oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2016. február 10. 06:49,  Két kemény év, de megérte 164 komment

2016. február 10. 06:49 Határátkelő

Két kemény év, de megérte

Két év. Két év nagyon hosszú idő tud lenni, különösen, ha ennek egy részét egy család külön kénytelen tölteni. A mai történet szerzőjének, PiciJucinak és családjának ez jutott, részben saját döntésből, részben a sors akaratából. De a kitartás végül meghozta gyümölcsét, és ma már biztos, hogy megérte. A poszt végére az is kiderül, mi ez a sok finomság a képeken, melyekért köszönet (mármint csak a képekért, sajnos…) a szerzőnek, aki csak délután tud majd beszállni a kommentelésbe.

2013-08-07_16_49_57.jpg

„A mi történetünk 2012-ben kezdődött. Akkor kellett úgy határoznunk, hogy ennyi, vége, betelt az a bizonyos pohár. Nekünk nem nő több babér a szeretett anyaországban. Ott voltunk egy lakáshitellel, két iskoláskorú és egy középső óvodás korú gyerekkel.

Döntenünk kellett, merre tovább. Maradjunk és adjunk el mindent, amiért évekig dolgoztunk, kezdjük ismét elölről? Megtettük már mindketten többször is. Nem… ezt nem.

Maradjunk és ússzunk tovább az árral? Várjuk a csodát tovább? De benne volt a pakliban, hogy akkor valamelyikünk borít. Azt a napi stresszt és kilátástalanságot nem lehetett tovább elviselni már. Volt benne részünk bőven addigra. Nem… ezt sem akartuk.

Vágjunk bele az ismeretlenbe? Kezdjünk új életet egy másik országban? Millió kérdés sziporkázott a fejünkben akkor… mondom, 2012-őt írtunk ekkor.

Emlékszem arra a nyári napra, amikor kint ültünk a kertben mi, a szüleim,  a férjem szülei, valamint az ő húga a ragyogó napsütésben. És elkezdtük felvázolni a terveinket a szülőknek.

Nem értették, nem voltak felkészülve erre (mellesleg mi sem). Aztán elmondtuk, hogy a férjem munkát vállal a UK-ban, majd amikor már rendben mennek a dolgok, utána jövünk mi is a gyerekekkel. Döbbent csend. Majd jöttek a kérdések, amikre mi sem igazán tudtunk választ adni akkor még. De elhatároztuk, ezt akarjuk.

2012 októberét írtuk, amikor a férjem egy bőrönddel felszállt a Manchesterbe tartó repülőre - és csak oda volt jegye. Leírni nem tudom azt az űrt, hiányt, félelmet, elkeseredettséget, amit akkor megéltünk.

„Ember tervez, Isten végez”

15 hónapig éltünk így. Én otthon dolgoztam, vittem a három gyerek minden nyűgét-baját a vállamon. Közben a férjem itt építgette az új életünket, gyűjtötte az információkat és nem mellesleg a tőkét, hogy jöhessünk.

2013 nyarát tűztük ki célként az indulásunkhoz. Végre újra együtt. De persze mint oly sok esetben ismét bebizonyosodott, hogy „ember tervez, Isten végez”. 2013 májusát írjuk, már tervben van a kiköltözésünk dátuma, már folynak a papírmunka előkészületek.

11348980_897512080290235_1557849986_n.jpg

Leadni az iskolákban a felfüggesztési kérelmet, jelezni a Jegyzőnek, hogy a következő tanévben iskolaköteles legkisebb nem itt fog iskolába járni. Intézni a szolgáltatókat stb. stb. Van bőven teendő otthon is, a férjemnek kint is.

Közben május végén jött az én .0 születésnapom. Meglepi ünneplés a családdal, tortát süt nekem Anyukám. Vidámság, ünneplés, közben Skype-on a férjem is velünk volt. Csodaszép ajándékokkal, igazi meglepi parti volt számomra.

De a mi történetünk szempontjából ez nem is annyira fontos. Annál inkább a 3 nappal ezután történtek. Édesapám (66) egyedül volt otthon, amikor megtörtént. Elérte a második stroke is. (Az elsőből még sikeresen felépült.)

Aki érintett ebben a betegségben tudja, hogy a legnagyobb ellensége az idő. Két óra áll rendelkezésére a betegnek, hogy orvoshoz jusson akkor talán visszafordítható az állapota.  Ez sajnos nem történt meg - ez a történet is megérne egy misét, köszönhetően az egészségügy állapotának (is) otthon.

Sok-sok vizsgálat, kórház, idegesség. Most hogyan tovább? Meg fog gyógyulni? Marad vissza valami? Millió aggodalmas kérdés. És maradt vissza, a nyaki első erek elzáródása melynek következménye… vakság. 

Mondanom sem kell, rohantunk mi mindenféle orvoshoz vele még ezután is, de menthetetlen. Teljes sötétségre lett ítélve. Ez egy mérföldkő volt a mi jövőnket illetően is. Hiszen szükség volt rám otthon, talán minden eddiginél jobban. Igazán embert próbáló időszak volt ez.

Akkor és ott nem dönthettem másként, mint hogy maradunk még otthon. Még fél év vagy egy év… ki tudja. Édesapám állapota tette függővé. Nehezen viselte mindenki ezt az új szituációt.

Talán szerencse a szerencsétlenségben, hogy Anyukám abban az évben lett nyugdíjas, így a 24 órás felügyelet meg volt oldva. Egy idős embernek már nem könnyű bármit is újra megtanulnia.

Erőltettünk mi mindent neki, hogy élhetővé tegyük ezt az állapotot, de ő mindentől elzárkózott. Mostanra ott tartunk, hogy ki sem mozdul a házból, csak az udvarig. Épül le, mind fizikailag mind szellemileg. Anyukám előtt le a kalappal, amit megtesz Apuért nap mint nap. Apukám állapota tehát stagnált. Sajnos megvakult és ez már visszafordíthatatlan.

A gyerekek nehezen viselték

Amikor túl voltunk ezen a sokkon, és talán ő is kezdett belenyugodni (?), akkor mi a férjemmel elkezdtük tovább szövögetni a jövőnk terveit. Apu állapota bennem megkérdőjelezte a kiköltözést, ugyanakkor tudtam, hogy ha maradunk semmi sem változik. Az életünk nem állt - finom szólva sem - stabil lábakon. A gyerekeink nagyon nehezen viselték az akkor már bőven 1 éve külön élő apjuk hiányát.

Főleg a két lány viselte nagyon nehezen. A nagynál akkor kezdődtek az első szerelmek, a kicsi pedig naponta sírással fejezte ki, hogy nem teljes az élete. A fiunk tartotta magát (kifelé), hiszen most Ő volt a férfi a családban.

Akármennyire is igyekeztem, be kellett látnom, hogy nem tudok megfelelni egy személyben mindennek. Dolgoztam főállásban, onnan rohanás az oviba, majd az iskolába, este tanulás az elsős fiunkkal, majd házimunka. Közben ami elromolhatott a házban, az el is romlott. Osztotta az élet rendesen a kártyáit.

Azt tudtuk, hogy nekünk is jönnünk kell – ehhez kétség sem fért -, nekünk együtt a helyünk az életben. 2013 karácsonyára már minden előkészület megvolt, ki volt tűzve az indulásunk dátuma: 2014. január 22.

dsc00180.JPG

Január elején a férjem hazajött az autónkkal, majd elkezdődött a pakolás. Béreltünk egy utánfutót, amiben az otthoni bútoraink nagy része belefért és jött utánunk egy erre szakosodott céggel.

A nappalink egyik sarkában kimértünk az utánfutó méreteit, és elkezdődött a sakkozás. Mi kell feltétlenül, mi ér rá később, mi az, ami egyáltalán nem szükséges? Felforgattuk a lakást, dobozoltunk, zacskóztunk, fóliáztunk, bútorokat lapjára szereltünk. Kemény 1,5 hét volt.

Közben végig ott volt a nyomás, hogy vajon minden rendben lesz? Vajon a gyerekek megszoknak majd itt? Vajon találunk jó iskolát nekik? Vajon én is tudok majd dolgozni kint? Millió-millió kérdés újfent. De belevágtunk, végigcsináljuk.

Új időszámítás kezdődik

Eljött január 22. Sok sírás, ölelkezés. Ki tudja, mikor látjuk újra a szüleinket, barátokat, szomszédokat? Elköszöntünk és elindultunk. Hosszú, végtelenül hosszú volt az út. Közel két teljes nap. Így utólag látjuk, hogy nem kell ennyi idő hozzá. De akkor a téli időjárás miatt, illetve amiatt, hogy mi hogyan bírjuk majd az utat, hagytunk magunknak bőven időt.

2014. január 24 reggel 9 óra. Megérkeztünk, elkezdődött egy új fejezet az életünkben. Újra egyesült a családunk. Megérkezett a Landlord, átvehettük a házat. Reggel 10.30-ra megjött az utánfutó, megérkeztek a bútoraink is. Estére már mindenki a saját ágyában aludhatott, nem kellett senkit sem ágyba parancsolni aznap este, gondolhatjátok.

Elkezdődhetett az ügyintézés, az iskolakeresés, a boltok felfedezése. Emlékszem a sokkra, amit az itteni Tesco mérete jelentett számomra akkor. Felért egy komoly túrával bejárni.

Lelkileg mit éltem meg? Boldog voltam, hogy végre együtt lehetünk, ugyanakkor féltem, hogy a külön töltött 15 hónap után hogyan tudunk újra együtt működni majd.

De a félelmem alaptalan volt szerencsére. Az első 3 hónap nagy-nagy lelkesedéssel, néha már eufórikus érzésekkel volt teli. Leírhatatlan volt azt látni, ahogyan a gyerekek ismét megkaphatták imádott Apukájukat és végre nem csak Skype-on.

Új időszámítás kezdődött a mi kis életünkben. És az enyémben főként. Minden áldott délutáni program volt az angol tanulása a két kisebbel. Ami persze nekem sem ártott, hiszen én sosem tanultam a nyelvet. A kommunizmus lányaként én még bizony oroszt tanultam.

Szókártyákkal tanultunk, minden nap ismételve a régieket is. Szép lassan haladtunk előre, ők gyorsabban, én kevésbé. Az ő agyuk még szivacs, az enyém már inkább lyukas szűrő.

Szépen sorjában minden elintéződött. A férjem dolgozott, a gyerekek tanultak, de mit kezdjek én magammal? Szinte adta magát, hogy folytassam, illetve újrakezdjem a sütést, amit otthon már régen fel kellett adnom.

Lelki vívódás

A kezdet nem volt könnyű, leginkább az akkor 17 éves nagyot viselte meg. Ő már túlzottan kötődött, túlzottan sok barátot és egy szerelmet kellett otthagynia. Aztán az, hogy itt sem kezdhetett mindjárt iskolába járni, nagyon megviselte, depressziós lett.

Kellett fél év mire elmondhattuk, hogy feltalálja magát, talán már jól is érzi itt magát. Ez könyvelhető volt, hiszen a szakirodalom azt javasolja, hogy ha már országot kell váltanunk akkor azt a gyerek 9 éves koráig tegyük meg. Igazuk volt. Az akkor 7 és 9 éves gyerekeinket nem viselte meg ennyire, hiszen nekik ott a haza, ahol a szüleik vannak.

Aztán persze ott volt a kritikus három hónap (mármint amióta kint éltünk), és nálam jelentek meg a hiány tünetei. Paprikás krumplis, lángosos, rántott húsos időszak következett. Minden, ami otthoni, ami magyar.

Azon vettem észre magamat, hogy csak ilyeneket főzök, és hiányzik minden otthonról, leginkább a kifli. Nem értettem, mit keresek én itt, a hazámtól, a szeretteimtől 2200 km-re.

Nehéz volt megélni az anyák napját nagyon. De mint minden ez is elmúlt. Kezdtem felfedezni a táj, a város szépségét, az emberek kedvességét, udvariasságát, nyugodtságát.

Mostanra már nincs honvágyam, nem hiányzik a kifli sem már. A szeretteink is elfogadták az új helyzetet, megtanultunk a technika vívmányaival kapcsolatot tartani. Átértékelődött sok emberi-baráti kapcsolat mondhatom.

Azonban kaptunk  egy nyugodt, kiszámítható, tervezhető életet. Látjuk a holnapot, tervezzük a holnaputánt. Sokat dolgozunk azon, hogy a gyerekeinknek egy nyugodt-biztos jövőt adjunk.

Sok lemondással, kompromisszummal, átsírt éjszakával, időnként veszekedéssel teli 2 év volt. De megérte. Ez egyértelmű. Mertünk nagyot álmodni, sokat dolgoztunk, dolgozunk érte és érik be szépen az a bizonyos gyümölcs.

Hogyan lettem újra PiciJuci?

Mivel én már 2010 óta vezetek egy gasztroblogot, ezért arra gondoltam, hogy a megszerzett tudásomat a sütés – tortakészítés terén itt kamatoztatnám.

Szerencsére lettek megrendelőim - elsősorban magyarok és szlovákok - akiknek az itteni vajas-lekváros torták nem igazán ízlenek. Sokan keresnek meg azzal, hogy valamilyen kedvencüket süssem meg, legyen az torta vagy sütemény.

Mivel itt nincs olyan cukrászda ahova elballag az ember és megeszik egy-két szeletet a kedvenc, magyar ízeket hozó édességéből.

Elindítottam hát a saját vállalkozásomat, lassan építgetem a vevőköröm. Feltett célom, hogy elkerüljem a tömeggyártást, megmaradjon a magas minőség és egyediség.

Nem tervezek saját cukrászdát nyitni. Egyrészt mert az angol kultúrában mások az édesség fogyasztási szokások, másrészt mert akkor elmennék én is az üzemi termelés irányába, amit nem szeretnék.

És bár a blogom neve megtévesztő –PiciJuci Cukrászdája – nincs, és nem is lesz valódi cukrászdám. A PiciJuci becenevet már vagy 17-18 éve adta nekem egyik volt kollégám. Vajon miért? Nem is vagyok olyan pici. :)”

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr868377236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

©________ 2016.02.10. 14:39:10

@HardPötty: es milyeneket. Ha tudnad...

Hari Seldon 2 2016.02.10. 14:40:45

@Virago_1000:
"eppen ez az oka annak h ertelmes ember nem jelenkezik ki az orszagbol es nem adja fel allampolgarsagat. "
Ebben egyetértünk. Nnyilván nem kell feladni az állampolgárságot.

Hari Seldon 2 2016.02.10. 14:45:39

@A nagy kékség:
Nálunk minden hónapban látják a gyerekek a nagyszülőket. 6-7 hetente jönnek egy-egy hétre, és mi is megyünk évente 4-szer. Azaz nagyjából havonta látják a gyerekek a nagyszülőket. (Igaz,mi nem az UK-ban vagyunk, hanem a kontinensen. Úgy azért könnyebb. Meg autóval is járható.)
Gyerekkoromban én sem láttam sűrűbben az egyik oldali nagyszüleimet. Nagyon jóba voltunk ettől függetlenül.

PiciJuci 2016.02.10. 14:54:59

@Hari Seldon 2: Akkor ti szerencsés helyzetben vagytok. Ennek nagyon örülök.

TilosazA (UK) 2016.02.10. 15:01:11

@LittleG (uk): Egyedül a Costa-s citromtortát szeretem. Bár az is édes, de legalább finom. :)

Taxomükke (UK) 2016.02.10. 15:09:41

@PiciJuci: "Higgyétek el már mindent megpróbáltunk, de nem lehet vele szót érteni. Mindig az a válasz, hogy neki ez így jó és ne piszkáljuk. Nem könnyű egy idős-makacs emberrel gondolhatjátok."

Lehet, hogy nem tetszik, amit írok, de mi lenne, ha elfogadnátok azt, hogy neki jó úgy, ahogy van? (Nyilván az adott helyzetben érvényes ez.) Ha te mondjuk lázas beteg vagy és lefekszel, más meg azt javasolja, vegyél hideg vizes fürdőt, és azzal csesztet, hogy miért nem hallgatsz rá, ő csak jót akar neked... te mit szólnál?

Taxomükke (UK) 2016.02.10. 15:12:26

@Hari Seldon 2: Egyetértünk. Én a magam részéről biztos vagyok benne, hogy az akkor robbantgatásokat is a Fidesz/Pintér S. rendezte meg. Érdekes módon a választási győzelemmel egyik pillanatról a másikra megszűntek a robbantgatások...

Muscari 2016.02.10. 15:13:21

@A nagy kékség: én sem akarok kötekedni, de mi pl évente egyszer láttuk a nagymamánkat, pedig csak 300 km-re lakott. Nem kell ahhoz külföldre költözni, hogy ilyen helyzetek álljanak elő. Akkor most anyukám egy hálátlan gyerek volt szerinted, hogy nem ment 2 hetente haza?

Mondok jobbat. Exanyósomék 15 km-re laktak tőlünk, évente kb négyszer találkoztunk, karácsonykor, húsvétkor és amikor az ő születésnapjuk volt. Mindig mi mentünk, ők sosem jöttek...

PiciJuci 2016.02.10. 15:16:14

@Taxomükke (UK): Köszönöm a reagálásodat............ezt tesszük már hosszú ideje. Csak rossz nézni ahogyan épül le, és tudjuk, hogy ez lehetne másként is. Nehéz beletörődni.

Muscari 2016.02.10. 15:23:14

@Taxomükke (UK): szerintem a hasonlat erősen sántít, ettől függetlenül a hozzászólásod első felével egyetértek.

Muscari 2016.02.10. 15:31:28

@TilosazA (UK): nem sok olyan süti van, amit szeretek itt. A custard-os szelet egész jó, illetve szeretném a répatortát, ha nem lenne benne kétezer kalória :-)

A zsidó pékségek csinálnak még jó sütiket, van egy olyan, mint az almás pite, csak csoki van a tetején, na az nagyon finom.

Figyelem, a legfinomabb cheesecake a Costco-ban kapható fagyasztva. Nagyon sokan mondják, hogy az a legjobb, amit lehet kapni, én is tanúsíthatom, hogy isteni finom, puha, könnyű, nem fojtós és nem túlzottan édes.

Taxomükke (UK) 2016.02.10. 15:43:16

@Muscari: Nem annyira sántít az, de biztosan nem telitalálat. Mindenesetre úgy vélem, érthető volt. Persze nagyon nehéz "elengedni" ezeket a dolgokat... Sokszor gondoljuk úgy, hogy mi jobban tudjuk, mi jó a másik embernek, és nehezen fogadjuk el azt, amit ő akar.

kardio1 2016.02.10. 15:43:48

@Th's child: az a fazon, aki megoperalta magát, egyszerűen nem normális. Nincs nekem tetsző időpontom, ezért leulok a samlira és eloveszem a bicskam... No comment.

kardio1 2016.02.10. 15:45:49

@Hari Seldon 2: mille-feuille, sans S à la fin :-)

Taxomükke (UK) 2016.02.10. 15:47:03

@Muscari: Igen, általában kettőn áll a vásár... Emlékszem, az egyik unokatestvéremmel elég közel laktunk egymáshoz, de éveken át mindig mi mentünk hozzájuk (évi 2-3 alkalommal), ők sosem. Aztán megbeszéltük a feleségemmel, hogy akkor várjuk meg, hogy legközelebb ők jöjjenek. Sosem következett be... aztán engem tolt le a keresztanyám (az unokatesóm anyukája), hogy miért nem megyünk hozzájuk, rosszul esik nekik... Aha, OK.
Aztán a sors később megoldotta ezt a dolgot.

kardio1 2016.02.10. 15:50:02

@PiciJuci: tök jó a posztod, a kitartás, lám, meghozza a gyümölcsét!
Nem kotekedesbol mondom, és nem is csak neked, hogy nincs elülső nyaki ütőér. A posztod szempontjából persze nincs ennek jelentősége.

kardio1 2016.02.10. 15:54:15

@Hari Seldon 2: el vagy tájolva. Az olajszokitok nem fideszes berkekbol jöttek, nem véletlen, hogy Horn Gyufa idejében virágzott ez az üzlet. És a leszámolásokat sem Pintér rendelte meg.
Vicces, hogy maxot szokás összeesküvés - elméletekkel vádolni :-)

kardio1 2016.02.10. 15:57:02

@Hari Seldon 2: a komcsik balfékek ? LOL. Vagy ha úgy tetszik, MDR :-) Gondolod, kitartottak volna ilyen sokáig, ha azok lennének ?

kardio1 2016.02.10. 15:58:26

@Taxomükke (UK): neked is szántam, amit Harinak írtam, csak lemaradtal.:-)

LittleG (uk) 2016.02.10. 15:59:42

@Muscari: Kár, hogy itt nincs zsidó pékség (apropó, esetleg a Buckingham-palota közelében van? Holnap Londonban leszek, arrafelé, de másfele is el tudok menni :) meg hogy nem vagyok Costco-tag. Marad a Costa-s citromos szelet :) A répatortát én is szeretem :) meg azt a brownie-t vagy mit, amit leöntenek forró custard-dal, vagy arról beszéltél te is?
De legalább lengyel bolt van a közelben, ahol egész finomak a sütik :)

LittleG (uk) 2016.02.10. 16:02:52

@PiciJuci: Kicsit melléütöttem, csak azt akartam mondani, hogy a "nem akarok kötözködni, de" kezdetű mondatok pont olyanok, mint a "nem azért, hogy beleszóljak, de" kezdetűek. (de igen, kötözködni és beleszólni akarnak)

Taxomükke (UK) 2016.02.10. 16:07:36

@kardio1: Gondoltam, az ún. "nemzeti érzelműek" soha nem fogadják el, hogy bizony a fideszes bagázs rendelte meg a robbantásokat... te tanultál latinul, nyilván ismered azt a kifejezést, hogy "Cui prodest"... De Occam beretváját is írhattam volna.

PiciJuci 2016.02.10. 16:11:13

@LittleG (uk): Én még nem ettem itt finom angol sütit........igaz nem is nagyon veszünk. Inkább megsütöm amit szeretünk :) Most hétvégén pl. francia krémest :)
És köszönöm a jótanácsodat a beszólogatásokkal kapcsolatban, de inkább nem is reagálok ezekre.

Taxomükke (UK) 2016.02.10. 16:16:46

@LittleG (uk): A Southampton és Portsmouth között fekvő Fareham központjában van egy Hallmark nevű kávézó. Életem toronymagasan legjobb répatortáját ott ettem. Ha arra jársz, érdemes megkóstolni. :)

kardio1 2016.02.10. 16:31:17

@Taxomükke (UK): az, hogy milyen konteot fogadok el és mit nem, az nem azon múlik, hogy milyen világnézetu vagyok. Konkrétan azt sem gondolom, hogy azokat a leszámolásokat Hornék rendelték volna meg. Egyszerűen tulnott ez a dolog rajtuk.

Golf2 2016.02.10. 16:31:18

@Taxomükke (UK): Én a "nemzeti érzelmüeket" kötelezném hogy itthon éljenek,és ne kinntről osszák az észt.Ha olyan jò akkor éljenek benne.

kardio1 2016.02.10. 16:34:03

@Golf2: olyan jó, hogy te meg mindig szekertaborokban gondolkodsz, mint otthon szokás. Nem lehetne, hogy legalább mi, akik külföldön élünk, tullepjunk ezen?

LittleG (uk) 2016.02.10. 16:56:48

@Taxomükke (UK): Hát nem sűrűn járok arrafelé, de igyekszem megjegyezni magamnak. Anyukám szokta mondogatni: akinek nincs esze, legyen notesze. Ma veszek egy noteszt. Tényleg, olyan határidőnaplót, ami mindig nálam lesz. És az ilyen fontos infókat is beleírom :)
Ott készítik helyben vajon? Amúgy a Lidl-es is egész korrekt és ráadásul olcsó is.

kardio1 2016.02.10. 17:03:26

@PiciJuci: még azt felejtettem el, hogy nagyra értékelem, hogy nem Londonba mentetek. Sok jó hely lehet Angliában vidéken. Meg aztán így senki sem mondhatja, hogy londoni mosogatók vagytok :-)
Az "apa előremegy" időszak mindenkinek nehéz, én is tanusithatom. Jó, hogy tulvagytok rajta!

2016.02.10. 17:08:21

@Th's child: "hogy az alsó két decilis, mondjuk, mit remél, meg mit vár otthon, azt egyáltalán nem értem. És ez még mindig több százezer ember."

Nem több százezer, hanem több millió. Mit várnak? A csodát... Ami persze sosem fog bekövetkezni.

2016.02.10. 17:14:02

@kardio1: Az, hogy hónapokat kell várnod arra, hogy meggyógyítsanak, szerintem nem a te hibád. Ahogy az sem, hogy emberhiány/oda nem figyelés miatt, meghalhatsz a kórházban... :(

Hari Seldon 2 2016.02.10. 17:14:12

@kardio1:
OK. Nekem úgy rémlett, hogy a Carrefourban S-el írják...
Ettől eltekintve nagyon szeretjük. :-)

Hari Seldon 2 2016.02.10. 17:17:01

@kardio1:
Igen, és hol voltak az olajszőkítések? Lezsák Sanya, és Font Sándor hátországában a Kiskunságban. Ahol az ilyen kisvárosi hangemberek hátországa van.
Még az Antal kormány idejéből való rendelkezések segítették őket.

Hari Seldon 2 2016.02.10. 17:19:25

@kardio1:
Szerintem azok voltak. Ahogy nálunk is azok. Bár Valls kicsit jobb.
Szerintem nálunk Juppé Valls párharc várható. Juppénak drukkolok.

Más: Láttad ezt a filmet? Érdemes megnézni:
https://fr.wikipedia.org/wiki/L'Ap%C3%B4tre_%28film,_2014%29

kardio1 2016.02.10. 17:36:27

@Hari Seldon 2: ez a film érdekes lehet, nem láttam még, utánanézek, hol érhető el.
Nem baj, ha nem értünk mindenben egyet, talán mi már tullepunk a szekertaborokon.
Itt Hollande elég kétbalkezesnek tűnik, de 2012 előtt se fogadott volna rá senki. Szerintem a jobboldalon karakán jobbos jelölt kellene, különben az FN fog nyerni, ha így haladnak tovább a dolgok. Ehelyett jobboldalon Juppé középre nyit, Valls szintén. Szóval karakán jobbos jelölt...
Lehet, hogy indulok a választáson...:-)
Legfeljebb az Élysée-ben leszek bérlő 5 évig :-D

kardio1 2016.02.10. 17:38:33

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: Nade sürgősségi ellátás is van a világon! Időpontot tervezett beavatkozásokra adnak.

puhacica 2016.02.10. 17:39:06

@PiciJuci: ügyesek vagytok és kitartóak! köszi a posztot és sok sikert a továbbiakban! :)

@kardio1: jajj, hát pont a napokban mondta nekem valaki, hogy ketten boldogulni nem nagy szám, az ám a valami, ha egyedül is megélek. ez, amit írtál, nekem erre hajaz: jó hogy vidéken mosogattok, az már valami, bezzeg Londonban mosogatni, hát az nem nagy szám. :D

@Bal: valaki leír egy ilyen posztot, megosztja az életének egy baromi nehéz szakaszát, amiből árad, hogy lelkileg mennyire megviselte őt/őket és erre te jössz egy ilyen válasszal, hogy: szétszakította a családját, elhagyta a szüleit és megkínozta a gyerekeit. mondd, te normális vagy???

kardio1 2016.02.10. 17:42:00

@Hari Seldon 2: volt az másutt is, azonkívül még a Kiskunság egésze sem Lezsák és Font hitbizomanya. Abban persze igazad van, hogy a zavarosban halászok kora nem 94-ben kezdődött.

kardio1 2016.02.10. 17:44:42

@puhacica: azt nem írtam, hogy mosogatnanak bárhol is :-)
A ti szakmai projektetek hogy halad? Nem lehet egyszerű bekerulni a filmes verkeringesbe :-(

Hari Seldon 2 2016.02.10. 17:57:40

@kardio1:
Majd aztán borozgathatsz az iráni elnökkel... :-)

Mondjuk azt az egyet most jól csinálta a Hollande.
Így áttéelesen érzékeltetni tudta a "migránsokkal", hogy inkább a németekhez menjenek, ott úgyis nagyon szeretik őket...

puhacica 2016.02.10. 18:26:25

@kardio1: tudom, de nekem ez jutott róla eszembe. :)
a mi szakmai projectünk nem igazán halad, elsősorban azért, mert kb. egy szalmaszálat se tettünk még keresztbe érte. de egyébként se lesz egyszerű.

Dragonlady (Bp, Hun) 2016.02.10. 18:39:21

@zalap: Igen at a lényeg h az ember jól meg tudja magyarázni h vele ez nem történhet meg :-(
Húsz éves érettségi találkozó, a csapatban 6 rák tulelo van, mármint akiről én tudok legalábbis, egy pedig belehalt 35 évesen.
Bezzeganyan jopar történet fiatal anyaktol.
A wmn.hu - n volt egy sorozat egy tulelotol.
Megtortenik bárkivel csak szerencsére egyre jobbak a kezelesek és nem halálos ítélet feltétlen mindenkinek.
De nagyon is itt oson közöttünk.

Dragonlady (Bp, Hun) 2016.02.10. 18:47:26

@Bal:
és muszáj mindenkinek mindent kiteregetni ahhoz mondjuk h viszi a bank a házat mehetnek a híd alá, v milyen megaláztatások épp a munkahelyen, vagy mit szenvedett egy special needs gyerek iskolaztatasaval, vagy akármi, amit Ő MAGA úgy ítél meg h osszecsaptak a hullámok, ahhoz h te el tudd fogadni a döntését és meghallgatni a történetét? Miért kell feltétlen azokban a részletekben tapicskolni amiket vmiert nem mondott el?
Ha én elmondom h félidős terhesen hazajottem( egy éve), akkor be kell számolni az összes hanyasrol és kórházi kezelesrol ahhoz h te utólag jovahagyd pl? Vagy esetleg ramhagyod h eldontom mi lenne a jó és mit mondok el a nyilvánosság előtt? ?
Komolyan total wtf élmény némelyik komment.

Dragonlady (Bp, Hun) 2016.02.10. 18:50:43

@diggerdriver: nahát h véletlenül pont ugyanarra gondoltam én is rögtön nahát nahát pedig kb senkivel nem történt ez meg az elmúlt években, nem is értem hogyan juthatott eszünkbe ez a lehetőség :-/

LittleG (uk) 2016.02.10. 18:53:33

@Dragonlady (Bp, Hun): Nekem az a titkos param, hogy egyszer csak rakos leszek... Nagyon nem vagyok egy optimista alkat, ezert az "vigasztal", h olvastam egy tanulmanyrol, ahol azt vizsgaltak, vajon ha pozitivan allsz hozza (marpedig en legyozom), valoszinubb-e, hogy tuleled, es arra jutottak, h nem. Vizsgaltak tobb ezer esetet es kb egyforma volt az elhalalozas merteke az optimista meg a pesszimista csoportban. Tehat, ha belehalok, nem azert lesz, mert nem tudtam eleg jol hozzaallni. Vagy, ha megis, hat pech...

Dragonlady (Bp, Hun) 2016.02.10. 18:55:14

@Th's child: látom te is borongós hangulatban. Csak nem esett az eső ott is egész nap?

DieNanny CH 2016.02.10. 18:56:37

@Dragonlady (Bp, Hun):

Nekem 10 évvel ezelőtt azt mondta egy orvos, hogy minden ember, aki 2000 után születik, életében legalább egyszer rákban megbetegszik.
Én ezt elhiszem.

Dragonlady (Bp, Hun) 2016.02.10. 18:57:58

@PiciJuci: de jó olvasni h a nagylány is belerazodott :-) köszönöm én is a történetet.

DieNanny CH 2016.02.10. 18:58:09

@LittleG (uk):

A pozitív hozzáállás rengeteget segít! :-)

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2016.02.10. 19:28:14

@PiciJuci: Figyelj ide, elmondom mi a baj apukáddal.
Adott egy tevékeny ember aki egész életében dolgozott és számíthatott rá a családja.
Aztán hirtelen egyik percről a másikra feleslegesnek érzi magát.
Nem ő a támasz hanem támaszra szorul.
Iszonyatos lelki sokk ez és sajnos nagyon kevesen jönnek ki belőle.
Rengeteg példa van rá. Az én apám. Ledolgozott közel 50évet. Elment nyugdíjba. Megállt. Két éven belül meghalt.
Láttam olyat aki fél oldalára lebénult. Minden nap a kapuban állt és nézett kifelé. Látszott a szemén hogy feladta. Leépült meghalt.
Tipikus férfi probléma. Megváltozik a családon belüli státusza. Gondolj bele. Egy családfő. Aki egész életében a családjáért él. A köztiszteletben álló Jani bácsi, Lajos bácsi, Józsi bácsi. Aztán egyik pillanatról a másikra elesett emberek lesznek. Elképesztő lelki trauma.
Nem csak időseknél fordul elő. Hány olyat láttunk már hogy egy házaspár 20-30éven keresztül küzd. Lakás kocsi nyaraló gyerekek. Gyerekek kirepülnek élhetnének nyugodtan.
Na olyankor szoktak elválni. Megszűnt a nyomás.
Őszintén kívánom hogy apukád kijöjjön belőle. Látni nem fog, de ha elfogadja a segítő kezet akkor van remény.

PiciJuci 2016.02.10. 19:45:28

@diggerdriver: Köszönöm szépen az észrevételedet. Valóban ez is közrejátszik.Bár az első storke után már nem volt olyan tevékeny és aktív mint előtte. Ő inkább feladta, nem látja értelmét az életének már tovább. Vegetál ahogy ő fejezi ki.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2016.02.10. 20:03:28

@PiciJuci: Igen, erről beszélek. Sajnos innét már nehéz kimozdítani.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.02.10. 20:09:56

@LittleG (uk): Nekem is... Angol újságokban néha még látni azt a hirdetést, ahol három kiscsaj ül nekünk háttal@diggerdriver: egy padon, s föléjük van írva, hogy "teacher - lawyer - cancer". Csoda hogy be van tojva az ember?

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.02.10. 20:11:17

@kisrumpf: Bocsánat, ez összecsúszott, de érthető, gondolom.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2016.02.10. 20:20:45

@A nagy kékség: "De hát ez pedig épp olyan, mint amikor valaki Bostonban kitalálja, hogy holnaptól Denverben fog melózni, azzal a különbséggel, hogy egy magyar embernek egy ilyen költözés kapcsán nyilvánvalóan még a nyelvi akadállyal is meg kell küzdenie."

Szerintem azert nem ugyanaz, mert mig az amerikaiak tobbsegetol nem annyira idegen a mobilitas, koltozes, addig ez a magyarokrol nagy altalanossagban nem mondhato el.

Taxomükke (UK) 2016.02.10. 20:50:52

@LittleG (uk): Szerintem helyben készítik. Nagyon vicces hely különben, mert ékszerbolt és kávézó. :)
https://www.google.co.uk/maps/place/Hallmark+Jewellers+%26+Hallmark+Coffee/@50.848626,-1.3659718,11z/data=!4m2!3m1!1s0x0:0x3fe8ba6ad8b7121

lelkes gusztav 2016.02.10. 20:56:04

Szia Pici Juci! Arról nem esett szó (vagy legalábbis én nem találtam), hogy a férjednek mi a szakmája, mit dolgozik? Könnyen sikerült neki lakást és munkát kapnia?

2016.02.10. 21:20:11

@Dragonlady (Bp, Hun):

:)

Jaja, itt is esik. Engem még annyira nem is zavarna, de a bnőm persze összeomlik ilyenkor, úh lehet, hogy közvetve engem is ez bánt.
Apropó, lassan túl vagyunk a télen. Egész szerencsésen megúsztátok/-tuk, nem? :)

Dragonlady (Bp, Hun) 2016.02.10. 21:28:26

@Th's child: Igen egészen korrekt tél volt, talán 8-10 nap se volt mikor nem lehetett kímozdulni. Csak most ne essen két hónapig az eső. ... egyébként nem vagyunk betegek de kB mindenki más beteg (influenza, fosos hanyos) és ezért nem merek már klubba stb se menni. Itthon egész nap azért húzós. A tél vége mindig a szenvedés ilyen szempontból. :-(

M. Péter 2016.02.10. 21:36:46

@Hari Seldon 2: Egy igazi magyar nem nyúl semmi Trianon nevű dologhoz.

blackhairlady 2016.02.11. 00:01:42

@PiciJuci: Nagyon tetszett a posztod, es teljesen magamra/magunkra ismertem benne. Mi 5 evet eltunk tavhazassagban, hat nem volt egyszeru. Es egy 17 evessel jottunk ki tobbek kozott, aki szinten nem volt tul happy eloszor. Aztan szepen lassan kialakult minden amikor ujra egyesult a csalad.
Nagyon sok boldogsagot kivanok nektek a jovoben is :)
Megneztem a suti kepeidet, hat gyonyoruek, nem csodalom, hogy van boven rendelesed.

kardio1 2016.02.11. 00:21:27

@M. Péter: ha igazi magyar, akkor elpusztitja Trianont. Ha az egy sütemény, akkor azt. :-)

kardio1 2016.02.11. 00:26:01

@Dragonlady (Bp, Hun): szerintem rendben volt, amit Bal írt. Feltett egy kérdést a posztolonak, aki majd eldonti, válaszol-e rá. És ha úgy érzi, ez magánügy, nem válaszol. Én nem akadnék ki Balra őhelyette is.

kardio1 2016.02.11. 00:28:23

@Hari Seldon 2: bor való az asztalra. Az iraniaknak nem muszáj inni belőle.

kardio1 2016.02.11. 00:30:16

@Hari Seldon 2: köszi! De ahhoz, hogy szavazhass is rám, állampolgárságot kell kapnod. Igyekezz vele, mert időbe telik :-)

Bal 2016.02.11. 00:33:52

@puhacica: hé, ő írta ezt, nem én, én csak összegeztem az írását. És kérdezek, nem válaszolok. Biztos rácsodálkoztál már, hogy mi bunkó érzéketlen pasik a problémákat megérteni szeretnénk, megoldani szoktuk, és tanulni szeretnénk belőlük. A szómágiában meg kevésbé hiszünk.

puhacica 2016.02.11. 00:43:37

@Bal: biztos en vagyok a szerencses, de a korulottem levo pasik, amellett, hogy szeretnek megerteni es megoldani a felmerulo problemakat, empatikusak is. viszont nem bunkok es erzeketlenek. bar igazad van, leteznek olyanok is, nem is kell messzire menni ertuk.

Bal 2016.02.11. 00:50:23

@Dragonlady (Bp, Hun): hűmamám. Nem tartok pisztolyt a fejéhez, annyit mond el, amennyit akar. Meg is írta, úgyhogy végképp okafogyottá vált a kommented.

[ Elképesztő amúgy. Tényleg nincs jobb időtöltésetek, mint kioktatni tökismeretlen embereket vélt illemtanból? Az a jelenet jut eszembe, amikor egy pubban egyszer egy hat lány közül én voltam egyedül férfi. Próbáltam felvenni a ritmust, érdeklődni a témákról. Aztán egy ponton tökéletes egyetértésben, egymás szavába vágva kezdték szapulni a brit nők öltözködését. Egy darabig mosolyogtam, tündéri volt meg minden. Aztán egyszer csak beugrott, hogy ha most hat pasi ülne itt, és öltözködés meg nők helyett mondjuk zsidókról meg pénzről folyna ugyanez szöveg search & replace-szel, mennyire más lenne a kicsengés ... ]

Bal 2016.02.11. 01:31:49

@PiciJuci: szia, köszi hogy megírtad. Szóval a pénz miatt.

Itt Angliában amúgy dolgoztok mind a ketten? Sikerült a szakmátokban elhelyezkedni? És vissza akartok majd menni ha lesz elég pénzből, vagy feladjátok az otthoni életet? Csak ha van kedved még írni.

Azért érdekel, mert én kiköltözőként, amióta már csak a pénz miatt vagyunk itt, úgy érzem, fausti alkut kötöttem az ördöggel. Hatalomért cserébe elígértem valami homályos dolgot, családot, gyökereket, lelket ... most ócska limlomnak tűnik a padláson, de a mese sötét, és nem tudom, nem-e lesz az a tanulság a végén, hogy az ember esendő, és mindig arra vágyik, ami épp nincs. Márpedig ha én pár csepp vért hullattam a szerződésre, téged feltekertek és kinyomkodtak, mint egy fogkrémes tubust.

Ja még ez a jelenet jutott eszembe:

www.youtube.com/watch?v=LtFyP0qy9XU

A nagy kékség · https://anagykekseg.wordpress.com/ 2016.02.11. 06:21:22

@Zsuzsi65: Én itt nem a személyi tényezőre, sokkal inkább a költözésre mint fizikai történésre gondoltam. Európán belül is arrébb kell menned mondjuk 2500 kilométert, ott meg 2500 mérföldet. :) De a helyzet ugyanaz; elhagyod a megszokott környezetet, és új életet kezdesz valahol máshol. Mert bár az Államokban mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, a törvénykezés gyakran államonként eltérő, arról nem is beszélve, hogy egészen más a vérmérséklete egy embernek NYC betondzsungelében, mint mondjuk a floridai Naplesben. Ilyen értelemben ott is érheti az embert "kultúrsokk". Vagy hasonlítsd össze egy brooklyni fiatal gondolkodását egy kaliforniai szörfösével. Szerintem nagyobb az eltérés, mint a magyar és a brit mentalitás között.

Dragonlady (Bp, Hun) 2016.02.11. 09:39:25

@Bal: Te tényleg ennyire bunkó vagy.... Ezzela mmagyarázattal együtt is neked a penzsovarsagrol és belekevered a lélek eladását? Komolyan mindenki csak azt élheti meg amit te?

Bal 2016.02.11. 10:00:55

@Dragonlady (Bp, Hun): segítek: magyarban az egyes szám első személy azt jelenti, hogy az ember a saját magáról beszél. Beszélhetek én is az érzéseimről, vagy ezt csak magadnak és a posztolónak engedélyezed? Veled ellentétben én nem írom elő senkinek, hogyan kell éreznie. Az együttérzés önmagában felszínes reakció, és nem az egyetlen mód, ahogy ezekre a történetekre reagálni szabad. Ez egy kollektív beszélgetés, ahol a tiszteletköröket másokra hagyom, mert nincs rá időm. Engem az érdekel, mi lesz azután.

A nagy kékség · https://anagykekseg.wordpress.com/ 2016.02.11. 10:11:06

HÁ!

Dragonlady simán lebunkózza a másikat, csak azért, mert az ide merte írni az eltérő véleményét.

Szerinted ez így rendben van?

PiciJuci 2016.02.11. 10:18:59

@ladyamerica: Köszönöm szépen a kedvességedet mint a poszt, mint a tortáim nevében :)

PiciJuci 2016.02.11. 10:24:11

@Bal: Kedves Bal!
Kaptam tőled hideget, meleget.........de engedtessék meg nekem, hogy annyi információt adjak ki amennyit jónak vélek. Nem szeretnék reagálni a kérdéseidre. Nem bunkóságból, csupán a felesleges viták elkerülése végett.
Köszönöm, hogy elolvastad az írásom, de kérlek elégedj meg ennyi információval. Én anyaoroszlán vagyok, és védem a családom....ezt ne feledd!!!!

A nagy kékség · https://anagykekseg.wordpress.com/ 2016.02.11. 11:04:12

@PiciJuci: Ha már itt a szerző, akkor megragadom az alkalmat, és gratulálok! A lényeg, hogy jól érezzék magukat ott, ahol vannak, legyen az bármelyik ország. További sok sikert!

Bal 2016.02.11. 11:08:01

@PiciJuci: persze, semmi gond, ezzel nagyjából meg is válaszoltad a kérdésem, és összeraktam a sztorid. Sok sikert Angliában.

Bal 2016.02.11. 11:09:42

@A nagy kékség: köszi de felnőtt vagyok, meg tudom védeni magam. Semmi szükség erre.

PiciJuci 2016.02.11. 11:21:37

@A nagy kékség: Köszönöm szépen. Igen jól érezzük magunkat.........itt élünk, nem túlélünk. óriási különbség.

PiciJuci 2016.02.11. 11:24:54

@Bal: ha így érzed ám legyen. Úgy ítélkezel , hogy szinte semmit sem tudsz rólunk, a múltunkról, a jövőnkről, a terveinkről, az életünkről.

SzZoole 2016.02.11. 11:25:05

@Bal: Sejtem mire gondolsz.Olvasd el a blogjat es teljes kepet kapsz tobb felvetesedre.
Egyebkent ugyanazt gondolom en is

©________ 2016.02.11. 11:29:42

@A nagy kékség:

Fogadjunk, mar az oviban ugy csufoltak, hogy arulkodojudas, es nem ertetted, miert bantanak.

A nagy kékség · https://anagykekseg.wordpress.com/ 2016.02.11. 11:32:59

@PiciJuci: Ezt én is elmondhatom magunkról. Mi Magyarországon élünk, és nem túlélünk.

A nagy kékség · https://anagykekseg.wordpress.com/ 2016.02.11. 11:33:09

@Praliné.: Kedves Babette, Csupacsí, akárki! Köszönöm az építő jellegű hozzászólásodat.

©________ 2016.02.11. 11:34:12

@A nagy kékség:

Praline vagyok, de szarjalra, ahogy eddig is :-P

Bal 2016.02.11. 12:04:59

@PiciJuci: ne gyere már te is ezzel az ítélkezéssel. Sehol nem írtam ilyet. Meg is fordíthatom, te miért hiszed, hogy tudod, hogy én mit gondolok rólad, és hogy az elítélő?

Maradjunk annyiban, hogy itt igazából senki nem tud senkiről semmit. Absztrakt meséket mesélünk egymásnak, és mindenki azt visz belőle haza, amit akar.

PiciJuci 2016.02.11. 12:09:50

@A nagy kékség: Ennek tiszta szívből örülök.Nekünk otthon ez nem volt elmondható.

PiciJuci 2016.02.11. 12:10:49

@Bal: Akkor maradjunk ennyiben, és tiszteljük meg egymást a sallang mentes ítélkezéstől. Köszönöm.

Ginix 2016.02.11. 12:45:27

@LittleG (uk): @DieNanny *ISTJ* [SZ,CH]:

a cikk címe elég félrevezető, pont hogy arról van szó benne (többek között), amit little g említett illetve arról, h lehet ártalmas is ennek a pozitív gondolkodásnak a sulykolása:

rakgyogyitok.wordpress.com/2016/01/26/a-daganatos-betegsegek-lelki-okai/

Ginix 2016.02.11. 13:59:34

@LittleG (uk): @DieNanny *ISTJ* [SZ,CH]: a cikk címe elég félrevezető, pont hogy arról van szó benne (többek között), amit little g említett illetve arról, h lehet ártalmas is ennek a pozitív gondolkodásnak a sulykolása:

rakgyogyitok.wordpress.com/2016/01/26/a-daganatos-betegsegek-lelki-okai/

PiciJuci 2016.02.11. 19:20:12

@Ginix: A rákról szóló kommentedet nem igazán tudom hova tenni itt. Hogyan került ez ide egyáltalán?

LittleG (uk) 2016.02.11. 23:41:27

@PiciJuci: erről is beszélgettünk feljebb

Ginix 2016.02.12. 08:43:22

@PiciJuci: igen, ahogy little g már mondta, fentebb beszélgettek róla, azért is linkeltem az ő hozzászólásukhoz, csak elsőre elrontottam.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása