étterembe előkészíteni a dolgokat a vacsorához.
Egy teljesen terített asztal vacsorához; ennyire csak különleges alkalmakkor kell felteríteni
Először is, feltöltöd a kancsókat vízzel (ha nem lopkodták el, akkor olyan 10 kancsód van, ami tuti nem elég az alaphangon 30 vendégedre, szóval mész te is lopni párat – és a végén láss csodát, mindenkinek van elég), ha ügyes-erős vagy, akkor 8-10 kancsót egyszerre fel tudsz tölteni és bevinni, ha nem, akkor csak 6-ot, de az a minimum, különben megcsúszol az idővel.
Aztán rohansz vajért, tejszínért, limonádé-jegestea kötelező első nap, mert nem tudhatod, hogy mit fognak kérni, fehér szalvéta, kenyereskosár, szépen minden előkészítve. Beülsz a gyors meetingre az étterembe, majd befejezed az előkészületeket.
Időközben befut a head waitered, aki közli, hogy a 32 fős placcunkon ezen az úton (is) 36-38 vendég fog ülni ültetésenként. Mivel gyerekbarát vagyok, meg szeretek besegíteni, így megnézem a listát, hogy mennyi gyerek lesz és hány évesek, hozom az etetőszéket, ha kell, meg a gyerekmenüt zsírkrétával és a műanyag poharakat.
Aztán nyitás előtt pár perccel megyek a konyhára, ahol kapjuk a friss kenyeret – ami nem is kenyér, mert azt nem ismerik, de valami olyasmi – és máris este 6 óra van, kezdődik az első ültetés.
Kedves vendég megérkezik, menü a kézbe, hagyjuk nézegetni, míg feltöltődik az egész station, elkezdünk vizet adni/kínálni, majd bemutatkozunk, hogy akkor a következő 4-5 napban minden este ennél az asztalnál ez a 3 ember fog kiszolgálni. Éljen-éljen!
Körbeszaladok a kenyereskosárral, kap mindenki kettő darabot, mert ez az első nap, aztán kezdődik a nagy őrület. Head waiter-team waiter felveszi a rendelést, ha nagyon megcsúszunk, akkor nekem is adnak egy 4-5 fős asztalt, annyival is előrébb vagyunk, aztán összegzés, hogy kinek mi kell és mennyi.
Rohanok a rendelésemmel a konyhára, szedem össze az előételt, de úgy a 15. tányérnál látom, hogy ha meggebedek, akkor sem tudom kivinni a 23 tányért. Szerencsére nekem nagyon jó head waiterem volt, szóval mindig mire kétségbe esnék, megjelenik, hogy akkor bevisz egy tálcát, én a másikat, dobjam le, aztán rohanás a fő fogásért.
Már látom, hogy gond lesz, a sor őrült hosszú, lassan halad. Bevetve minden trükköt, előnyhöz jutok – nem szeretek sorban állni – szóval kijátszom a rendszert és ugrom előre. :) Ez az a játék, ahol az idővel versenyzünk, és az első ültetés nyitástól zárásig 2 óra, amiből ténylegesen másfél óránk marad.
Szóval kiviszem a fő fogás első körét, gyorsan besegítek leszedni az előétel maradékát, a többiek felszolgálnak én meg rohanok be a második körért. Itt is megy a soron kívüli dolog, beviszem, de addigra már van, aki végez a főétellel, szóval elkezdem leszedni, úgymond tisztává varázsolni az asztalt, jöhet a desszert menü.
Na, ez az én pályám, itt a rendelés felvételétől a felszolgálásig egyedül csinálok mindent a magam 20-25 főjének. Persze ezt is két körben.
Mikor látjuk, hogy ezzel is végeztek, őrült asztaltakarítás, csak a pohár és kávéscsésze marad az asztalon. Kihordjuk a koszos dolgokat, megköszönjük, hogy jöttek, és ne feledjék, holnap ugyan itt ugyan ekkor. Ha van időnk, akkor elmondjuk a következő nap menetrendjét is, mikor-hol tudnak enni, hogy tudnak majd kiszállni a hajóból, stb.
Ha mindenki távozott, akkor kb. 25 percünk van újra teríteni-feltölteni és rendet rakni, jön a következő ültetés, ugyan ezzel a menetrenddel.
Szórakozásra is van idő
Jó esetben 10-kor már mindenki lelépett és nyugodtan lehet takarítani, előkészíteni a terepet a következő napra. Mindig meg van szabva, hogy másnap melyik étteremben lesz a reggeli, ahhoz igazodva kell teríteni, illetve az utolsó nap reggelén van az úgynevezett Dr. Seuss reggeli a gyerekeknek az egyik étteremben és brunch (reggeli és ebéd együtt) a másikban.
Dr. Seuss reggeli
Ha gyorsan csinálod, akkor 10:30 körül végeztél és mehetsz vacsorázni. Igen, este fél 11, és ez még korai időpontnak számít. Hajós viszonylatban még csak kora este van, a bulik is 11:30-as kezdésre vannak kiírva, de éjfél előtt senkit nem találsz ott.
Szóval elmész társadalmi életet élni, a gyakorlottak akár hajnal 2-3-ig fent vannak a bárban – ahol jó érzékkel csak 1:30-ig lehet piát venni, aztán bezárnak; vagy a kabinban ülnek és iszogatnak, zenét hallgatnak és lazítanak. A kevésbé party arcok azért olyan 1 óra körül lelépnek, hogy másnap reggel 7-7:30 vagy 8-kor kezdjék az egészet elölről.
Itt is ugyanaz a tendencia, aki a legkorábban kezd, annak van aznap ebédszünete, kivéve, amikor egész nap tengeren vagyunk, akkor nincs. Senkinek. Ilyenkor szokott felmenni az óraszámunk a napi 11-12 óra munka környékére. Ja, és utanként mindenkinek egy lunch offja van. Ez szokott érdekes helyzeteket szülni, mivel ennek köszönhetően van, hogy 1 hétig nincs offod, na, akkor már azért nekem sem őszinte a mosolyom.
Egyébként nem vészes a pincérkedés egy óceánjárón, ha valaki tényleg akarja csinálni, és nem jelent problémát, hogy 40 különféle nemzettel dolgozzon együtt és nem veti meg a kemény munkát, akkor jutalma, hogy 8 hónapot eltölthet a Karib-tengeren, vagy a mázlisták Ausztráliában vagy Hawaii-on, esetleg Alaszkában.
Atlantisz hotel – Nassau, Bahamák
Akit bővebben is érdekel, lessen be a blogomra, amit itt találhattok.”
FELHÍVÁS!
A Frankfurti mesék blog (a Határátkelővel együttműködésben) keres olyan magyar férfiakat, akik külföldi társukkal élnek együtt, hogy megismerhessük a történetek másik oldalát is. A társ lehet barátnő, feleség, élettárs is. Minden egyéb részletet itt találhattok!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!
Utolsó kommentek