Mi jut az ember eszébe Spanyolországról? A szieszta, a fantasztikus ételek, a zene, a nők és persze a foci (már akinek). Pedig ez a nagyon izgalmas hely ennél sokkal több, ráadásul jóval bonyolultabb is, hiszen tulajdonképpen több országról beszélünk egyszerre. A nem is olyan régen Svédországgal indult sorozat mai részében azt nézzük meg (személyes példákon is keresztül), mire számítson az, aki az Ibériai-félsziget felé venné az útját.

Titeket mi lepett meg a legjobban, mi az, ami igazán furcsa vagy más abban az országban, ahol éltek? Írjátok meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre, titeket milyen kultúrsokk ért!

Bürokrácia és munka

Kezdjük rögtön azzal, hogy miért nagyon nehéz Spanyolországról, mint egységről beszélni. Talán elég annyit mondani, hogy nem nagyon neveznénk egy katalánt szemtől szembe spanyolnak, és körülbelül ugyanez a helyzet a baszkokkal is.

Ennek megfelelően a spanyol kormányzati struktúrában is komoly autonómiával rendelkezik a 17 régió, ennek része az is, hogy az ország egyes tájain nagyon eltérő kulturális és jogi környezetben találhatjuk magunkat. Ennek megfelelően a bürokrácia is fájdalmas lehet, főleg a déli területeken.

Ha már itt tartunk, a spanyolok hozzáállása a munkához erősen különbözik a közép-európai mentalitástól. Ők a maguk tempójában dolgoznak, és kifejezetten nem szeretik, ha sürgetik őket, mi pedig jobban járunk, ha elfogadjuk ezt a hozzáállást és alkalmazkodunk hozzá.

Tehát ha lassan szolgálnak ki, vagy nem akar megérkezni egy étteremben a számla, az nem azért van, mert nem foglalkoznak velünk, hanem egyszerűen ilyen a tempó.

„Egy spanyol nem sieti el a dolgokat, másrészt nem a munkában találja meg élete értelmét. Inkább általa igyekszik élvezni azt. Talán kívülről úgy tűnhet, hogy mindig mindenki a bárban van. De a bár egyfajta, valódi - nem virtuális - szociális hálóként működik.

Ott lehet ismerkedni, nemcsak társat, de lehetséges üzleti partnert is találni, kapcsolatokat kiépíteni, megtudni kivel mi van, ha bármilyen üzleted van, ott tudod reklámozni magad, ott tudsz találkozni a bankigazgatóval, a jegyzővel, a pappal, de még a magyar konzullal is. Egy spanyol nem igyekszik összetörni magát a munkában, de ha kell, igenis tud dolgozni" – írta korábban ArtBrigitta 15 év spanyolországi tapasztalatával (és egy spanyol férjjel) felvértezve.

Szieszta

A helyzet az a sziesztával is, mint sok más mindennel Spanyolországban: nem igaz az egész országra. Persze a legtöbb helyen még ma is bezárnak az üzletek déli 2 órától délután 5-ig, ugyanakkor a nagyvárosokban (mondjuk Madridban és Barcelonában) ez a hagyomány lassan eltűnni látszik, elsősorban azért, mert egyre többen gondolják úgy, hogy a rövidebb munkanap hosszabb esti szabadidővel jár.

Ezzel persze messze nem azt szeretném mondani, hogy a szieszta, mint jelenség eltűnt (mielőtt valaki félreérti), hanem hogy lassan átalakul. Azonban főleg a meleg déli országrészekben nem is nagyon lehet dolgozni az év nagy részében a legperzselőbb déli forróságban. Cserébe viszont este jó sokáig nyitva van a legtöbb üzlet.

Nyelv

Spanyol nyelvtudás nélkül ne induljunk el. Noha egyre több spanyol beszél valamennyit angolul, spanyol nélkül nem nagyon fogunk boldogulni (kivéve persze ha olyan helyre költözünk, mint például Malaga környéke, ahol rengeteg brit, holland és egyéb nyugdíjas él, mert ott általában minden üzletben beszélnek angolul, de a munkahelyen akkor is szükség lesz a spanyolra).

A spanyolt már csak azért is érdemes megtanulni, mert jelentősen enyhíthet a kulturális sokkon (és nem is olyan nehéz nyelv egyébként).

„Így érkezett el az első munkanapom. Már a bemutatkozáskor kiderültek a nyelvi problémák. Mi tagadás, eléggé lehervasztottak. De nem ez volt az egyetlen probléma. Arra számítottam ugyanis, hogy mivel a szakma nyelve az angol, a programokat még fogom tudni használni, ami már egy jó kapaszkodó, plusz mivel a szakszavak is angolok, azért ha a hétköznapi kommunikáció nem is tökéletes, de a munka menni fog.

Tévedtem. Mindenre volt spanyol szavuk, sőt, a programok is csak egy nyelven tudtak: spanyolul. Hát így nem fog menni... Szóval elkezdtem tanulni bőszen spanyolul. De a készüléskor elhanyagolt nyelvismeretet nem lehet behozni pár hét alatt. Így a kinn tartózkodásom végére már egész jól ment a hétköznapi kommunikáció, de ennyi és nem több" – írta Gergely.

Roxi is a nyelvtudás fontosságát emelte ki: „Nem győzöm hangsúlyozni, hogy itt mennyire fontos tudni a nyelvet, még akkor is, ha esetleg a munkád során sosem kell majd használni - de a mindennapi életben igen, és ha csak nem vagy olyan szerencsés, hogy van spanyol tolmácsod, vagy valaki, aki ebben állandóan segít, akkor itt hamar elveszettnek fogod érezni magad".

Emberi kapcsolatok

A spanyolok (a többi mediterrán néphez hasonlóan) rendkívül családközpontúak, a család szent és mindenek felett áll – miként azt szintén Roxi írta korábban: „Nyilván ebben közrejátszik az is, hogy ez még mindig egy katolikus ország, még akkor is, ha rengeteg egyéb nemzetiség lakik itt nagyon nagy számban. A gyerekeknek mindig mindent megadnak. És pont. Ez éppen akkora előny, mint hátrány, ugyanis gyakorlatban ez azt jelenti, hogy elkényeztetik a gyerekeket, mindig, mindent szó nélkül megadnak nekik, és bármit csinálhatnak, minden rájuk van hagyva.

A nevelés itt a klasszikus „laisser faire", így a gyerekek üvölthetnek, rohangálhatnak, játszhatnak egészen hajnal 1-ig. Itt nem igazán találkoztam olyan esettel, hogy a gyereket lefektetjük fél nyolckor. Ugyan már! Azt még hozzá kell tenni, hogy mindez az első napos naptól kezdve az utolsó napig, amikor kint lehet lenni az utcán (nincs annyira hideg, bár egyes területeken nincs olyan nap, amikor hideg van), akkor mindig, minden az utcán zajlik".

A család fontosságát jelzi az is, hogy nagyon becsülik az időseket, akik aktívan részt vesznek a család életében, és az sem ritka, hogy több generáció él együtt. A hagyományok és a nehéz gazdasági helyzet miatt az is meglehetősen általános, hogy a fiatalok egészen sokáig, a házasságkötésig a szülőkkel laknak.

ArtBrigitta korábban már idézett posztjában egy érdekes kettősséget írt le, jelesül, hogy míg a spanyolok a nyüzsgést, hangoskodást meglehetősen lazán kezelik, az étkezés és az idősekkel szemben tanúsított tiszteletteljes viselkedés esetében nem ismernek pardont.

„Sok apró kulturális különbség előjöhet az együttélés folyamán. Nekem a párommal nem voltak nagy összeütközéseink emiatt. De családi szinten kicsit nehezebb. Például mikor hazamentünk eltölteni egy kis időt a szüleimmel, este 9-kor megkérdezte a párom, hogy akkor mi is lesz a vacsora, a szüleim meg csak néztek döbbenten: Mit akarunk mi ilyen későn enni?

A másik a cipőlevétel. A spanyolok nem veszik le a cipőt, ha elmennek valakihez vendégségbe. (Sőt néha a kabátot se.) Mikor a párom és egyéb barátaink először szembesültek azzal, hogy Magyarországon le kell venni a cipőt, ha valakihez bemegyünk csak hüledeztek, esetleg megkérdezték, hogy mi akkor most japánok vagyunk?"

Ádám szerint a spanyolok nagyon kedvesek, az utcán és a munkahelyen sem volt velük különösebb problémája: „Összességében közvetlenek és habár szeretnek panaszkodni, szerintem abban is jobban állnak, mint mi. Ezek miatt azt is mondhatnám, hogy tetszik az atmoszférája, a kisugárzása a helynek. Rengeteg lehetőség van szórakozni, és sokszor ingyenes a belépő a bárokba, klubokba. A spanyol ún. „bárkultúra”, azaz állandóan kiülnek kávézgatni".

Macsó-e vagy?

A spanyolokról az egyik dolog, ami beugrik az embereknek, az a macsó hozzáállás, és ennek azért történelmileg bőven van igazságtartalma. Ugyanakkor mint minden általánosítás, ez is sántít kissé.

A törvény előtt természetesen nincs különbség férfi és nő között, és a nagyvárosokban is eltűnőben van a macsóság, de vidéken azért még találkozhatunk vele. (Erre jobb felkészülni, ha valaki oda költözne.)

Az Expat arrivals oldal szerint sok helyen még ma is nemzeti sport a férfiak körében a nők megbámulása és egy-egy megjegyzés eleresztése, ugyanakkor ArtBrigitta úgy látja, a történelmi hagyományok ellenére mégsem teljesen igaz a dolog.

A Mária-kultusz és az ősi matriarchális társadalom miatt ugyanis ezzel párhuzamosan a nőket rendkívüli módon tisztelik is, és utóbbiakat sem kell félteni…

„Ha a spanyol férfi úr, akkor a nő igazi doña, magabiztos, büszke, szenvedélyes. Nem véletlen, hogy itt a nő nem veszi fel - és nem is tette soha - házasságkötéskor a férje nevét. Próbálná csak meg valaki egyáltalán felvetni, hogy egy nő veszítse el a vezetéknevét, jobb esetben körberöhögnék, de az is lehet, hogy kikaparnák a szemét.

Mihelyt a nő munkába áll természetes, hogy a férfi is szerepet vállal a házimunkában. Az a fajta hozzáállás, hogy a nő lehúz napi 8 órát, aztán még várja a házimunka meg a gyereknevelés itt ritka, a fiatalok között nem létező dolog."

Vallás

Ha már a vallás szóba került, Spanyolország természetesen erősen katolikus, a társadalom több mint kétharmada ma is római katolikusnak vallja magát, és 20 százalék körül van a rendszeresen templomba járók aránya. (Volt szerencsém egyszer egy spanyol családnál tölteni egy pár hetet, vasárnap reggel teljesen természetesen ébresztettek azzal, hogy megyünk a templomba, egyszerűen fel sem merült a lehetősége sem annak, hogy otthon maradjak.)

A vallásosság ellenére 2004 után legalizálták az azonos neműek házasságát, az állami iskolákban nem kötelező a hittan és 2010 óta bizonyos esetekben az abortuszt is engedélyezik.

Gasztronómia

Számomra a legnagyobb kultúrsokk kajaügyben az volt, hogy a spanyolok (legalábbis az általam ismert kör) mindent kenyérrel evett, és rengeteg édeset fogyasztottak. Nagyon édeset és nagyon sokat.

A spanyolok a magyar szokásokhoz képest későn (inkább kora délután, mint dél körül) ebédelnek, ennek megfelelően a vacsora is este 8-9 óra körül kezdődik, és abszolút főétkezésnek számít.

„Habár az első fogás sokszor zöldség, és a halat meg a húst is salátával eszik, köret nélkül. Az első fogás bármi lehet, amiben nincs hal vagy hús, nemcsak leves. Első fogás lehet például spagetti, vagy makaróni, vagy lencse, vagy egy rizses étel, ami nekem kicsit furcsa volt.

A második fogás hal vagy hús. A spanyolok sok halat, de sokfajta húst is esznek, gyakori a borjú, a bárány, a nyúl is a csirke meg malac mellett. Kacsát viszont nem nagyon fogyasztanak.

Eleinte nem nagyon értettem, miért esznek reggelre mindig édeset, de egy végigbulizott éjszaka után, amikor beültünk hajnalban egy bárba reggelizni (lefekvés előtt, az éjjel lezárásaként), megvilágosodtam. Rendkívül jót tesz a vércukornak egy ilyen reggeli.

A spanyolok amúgy sokat buliznak, és sokat isznak. Persze ennek is megvan a hagyománya. Délelőtt bor vagy sör (kis adagban; itt nem nagyon adnak korsóban sört), ebéd előtt vermut, ebéd után konyak. Délután megint bor, sör, de este töményt isznak keverve (vodka narancs, gin tonik, cuba libre (Bacardi kólával)).

Persze ez most nem azt jelenti, hogy most mindenki végiginná a napot, hanem hogy így szokás kérni. Ha délelőtt kérsz egy cuba librét, az furcsa, de az is, ha este fröccsöt akarsz" – írta ArtBrigitta.

Más kérdés, hogy a gasztronómia terén sem lehet uniformizálni az országot, hiszen más szokások vannak Madridban, Barcelonában vagy délen. A tengerparton értelemszerűen több herkentyűt és halat esznek, Madridban viszont a kolbászok és szalámik hódítanak.

„Miközben Madridban a tenger gyümölcsei mellett nagy volt a kínálat a chorizo (spanyol paprikás kolbász), flauta (kb. a mi téliszaláminknak felel meg, csak vékonyabb) vagy morcilla fronton (ez a mi májas hurkánk itteni megfelelője), addig a katalánoknál sokkal több a gamba (kicsi rák), gambón (ugyanez csak nagyobban), a mejillones (kagyló, legtöbbször a fekete tengeri kagyló), a calamares (tintahal), vagy a chipirones (bébi tintahal)” – írta Roxi, aki egy egész posztot is írt a gasztronómiáról, érdemes elolvasni!

És akkor a fociról még nem is beszéltünk… :)

A moderálási alapelveket itt találod.