Kicsit elfogult vagyok a mai poszt szerzőjével, mert blogja (amely szerencsére újra él), a Veve Szecsuánban szerintem az egyik legjobb és legérdekesebb a műfajban. Veve tehát szeptember elsején visszatér Kínába (konkrétan Wuhanba, angol nevén a Hubei University of Economics nevű felsőoktatási intézménybe), kérésemre összefoglalta, miért és hogyan (és még a munkavállalási lehetőségekről is lesz szó).

(fotó: szecsuan.blog.hu)

„Az én határátkelésem célállomása Kína. Nem a mostani lesz az első ilyen kitántorgásom, két évet már lehúztam Ázsia eme távoli vidékén. Elsőként három éve indultam útnak egy világvége hangulatú kisváros középiskolájába tanítani, majd az azt követő évben egy valamivel nagyobb település felsőoktatási intézményében tettem ugyanezt.

Bár jól éreztem magam odakinn, magánéleti okok miatt egy évet itthon töltöttem el, hogy aztán idén szeptembertől ismét Kína felé vegyem az irányt.

Hogy miért épp Kína?

Gyermekkorom óta rajongtam az országért, aztán ez a beütés a későbbiekben sem csillapodott. Lettek itt élő kínai ismerőseim, megtanultam a nyelvet, s amikor végeztem a középiskolában, egyértelmű volt, hogy kínai szakon folytatom tovább.

Később aztán a munkáim zöme is Kínához vagy kínaiakhoz kapcsolódott, s ennek köszönhetően időnként meg is fordultam az óriásországban, de ezen látogatások időtartama sosem volt több néhány hétnél.

Három éve aztán kitaláltam, hogy kimegyek angolt tanítani. Bár ilyen irányú végzettségem nincs, miután nagy az igény külföldi angoltanárokra, 1-2 feltétel teljesülése esetén meg lehet csípni ilyen munkaköröket a hozzám hasonlóaknak is.

Mostanra a szabályozás ugyan sokat szigorodott, de azóta meg már a javamra írható, hogy van két év releváns kínai szakmai tapasztalatom.

Ezúttal Kína közepére, Wuhanba költözöm majd, a párommal együtt, aki - miután nincs munkavállalási engedélye - a háztartást viszi majd.

Miért jó Kínában lenni?

Hogy mindenkinek jó-e, azt nem tudom. Én nyelvtudás nélkül biztosan nem indulnék neki, mert a helyiek külföldi nyelvismerete csapnivaló.

Külföldi nyelvtanárként dolgozni megbecsült és kényelmes hivatás: állami iskolákban dolgozva a terhelés nagyon alacsony és ehhez mérten a fizetés sem elhanyagolható.

Főiskolákon/egyetemeken most már nem nagyon találkozni 6000 yuannél alacsonyabb javadalmazással, ami átszámítva cirka 270 000 Ft, s emellett az iskolák biztosítanak lakhatást is (ennek színvonala elég változatos lehet).

Miután Kínában olcsóság van, s fejlettebb területeken könnyedén lehet mellékes jövedelemre is szert tenni, kényelmes életvitel valósítható meg.

Nyugati szemmel azért Kína embert próbáló tud lenni, szóval az élet nem fenékig tejföl (különösen, hogy tejföl sincs), s némi kalandvágy nem árt hozzá.

Kultúrsokk

A kínaiak más kultúrkörben szocializálódnak, így aztán sok, számunkra merőben szokatlan, esetenként kevéssé tolerálható megnyilvánulást hajlamosak produkálni.

Köpködnek, lökdösődnek, tolakszanak, sorban állni nem tudnak, csámcsogva esznek vagy épp szenvtelenül a nyugati ember képébe, laptopjába, okostelefonjába bámulnak, s sűrűn hellóznak.

Ezeket meg kell szokni, mert megváltozni nem fognak egyhamar.

Tervek

Engem már megfertőzött Kína, így sanszosnak tartom, hogy jó ideig fogok még odakinn dolgozni. Imádom a nyelvet, az ételt, a pezsgést, a szüntelenül változó városokat, hogy a fejlődés szemmel látható, s imádom, hogy Kína hatalmas, s rengeteg felfedezésre váró része van még előttem.

A munkavállalásról

Hogy kielégítsem a Határátkelő konkrét tanácsadásokra váró közönségét is, írok pár szót azoknak is, akik szeretnének hasonló módon boldogulni.

Az angoltanárkodás talán a legegyszerűbb lehetőség arra, hogy Kínában munkát vállalhasson az ember, természetesen más, magasan képzett munkakörökben is meg lehet csípni kiküldetéseket, de olyankor a cég feltehetően intézkedik mindenről. Most csak az angoltanárkodásnál maradjunk.

Miután Kína-szerte mindenki angolul próbál meg tanulni, a beáramló külföldi tanerő pedig még mindig kevesebb, mint amire igény volna, így meg lehet csípni efféle munkát, ha adott egy elfogadható angol nyelvtudás.

A tanári szakirány szerencsés, de nem feltétel. A diplomát megkövetelik, s ma már nem nagyon vannak meg a TEFL/TESOL (tanfolyamok, amik elvileg igazolják, hogy képes az ember angolt tanítani - léteznek belőlük 20 órás internetes kurzusok is, ennek megfelelő tényleges hatékonysággal) oklevelek nélkül sem.

Természetesen igyekeznek anyanyelvi tanárokat felhajtani, amiért nem is nagyon hibáztatóak, így aztán azért azzal számolni kell, hogy a legzsírosabb állásokra akad más is rajtunk kívül.

Van lehetőség az állami szektorban dolgozni (kiszámítható környezet, alacsony terhelés, s alacsonyabb javadalmazás), de akadnak állások a magánnyelviskolák, magánsulik, magánóvodák köreiben is. Előbbieknél heti 10-18 óra az általános, míg egy oviban jó eséllyel a 40.

A jövedelem is magasabb ugyan, bár órabérre lebontva messze az állami vezet. Magánovikhoz, nyelviskolákhoz nem anyanyelvi angolosként is egyszerűbb bejutni, de én személy szerint jobban szívlelem az állami intézményeket.

Amennyiben sikerül találni munkahelyet (ebben nagy segítséget tudnak nyújtani a különböző ügynökségek, neten pillanatok alatt lehet találni többet is - minden esetben a munkáltató fizet nekik, nem mi!), úgy egy bürokratikus hercehurca kezdődik el az engedélyek megszerzéséhez.

A kínai munkaerőpiac ugyanis erősen védett, a külföldi importtanárok szakértőkként dolgoznak, s kizárólag olyan helyekre lehet külföldit legálisan alkalmazni, ahol kellően megindokolható, hogy miért nem felel meg a helyére egy kínai állampolgár.

Miután a külföldi angoltanár külföldi, így itt az indok elég alapos, de ahhoz, hogy munkavállalói vízumot igényelhessünk, szükség van munkavállalási engedélyre és meghívólevélre.

Ezeket a suli intézi az adott tartomány megfelelő hivatalában. A szabályozás tartományonként/tartományi jogú városonként eltérő lehet: helyenként szükség van erkölcsi bizonyítványra, itt-ott az egyes dokumentumok diplomáciai felülhitelesítésére, míg másutt előfordulhat, hogy egy sima (esetenként kizárólag magyar nyelvű) fénymásolattal is beérik.

A procedúra során, ami egységes, az egy átfogó orvosi vizsgálat. A direkt erre a célra létező, „Physical examination record for foreigner” című, netről kismillió helyről letölthető formanyomtatványt kell kitöltetni. A nyomtatvány angol/kínai, így a háziorvosok egy részének feladhatja a leckét. Része egy HIV-teszt, egy tüdőszűrés és egy EKG is, ennek átfutási idejével is számolni kell.

A munkáltató jó esetben alapos és első körben azokat a papírokat és olyan formában kéri el, amikre szükség van - ilyenkor ezek birtokában akár 7 munkanap alatt megszerezheti a kinti hivatalban a munkavállalási engedélyt és a meghívólevelet. Kevésbé szerencsés esetben fennállhat némi inkompetencia, s akkor az egész folyamat hosszú hetekig húzódhat. Ez sajnos lutri.

Ha megvannak a papírok, azokat elküldik a munkavállalónak gyorspostán, s aztán ezek birtokában már igényelhető a munkavállalási vízum (magyaroknak sürgősségi felár nélkül 8000 Ft) a nagykövetség konzuli osztályán. Ezek után már csak ki kell menni, s kezdődhet a kínai élet.

Blog

Előző két kínai évem alatt is blogoltam, ez most újra él. Akinek kedve van, tartson velem ott is.”

A moderálási alapelveket itt találod.