Iránnal kapcsolatban minimum kettős érzés bujkál a legtöbb emberben, hiszen egyrészt egy fantasztikus múlttal és kultúrával rendelkező országról van szó, másrészt a jelenkori történelme nyugati szemmel finoman fogalmazva is ellentmondásos. De milyen az ország testközelből? Erről szól a mai poszt, melynek szerzője Gábor, aki Libanon, Jordánia, Kazahsztán, Egyiptom és Dubai után most Iránba kalauzol el minket.
Tíz órája voltam úton, amikor hajnali négy órakor bebotorkáltam a szállodába. Nagyon izgatottan készültem erre az útra, sok mindennek utánanéztem, elolvastam, felmértem. Ennek ellenére hihetetlen sebességgel lett úrrá rajtam a félelem.
- Welcome, Sir! (Helyi szokás szerint a jobb kezét a szívéhez emelte és picit meghajolt.)
- Jó reggelt, volt foglalásom.
- Természetesen... elkérhetném az útlevelét?
- Persze.
Azzal a lendülettel elkezdte szisztematikusan átfésülni. Néhány oldalon elidőzött egy picit, megforgatta kívül-belül... eltelt egy hosszú perc, mire felocsúdott meglepődéséből és megkérdezte:
- Ön melyik országból érkezett?
- Öööö... Hungary.
- Hungary?
Erre már az összes éjszakás műszakos felfigyelt és lassan odasomfordáltak mindnyájan, így már öten nézegették az útlevelet. Persze helyi nyelven hatalmas diskurzust folytattak, én meg egyre inkább kényelmetlenül éreztem magam.
- Hungary... hol van ez az ország?
- Európa... tudod hol van? (Próbáltam mosolyogni, hátha az segít, és akkor az egyik felkiáltott.)
- Mádzsárisztán!!!
- Aaaaaahhhh - kiáltott fel az összes többi, és én is nagyon megörültem annak, hogy ez a probléma tisztázódott és hangosan a pultra csapva ismételtem a varázsszót, „Mádzsárisztán!!!”.
Amikor lenyugodtak a kedélyek és elkészült a szobakártya, jött a következő téma.
- Hogy kíván fizetni?
- Kártyával. (Azzal a lendülettel átadtam a Mastercardomat.)
- Öööö... elnézést uram, ez itt nem működik.
- Visa? Amex?
- Nem, sajnos. (Mindezt egy picit meghajolva és nagyon halkan, de meglehetősen határozottan.) Nálunk ezek nem működnek. Készpénz, vagy helyi „debit” kártya.
- Pénzt tudok kivenni? Itt látom, hogy van automata.
- Nem, mint ahogy említettem, nálunk az egész országban vagy készpénz, vagy helyi kártya.
Most már nagyon nem éreztem jól magam. Már fél órája toporogtam az üres lobbyban, nagyon messze otthonról, hajnali fél ötkor és kiderül, hogy nem tudok pénzhez jutni, bármit fizetni.
- Jó, akkor majd a helyi partnerünk fog fizetni, úgyis az ő nevén van a foglalás.
- Rendben, azt is lehet. (Huhhh, ezt megúsztam.)
- Szuper, akkor kérem szépen vissza az útlevelem.
- Sajnos nem tudom visszaadni.
- Tessék???!!!
- Mielőtt beszállna a taxiba a reptér felé, vissza fogja kapni uram - közölte mosolyogva, ismét meghajolva.
- (Ekkor már remegett a hangom.) SOHA nem szoktam otthagyni az útlevelem, SEMMILYEN országban, SENKINEK!
- Ne haragudjon uram, itt ez a szabály, ez IRÁN.
Olvasd el Gábor korábbi kalandjait is!
Bejrút, a Közel-Kelet félelmetes Párizsa
„Gerillamarketing”
Irán hallatán gondolom a legtöbb emberben amolyan fura érzés alakul ki. Egész életemben, amikor Iránról hallottam a különböző médiában, akkor gyilok, kövezés, háború, atombomba, USA-konfliktus, embargó és társai voltak a címszavak, ötvözve az ország hivatalos nevével, ami nem más, mint Iráni Iszlám Köztársaság. Egészen 1935-ig nyugaton szimplán Perzsia névvel illették, majd az 1979-es Homeini Ajatollah vezette forradalom után kapta mai nevét.
Államformáját tekintve „teokratikus” (iszlám) köztársaság. Ez egy meglehetősen ritka berendezkedés, a térségben egyedül Irán és ősi ellensége és egyben „majdnem szomszédja”, Szaúd-Arábia választotta ezt az államformát.
A teokrácia egy olyan politikai rendszer, amelyben az adott kultúra istenét tekintik a világi hatalom forrásának; ezen felül az egyházi és állami intézmények nem különülnek el egymástól és ezzel egyidőben a vallási vezető kezében van a legfőbb hatalom – így a szavazással választott elnök gyakorlatilag az uralmon lévő ajatollahnak „jelent”.
Az ország földrajzi elhelyezkedése is már önmagában elég beszédes.
Keletről három „isztán”, közülük az alsó kettő elég problémás ország. (Az "eggyel arrébb" fekvő Üzbegisztán meg pont nem, oda például nagyon el szeretnék menni hamarosan, akár ezzel az ajánlattal - ezúttal szigorúan nem dolgozni...)
Északról a Kaszpi-tengeren át nincs túl messze Oroszország és Kazahsztán. Azerbajdzsán és Örményország nekik nem tényező, viszont nyugatról elég kemény a felhozatal: Törökország és Irak, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Perzsa-öböl nem annyira széles.
Irán és Szaúd-Arábia partjait 400 km választja el egymástól és Kuvait, Bahrein és az Arab Emirátusok még közelebb van. Egészen délen az Ománi-öböl természetesen Omántól választja el, ami a jemeni, jelenleg is folyó háború egy kulcsfontosságú „logisztikai” országa.
Egy előző írásban már említettem, hogy Irán a legnagyobb siíta hatalom, rettegett katonai haderővel. A helyiek állítása szerint, ha az USA nem lenne jelen a térségben, akkor már az egész térség Iránhoz tartozna.
Valamilyen furcsa okból kifolyólag a legnagyobb ellenség (Szaúd-Arábia) és szunnita szövetségesei nem is merik megtámadni. Iránban minden természeti erőforrás megtalálható, sok okos emberrel - az „iráni atomfizikus figura” nem véletlenül jelenik meg sok filmben.
A már sokszor említett Hezbollah hősi halottainak hatalmas arcképei sok helyen borítják be az épületeket.
Természetesen már az első nap fontos kérdéseket kellett tisztáznom a Partnerrel:
- Te, ki az a sok házra festett ember?
- Ők hősi Hezbollah harcosok. Az ország védelmezői és hősei
- ???... Ez érdekes. Mifelénk a Hezbollah az egyik legvéresebb és legveszélyesebb terrorista szervezetként van feltüntetve
- Neeeeeee...
- De.
- Mifelénk őket ünnepli az egész ország és amúgy TÉNYLEG hősök, nélkülük nagy bajban lennénk... rossz a marketingjük..
- Ja... kicsit olyan gerillamarketing.
„Mi nem kövezünk, csak akasztunk”
A 80-as évek eleje óta tartó nemzetközi embargó súlyos csapásokat gyakorolt az iráni gazdaságra. A hivatalos infláció ugyan „csak” 9%, a helyiek 20-25%-ra teszik – a banki alapkamat jelenleg 18%, ez egy elég erős jel.
A szankciók az élet minden területét érintik: élelmiszerek, gyógyszerek, olaj, autó, repülés, ruházat, stb. Ebből kifolyólag rengeteg a helyi márka, beleértve az egyik kedvencemet az TFC-t – ez a KFC helyi változata, még a logójuk is gyakorlatilag ugyanolyan.
Az iráni autógyártás csodáiból rengeteg furikázik az utakon, a világ 10 legnagyobb autógyártói között vannak. Az embargó miatt kevés a külföldi márka, a francia típusok autói közül kettő kapható, ezek darabokban érkeznek és helyi üzemekben rakják össze.
Ugyan a márkajelzés rajtuk marad, a márkanév már nem – ez valószínűleg minőségi jelzés, ugyanis már megvételkor sem biztos, hogy hazáig kibírja. Az összes többi külföldi autómárkára pedig 100% büntetővám van.
Leginkább a repülés volt számomra érdekes. Iránnak 14 (!!!) légitársasága van, de ezek közül csak három repül külföldre, az összes többi belföldi. A légitársaságok évente 50 millió utast szállítanak, ez világszinten is előkelő helyezést jelent.
Flottájuk nagy része Boeing és Airbus repülőgépekből áll, amiket kb. 25 éve vásároltak, az embargó miatt azonban sem új gépeket, sem pedig alkatrészeket nem kapnak.
Ennek feloldásaként vagy helyben készítenek „utángyártott” alkatrészeket, vagy a szomszédos Törökországból próbálják kiegészíteni hiányos készleteiket. Az iráni légitársaságok bevételük 25%-át szervízelésre kénytelenek fordítani, ez az arány az EU-ban 6%.
A fentiek azt eredményezték, hogy az elmúlt 50 évben 31 repülőszerencsétlenség történt Iránban – ez nem túl jó arány. Sharbellel hoztunk egy gyors döntést még az elején – semmilyen körülmények között nem szállunk fel belföldi járatra Iránban.
A vallás az állami berendezkedésből kifolyólag központi téma, bár Teheránban ez nem látszik annyira. A Korán értelmezése is picit más, mint a szunnita rokonoknál, Iránban nem kötelező az arcot elfedni a hölgyeknek, csak a hajat.
A hölgyek általában farmert, vagy valamilyen szűk nadrágot hordanak, hatalmas kendővel a fejükön és bő felsőrésszel, hogy az alakjuk ne látsszon. Az alkohol fogyasztása szigorúan tilos, így mindenki otthon iszik. Aki tud.
Sokszor hallani a médiában, hogy Iránban újra halálra köveztek valakit. Ezzel kapcsolatban kérdeztem a partnert egyszer, amikor meginvitált a lakására és vodkát iszogattunk:
- Te, hogy van az, hogy a nyugati sajtóban ilyen rossz a marketingetek?
- Nem tudom, valószínűleg félnek tőlünk. Erősek vagyunk katonailag, gyönyörűek az iráni nők és okosak is vagyunk.
- És mi a helyzet a vérengzéssel? A Hezbollah és társai?
- A Hezbollah csak akkor gyilkol, ha muszáj. Márpedig a biztonságunk érdekében sokszor muszáj. Sok ellenségünk van, legfőképpen a Cionisták (Izrael) és Szaúd-Arábia. Ők bármikor lerohanhatnak minket.
- És mi a helyzet az embertelen kínzásokkal, börtönre ítélésekkel és megkövezéssel?
- Megkövezés? Hol hallottál ilyenről???
- Hát akár a YouTube-on is meg lehet nézni (ami ott nem működik). Beleásnak valakit a gödörbe, főleg nőket és halálra dobálják kővel.
- Neeeeem... ilyen már rég nincs... nem kövezünk. Akasztani akasztunk, de az egy másik sztori.
Ennél a pontnál úgy éreztem jobb, ha más vizekre evezek, annak ellenére, hogy a kedvenc partnerem mindig nagy nyitottsággal és őszinteséggel beszélt nekem ezekről a nehéz témákról is.
A „gerillamarketing” és a szóban forgó körülmények ellenére nagyon kellemes meglepetés volt az első reggel Teheránban. Az ablakból hatalmas hegyek tárultak elém.
A másik oldalról pedig az ébredő város látszott.
Teherán hatalmas város, lakossága több, mint nyolcmillió, a környező csatolt helységekkel együtt pedig 15 millió. Területe nem annyira borzalmasan nagy, viszont a népsűrűség Budapest három-négyszerese.
A hatalmas sugárutak reggel 7-től este 10-ig tele vannak, a háromsávos utakon négy, de van úgy, hogy öt sorban közlekednek, az autókat ténylegesen csak pár cm választja el egymástól.
A vezetési szabályok, ha vannak is, nem térnek ki a gyalogosokra. Ők mindig életveszélyben vannak, nem is nagyon lassít senki a gyalogátkelőnél. Folyamatosan dudál mindenki, az autókból dübörög a helyi „perzsa-pop” és az utcai ételek illata keveredik a kipufogógázzal és a füstölők illatával. Számomra óriási élmény volt először körbe autózni a városban.
Rengeteg látnivaló van Teheránban is, és amúgy az ország többi részén is. Sharbellel egyszer nagyon bátrak voltunk és betaxiztunk „A” főtérre egy nagyon furcsa járműben, amiben rajtunk kívül még másik 8 ember tartózkodott. Meg volt beszélve a partnerrel, hogy vele ott találkozunk.
Meglehetősen nagy feltűnést keltettünk, amikor beszálltunk a kis járműbe. A csodálkozó arcok láttán nagyon mosolyogtunk, egy úriember pedig annyira meglepődött, amikor be akart szállni, hogy inkább nem szállt be.
A főtéren óriási tömeg…HATALMAS. Váll vállhoz ér, a jelenlegi összes generáció tagjai egymást túlkiabálva próbálnak szót érteni egymással és az árusokkal.
Az árusok hosszú sorokban árulják a limlomokokat, a választék igen változatos. Evőkanál, tranzisztor, ólomkatona, illetve sok ismeretlen kinézetű használati tárgy fából. A piac bejáratánál, ha lehet, még nagyobb tumultus.
- Oda be kell menni! - mondtam Sharbelnek, aki közölte, hogy inkább megvár kint. A partner addigra odaérkezett és felhívásomra azonnal elindult a bejárat felé. Sharbel persze meggondolta magát és velünk tartott.
Az isztambuli piac ehhez képest kutya f...a! Bent már szólt a zene is és megjelentek a talpig feketébe öltözött idősebb asszonyok egy hatalmas füstölőedénnyel a kezükben és imához hasonlító monológot követően tartották a markukat.
Ők a rossz szellemek üldözői - a partner mosolyogva hozzátette, hogy evilágon túli képességekkel rendelkeznek és ezért kell őket megfizetni... csak hogy rendesen végezzék a munkájukat.
A fotózást mindkét társam erősen ellenjavallta, mivel szigorúan tilos hölgyekről fotót készíteni. Így sajnos csak nyugodtabb helyeken tudtam dokumentálni az eseményeket.
A piac legnagyobb vonzereje mindenképpen a szőnyeges rész, aki szereti a perzsa szőnyegeket, annak ez maga a Kánaán.
A szőnyeg témába akaratlanul is beleástam magam, ugyanis én szeretem ezeket és persze bevonszoltak az első üzletek egyikébe, ahol a kirakatban megbámultam egy csodálatos példányt.
Azonnal teával és aprósüteménnyel fogadtak, és leültettek egy sötét szobában egy szőnyegkupacra a sok közül. A partner természetesen velünk tartott, Sharbel pedig aggódva némaságba borult.
A vidék, ahonnan a szőnyeg származik meghatározza a mintázatot és a színvilágot. Az anyaga, a csomózás technikája, a csomók száma és a kész szőnyeg kora határozza meg az árat.
Kicsit olyan, mint a Cognac. Egy 100 éves, Isfahanból származó 4x3-mas tiszta selyem szőnyeg ára, bőr csúszásgátlóval az alján, elérheti a 10 millió forintot. Ugyanez ötévesen a tizedére csökken.
Két óra tudományos szőnyegelőadás és másfél liter tea elfogyasztása után mély fájdalommal búcsúztunk el - megköszöntük a szíves vendéglátást és távoztunk.
A Torony
Aznap a „Milad Tower”-be mentünk vacsorázni. Ez a torony Irán jelképe, és büszkén meséli mindenki, hogy:
- Ez a világ 6. legmagasabb szabadon álló tornya. A torony klasszikus értelmében.
- Klasszikus értelmében? Ez mit jelent pontosan?
- Hát a torony pontos definíciója alapján.
Egyből gondoltam, hogy itt valami turpisság van a dologban, hasonlóképpen, mint a kebabbal kapcsolatban. Az egyik étteremben találtam egy mellszobrot, amire az volt írva, hogy az úriember a kebab „innovátora”.
A kebab viszonylag régi eredetű, találtak az i.e. 17. századból grillezővasakat a mai Görögország területén. Szóval nem ő találta fel, hanem csak tovább fejlesztette és kialakult a „Jūje-kabāb” (جوجهکباب), ami az iráni 7 féle kebab egyike és egyedül Iránban található – csirkéből készül, paradicsommal és paprikával a nyárson, sáfránnyal és citromlével gazdagon meglocsolva – rettenetesen finom.
Na de vissza a toronyhoz!
- Mi is a torony definíciója? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát először is (ekkor tudtam, hogy ismét egy tudományos érvelés következik) a torony egy szabadon álló építmény, nincs függesztés. Másodszor, magasabb, mint szélesebb (:)). Harmadszor, a toronynak közcélúnak kell lenni, tehát nem lehet tv- vagy rádiótorony, illetve nem lakhatnak benne és nem lehet irodaház sem. És nem lehet kémény és híd sem.
- Aha... (Ekkor már nagyon röhögtem.) Gondolom, a torony tudományos definícióját itt mindenki betéve tudja.
- Persze - mondta mosolyogva - különben senki sem hinné el nekünk.
Visszaérve a szállodába persze utánanéztem ennek a torony dolognak és valóban igaza volt. Ebben a megközelítésben. A hétköznapi értelemben vett tornyok listáján nincs az első százban, de ettől még ez egy nagyon szép és magas torony.
Ennek a toronynak a tetején van Teherán egyik legelegánsabb étterme, ide csak a nagyon tehetősek járnak. Meg mi. Az étterem hatalmas, és két óra alatt körbe forog a külső gyűrűje. Vicces volt, hogy az asztalunkhoz képest folyamatosan változott a mosdók és a büféasztal helye.
Hatalmas meglepetésünkre, mire elfoglaltuk a helyünket, ez várt minket az asztalon.
Egy iráni, libanoni és a magyar zászló. Az étteremben az összes létező ország zászlaja megtalálható és az én értékrendszerem szerint ez egy nagyon kedves gesztus.
Az ételek egész Iránban szokatlan módon vannak fűszerezve és elkészítve. Ezt az éttermet leginkább külföldi vendégek látogatják, így az ételkínálat is ehhez próbál igazodni. Volt rántott hús, pizza, bolognai, cézársaláta, stb. és rengeteg féle friss vágott zöldség és savanyított termések és további zöldségek hatalmas választéka.
A rántott csirke minden országban „biztonságos” választás, itt ez is teljesen szokatlanul volt elkészítve. A panírba is bele volt keverve valamelyik helyi fűszer és a csirke is vastagon be volt kenve valamivel, amire csak azt mondták, hogy az „titkos recept”.
Nem emlékeztetett nagymamám vasárnapi ebédjére, de a saláták hatalmas választéka és pár nyárs csirke és bárány kebab azért nagyon megnyugtató volt a gyomromnak.
Ez egy szép nap volt.
Zokniban pottyantani
Iránban a business minden iparágban nagyon nyitott a nyugat felé. Hatalmas éhséggel és nagy alázattal fogadják a külföldi márkák képviselőit az országban, már aki elég kalandvágyó ahhoz, hogy odamenjen. Gyakorlatilag minden nemzetközi márka, amelyik jelen van a piacon, az nagyon sikeres, még akkor is, ha meglehetősen drága.
Itt érdemes elmondani, hogy meglehetősen sűrűn látni olyan embereket az utcán, akik orrukat plasztikai sebészeti beavatkozást követően tapaszokkal takarják és kék-zöld-lila arccal mászkálnak.
A plasztikai sebészet iparág nagyon pörög, állami hiteleket is fel lehet venni erre a beavatkozásra, így férfiak és nők egyaránt igen sűrűn veszik igénybe ezt a szolgáltatást.
A kórházak döntő többsége összehasonlíthatatlanul jobb állapotban van, mint nálunk, sőt, egyes iparágakban, mint például az optika, kiemelt figyelmet kapnak.
Ez köszönhető annak, hogy az egészségügyi miniszter szemorvos, az ország legyorsabban műtő sebésze, elismert szakember. Hogy hogy nem, van egy szemészeti kórház lánca, ahol napi 400 járó beteget látnak el Teheránban. Ez a kórház szemkápráztatóan gyönyörű, a legmodernebb felszerelésekkel és tíz műtővel ellátva.
Természetesen mindig dolgozni mentem Iránba, eddig kereken tízszer voltam. Amikor a második alkalommal mentünk, két neves esemény történt. Az egyik a partner új irodájának „felavatása”, illetve egy piacindító rendezvény, ahova 2000 szakmabelit vártunk egy egész napos programra.
A partner az irodáját óriási megelégedéssel mutatta meg, körbevezetett mindenhol, valóban csinos irodát rittyentett. Reggeli után aznap valamiért nem volt időm elvégezni a szokásos rutinomat, ezért az irodában értek az emésztés utolsó szakaszának ingerei.
Megkérdeztem, hogy merre van a mosdó, a partner nagyon büszkén mutatta meg vadonatúj wc-jét és közölte, hogy én leszek az első, aki használja. Nagyon örültem ennek.
A mosdók előtt le van téve egy gumipapucs, abban szabad csak belépni a mosdókba (kulturáltabb helyeken). Ezzel el lehet kerülni, hogy az utcai cipő bármilyen fajta kárt szenvedjen. Belebújtam hát a papucsba és beléptem.
Nagy sajnálatomra ugyan egy vadonatúj, de „pottyantós” wc-vel álltam szemben. Ilyenbe még sosem végeztem nagy dolgot, úgyhogy meg kellett vizsgáljam, hogyan is kell, illetve lehet ebbe bármit csinálni.
A lábaknak külön kialakított recés részt képeztek ki, csakhogy az egy kis fokban meg is volt döntve. A problémák ott kezdődtek, hogy nem tudtam, hogy melyik irányba kell nézni.
Akkor még teljes menetfelszerelésben próbálgattam a pozíciókat és az irányt. Amikor nagyjából begyakoroltam a mozdulatot, letoltam a nadrágom... és akkor konstatáltam, hogy az ingem is és a nadrágom is útban lesz így, ezért azokat levettem.
Most már alsónadrágban, pólóban, zokniban és papucsban folytattam az akkor már nagyon sürgős dolgomat... de nem... még mindig úgy érzékeltem, hogy minden az alsónadrágomba fog esni, ezért azt is levettem, így már egy szál f...ban és papucsban szerencsétlenkedtem... 30 fokban... ömlött rólam a víz.
Sebaj. Végeztem. Nagy megkönnyebbülés volt, annál is inkább, mert még idejében észrevettem a piktogrammot, hogy a papírt ne bele... mellé. Huhh, gondoltam, de jó, hogy észrevettem.
Visszaöltöztem menetfelszerelésbe és lehúztam. Elkezdtem mosni a kezem és akkor jött a feketeleves. A wc eldugult és jött föl minden... megállíthatatlanul. Menekülőre fogtam a dolgot, annál is inkább, mivel papucs volt rajtam.
Az ajtóban már toporgott valaki más, akinek erélyesen szóltam, hogy NE menjen be, mert baj van. A partnernek kénytelen voltam szólni, hogy elsőre sikerült eldugítani és ömlik ki a szar.
Benézett, kifordult és azzal a lendülettel vette is elő a telefonját, hogy megoldja a jelentős problémát. Öt perc múlva az egész iroda arról beszélt, hogy a „külföldinek” első használatra sikerült elrontania a wc-t. Kellemetlen volt, de hát végülis én mindent jól csináltam. Legalábbis én mindent megtettem, még egy szál zokniban sosem pottyantottam.
A mesés magbolt
Másnap került sor a rendezvényre, ami hatalmas siker volt. Lézershow-val, profi előadásokkal és a végén egy híres helyi zenekarral szórakoztattuk a közönséget. Bevallom férfiasan, azért megállt bennem az ütő, amikor felléptem a színpadra és ez a látvány fogadott.
Az első sorban a szakma krémje, mögöttük meg 2000 szakmabeli. Leírhatatlan érzés volt, amikor minden megmozdulásunkat hatalmas tapsvihar fogadott, ilyet ők még nem láttak.
Búcsúzóul a partner elvitt minket másnap „A” magboltba. Amikor először magyarázta, hogy ebben a boltban csak magot árulnak, nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ebből megélni.
Aztán nagyon majd’ leesett az állam, amikor beléptünk a csupa márványból készült boltba, ahol a magok soha nem látott választéka fogadott.
Én soha nem láttam ennyiféle magot ilyen mennyiségben egy helyen. Persze mindent meg lehetett kóstolni, kesudióból és pisztáciából (mindkettő sózott, pörkölt) 2-2 kg-ot vásároltam, valamint aszalt szilvát, és szárított mangót és barackot 1 kg-os kiszerelésekben.
Került a csomagba még friss sáfrány is, az iráni a legjobb. A partner megkérdezte nem vinnék-e haza egy kis iráni rizst (amit nagyon szeretek), így másnap megjelent egy 25 kg-os zsákkal.
Ezen az úton hazafelé volt először az, hogy egy külön bőröndöt kellett venni a sok finomság biztonságos hazajuttatása érdekében.
Irán sosem lesz egy nyári, családi nyaralás célállomása, akiben azonban tombol a kalandvágy, illetve leköti a sokezer éves keleti kultúra, az mindenképpen látogasson el ide!”
Gábor, mint eddig mindenhova, Iránba is a Vista segítségével repült, ők segítettek a sorozat összehozásában is. (X)
HÍRMONDÓ
Közel félmilliárdért toboroz külföldi munkaerőt a kormány
Érhető módon nem veri nagydobra a magyar kormány, hogy több százmillió forintot költött az utóbbi hónapokban arra, hogy külföldről próbáljon meg Magyarországra csábítani munkaerőt.
Máris összevesztek a franciák és a németek
Ahogy elkezdődtek a francia-német egyeztetések az eurózóna jövőjéről, máris összevitatkoztak a felek, méghozzá azért, mert a németek jóval szigorúbb pénzügyi szabályok alapján erősítenék az övezet integrációját, mint a franciák.
Nem lesz újabb népszavazás a Brexitről
A brit miniszterelnök kategorikusan kijelentette, hogy nem lesz újabb referendum az Egyesült Királyság európai uniós tagságáról. Theresa May erről a leghallgatottabb londoni kereskedelmi rádióban beszélt.
Ki mire gyűjt?
Az európai fiatalok jó része takarékoskodik, azaz tesz félre havi rendszerességgel pénzt. A magyarok sem kivételek, az már ugyanakkor sokkal érdekesebb, ki mire spórol.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek