Finnországról általában rengeteg szépet és jót lehet olvasni, nyilván nem minden alap nélkül. Ezzel együtt is a kezdetek ott sem sokkal könnyebbek, mint máshol, nem véletlenül írja a mai poszt szerzője, Zoltán, hogy az első három hónap élete talán leginkább sokkoló időszaka volt. (A képeket köszönöm.)

Rovaniemi

„Megérkezés, integráció indul

Három év északi tartózkodás után késznek érzem magam arra, hogy írjak finnországi életemről, annak minden furcsaságáról és ellentmondásosságáról. Korábbi ismereteim Finnországról a gimnáziumi tananyag alapján kimerültek a következő szavakban: Joulupukki, Korvatunturi, Rovaniemi. 

A hatalmas erdőségek és a Mikulás országában aztán sikerült gimisként eljutnom édesapámmal és húgommal, amikor kinn élő barátainkat látogattuk meg. Nekem szerelem volt első látásra, belégzésre. 

Akkoriban csak délen, illetve a nyugati partvidéken jártunk, de lenyűgözött a tömérdek erdő, a friss levegő, a méregzöld természet, a tavak és sziklák rengetege. Úgy éreztem, hogy az ég sokkal közelebb van, és a felhők könnyedén elérhetőek. 

Bevallom irigység is volt bennem, látva a jól felszerelt iskolákat, a falusi iskola atlétikai centrumát, a természet közelségét, érezve a jó levegőt. 

Nyaralás északon, télen 

Később még néhányszor jártam délen és az ország középső részén, de csak 2014-ben jutottam el északabbi területre. Mindig is vágytam északra és Lappföldre eljutni, de nem gondoltam volna, hogy ez a vágy több, mint teljesül. 

Aztán eljött 2014 karácsonya, és egy Ouluban lévő barátunk meghívására északra látogattunk barátokkal két hét karácsonyi szünetre. A karácsonyozás jól is sikerült, azonban az újév után kiderült, hogy az otthoni állásomat elvesztettem, és a pesti albérletem is felmondásra került. 

Ez a két információ nem ért teljesen váratlanul, de a sokk mégis egy külföldi kiránduláson ért, és úgy éreztem kihúzták alólam a talajt, és valami új kezdődik. A megelőző években sokszor vágytam arra, hogy kipróbáljam a külföldi életet, és én belevágtam egy gyors lendülettel. 

A kéthetes nyaralás többévessé nőtt, mivel regisztráltam magam a munkaügyi központban friss munkakeresőként, és kaptam is időpontot felmérő interjú készítésre. 

A kinti barátunk felajánlotta, hogy maradhatok nála, és segít az integrációban. Ez nagyon gyorsan indult, és másnapra lett saját mobiltelefonom előfizetéssel, valamint regisztráltam magam interneten a bevándorlási hivatalnál. 

A rendőrségen sajnos nem fogadtak valami vidáman, és elsőre elutasították a regisztrációmat, aztán egy hónappal később másodszorra is, míg végül harmadszorra a kinti pártfogóm velem jött, és beszólt a rendőrnek, hogy eltelt három hónap, és befizettük a bevándorlási illetéket. 

Az ügyintéző eltűnt, majd visszatérve szólt, hogy fogok kapni értesítést. Egy hétre rá meg is kaptam az EU-s tartózkodási engedélyt.

Március

Az első sokk 

Az első három hónap talán életem legsokkolóbb időszaka volt. Minden hirtelen történt, és amíg intéztem a hazai ügyeimet interneten, már egy kezdő nyelvi kurzuson találtam magam számos harmadik világból érkezett menekülttel egy teremben. 

A tanár csak finnül beszélt, nem használt egyáltalán közvetítő nyelvet, ami elsőre meghökkentő volt, de néhány hét múlva észrevettem, hogy értem, amit beszél, sőt válaszoltam is rövid kérdésekre. Mire megkaptam a tartózkodásit, már néhány mondatban be tudtam mutatkozni finnül. 

A heti kétszer kétórás kurzus mellett rengeteget aludtam, pótolva több éves munka miatt kiesett pihenést. Aztán jöttek az e-mail záporok egykori tanítványaimtól, barátaimtól. Alig győztem rájuk válaszolni. 

Visszanézve az időt, rendkívüli honvágyam volt, amit nem vallottam be akkor. Ezt pótolandó, elkezdtem hazai ételeket főzni, amibe úgy belejöttem, hogy első év alatt végig főztem a magyar gasztro repertoárt, illetve annak valamilyen másolatát. 

Azért másolatát, mivel itt sem kapható minden alapanyag, vagy nem ugyanolyan minőségű. Zsír például semmilyen formában nem áll rendelkezésre (nincs étkezi zsír, tepertő, szalonna, zsíros hús, stb…). 

Aztán a legtöbb élelmiszer íze teljesen más, a tejföl teljesen zsírmentes vagy zsírszegény, őrölt paprika alig kapható, és az is csak kis adagokban, nincs nagyobb kiszerelésű darált mák, gesztenyepüré, rendes túró. Nincs íze a paprikának, paradicsomnak, a diónak. Ritka a teljes fehér friss kenyér, pláne szeleteletlenül, nincsen a boltba kifli, normális zsemle. 

És ezekre ráébredni még csak a kezdet. Darált húsból nem lehet magyaros ízű ételt készíteni, mindennek más íze van, zsírtalan, ízetlen. 

Álmok és csodák a tajgán 

A külföldre költözők többségében él egy igazán naiv és csodaváró gondolat, melyben nagy szerepet játszik az anyagiak kérdése. Hamar meg fogok ott gazdagodni, sőt maga a szociális ellátás elég lesz arra, hogy jobb minőségű életem legyen. Ha nem is azonnal, de kemény munkával biztosan milliomos leszek egyszer. 

Ezek szép álmok, de a valóság az, hogy egy bevándorló, még ha nem is menekült, és nem is Afrikából érkezik, hanem az EU-n belülről, azért csak külföldi, és sokszorosan kiszolgáltatott anyagilag, lelkileg. Távol él a családjától és elszigetelt kulturálisan, nyelvileg is. 

Ennek következményeként, még ha el is tud gyorsan helyezkedni, a társadalom alsóbb fokán kényszerül várakozni egy ideig, lehet mindvégig. Szorgalom és szerencse szükségesek, ahogy tudás és rugalmasság is. 

Mindezek mellett fontos tudni, hogy északi országokba érkezni meghívás nélkül, nem sok jóval kecsegtet. Ha nincs hol laknod, akkor például az első éjszakán összefagysz az év nagy részében. 

Éppen ezért is a szociális háló erőteljes és uralja az itteni életet, kezdve a lakhatással, a kötelező bejelentett lakcímmel, a bankszámla általi azonosítási rendszerrel, az egészségügyi ellátással, a szociális juttatásokkal, a munkaügyi központ folyamatos ellenőrzésével. 

A hálóba viszont valahogyan be kell tudni kerülni. Ez elérhető egy előre leegyeztetett munkaszerződéssel, amiben a munkaadó hostess-ként intéz mindent a dolgozónak, mivel szüksége van szaktudására hosszútávon. 

Be lehet kerülni házastárs, vagy igazolt partneri kapcsolat által is, persze ez nehezített út, valamint be lehet kerülni, ha önellátóként fel tud az illető mutatni egy komoly vagyont, amiből hosszútávon meg tud élni. 

Nos, mivel én ad hoc maradtam kinn, egyik kategóriába sem tudtak sorolni, viszont volt egy segítőm, aki befogadott, ráadásul EU-ból jöttem, valamint regisztráltam magam munkakeresőként, ezért az első három hónap gond nélkül eltelt. 

A harmadik hónapban azonban kiutasíthattak volna, de nem tették, hanem csodával határos módon tartózkodási engedélyt kaptam, amivel megnyílt az út az integráció felé. Ez viszont azt jelentette, hogy nem voltam benne a szociális hálóban határozatlan időre, de minimum egy évre.

Mesés Lappföld – Sarki fény

Álom és várakozás 

A gyakorlatban egy évig félig-meddig a levegőben lógtam, kiszolgáltatva mások segítségének, és a majdnem hasznavehetetlen EU egészségügyi kártyámnak. Sokan névvel vagy névtelenül segítettek, rengetegszer tapasztaltam, hogy az égiek is velem voltak. 

A kritikus időpontokban a postaládámban találtam borítékot egy kevés pénzzel, vagy egy látogató a könyvlapok közé gyűrt néhány bankót. Az a néhány fogászati kezelésem pedig átcsúszott a rostán, még kártyát se kellett felmutatnom. 

Persze sokszor imádkoztam és elmélkedtem, hogy hogyan fogom túl élni. Az otthoni számláimat, diákhitelemet is fizetnem kellett, és néhány újat is… 

Rögtön az érkezésem után kaptam egy biztató álmot, ami azóta sem hagy nyugodni. Nem szoktam megjegyezni az álmaimat, mivel a legtöbbre már reggelre kelve nem emlékszem. Viszont volt néhány olyan álmom, amit a mai napig fel tudok idézni, annak képi gazdagsága, és erőteljes üzenete miatt. 

Az álom a következő volt: egy északi jellegű erdőben álltam egy patak partján, télen, hó lepett mindent. A patakmederből hirtelen egy hatalmas medve lépett elő, és megállt előttem, a szemembe nézve. A hó olvadni kezdett, és tavaszias érzés lett rajtam úrrá. 

A következő képen a patak partján öt lapos kő jelent meg előttem, és rájuk léptem gyorsan egymás után, nehézség nélkül, majd gyorsan ugráltam rajtuk egyenként. Ez volt az álom, és a megfejtése hosszabb időt vett igénybe. 

A medve ősi totemállat, törzsi szimbólum és a finnugor (és északi) népek egyik fontos jelképes állata. Felébredése a tavaszt, a megújulást jelképezi. A lapos kövek, pedig azt a benyomást keltették bennem, hogy országokba fogok utazni gyorsan, egymás után, nehézség nélkül, határok nélkül. 

Ez az álom, most évek múlva is jól leírták az új életemben bekövetkező változásokat, új feladatokat, valamint azt a rengeteg utazást, amit sokszor pénz nélkül, munkanélküliként megtettem az elmúlt években, legalább öt országban. Az álom központi képe azonban elsősorban az északi országok jövőjéről beszél…” 

Ha szívesen olvasnál még Zoltántól, látogass el a blogjára!

HÍRMONDÓ 

„Nem azért tanultam, hogy nélkülözzek” 

„Friss diplomásként minél előbb ki kell próbálnom magam külföldön. Erről sokat beszélgetek másokkal, és szinte mindenkinek ez a véleménye.” 

Új őrület hódít a svédeknél 

Az egy dolog, hogy a testmozgás jó és fontos, az meg egy másik, mit szólnánk hozzá, ha a munkahelyünkön kötelező lenne. Tényleg, te mit szólnál hozzá? 

Borított a brit kormányfő 

Öt alapelvet fogalmazott meg Theresa May a Brexitről, mintegy reagálva az Európai Bizottság minapi tervezetére.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.