Ha az ember már elég hosszú ideje él külföldön, akkor előbb-utóbb olyan helyzetek is előfordulnak vele, mint Péterrel, akinek meg kellett újítani a lejáró, eredetileg Magyarországon kiállított jogosítványt. Ami elsőre egyszerű menetnek tűnt, az kicsit bonyolultabb ügy lett, de azért bízom benne, hogy története nem csak azoknak lesz tanulságos, akik hasonló procedúra előtt állnak.

„Lassan négy éve élünk Ausztriában és ezzel párhuzamosan sajnos elérkezett az idő, hogy a még „gyerekként” megszerzett jogosítványom, illetve a jogosítvány B-kategóriájának (ennek később lesz jelentősége) érvényessége lejár.

Nem mondhatni, hogy nem készültem rá időben, nagyjából a lejárat előtt egy évvel elkezdtem tájékozódni a megújítás illetve csere menetéről. Az hamar kiderült, hogy mivel Magyarországon nincsen lakcímem, annak hiányában ott(hon) nem tudom a szokásos módon (orvosi vizsgálat plusz o̶k̶m̶á̶n̶y̶i̶r̶o̶d̶a̶ kormányhivatal) meghosszabbíttatni.

Ennek fényében elkezdtem utánajárni, hogy Ausztriában hogyan működik a dolog, illetve miként szerezhetek osztrák jogosítványt. 

Előzetes tájékozódás

Az itt olvasottak bizakodásra adtak okot, hogy talán nem is lesz annyira bonyolult, ráadásul az egyik szintén nem osztrák, de EU-s országból érkezett kollégám is nagyjából ugyanezt mondta el, ami ezen az oldalon le van írva, amikor neki is jogosítványt kellett cserélnie.

Persze szerettem volna biztosra menni, így felkerestem az osztrák rendőrség weboldalát is (Ausztriában alapvetően a rendőrség intézi a jogosítvány-ügyeket), ahol szintén hasonló információkat találtam.

Mivel november közepe volt a „végső határidő”, úgy gondoltam, hogy ha szeptember elején elkezdem az ügyintézést, nagy baj nem lehet. Biztosra akartam menni, ezért kapásból írtam a KEKKH-nak úgy, ahogy azt a korábban belinkelt cikkben írták.

Kezdődik a levélváltás

Hatalmas meglepetésemre másnap jött is a határozat e-mailben (!), hogy oké, küldik az igazolást, de legyek szíves átutalni 1250 Ft-ot, amit rögtön utaltam is.  Eltelt egy hét, eltelt két hét, nem érkezett semmi.

Ismét írtam egy e-mailt, hogy mégis nagyjából mikor küldik, mire szintén villámgyorsan jött a válasz, hogy még nem kapták meg a benyújtott kérelmet (???).

Elküldtem még egyszer e-mailben, de közölték, hogy az sajnos nem jó, eredeti aláírással kell postán küldenem. Ez egyébként már az első határozatban is benne volt, csak nem olvastam el elég figyelmesen.

Miután postán elküldtem a papírt, nagyjából 1,5 hét múlva meg is érkezett az igazolás, ami gyakorlatilag nem tartalmaz semmi új információt a jogosítványon lévő adatokhoz képest (név, dátumok, kategóriák), cserébe van körülötte hivatalos szöveg, pecsét meg aláírás.

A papírt azon nyomban elküldtem annak a fordítóirodának, akik eddig az összes szükséges dokumentumunkat fordították, ha szükség volt rá és ők most is villámgyorsan elkészültek a munkával, így végre indulhattam a helyi rendőrkapitányságra (Polizeidirektion). 

… és akkor személyesen

Az első látogatásom nem nyúlt túl hosszúra, ugyanis az ebéd után mentem el, ami rossz ötlet volt, hiszen az ügyfélfogadás náluk reggel 8-tól délig tart. (Ez egyébként Ausztriában teljesen megszokott, nem egy olyan bankfiókot, de főleg hivatalt láttam már, amelyik 9-től délután 4-ig van nyitva, természetesen egy óra ebédszünettel. Cserébe - legalábbis az én munkahelyemen - nem csinálnak belőle problémát, ha ügyintézés miatt késik valaki.)

A második alkalommal időben mentem, várakozni sem kellett, egy ajtó és egy pult mögött ülő idős hölgy elszedte a papírjaimat, ám hamar vissza is adta őket.  Sajnos ugyanis ők nem fogadnak el „sima” fordítást, mindenképpen kell rá egy osztrák hivatalos fordító bélyegzője...

Gyorsan adott is nekem két telefonszámot és azt a jótanácsot adta, hogy csak rakassak rá velük egy pecsétet, miután átolvasták a fordítást. Az első kapásból közölte, hogy ő idegen fordítást nem pecsétel le, a másik legalább annyit mondott, hogy küldjem át emailben és megnézi és csak miután megkapta a dokumentumot, utána közölte, hogy hát ez úgy, ahogy van kuka, újra kell fordítania.

(Nem egy szépirodalmi műről beszélünk, hanem egy igazolásról, amin nevek, dátumok és kategóriák vannak!). Mentségére legyen mondva, hogy hamar megcsinálta, cserébe 60 eurót kért a munkáért.

Az orvos sem maradhatott ki…

Jött a harmadik alkalom, ugyanaz a szoba, ugyanaz a hölgy. Nagyon örült a fordításnak, nézegette a többi papírommal együtt és már kis híján rá is nyomta a bélyegzőt a kitöltött nyomtatványra, amikor kiszúrta, hogy hoppá, igaz, hogy a jogosítvány még nem jár le, csak a B kategória, de emiatt szükséges az orvosi alkalmassági vizsgálat is.

Magyarországon nem lepődnénk meg ezen, hiszen a jogsi megújítás egyenlő a háziorvosnál tett látogatással, de erről se az említett rendőrségi weboldalon nem írnak, se a már szintén említett kollégámnak nem kellett orvosi vizsgálaton részt vennie, amikor a szintén lejáró jogosítványát „osztrákosította”.

A hölgy most is felkészült volt, a kezembe nyomott egy listát azokról az orvosokról, akik jogosultak ilyen vizsgálatra (Führerscheinuntersuchung).  Nagy örömmel fedeztem fel a listában a családi orvosunkat, ott helyben fel is hívtam, hogy kérjek egy időpontot a vizsgálatra. 

Ekkor jött a következő „lépcsőfok”: közölte, hogy mivel az ő páciense vagyok, ő nem végezheti el rajtam a vizsgálatot, mert azt csak egy független orvos csinálhatja, így biztosítva a vizsgálat objektivitását.

Ismét böngészni kezdtem az Internetet, hogy találjak a közelünkben egy független doktort, amikor valahogy szembejött velem az az információ, hogy amennyiben szemüveges vagyok, illetve szemüvegben tudok csak vezetni, akkor ehhez az orvosi vizsgálathoz vigyem magammal az ún. Brillenpasst, ami nem más, mint egy szemorvos vagy optikus által kiállított (és lepecsételt! :)) papír, ami százalékosan megmondja, hogy a szemüvegem és a szemem milyen viszonyban vannak egymással.

…meg az optikus…

Mivel alig 1 hónapja voltam szemészeten, ahol megállapították, hogy (az amúgy nem túl erős) szemüveggel tökéletesen látok, beugrottam a közeli optikushoz, hogy csináljon akkor egy ilyen Brillenpasst nekem.

Méregetett, számolgatott, olvasnom kellett és közölte, hogy hát ezzel a szemüveggel én csak 80 százalékosan látok és bár ő szívesen ad erről igazolást, az orvosnál ez kevés lesz. Persze felajánlotta, hogy kicseréli a megfelelő erősségűre a lencséket...

Következett az orvosi vizsgálat, ahol 1,5 órás várakozás és 35 euró befizetése után sorra kerültem. Kellett szemüveg nélkül és szemüveggel is olvasnom és a doktornő megállapította, hogy mivel szemüveg nélkül is látok 50%-osan (a biztonság kedvéért meg is kérdezte, hogy tudok-e vezetni nélküle, mire mondtam, hogy ha muszáj, akkor igen, de nem szeretek - ez az igazság), rá se kell vezetni a papírra a szemüveget. A Brillenpasst nem is kérte.

Megint a rendőrségen

Az újabb megszerzett dokumentummal negyedszerre is elmentem a rendőrségre, a hölgy már ismerősként fogadott, mindent rendben talált, levett még 50 euróval és közölte, hogy 1,5 hét múlva mehetek az osztrák jogsiért, a magyart meg majd akkor kell leadnom.

Megkérdeztem még erről az orvosi dologról és azt mondta, hogy külföldi jogosítvány cseréjénél megnézik, hogy a meglévő kategóriáknak van-e lejárati dátumuk, és amennyiben van (a jogosítvány hátulján lévő táblázatot kell nézni), mindenképpen szükséges az orvosi vizsgálat a cseréhez még akkor is, ha évek múlva járna csak le.

Amennyiben csak a jogosítványnak van lejárati dátuma (az említett kollégámnak szerencséje volt), akkor nem szükséges az orvosi. A jó hír viszont, hogy az osztrák jogosítvány 15 évig érvényes.

A felesleges ilyen típusú kommenteket megelőzendő szeretném megemlíteni, hogy az itt leírtak személyes tapasztalaton alapulnak, az adott hely, személy, körülmények függvényei voltak.

Előfordulhat, hogy máshol, másnak teljesen másképp megy az egész folyamat, a szándékom nem egy útmutató megírása, hanem a személyes tapasztalat közlése volt.”

(Fotó: flickr.com / Christian Schnettelker)

A moderálási alapelveket itt találod. Ha további, Ausztriáról szóló hírek, ügyintézési tippek és egyéb érdekességek érdekelnek, azokért ide kell kattintani.