Mostanában több fórumon is olvashattatok a London Angels HC – női kézilabda csapatról. Lehet, hogy a Londonban élők közül vannak, akiknek személyes élményeik is vannak az Angyalokkal kapcsolatban. A csapat különlegessége, hogy szánt szándékkal csupa magyar tagja van, magyarul zajlanak az edzések is, viszont a meccseket az angol csapatok között nyerik, méghozzá egyre többet. Olyannyira, hogy ősztől már az angol bajnokság első osztályában játszanak. Én most egy kicsit személyesebb oldalról szeretném megközelíteni az angliai magyar kézilabdásokat, ha minden jól megy, akár sorozatban, ha a lányok is vállalkoznak rá. A sort pedig az egyetlen nem női taggal, a csapat létrehozójával, vezetőedzőjével, Kondor Gáborral készült interjúval kezdem.
(Fotó: Krányik Attila)
„- Hogy kerültél ki Angliába? Hogy jött a kézilabdacsapat ötlete?
2011 augusztusában érkeztem Londonba, egy személyes csalódásom volt Magyarországon és úgy gondoltam, új életet kezdek. Meg is történt, de közel sem volt egyszerű, aki élt már külföldön, tudja, miről beszélek. De sikerült, és mostanra szép kerek életem alakult ki, amelyben ugyan még van egy kicsi űr, de remélem ez is hamarosan betöltődik.
A csapat ötlete 2012 októberében fogalmazódott meg bennem, a London Angels HC csapata 3 hónap kemény munka eredményeképpen született meg. Rengeteg segítőtársam volt ebben: gondolok itt a kezdetek óta velem együtt dolgozó Szántó Andreára, és a csapat serényebb tagjaira, akik a megszületés óta folyamatosan szinte nap mint nap dolgoznak a klub fejlődésén és előrelépésén.
- Hogyan sikerült verbuválni a csapatot, hogyan fér bele az életükbe a kézi, a meccsek, mit jelent a közösség, gondolom, mindenki munka mellett csinálja?
A csapatot elsőként a Facebook-ról toboroztam, utána a Londonfalva megosztotta a kérőlevelemet és már özönlöttek is a játékosok. Volt olyan nap hogy 50 emailt kaptam. 2013 januárjában jöttek a legtöbben, de az első edzésünk 2013 február 5.-én volt, hiszen a csapatnak biztosítani kellett a felszerelést, a csarnokot.
A lányok mindezt munka mellett hobbiból, a kézilabda szeretetéért csinálják, és ami a legfontosabb, most már egymásért küzdenek, és szívüket-lelküket beleteszik abba, hogy győztesen vonuljanak le a pályáról.
- Kifejezetten magyar közösség, szurkolótábor gyűlt köré, vagy vannak köztük angolok, esetleg más nemzetek tagjai is?
A szurkolótábort főként kollégák, barátok, rokonok, ismerősök alkotják, ők értelemszerűen többségükben magyarok, de vannak, akiknek a helyi kollégái is eljönnek megnézni a csapatot.
- Mennyire sikerül a keretet állandónak megtartani?
A csapat állandó, hiszen mindenki itt él kint, főként Londonban. Ugyanakkor akadnak változások is, hiszen az edzések és a meccsek munka mellett elég nagy terhet jelentenek a lányoknak. Némelyikük vendéglátásban dolgozik és elég nehéz az estéket vagy a hétvégéket szabaddá tenni, de a többség meg tudja oldani.
(Fotók: Krányik Attila)
- Hogyan fogadták az Angels-t az angol csapatok, mennyire nehéz klubot vinni Angliában?
A csapatot nagyon jól fogadták. Az első két edzőmérkőzésen, amikor a nyilvánosság elé léptünk, az ellenfél vezetői is csak pozitívan nyilatkoztak. Hogy mennyire nehéz klubot vezetni Angliában? Hát, nem mondanám könnyűnek. Amikor megalakultunk, akkor azért volt nehéz, most pedig, mióta jönnek az eredmények, és fejlődik a csapat, bővül a klub, az egyre több feladat nem könnyíti meg az életünket. A feladatok ellátásában nagyon nagy segítségemre vannak a klub tisztviselői, akik precízen, pontosan és lelkesen támogatják a csapatot munkájukkal, szabadidőt és energiát nem kímélve.
- Mekkora jelentősége van annak, hogy teljesen magyar a csapat?
Szerintem nagyon nagy. Hiszen kuriózum, hungarikum az, hogy kis hazánktól távol nem csak lelkes, de sikeres csapat alakulhatott. Ráadásul egyre nagyobb céljaink vannak, amelyeknek elérése másfél évvel ezelőtt még igen távolinak tűnt. De hiszünk abban, amit csinálunk, és kitartunk az álmaink mellett.
- Hová szeretnéd eljuttatni a csapatot? Gondoltad volna az elején, hogy idáig jutnak?
Büszke vagyok a csapatra és jogos az idei sorozat ünneplése, de én még nem vagyok elégedett, mármint magammal. Elégedett majd akkor leszek, ha ezt a csapatot nemzetközi kupába tudom vezetni, ahhoz pedig nem kisebb feladat áll előttünk mint hogy bezsebeljük az angol bajnoki címet. Már ez önmagában nagy szó, de a bajnok automatikusan indulhat az EHF kupában, és nekem ez az álmom. Ezért küzdök és hajtok, addig csinálom, míg egyszer el nem érem. Az elején még nem gondoltam volna, de most már tudom, sokkal több van ebben a csapatban, mint ami idén kijött, csak elő kell csalogatni és a jövő évi bajnokság erre nagyon is inspiráló lehet.
(Kép forrása: Gábor Szilvia)
- Összehozza-e a határátkelőket egy ilyen csapat, akik köré büszkén oda lehet gyűlni? Sokszor nálunk, a blogon is elég kritikus hangokat lehet hallani a magyar közösségekről.
Mindenféleképpen összehozza, elég csak megnézni a mérkőzéseinket, hogyan buzdítják a lelkes szurkolók a csapatunkat. A magyar nagykövetségen tartott fogadáson is minden egyes cég odajött és gratulált a kezdeményezéshez és a sikerekhez. Mindenki felnéz ránk, és sok embertől hallom, hogy igen, ebben látnak fantáziát, érdemes és kell is foglalkozni ezzel. Itt nincs érdekellentét, itt csak összefogás létezik.
- Ha lesz vegyes csapat, azzal nem veszít az identitásából?
Szerintem mindenképp veszítene, de ettől még távol állunk. Jó, mondjuk ha az idén a játéktól visszavonult Raphaelle Tervel odajönne hozzánk és megkérdezné, hogy csatlakozhat-e a csapathoz levezetésként, biztos nem mondanék neki nemet.
- Milyen körülmények között működik a csapat? Hogyan kell elképzelni egy felkészülést, a felszerelés beszerzését, az utazásokat a meccsekre?
A klub működtetése egész embert kívánó feladat lenne. Sokszor éjszakákon keresztül fent vagyok, hogy elkészüljek mindennel időben. Szeretem a pontosságot és nem szeretek késni. Rend a lelke mindennek. De a mérkőzések és az edzések csak egy részét teszik ki a klub feladatainak. A feladatok közel háromnegyede háttérmunka és szervezés.
Ezek azok a dolgok, amikről sokan nem tudnak, hogy mennyi energiát fektetünk bele a dolgokba, hogy idáig jutottunk. Az edzéskörülmények jelenleg jók, hiszen egy szép csarnokban edzhetünk, ahol a csapatnak a labdák biztosítottak, a mezeket saját maguknak veszik a játékosok, és a nevezések, regisztrációk is jelenleg még így működnek.
A szponzori pénzek csupán a klub költségvetésének a 10-15%-át fedezik. A terembérlet nagyon drága, a mérkőzések költségei nem kevésbé, és jövőre még az utazással is számolnunk kell.
Ha ez a csapat azon feltételek mellett készülhetne, mint az otthoni profi klubok, mi is esélyesként indulhatnánk az EHF-kupában. Nem kell sok hozzá, hiszen minden feltétel megvan: a játékosok és a személyzet adott, a klub elkészült, a lehetőség is előttünk, hiszen ott állunk az első osztály kapujában, már csak arra várunk, hogy valaki felfedezze a nagy lehetőséget ebben a csapatban és ki tudjunk bontakozni.
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: