A tegnapi németországi au pairkedés után ma egy teljesen más világot látogatunk meg. Irány Katar, ahol fillérekbe kerül a benzin (ennek megfelelően a SUV számít családi autónak), és ahol kétszer annyi az indiai, mint a katari állampolgár. Lilla írása (és fényképei) egy érdekes országot mutatnak be.
„Már egy ideje olvasgatom a blogot – és az elődjét. Hasznosnak tartom a külföldön szerencsét próbáló magyarok beszámolóit. Mivel Katarról még nem láttam bejegyzést, úgy döntöttem, én is megírom kis történetem.
Körülbelül másfél évvel ezelőtt egy közel-keleti légitársaság hirdetésére lettem figyelmes. Bár nagyon stabil munkahelyen, tündéri kollégákkal dolgoztam együtt Magyarországon, az ismeretlen vonzása felülkerekedett bennem. Mivel kalandvággyal ellátott az élet rendesen, úgy döntöttem, belevágok és jelentkezem a négykörös felvételi interjúra.
Néhány adat Katarról
Néhány hónap múlva már a forró sivatagi szellő simogatta arcomat. Katar az Arab-félszigeten található, kilenced Magyarországnyi területű Emírség. Egyetlen szárazföldi szomszédja Szaúd-Arábia, de a közelben található Bahrein és az Egyesült Arab Emirátusok (Dubai, Abu Dhabi, stb.) is.
Lakossága körülbelül 1,8 millió fő, melynek töredéke, alig 20% katari állampolgár, 20% egyéb arab (főleg egyiptomi és libanoni), 45% az indiai szubkontinensről érkezett főleg az építőiparban dolgozó vendégmunkás (indiai, nepáli, Sri-lankai, bangladesi, pakisztáni), 10% fülöp-szigeteki és 5% minden egyéb (ide tartozom én). Hivatalos nyelve az arab, bár a fenti adatokból kiindulva hindiül hamarabb megtanul itt az ember.
Első benyomás: sok az indiai
Első benyomásom az volt, hogy nem is arab országba, hanem Indiába érkeztem. A repülőtéren minden dolgozó indiai, az utcákon indiaiak és a biztonsági őrünk is indiai. Az egész ország építkezés alatt áll.
Mint később megtudtam, Katar adhat otthont a 2022-es labdarúgó-világbajnokságnak. Most rendíthetetlenül zajlik a stadionok, edzőközpontok és szálláshelyek építése. Ennek sokan örülnek: például a büszke katariak (az Öbölben még egy állam sem rendezett labdarúgó világbajnokságot) vagy az itt állást kapó, nagyon kemény körülmények között, 40 fokban, hazájukhoz viszonyítva magas bérért foglalkoztatott segédmunkások.
Én személy szerint nem lelkesedem annyira, mert csak az állandó fúrást és faragást hallom, a markoló-, és teherautók pedig naponta tucatszám haladnak el az ablakom alatt.
Katar a világ leggazdagabb országa
Amit még érdemes Katarról tudni, hogy 2010-ben a világ leggazdagabb országának kiáltották ki az egy főre jutó bruttó hazai össztermék (GDP) alapján. Az ország bevétele főleg kőolaj-finomításból származik, de jelentős földgázkészlettel is rendelkeznek.
A benzin ára irigylésre méltó: 62 forint literenként. Ebből adódóan mindenki hatalmas autókkal közlekedik, a katariak kedvenc családi autója a Toyota Landcruiser.
Sivatagi hőség
Pár évvel korábban a csodálatos Egyiptomban tölthettem néhány hónapot, ahol nagyon hozzászoktam az arab vendégszeretethez és a 40 fok feletti hőmérséklethez, így visszavágytam.
A meleget nagyon szeretem, a rekordhőmérséklet, amit eddig tapasztaltam 52 Celsius fok volt. Nem volt olyan vészes, mint egy budapesti 36 fok, mivel a levegő többnyire száraz és kellemes lágy szellő kíséri.
Néha vannak párás napjaink, olyankor moccanni sem bírunk a hőség és pára keveredésétől, de még lélegezni is alig. Most a nyári hónapokban még az építkezések is leállnak napközben, csak napnyugtától éjfélig dolgoznak, majd hajnal három-négy óra körül kezdik újra a kopácsolást olyan reggel hét-nyolcig.
Ennek megfelelően a helyi viselet bő, vékony anyagból készült ruha. A férfiak tetőtől talpig fehérben járnak: ruhájuk katari neve: thob. Büszkén hordják e lenge leplet, mely társadalmi megbecsülést és bizonyos kiváltságokat biztosít számukra.
A nők velük szemben tetőtől talpig feketében láthatóak, az ő ruhájukat abayának hívják. Az abayák rendszerint nagyon finom anyagból készülnek, melyet könnyű hordani. Hajukat shélával fedik el, a vallásosabbak nikábot kötnek, mely egész arcukat elrejti kivéve a szemüket.
Katarban az állam és a vallás kéz a kézben jár. Az itt élők mindennapjait az iszlám saria (vallásjog) határozza meg. Mivel én már dolgoztam arab országban ezelőtt, engem nem túlságosan lepett meg a külföldiekre vonatkozó öltözködési szabályzat.
A férfiakra tulajdonképpen nem vonatkozik semmilyen korlátozás e tekintetben, a nőknek pedig erősen ajánlott vállat, dekoltázst, csípőt és térdet takaró darabokból összeállított ruhatárral érkezni. Ez valójában a saját védelmüket szolgálja, mivel Katarban jelen pillanatban egy nőre tizenkettő férfi jut.
A férfiak nagy többsége egyedülálló segédmunkás, aki hónapok, évek óta nem látta otthon maradt feleségét és gyermekeit vagy valamely szomszédos országból érkezett mérnök. A külföldi nők szerencsésebb esetben feleségként érkeztek vagy légi utaskísérőként dolgoznak, szerencsétlenebb esetben pedig egy katari vagy nyugati család cselédjeként tengetik mindennapjaik.
Egyéb, nyugati nő számára meglepő korlátozás, hogy tilos olyan férfi autójába ülni, aki nem az apja, testvére, férje vagy hivatalos taxis.
A munkámról
Mivel én légi utaskísérőként dolgozom, viszonylag sokat vagyok távol Katartól. Nagyszerű munkám van: bár a „chicken or beef" felszolgálása nem jelent akkora kihívást, az ottalvós járatok annál inkább. Több mint 120 célállomásra repülünk, így bele telik egy kis időbe mire mindenhova eljutunk.
Egy hónapban átlagosan négy országban töltünk el egy éjszakát (layover), és további 3-4 országba teljesítünk fordulós járatot (turn around). – Mivel soha nem repültem otthon, teljesen hiányzik a szókincsemből a magyar szaknyelv. – A fizetésünk magyar viszonylatban átlag feletti. Szállásunkat mind Katarban, mind útjaink során a légitársaság biztosítja.
Változatosság
Nagyon szeretem, hogy minden nap más társasággal dolgozom együtt. Mivel majdnem 8000-en vagyunk légi utaskísérők, nagyon ritka, hogy kétszer ugyanazzal az emberrel repülök együtt. A tartós barátságok kialakítása így nehéz, cserébe viszont nagyon sok új embert ismerhetünk meg.
Nagyon szeretem a változatos utas közönséget is: egyik nap takarót összehajtogató japánok, másik nap csettintgetős öbölbeliek, harmadnap fejüket oldalra billentő indiaiak.
Az európai járatokon zokniban lehet még a mosdóba is elmenni, egy bangladesi járaton viszont wc-t még soha nem látott utasok is előfordulnak. A Brazíliába tartó gépeken a repülő konyháját a szocializációra használják az utasok, míg a szaúdi járatokon imahelynek.
Beilleszkedés
Beilleszkednünk Katarba nem igazán kell. Mivel az itt lévők 80%-csak néhány évet tölt az országban, igyekszik annyit félretenni, amennyit csak tud, majd hazatérvén házat vesz vagy vállalkozást indít, így összetartó közösség sem tud kialakulni az országban. Ez főleg a nyugati bevándorlóknak hiányzik.
Nőként egy dologra kell odafigyelni: mindig sokat takaró ruhát felvenni. Több légi utaskísérő lány abayát is vesz: nagyobb biztonságban érezzük magunkat benne, és a férfiak is valamivel több tiszteletet tanúsítanak. Az arab világban minél kevesebb ruha van egy nőn, annál könnyebb vérűnek könyvelik el.
Mivel a légitársaság 110 különböző nemzetiségű munkavállalót foglalkoztat, elég szigorú szabályokkal szembesítenek minket. Az egyik, légi utaskísérők által legellenszenvesebbnek talált szabály a minimális pihenőidő.
Mivel a mi életstílusunk nagyon egyedi: egyik nap este dolgozunk, másik nap reggel, harmadnap éjszaka, negyedik nap 8 időzónát átrepülünk, következő nap 5 időzónát vissza; néhány nap után teljesen elveszítjük az időérzékünket.
Nagyon sűrűn előfordul, hogy beszélgetünk a barátainkkal és nem tudjuk megmondani, milyen nap van, de még azt sem, hogy reggel vagy este. E beszámíthatatlanság miatt sok ország bírósága döntött úgy, hogy légi utaskísérőt nem enged tanúskodni sem.
A minimális pihenőidő
A minimális pihenőidő azt jelenti, hogy „reporting time" előtt 12 órával tilos elhagynunk a szállásunkat. Ezt mágneses beléptető kártyával ellenőrzik. Ez első hallásra ésszerűnek hangzik, és azt a célt szolgálja, hogy mindig kipihentek legyünk.
Viszont, ha jobban belegondolunk elég kellemetlen, amikor nagyon éhesek vagyunk és szeretnék elmenni a boltba élelemért vagy a mosodába az egyenruhánkért vagy egyszerűen csak a konditerembe egy kicsit edzeni.
Igaz, hogy erre kitalálták a napi 90 percet. Ennyi időre legálisan kiosonhatunk. Ez sok esetben azonban kevésnek bizonyul. Sokan, amikor meghallják ezt a fura szabályt, csak annyit mondanak: luxusbörtön.
Néhány szót az árakról
Általánosságban elmondhatom, hogy ötször annyit keresek, mint otthon, viszont minden ötször annyiba is kerül. Az élelmiszer árak annyira nem vészesek. Példaként egy liter tej 320 forint, egy kilogramm liszt szintén. 10 darab tojás 600 forint.
A közeli országokból behozott zöldségek-gyümölcsök olcsók (Törökország, Jordánia, Szaúd-Arábia, Irak): vöröshagyma 60 Ft/kg, paradicsom 180 Ft/kg. A távoli országokból importáltak drágák (Ausztrália, Új-Zéland, Amerika): alma 600 Ft/kg, mangó 600 Ft/kg, szőlő 1200 Ft/kg, sárgadinnye 1200 Ft/kg, cseresznyét nem ettem az idén: 20 dkg 1200 Ft, epret sem ettem: 15 dkg 1200 Ft.
Írnám a kenyér árát, de a Magyarországon előszeretettel fogyasztott ropogós, friss cipó nem kapható. A magyar kenyérhez leginkább a francia baguette áll, azt lehet helyenként kapni: fél kg 350 Ft.
Egy kg előre csomagolt, szeletelt kenyér átlagosan 300-600 Ft. Egy mozijegy 2200 Ft, taxi egy 20 perces útra kb. 2000-2500 Ft. Egy húsz literes vizes palackot 600 forintért veszünk."
Az utolsó 100 komment: