Egy furcsa (de valami azt súgja: nem egyedi) lakásmizéria története következik Németországból, de Dániel története bármely más országban megtörténhetett volna. A kérdés persze az, hogyan kerülhetők el az ilyen és hasonló esetek, mire érdemes figyelni – mindebben majd segítetek ti a kommentekben.
A kép illusztráció
„Elöljáróban szeretnék némi előtörténetet elmesélni, hogy mindenkinek kerekebb legyen a történet. A párommal a húszas éveink közepén járunk, mindketten felsőfokú végzettséggel, és minimális munkatapasztalattal vágtunk neki Németország északi részén egy McDonalds-os munkánk.
A jelentkezés után 2 héttel már itt voltunk, minden gyorsan és korrektül ment, kedvesen fogadtak minket és az elején a hivatalos ügyek elintézésében is segítettek. Nem terveztünk kitelepülni csak egy kis tapasztalatszerzés és nyelvtanulás volt a cél.
A munkába hamar beletanultunk, azzal igazából semmi probléma nem volt. A megállapodásunk úgy szolt, hogy az első hónapban egy kisebb lakásban szállásolnak el, majd utána költözünk egy nagyobb, szebb és a munkahelyhez közelebb lévő lakásba.
Ebben az első lakásban némi kellemetlenséget jelentett, hogy elég rossz környéken volt, sok volt a hangoskodás és, bár azt hiszem ez egyáltalán nem direkt történt így, de az egyik lakótársunk, aki német volt, folyamatosan leskelődött a kedvesem után a zuhanyzóban... tehát vártuk nagyon a költözést.
Kellemetlen fordulat
Sajnos várakozásunk csalódásba ment át, miután megláttuk az új lakást. Egy kb. 25 nm-es tetőtéri szoba, egy olajradiátorral és egy kis tetőablakkal, amin még függöny sem volt, a tulaj ugyanaz volt, mint az előző lakás esetében.
A legnagyobb kellemetlenség mégis az volt, mint ahogy írtam, hogy ez csak egy szoba volt se konyha se fürdőszoba. Mikor megkérdeztem, mégis ezt hogyan gondolták, azt mondták, szemben a folyosón lakik másik két munkatárs, hozzájuk járjunk át konyhába és fürdőbe (mert annak a lakásnak a tulaja is ugyanaz a család volt).
Ezek mellett természetesen más kellemetlenségek is voltak, minthogy az ágyak szétesőfélben voltak, az említett fürdőszobában csak langyos víz volt, de ezek már említésre sem méltóak.
Természetesen jeleztük, hogy nem erről volt szó, amire kaptunk egy ígéretet, hogy várjuk meg a jövő hét elejét, addigra szereznek új szállást. Majd a jövő hétből lett még egy hét, a végére meg másfél hónap, ami decemberben egy rosszul szigetelt tetőtéri szobában egy kis olaj radiátorral, (amit, megjegyezném, nem lehetett teljesen kihasználni, mert az egyik kapcsolója zárlatos volt) elég kemény volt.
Nem beszélve hogy a szóban forgó szobáért a fizetésünkből automatikusan levontak 550 eurót havonta. A főnökasszonyunk felé többször jeleztük a problémáinkat, mivel ő volt a kapcsolattartó a tulajjal.
Fizessünk plusz 200 eurót
Persze el akartunk költözni, kerestünk új lakást, több is szóba jött, de a főnökasszony azt mondta ne keressünk, majd ő elintézi. Az első 3 hétben nem történt semmi, pedig kb. minden 2. nap jeleztük mailben, telefonon, vagy személyesen a problémáinkat.
Majd jött a hír, hogy túl magas a villanyszámla, fizessünk plusz 200 eurót (az 550-en fölül). Természetesen ezt nem hagytam annyiban, folyamatosan figyeltem a villanyórát, illetve kértem, hogy mutassák meg a számlát, amire természetesen nem került sor.
Egyszer csak hívatlanul megjelent a lakásnál a tulajdonos és a férje, és megállapították, hogy azok a problémák, amiket mi felvázoltunk, nem is léteznek és hívták egyből a főnökasszonyt, hogy minden rendben, minden jól működik, nincs hiba a lakásban.
Olyan hideg volt, hogy láttuk a leheletünk
Ezután levélváltások sorozata következett a főnök és köztünk, a főnök és a tulajdonos között, mire megszerveztünk egy közös találkozót, ahol végre a főnökasszony láthatta azt a lakást, amit látatlanba kibéreltetett velünk.
Meglepődött annak állapotán és a körülményeken így kb. két hét múlva, szilveszter előtt, költözhettünk egy másik lakásba. Közben történtek még apróságok, pl. a tulaj elvitte a fűtést a fürdőből arra hivatkozva, hogy elromlott, így olyan hideg volt a fürdőben hogy a saját leheletünket láttuk, plusz még ugye a víz sem volt meleg. Mindemellett vélt károkra hivatkozva próbáltak tovább pénzt kicsikarni tőlünk.
Heten egy irodaépület felső szintjén
Végre átköltöztünk az új lakásba, szó se róla, szebb és felszereltebb az előzőnél. Heten lakunk itt egy régi irodaépület felső szintjén, a bérleti díj olcsóbb, bár a kedvesemmel egy egyszemélyes szobát kaptunk egy egyszemélyes ággyal, ami az első nap eltört, de ez a pechsorozatba beleillik.
Szilveszterkor végre kicsit lazíthattunk, bár én hajnalban már dolgoztam, de végre először kissé felhőtlenebbül tölthetjük napjainkat. Amikor is kapom az üzenetet, hogy az előző házban, a tetőtériben, egy szekrényt, amit arrébb raktam, a költözéskor nem raktam vissza és ezért vissza kell mennem a helyére rakni.
Készenlétben a felmondásom
Mondanom sem kell, egyből ideges lettem, de mondtam magamnak, na, ezt az utolsó dolgot még megteszem, és többet nem kell hallanom efelől a csaló család felől. Munka után, hót fáradtan, a fél városon átbiciklizve visszamentem és a szekrényt arrébb raktam.
Aztán 2 nap múlva jön a telefon a főnöktől, hogy azonnal menjek vissza a régi lakásba és tegyem át a szekrényt máshova, mert még mindig nincs jó helyen, vagy ha nem így teszek, akkor fizetnem kell az előző tulajnak.
Azt azért megjegyezném, hogy semmilyen papírt nem írtunk alá a szállásról, tehát ha minden igaz, jogi kötelezettségünk nincs. Ezt megírtam a főnökömnek is, és ezzel egyidejűleg a felmondásomat is készenlétben tartom, mert sajnos itt azt hiszik, csak buta, igénytelen kelet-európaiak vagyunk."
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: