WTF are we doing? – teszi fel a kérdést Tamás, illetve az általa írt poszt elején belinkelt videóban az együttes. És tényleg, mit művelünk a világunkkal, és mindez hogyan néz ki egy Norvégiában élő magyar szemével? A mai talán szokatlan poszt lesz, de szerintem a téma fontos és sokat lehet beszélgetni róla.

(Fotó: pixabay.com/Prylarer)

Erős kezdet, nemde?

Sokaknak máris visszataszító az írás, de elárulom, lesz köze közvetve a határátkeléshez is. Szokásos katyvasz, tőlem. 

Nem oly régen jelentkeztem írással és a kommentek egyből megmozgatták a fantáziám főleg úgy, hogy már van egy hasonló piszkozatom, de átalakítottam egy kicsit. 

Előre jelezném, nincs semmi bajom az élettel, az emberiséggel, de a társadalmakkal igen, a globális mindennel igen, erről lesz szó, talán érdekes formában. 

Írtam, itt északon lett időm magamba szállni, gondolkodni, és ez jó. Ajánlom mindenkinek, akinek van rá ideje, próbálja ki. Talán utána másképpen látja a világot. 

Gondolataimnak szerintem Norvégia jó táptalaja (bár egy negatívos írással is kellene jönnöm már), hiszen itt más az élet. 

A kezdő zajongás már előrevetítette itt bizony lesz „zöldség” is rendesen, na nem feltétlen azért, mert itt szeretnék hitet téríteni, csak szimplán ezek a gondolatok elég gyakran zaklatnak, hátha más is elgondolkodik egy kicsit. 

Látszólag független dolgok következnek, de mégis van közöttük kapocs, ha más nem, a határátkelés. 

Örök vita, hogy jó-e, ha a jövedelmi olló nem nyílik tágra, mert akkor nincs, ami motiválja az embert az előrelépésre. Kell a mai fejlettségi szinthez képest még oly sokat előre lépni? 

(Igen, ha a környezetszennyezés - zöldenergia, vagy az egészségügy területét nézem.) Mi az, ami nincs meg? Mi kell ennél több? Még okosabb autó, telefon, hűtő stb.? Már semmit sem akarunk magunk csinálni? 

Ez csakis annak a felső pár százaléknak jó, bár elhitetik, hogy nekünk is ez kell. Kell? Kinek a bőrén? Kinek a bőrén él a fejlett nyugat a maga puccosságában? Kinek a kárán? 

Hányan dolgoznak a kedvünkért mostoha körülmények között keleten, vajon mennyi gyerek? Persze jobb nem tudni róla, jó álszentnek lenni, de ez miattunk is van. 

Kitárul a világ 

Itt máris kapcsolódik hozzá a határátkelés. Én is. Elviekben a jobb lehetőségek (nem ez volt a fő ok) miatt áll tovább az ember. De ez mit jelent? Kitárul a világ, hiszen ki tudjuk tágítani, a pénz mire nem jó? 

Kitágítva a ruhatár, kitágítva az utazás például. Mert így érezzük jól magunkat. Biztos? Kell? Csak legyen minden második, ha mindenki, aki teheti, csak minden második elvét követné? Ajaj... mi lesz a termeléssel? Hogyan pörög a gazdaság, hogyan lesz fogyasztás? Miért meddig lehet ezt csinálni? Meddig kell ezt? 

Persze van utánpótlás, mert Kínában is egyre tágul a világ, az oroszoknál is, ezt látjuk magunk körül. Vajon ez mekkora környezeti terhelés? A következő Kína majd lesz India és így tovább. Vannak még kiaknázatlan területek, lehet örülni. 

Én nem örülök. Én egyre inkább felelősséget és bűntudatot érzek, és nem akarok már beállni a sorba. Nem akarok bizonyos rétegek tükörképe lenni. Mert nincs is rá szükségem. Én örülnék, ha mindenki ráérezne erre, csak a mondjuk minden második szabályt követve. 

Persze ez a legfelsőbb rétegnek nem érdeke, és még néhány szinttel lejjebb sem. De kár, hogy bedőlünk ennek. És az hülyeség, hogy de hát hányan dolgoznak azokban az ágazatokban, azokban, amik idővel szemetet termelnek, amik szépen tönkreteszik a Földet. Mert a fölösleges fogyasztás biztosan nem segít ezen. 

Mi is hibásak vagyunk, persze lehet elméleteket gyártani, de ezekre szükségem volt alapon, ami igaz is lehet. De tényleg mindenre szükségem van? Az örökérvényű, mert megérdemlem. Lehet, legyen, de milyen áron? Ha tudnád mindennek a konkrét „árát”, akkor is kellene? Az az érzésem, hogy sokaknak igen. 

Mi lenne a beállt gazdasággal? Semmi, a legfelsőbb réteg kevesebb haszonra tenne szert, mert ha ők is irányítják a Földet, azért ha milliók lennének földönfutók, mert az emberiség kevesebb fölösleges dolgot venne, akkor a politika talán nem csak a legfelsőbb rétegek érdekét nézné. 

Kissé utópisztikus gondolatok ezek, pedig sok lúd disznót győz, és kész. Csak a földön mi birkaként élünk (Norvégia szerte mennyi van már), pedig sok a disznó, ki fogja legyőzni őket? A politika megtehetné, de nem teszi, jobb nekik a békesség és a dagadó számla. 

Legyen-e alapjövedelem? 

Tulajdonképpen ez eddig a bevezető volt, kissé bő lére engedve. De eljutottunk az egyik fő témához ezáltal. Az alanyi jogon járó alapjövedelemhez. Ez is jó vitaalap, nem titkolom, hogy jól kidolgozva én mellette vagyok. A saját gondolataimmal megpróbálom az én értelmemben megmutatni. 

Az egy érdekes kérdés, hogy a különböző országok bérezése mi alapján alakult ki. Temészetesen a múlt fejlődéséével párhuzamosan az egyre jobban iparosodó és vezető országok előnyre tettek szert. 

Ők vannak a csúcson most is, de a társadalom az, amelyik nagyjából kiharcolta (vagy éppen belenyugodott) a „jutalmazását”. A fejlettebb országokban magasabb igényeknél járnak már, magasabb jövedelmet követel ez. Okés megkapták, csak csönd legyen. 

De középrétegig mindenki ugyanolyan rabszolga, mindenki kiszolgál valakit, bárminek is van beállítva ez. Persze jó, ha az olló felső ágán van valaki, és onnantól már nem is érdekes a történet, le van szarva az egész. Az alsó szára az ollónak is azért egyre jobban él, és boldog. 

Vissza az első kérdéshez, milyen olló a jó? A nyitottabb vagy a zártabb? A legjobb a zárt olló, persze nem kommunista/szocialista megoldással, ahol tényleg nem volt ösztökélve az ember. 

Az a baj, hogy az ösztökélés egyben azt is jelenti, hogy feljebb jutsz, több mindened lesz, több mindent megengedhetsz magadnak és így tovább. Jó ez a Földnek? Ha ezt nézzük, nagyon nem. 

És az ember olyan, hogy ki kell mutatnia, hogy neki több mindene van mint a másiknak, és ezt leginkább a fölöslegesség luxusával tudja megtenni, ami ráadásul túl is van árazva, de nem ez a lényeg, hanem, hogy mekkora szükségtelen terhelést „adunk” a Földnek ezáltal. 

Van, akinek nem a pénz a mindene (jó, tudom így sincsen gondja), nem azzal akar nagy ember lenni, és versenyezni. 

Egy szó, mint száz, ebből a szempontból a politikán nagyon sok minden múlik. Lehet bennük bízni? Viccelsz? Hogyan tud mégis a politika látszólagos sarcok nélkül (amit a tőkés osztály nem néz jó szemmel) bérfejlesztéssel élni? 

Így. Az ápolónőknek odahaza nem éppen a megbecsülés a jelük, se anyagi, se pedig erkölcsi értelemben. Most, hogy egyre nagyobb a hiány az ágazatban, persze lett bérfejlesztés, de ha a norvég állapotokhoz viszonyítjuk mindkét részét, hát inkább nem mondok semmit. 

Csak annyit, hogy idefent (tudjuk, mert megtehetik) állami alkalmazottnak jó lenni, mindenféle területen (én itt ezt látom a környezetemben). Jó fizetés, lazább munkakörülmények (én is inkább most ebben az irányba próbálok gondolkodni). 

Eredménye? Annak ellenére, hogy még mindig hiányszakma ez is, megéri ennek tanulni, megéri állami alkalmazottként „tengődni” (bár az ápolónők itt is a lista végén kullognak). 

És mivel így jelentős munkaerőt elszív a piacról, egyéb területeken is követni kell a bérezést. Nem csak a menő szakmákra gondolok hanem mindenfélére. Mert ki fogja megcsinálni azokat (külföldi) ha senki nem lesz a feladatra. 

A működő megérzésem? 

Tehát, ha az ország vezetése jó példával jár elől, mondjuk Magyarországon a mostanihoz képest dupla lenne a közalkalmazotti fizetés (minden területen) vajon lenne olyan, aki rákívánna az olyan munkakörökre? Elszívna munkaerőt a versenyszférából (pont fordítva történnek a dolgok)? 

Egyszerűen minimálbér emelés nélkül lehetne a piaci béreket felfelé húzni. Jön a kérdés, hogy miből? Talán ésszerű költségfinanszírozással, kevesebb lopással stb. Nem menne egyik napról a másikra, de szerintem működne. 

Van akarat? Nincs, mert még minden működik, rezeg a léc, de működik. Nem egyszerűbb ez így, kiszolgálni a tehetős réteget és hízlalni a zsebeket? Ez nem politika. A világban a politikának csúfolt valami egy szarkupac. 

Egyszerűen be van „lőve” mindenhol, hogy mi az a minimálszint, ami éppen elég az elégedettséghez és kész. A máshonnan beáramló alacsonyabb igényűek ezt tönkre tudják tenni azért. 

Aztán persze van, hogy ez az egész összedől, de nagyrészt működik. Odahaza sincs semmiféle összefogás, pedig volt, ha jól emlékszem valamilyen ápolónői és hasonló próbálkozások. Félti mindenki a munkáját, és ez már elég. 

Sajnos az ilyen esetekben túl nagy a hatalma a politikai vezetésnek. „Áldozat” nélkül persze nem lesz eredmény. Sajnos átlag szinten nincs mód tartalékot felhalmozni, hogy ne kelljen félni a következményektől, és kiállni saját magunkért. A politikának ez a jó. És a sok hülye. 

Ez volt az egyik gondolatom, hogy hogyan tud belenyúlni "láthatatlanul" a vezetés a bérszínvonal emelkedésébe a másik pedig az alapjövedelem kérdése. 

Norvégia megérett rá? 

Szerintem Norvégia már „megérett” rá, kipróbálhatná (nem a finnek gondolkodtak elsőnek rajta úgy igazán - az arab országokat, most hagyjuk - ?). Jellemző itt északon, hogy rengetegen csak 50-60 százalékban dolgoznak (erre is van elméletem, hogy miért). 

És ha mondjuk ebből a felét még betegszabiként kiveszi, azaz 50 százalékból bevállal 25 százalékot. Aztán kell helyettesíteni, a bérét megkapja persze, hát hogyne. 

Itt már olyan szintnél járunk, ahol szerintem olcsóbb lenne az országnak, ha felkínálna egy alapbért mindenkinek munka nélkül. Egy 15.000 kr (kb. 450 ezer forint – HÁ) megfelelő lenne. 

Egyedül egy apró lakásban el lehetne éldegélni, párban gyerekkel már normális házban is, persze nem luxuskörülmények között, de normálisan. És dolgozzon, aki érez késztetést, aki több mindent szeretne megengedni magának. 

Persze a lágy rendszer miatt pont nem lehetne bevezetni, mert miért mondjon le némi pénzről, ha csak a feléért dolgozik meg? Annyit kibír. Szóval itt kellene néhány „erős” reform azért, hogy az ilyen gondolkodásúnak jó választás legyen az alapjövedelem. 

De mi van a bevándorlókkal? Mondjuk 10 év minimum 75%-os foglalkoztatottság (ledolgozott) után választhatná ezt a megoldást. 

Persze ez az összeg nem lenne elég több autóra, nyaralásra többször egy évben, de pont ebből indul ki ez az ötlet, hogy kevés ember választaná ezt, hiszen mindenki többet szeretne. Nem ez a világ célja? Dolgozz, vegyél, majd dobd el... 

Miért kell beállni a sorba? 

Miért kell nekem valaki szekerét tolnom, amiért egy „kialkudott” bért hozzám vág? Mert az elöregedő társadalom, illetve az ösztön a gyereknemzést várja el? Kinek az érdeke szerint? 

Persze normális esetben nem ez a célja, hanem mert akarok egy vagy több gyereket. Mert az olyan jó. Hát persze, hogy jó. De a gyerek kérte ezt? Miért kényszerítem bele egy rabszolgatartó világba? (Okés, most nagyon sarkosan fogalmazok.) 

Én, mint a fejlett társadalom része adok egy esélyt, hogy az én porontyom majd valami nagyot fog alkotni, saját örömömre és persze a társadalmi/politikai/vallási - már akinek - elvárásra. 

Tehát én (beszéljünk csak a legjobb részéről) a gyerekemet egy bizonytalan valamire kényszerítem. Nem tudva, hogy fogékony lesz-e az ilyen társadalmi elvárásokra, mint, hogy hass alkoss gyarapíts. 

Így azt gondolom, hogy a társadalmi/vallási/kapitalizmusi - vegyél, költs - sugallat és saját vágyam (szeretnék gyereket) összeáll egy olyan egésszé, hogy legyen ennek a gyereknek majd az a választása, hogy okés, engem ez így ebben a formában nem vonz. Én nem tolom a másik szekerét. 

Mondhatná? Kérte ő, hogy megszülessen? Kinek a felelőssége ebben az esetben az „eltartása”? Milyen a százalékos aránya az én / társadalom / politika / kapitalizmus / vallás és még talán másnak is? 

Tehát lehetne egy választási lehetősége az alapjövedelem. Azt hiszen ezzel egyébként kevesen élnének. Itt. 

Egészen más a helyzet ott, ahol jelentős (sajnos) annak a rétegnek a száma, akiknek nagyon alacsony az „ingerküszöbük”. Az ilyen körök hirtelen az alapjövedelemmel hatalmas forráshoz jutnának. 

De azért az ilyen esetekben csak kellene valamihez kötni, mondjuk a társadalmi integrálódáshoz, itt már nem lehetne az oka a szegénység. Persze eleve nem szabadna szegénységnek lenni a fejlett nyugaton, mert ahol van, az politikai és társadalmi kudarc. Olyan nincs, hogy nem lehet népeket rávenni bizonyos dolgokra. Nincs akarat én azt gondolom. Jobb ez így, elférnek a „föld” alatt. 

Kell-e terelni és mikor? 

Példaként egyszerű esetet hozok fel. A vezetési kultúra. Jelentős büntetési összegek vették rá (gondolom) a svájciakat, norvégokat és úgy általában a fejlett nyugatot a viszonylagos normális közlekedésre. Balkán és az oroszok felé közelítve... jaj, inkább ne. 

Az ember ilyen. Ha muszáj, „terelni” kell, és ilyen esetekben jogos is. Amíg másnak nem ártasz teljes liberalizmus, szabadság, hiszen a Te dolgod, viszont ha a társadalomra veszélyt jelentesz, akkor terelni kell Téged. Ilyen egyszerű szerintem. 

Például ha a szomszéd megcsalja a feleségét, meg prostikhoz jár, hát egészségére, pár pofonba így is lehet beleszalad, ellenben ha töketlenül és közveszélyesen vezet... 

Ez igaz az elmaradott szegény rétegekre is. Nem hinném, hogy nem lehet őket kényszeríteni. Mondjuk sulira. De, mert ha jól működne a gyámhivatal, eleve nem engedne ilyen helyre szülni gyereket, ha mégis, akkor egyből elvenni. 

Nincs utánpótlás, megszűnik a szegénység, persze ha hajlandó kompromisszumokat kötni, és még alapbért is kapna. Persze folyamat ez is, de olyan nincs, hogy nem működne. Ha világosak és jók a szabályok, valamint betartatják, és ha betartod nem basztatnak akkor talán tényleg működhet. 

És az eleve hátrányos helyzetbe született gyermekek sorsa. Későbbi megoldás az elszakítás (ne férjen hozzá a kedves család) és az alapjövedelem lehet ebben az esetben. 

Mindig felmerül a kérdés, hogy én, mint sikeres ember, miért tartsam el más gyerekét vagy mást. Baszki, a társadalom része vagy. Jó visszatérhetünk arra, hogy Te sem kérted, hogy megszülessél és így ne mondják már ezt neked, hogy Te tartsd el őket. 

De, mert ha nem tetszik, kapsz alapjövedelmet, és nem kell semmit csinálnod érte. De Te többet akarsz, menni előre, költeni, lenni valaki, akár máson áttaposva, szóval, fizess. 

Mire a pazarlás? 

Oldalakat lehetne írni erről a két témáról, szándékos provokációkon átlépve is, de most visszakanyarodnék a zöldes témához is. Ennek is lesz köze a határátkeléshez, Norvégiához és még több mindenhez, tehát csak van itt helye az oldalon. 

Határátkelőként a helyes útra lépve, és fejlődve (anyagilag is) persze hogy egyre többet költ az ember, hiszen alig várta már. Mekkora örömet okoz, igaz? Végre megtehetem és megérdemlem, mindegy milyen áron. De milyen áron? 

Repkedünk össze-vissza a világban, mérhetetlenül felzabáljuk és kidobjuk a félpanziós büfé reggelit és vacsorát, mi vagyunk az élet császárai. De mire ez a pazarlás? Jó példát mutatunk ezzel? Büszkék lehetünk magunkra? Ja igen, de miért pont mi kezdjünk megváltozni, és mértékletességet mutatni? Miért? 

Hihetetlen hová fejlődött a világ, igen, kell az állandó fejlődés, nem vagyunk már senkik, ha normálisan viselkedünk és nem a telefonunknak élünk. Közben pedig a politika játssza a saját játékait, néha felháborodunk, mert bekeveredik valami szörnyű hír a mi kis világunkba, de igazából egy perc és túl leszünk rajta. 

Ha a politikának és a médiának nem érdeke, akkor tényleg ennyi volt, felejtés. Pedig a társadalomnak volna igazán kényszerítő ereje, hogy figyeljenek rá, változtassanak a dolgokon, de valahogy nincs egy kiforrott irány, amerre az egész nép mehetne. A többségnek elég az ingyencirkusz. 

Az jó kérdés, hogy honnan tudjuk, mi a jó irány, mi van, ha mindenki együtt rossz irányba indul?

Melyik irány legyen? 

Vagy jobb, ha mindenki a saját belsője után megy, a saját értékei szerint? Melyik vezet egy jobb világhoz?

Mi vagyunk hülye, vagy a tükör görbe?

Azt hiszem a tükör görbe.

És a tények magukért beszélnek, kár minden szó.

A társadalmi irányvonalakat a sztárok megadhatnák, persze ha van merszük, és tudják a jó irányt. Miért nem vállalnak ők nagyobb szerepet ebben, amikor megtehetnék? 

CR7 is a pojácaság helyett (jó tudom, adományoz eleget - vagy nem?) segíthetne az eltévelyedett embereknek megmutatni a helyes irányt (még 6 általánossal is, de jó érzésekkel). 

De a popcsillagok is, lehetne valami mondanivalójuk. De az összes komoly sztárra vonatkozik ez, kevesen hajlandóak lépni, pedig Amerikában megtehetik, ott nem kell félni, hogy nem kapnak szerepet, munkát azután. 

Az NFL-ben van/volt ez a letérdeplős balhé, nagyon helyesen, így kellene. És az nem igaz, hogy ne politizáljanak a sztárok, hiszen rájuk figyelnek, majdnem kötelességük. 

Vagy mondjuk így, ami szintén lehetett volna a poszt címe: 

Csak hát ők nem sztárok, sebaj vannak ilyen zsenik, mint a Kardashian-család, tele értelemmel, ami akár igaz is lehet, csak nem tudunk róla. És mennyien nézik és sztárolják. 

E rövid, de talán érthető kitérő után vissza a fő témákhoz, a határtalan fogyasztáshoz és az általa okozott társadalmi széttagoltsághoz illetve környezeti pusztításhoz. 

Ezt akarjuk biztosan? 

Mert fejlődünk anyagilag, kitárul a világ előttünk, olyan dolgok lesznek elérhetőek, amikről addig csak álmodtunk. És most a miénk. Kell? Biztosan? Kell akkor is, ha mondjuk minden terméket beáraznának illetve bevizsgálnának mindenféle tulajdonságok alapján? Mint például, a társadalomra gyakorolt hatása. 

Vagyis lenne arra nézve is egy A, A+, A++, B, C stb. skála, hogy a gyártó legalacsonyabban fizetett alkalmazottai vajon mégis hogyan keresnek. Megélnek vagy vegetálnak. 

Nagyon jól élnek A++, igaz a termék duplájába kerül egy hasonló de D-nek, viszont tudom, hogy ezzel jót teszek. Felelősen gondolkodom. Ha nem tudom megvenni az A++-t, akkor mérlegelek, hogy kell-e a D olyan áron, hogy valaki „megdöglik” értem. 

Vagy én egy vállalkozó vagyok, szintén ilyen besorolással, amiből látszik, hogy jól megfizetem az alkalmazottaimat vagy sem. És onnantól mindenki eldöntheti, fontos-e neki ez vagy sem, majd a melósok szemébe nézni. 

Bocsi, csak ennyi pénzem van, Te most a semmiért dolgozol nekem. Így minden, de tényleg minden munka felértékelődne az emberek szemében. 

Nem megbántva a két szakmát, de mondjuk egy fodrász amíg szépen elvan és társadalmilag elfogadott, addig egy szemetes a „legalja” ember. De társadalmilag melyik a fontosabb és melyik van jobban megbecsülve?

Ha mondjuk megszűnne mindegyik szakma, akkor maximum lenne jó sok raszta csaj (én nem bánom) és olyan állapotok, mint pár éve Nápolyban. Ugye, hogy minden viszonylagos. Biztos mindenki többet ér, mint a másik?

Én azt hiszem ezzel eléggé lehetne a lelkekre hatni, talán a pénzes, megrendelő kiváltságosoknak is leesne, hogy lehet érdemes egy picit többet adni. 

Egyszerűen minden terméknek, szolgáltatásnak, szolgáltatónak, mindennek lenne egy besorolása, de nem csak a társadalomra gyakorolt hatását, hanem a környezeti hatását nézve is. Utána lehetne dönteni, hogy én mit tartok fontosnak. 

Kitalálnék egy új márkát, a neve legyen A++, megnyerném a legnagyobb sztárokat, hogy legyen trendi, mivel én ezzel azt is kifejezem, hogy nálam mindenki jól keres, jól él, és ez jó mindenkinek. 

Vajon utána vennék a terméket az emberek a megszokott helyett? Ma már minden csak a trendiségről és a reklámról szól, működhetne. Néhány felfújt mellű sztáron még jobban mutatna az A++, ráfeszülne... 

Vagy menő gázszerelőként, kiderülne, vajon átlag feletti fizetéssel honorálom az én kivételes tehetségem árán nekem dolgozó kiváló munkaerő teljesítményét. 

Ebben az esetben talán a fogyasztói társadalom kártékony hatása kissé mérséklődne, persze a legjobb az lenne, ha nem vennénk tök fölösleges dolgokat. 

Aztán mire ez a sok utazás, repkedés? Persze, most már megtehetem. A gazdag, meg a kevésbé gazdag most már könnyen kiruccan bárhová, csak órák kérdése. Határátkelőként csak hazaruccanok időnként, csak megtehetem, hogy többet utazom. 

Milyen érdekes, hogy mindenki állandóan menne, persze jó kiszakadni a hétköznapokból, de nem lehetne ezt egy kicsit felelősségteljesebben megtenni? Hátizsákra, sátorra fel. Ja, aztán meg hol töltöm a telcsit? 

Vagy olyan helyen élni, ahonnan nincs kedvem elmenni, a munka utáni szabadidő többet ad abban a környezetben, mint bármilyen nyaralás. Két-három hét a Kánaánban és közben egész évben szenvedés, vagy egész évben kiegyensúlyozott élet, akár nyaralás nélkül is. Melyik lenne a jobb? 

Viszont nem csak azok viszik el a balhét, akik felelőtlenül pazarolnak, nagyon nem. 

Azon gondolkodtam, hogy elég jó-e a műanyagpalackos aludobozos visszaváltó rendszer itt Norvégiában, vagy sem. Mondjuk az már eleve jó, hogy van. Miért nem kötelező ez a világban? Hol van még ilyen? 

Annyit változtatnék, hogy amennyibe az áru kerül, annyi legyen a visszaváltási ár is. Ami nem kevés. Vagyis elsőre meg kell venni a dobozt is (kölcsönzöd) drágán, utána viszont ha visszaviszed, csak a tartalmát fizeted újra. 

Így biztosan mindenki visszavinné, mert lássuk be, hiába visszaváltós, azért még itt is találni eldobott szemetet, mondjuk mifelénk nagyon keveset. 

Norvégia könnyen papol? 

Norvégia egyébként könnyen papol a szinte 100%-os zöldenergiája miatt. De mégis miből tudja ezt megtenni? A sok eladott fosszilis energiából. Bort isznak, vizet prédikálnak? 

Nem hinném teljesen, mert legalább saját maguk a jövőbe fektetnek, a tiszta energiába, amiből exportálnak is, ami nem kicsi érték lesz a jövőben, a vízzel együtt. 

Itt még az is akad, az általánosan utált északi vidékek lehet egyszer a vágy célpontjai lesznek? Kanada, Norvégia Svédország, Alaszka, Finnország... mindenki ezekbe az országokba / klímába akar majd menekülni? 

Nem véletlenül írtam, hogy az egészségügy, a környezetvédelem olyan terület, ahol van hova és kell fejlődni. 

Azt már csak úgy mellékesen említem meg, hogy mennyire hülyeség a mostani adó és biztosítási besorolása az autóknak, amik most a klímavédelem főellenségének vannak beállítva. Egyszerű példa. A nagyon zöldes létünk ellenére csak van egy V8-as a háztartásban. 

De! 

Ha mondjuk én csak nyaralásra és kirándulásokra használom (tök fölösleges ezért egyébként fenntartani, de ezt nevezzük a V8 hobbinak), és megyek vele évi 8.000 km-t a CO 300g/km és mondjuk egy zsír új, nagyon tiszta dízel elmegy 120g/km (valós?) CO kipufogásával (most az Nox-ről ne beszéljünk, és eleve a dízelek létéről), ez azt jelenti, hogy ebben az esetben ez az autó 20.000 km-t tehet meg azonos szennyezés esetén. 

Nem az éves futás és a károsanyag kibocsátás alapján kellene adót és biztosítást fizetni? Hiszen ha valaki megy éves szinten 40.000 km-t, és biztosan kevesebbet fizet, mint én. 

Aki pedig városban lakik, másfeles szorzó, mert biztosan sokat jár alapjáraton az autója, illetve többet is szennyez a városi használattal. Persze ez sem tökéletes, de mégis valamennyire a szennyezés alapján fizetnénk. 

Norvégiában egyébként nem csak az számít, hogy hány éves vagy, hol laksz, milyen teljesítményű az autód, hanem az éves futásteljesítmény is. Jogos, de nagyobb szerepe kellene, hogy legyen a környezeti hatásnak. 

De mi van a repüléssel? 

Egy autót fenntartani egyre drágább, értelmetlenebb. Erre a fapados repjegyek egyre olcsóbbak, egyre több a járat. Ez így jó? Nem. Mivel a repülést le lehet követni személyre lebontva, miért nincs személyre szabott CO/kibocsátási normája minden embernek? 

És az alapján pedig adót kellene fizetni, amit persze kutatásokra kellene fordítani, a jobb élet reményében. Mert mondjuk én nagyvárosban lakok. Nem is kell autó, egy csomó pénzt megtakarítok, cserébe minden hétvégén repkedek, mert tök olcsó. 

Rengetegen követik a példámat, a járatokat mi tartjuk el, miattunk indulnak. Olcsó jegy, és én zöld vagyok, nincs autóm. Igen? A repcsi mivel megy? Lelkesedéssel? Vágyakkal? 

Nem tudom, mikor jutunk ide, de sokkal jobban be leszünk szabályozva hamarosan az biztos és jogos is. Az a baj, hogy itt is a „kisember” fogja megszívni, mert egy gazdag röhögve kifizeti a plusz adót. 

Mindenesetre talán akkor mindenki egy kissé jobban belegondol a tettei következményeibe, és olyan helyet keres magának az életre, ahonnan igazából nem is nagyon akar elmenni, hiszen jól érzi magát. 

Irány a vasút! Hiszen az már szinte mindenhol elektromos. Miért nem használjuk ezt ki jobban? Idő, tudom. De ha kényelemben, internettel töltöd, repül az idő, úgyis mindenki ezt csinálja otthon, a szabadidejében. Most utazva is, kényelemben. 

Oslo belvárosából 2024-től végleg kitiltják a benzin/dízel autókat. Decemberben az Oslóban árusított új autók 40%-a elektromos volt és ez az arány növekszik. 

Mi tehet az ember? 

Talán elsőként a tényleg fölösleges vásárlásokról lemond, hiába olcsó, és mondjuk egy unalmában elkövetett repülés / utazás helyett a környezetét fedezi fel. Mondjuk ott költi el a pénzét, ha már égeti a zsebét, és ezzel hozzájárul a környezete fejlődéséhez és ezáltal a saját életterének a jobbá tételéhez. 

Zárszóként, bár ezekről oldalakat lehetne írni, napokat beszélni, jöjjön az én ideális evilági összefoglalóm. 

- éljünk és költözzünk olyan helyre, ahol a szabadidőnk eltöltése egy örökkévaló nyaralás, még ha ez határátkeléssel is jár

- próbáljunk kevésbé pazarlóan élni

- becsüljük meg mindenki más munkáját, bármi is az, ami az Ő normális megélhetését biztosítja

- legyen választási lehetőség az alapjövedelem

- full liberalizmus minden területen

- a vallás ne legyen kiváltság, hiszen mindenki pucéron (átvitt értelemben is) születik, a mindenféle felvett „dolgok” semmit sem jelentenek és semmiféle előnnyel sem járnak

- bilibe lóg a kezem

A mangalicák

Ha szívesen olvasnál még Tamástól, látogass el a blogjára!

HÍRMONDÓ 

A német a lényeg

Mármint azon álláslehetőségek esetében, melyeket mára gyűjtöttünk össze nektek Németországban, Svájcban és Európa más területein.

Tudtad, hogy a munkád feléért nem kapsz egy fillért sem? 

Egészen érdekes adatokat közölt a KSH. Eszerint a teljes magyar lakosság az összes idő 26,3 százalékát töltötte munkával, de ennek csak kisebb hányadáért kapott fizetést is. 

A kormány szerint nagyszerű dolgok történnek az egészségügyben 

A kormány szerint egyre kevesebb orvos megy külföldre, egyre jobb a betegellátás, és kiemelten fontos az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása. Megnyugodtunk.

Bajok vannak a gyerekek külföldre vitelével 

Egyre több gyereket visznek jogellenesen külföldre, a sok hiányosság és bizonytalanság miatt az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala szerint felül kellene vizsgálni az ezzel kapcsolatos szabályozást.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.