Az eheti blogajánló fő témája a címből is kitűnően a bűn, méghozzá Svájcban és Svédországban, és hogy egy kicsit lazítsunk is a végén, helyszíni beszámolót olvashattok a nyári brazíliai focivébéről (őszintén szólva nagyon vártam már, hogy ez az írás megszülessen, szerencsére nem hiába).
(fotó: blick.ch)
Svájcról általában a nyugalom, a pontosság és a kiszámíthatóság jut elsőként az ember eszébe. A valóság persze ennél sokkal árnyaltabb, miként az a Svájci S(ch)apka blog legutóbbi posztjából is kiderül, amely három tévhitet oszlat el.
Az első, hogy Svájcban nincs bűnözés. Dehogynem!
A második, hogy a bűneseteket jellemzően külföldiek követik el. Nem!
A harmadik, hogy Svájc rendőrállam. Rendőr ott van, ahol kell. Semmivel sem látni többet, mint otthon.
Pont.
Visszatérve, sajnos jelen van a bűn, és növekszik. Bár, a vagyon elleni bűncselekménye száma közel sem olyan tragikus, mint pl. otthon.
De!
- Van futballhuliganizmus (a múltkor írtam róla),
- vannak erőszakos bűncselekmények,
- és vannak kábítószerrel kapcsolatos esetek is.
(...) Egy vízkár miatt a tűzoltók felnyitottak egy raktárépületet, és ott 650 tő növényt találtak. Nem volt nehéz kinyomozni, hogy ki bérelte a helyiséget. Az eljárást azonnal megindították X.Y ellen.
A nyomozók úgy döntöttek, hogy házkutatást is tartanak az érintett személynél, és csak akkor érte őket a meglepetés.
Egy titkos szobát találtak, amiben az úr (?) szadista, szexuális bűncselekményeket követett el. Elkábította, bántalmazta a nőket, majd megörökítette az egész sztorit.
A nyomozás mostanáig tartott, természetesen a gyanúsított előzetesben van. Szerencsére (?) a felvételek miatt több érintettet tudtak azonosítani, ezért feltehetően el is ítélik majd.”
A teljes posztot ide kattintva olvashatod el!
Egy ellopott svéd bicikli története
Svájchoz hasonlóan Svédország sem a bűnözés melegágya az átlagosan tájékozott hírfogyasztó szemében, ennek ellenére persze ott sem csupa mosolygás az élet (lásd a skandináv krimik felfutását…). A Bezzeg a svédek! blog egy biciklilopás történetét meséli el.
A szomszédunk viszonylag drága és hőn szeretett kerékpárját ellopták a lelakatolt garázsajtó (dolog) ellen elkövetett erőszakkal még június elején. Igen, sajnos már semmi nem olyan jó, mint régen, s itt is lopják a bringákat.
(...) Teltek-múltak a hetek, egyszer csak meglátta az ellopott gépét a blocketen egy hirdetésben. Volt vér a pucájában, s éppen az éves 7 hét szabadságát töltötte, úgyhogy belefért neki kiugrani a külvárosba, hogy élőben szembesüljön az esetleges tettessel vagy orgazdával.
A helyszínen teljes mértékben megbizonyosodott arról, hogy ez tényleg az övé volt, majd elővezette az eladónak a bicikli előéletét.
Megkérdezte, hogy most mi legyen? A csávó jobb reakció híján verés és térítésmentesen visszaadta neki a jogos tulajdonát.”
Ez eddig egy dolog, a történetben van még egy csattanó is, de ezt nem árulom el, akit érdekel, kattintson ide!
Focivébé a helyszínen
A bevezetőben írtam már, mennyire vártam, hogy poszt szülessen a Nova vida blogon a brazíliai focivébéről, és most meg is született, úgyhogy nem hagyhattam ki a szemezgetésből.
„A legjobb az első 2 hét volt a csoportmeccsekkel. Egyrészt, mert minden nap több meccs is volt, másrészt, mert kaptunk egy csomó szabadnapot: amikor Brazília játszott, és amikor Rióban volt a meccs, a játék kezdetétől függően fél- vagy egynapos szabit kapott az egész város.
Ennek nagyon egyszerű oka volt: brazil meccsek alatt egyébként sem dolgozott volna senki, ha meg a Maracanában volt meccs, órákkal előtte le kellett zárni a stadion környékét, és tekintve, hogy a stadion elég központi helyen van, ez teljesen megbénított a közlekedést. (…)
A VB előtt pár héttel, az utolsó sorsolás alkalmával (merthogy sorsolták a jegyeket, annyian akartak menni a stadionokba) sikerült jegyet szerezni 2 meccsre is a Maracanában: Franciaország - Ecuadorra mentem én Carlosszal, Joannával es Joãóval, illetve egy ennél sokkal eseménydúsabb Kolumbia - Uruguayra ment Bence a többiekkel. Gyakorlatilag mindegy volt, hogy milyen meccs, csak menjünk, az élmény miatt. Ami meg fantasztikus volt! (...)
Mar jó ideje nincs egy igazi erős csapata Brazíliának, ezt mindenki tudta és látta. Azt is, hogy bár vannak jó játékosok a csapatban, vannak hatalmas hézagok, és annál is nagyobb gondok minden szinten – kapitány, vezetőség, tehetséggondozás, pénzügyi problémák, stb.
Mindezek ellenére a brazilok hittek a csodában, hittek abban, hogy a hazai pálya, a sok millió szurkoló, a foci iránti szenvedély betömi ezeket a hézagokat, és meglesz a hatodik vb-győzelem. Ezek lökték is őket előre egy darabig, de aztán a németek ellen elszenvedett csúfos vereséggel véget ért az álom. (…)
Szomorú volt mindenki, meg dühös, esetenként kárörvendő, hogy na, most láthatja a vezetőség, mi az eredménye annak, ha… (és itt rengeteg verzió van a mondat befejezésére: … olyan embert választanak szövetségi kapitánynak, aki 12 éve nyert vébét, de azóta eljárt felette az idő; … nincs épkézláb csatár; … nincs középpálya; stb. stb.). (…)
Nem omlott össze a nép, másnap mindenki elment szépen dolgozni, tette a dolgát, próbálta túltenni magát a dolgon, és a vb döntőjén drukkolt, hogy lehetőleg ne az argentinok nyerjenek, de ennyi.
A médiában megjelenő, zavargásokról szóló hírek szokás szerint fel voltak fújva, és az az ostoba, aki ebből olyan messzemenő következtetéseket von le, hogy itt civilizálatlan népek élnek. Nem szép ilyet írni.
A brazilok szinte mindig mindent humorral fognak fel, rengeteg viccet gyártottak a vb alatt az elég furcsára sikeredett nyitóünnepélyről, a saját csapatuk hiányosságaiból, a 7:1-ből. Nem kell őket félteni, ha saját maguk oltásáról van szó. :)”
Akinek sikerült felkelteni az érdeklődését és szívesen nézegetne még képeket is, az feltétlenül kattintson ide és olvassa el az eredeti bejegyzést!
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Felhívás! Örömmel várnék írásokat az iskolakezdésről, ahol éltek hogyan zajlik, mit kell beszerezni és mit ad az iskola, miben nehezebb vagy könnyebb mint Magyarországon, és általában véve is lehet szó az oktatásról, mennyire nehéz vagy könnyű iskolát választani az adott országban – természetesen várom azok írását is (szokás szerint a hataratkelo@hotmail.com címre), akiknek gyermeke most kezdi a sulit külföldön. Előre is köszönöm!
Utolsó kommentek