Ma elsőként a svéd lélek vizsgálatában mélyedünk el, de emellett kitakarítjuk a Rangitoto vízpartját és megpróbáljuk leleplezni Mr. Barry-t is (bár ehhez ti is kelletek majd). Izgalmas posztoknak nézünk hát elébe, kellemes vasárnapot mindenkinek!
Szemétszedés a Rangitoto tövében (fotó: pappito.com)
Kezdjük tehát rögtön a Livet i Sverige blog posztjával, mely három beszélgetést felvillantva mutatja meg a svéd lélek egy-egy oldalát. Én ezek közül egyet választottam most ki, a partner egy 22 éves kolléga, a beszélgetésben pedig felmerül a nemzeti identitás kérdése is.
„Harmadik kolléga: - Persze, ezt nem tudhatod, félig finn vagy!
Második kolléga: (csak mosolyog)
(A harmadik kolléga vigyorogva távozott)
Én: - Megkérdezhetem, hogy miért mondta ezt Harmadik kolléga?
Mk: - Az anyukám finn.
É: - Nem is tudtam... kérdezhetek erről?
Mk: - Persze.
É: - Azt mondtad, anyukád finn. Itt született vagy a szüleivel jött Svédországba?
Mk: - Itt született.
É: - Apukád pedig svéd, igaz?
Mk: - Igen (nem bőbeszédű a srác, én sem, valószínű ezért vagyunk ennyire jóban :) ).
É: - Sok emberrel beszélgetek, akik a világ különböző pontjain élnek és kíváncsi vagyok, hogy te hogyan érzed. Inkább finnek tartod magad vagy inkább svédnek?
Mk: - Nos, svédnek. Egyértelműen. Néhány dolgot megértek finnül, de beszélni vagy írni nem tudok.
Ez azért volt érdekes a számomra, mert alátámasztotta azt a feltételezésemet, hogy egy külföldön született gyerek számára nem létkérdés a szülők nemzeti identitásának átvétele. A beilleszkedés szempontjából szerintem hasznosabb, ha a külföldön született gyerek mehet a maga útján és nincs a számára "előírva", hogy milyennek kell lennie. Mondom ezt úgy, hogy nincs és nem is tervezünk gyereket. :)"
A másik két beszélgetést olvassátok el a blogon ide kattintva!
Nem bántja a szemét?
A második ajánlott írás Pappitóé, aki a munkahelye által szervezett önkéntes munkáról ír, ami idén egy 600 éves vulkán, a Rangitoto vízpartjának takarítását jelentette.
„A Rangitoto egy, alig hatszáz éves vulkán, annyira friss, hogy még rajta van a gyári csomagolás, ellenben szerencsétlen módon az öböl kellős közepén jött elő a víz alól. (...)
Auckland város kb. hatszáz km partszakaszt kezel és igyekszik tisztán tartani, ami nem kis feladat. Annak ellenére, hogy a népek szelektíven gyűjtögetik a szemetüket, – hogy aztán az újra fel nem dolgozható részt műanyag zsákokban elássák – a város szemetéből rengeteg jut a tengerbe.
Ennek leginkább az az oka, hogy a városban a szél által szétfújt és a népek által eldobált szemét az esővíz-elvezetőkbe mosódik, amelyek direktben közlekednek a tengerrel, és a nagyon durva darabok kivételével a lebegő szemét jó része az élővízbe jut, majd egy részét az apálydagály kimossa a partokra, egy része pedig kijut a nyílt óceánra.
Mivel a Rangitoto pont útba esik az apálykor az öbölből távozó szemétnek, iszonyú mennyiségű getva rakódik le ott, ahol nem is él senki, na, ennek egy részének összeszedésére vállalkoztunk.
(...)
Miután kiraktak bennünket valahol a Coast Guard Bay-től kicsit délre, kaptunk eligazítást meg reggelit.
Aztán kaptunk kesztyűket meg zsákokat és szétosztottak bennünket a parton, és nekiálltunk összeszedni a mindenféle oda nem tartozó motyót. A sziget gyönyörű, a nap sütött, csodaszép volt az egész mulatság, amíg le nem nézett az ember a lába mellé a földre, mert ott aztán volt minden.
Ahhoz képest, hogy a Rangitotón nem is lakik senki, elképesztő mennyiségű műanyaghulladékot találtunk és szedtünk össze a parton, és az mind úszva érkezett oda, a városból. Mivel a szemét nagyja elég kicsi, nem könnyű észrevenni, de azért sajnos ott van az, mindenhol.
Öten leültünk az uszadékfára és egy órán keresztül szedegettük a vackokat, csak ami karnyújtásnyi távolságban volt, és együtt is csak pár négyzetmétert tudtunk megpucolni."
Végül még két megdöbbentő adat az ennél természetesen jóval részletesebb és képekkel is jól ellátott posztból (amit természetesen ezúton is ajánlok elolvasásra!): az óceánból kifogott halak kb. 35%-a evett már műanyagot és évente körülbelül százezer tengeri emlős és egymillió madár pusztul el a műanyagok miatt.
Mr. Barry-e vagy?
Végül a Káma-túra blog segítségével beleshetünk egy igazi izsevszki buliba, a romantikus nevű (és feltétlenül Rejtő Jenő tollára kívánkozó) Vidám Történetek Bárja (Бар Весёлых Историй) segítségével. De innen átadom a szót!
A szuper nevű Vidám Történetek Bárja
„Nekünk a szombati nap keltette fel az érdeklődésünket, mert aznap este lépett fel náluk a kedvenc udmurt zenekarunk, a Silent Woo Goore. (...) Szerencsére nem okoztak csalódást, hacsak azzal nem, hogy egy kicsit rövidre sikerült a fellépés. Vagy csak nekünk tetszett annyira? Mindenesetre jó volt egyszer kicsit hosszabban is hallgatni őket, eddig mindig csak különböző rendezvényeken egy-egy szám erejéig hallottam őket.
(...)
Az est hirtelen csendessé és ünnepélyessé vált. A klub tulajdonosa ugyanis a 3. évforduló alkalmából felkonferálta Mr. Barryt, aki maga a klub arca. Eddig csak a plakátokról, a műsorfüzetekből, az internetről és a ház faláról ismertük Őt, de most ott állt előttünk élőben.
Középen Mr. Barry - vagy valaki más?
Hittük is, meg nem is. Azt mondták nekünk róla a felkonfban, hogy ő tulajdonképpen egy dzsesszművész (és szexszimbólum), és az egész világon valamilyen más művésznéven ismerik, de az igazi neve Mr. Barry. Akkor is állítólag éppen Brüsszelből repült ide egyenesen egy dzsesszfesztiválról.
Szó se róla, az angolja elég eredetinek tűnt és gitározni és énekelni is tudott, sőt, néha még bizonyos rézfúvósok hangját is utánozta a szájával. A koncertje tulajdonképpen jó volt, csak nem egy ilyen klubba való volt, hanem inkább valami kellemes szalonba, vagy étterembe.
Egész végig nem tudtuk eldönteni, hogy most ő valóban Az a Mr Barry, aki a klub logójában is szerepel, vagy csak kerítettek egy embert, aki nagyon hasonlít a kitalált arculathoz és iderángatták. Én néhány perc után teljesen elhittem az előadott történetet, de Era még hazafelé a klubból is amellett érvelt, hogy nem létezik, hogy ő igazi angol lett volna, Mr. Barry csak egy kitalált személy, mint a Mikulás."
Hogy ki a csuda is Mr. Barry és hogy tényleg ő lépett-e fel a Vidám Történetek Bárjában – nos, ez közös nyomozásért kiált, úgyhogy kattintsatok és találjuk ki együtt!
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: