Februárban olvashattátok itt Ferenc írását Vanuaturól, ami most fájdalmas aktualitást nyert a térséget sújtó természeti csapás miatt. A mai egy rendkívüli poszt, de fontosnak éreztem, hogy beszéljünk az ott történtekről, és hátha akad köztünk olyan, aki lehetőségeihez mérten segíteni tud az ottaniaknak.
„Nem olyan rég megjelentetted az egyik bejegyzésemet Vanuaturól, melyben én is megemlítettem a ciklon dolgot, noha az közelébe sem ért annak, ami most történt. Kicsit csalódva, de inkább a tehetetlenségtől kiakadva írok most ugyanúgy a vanuatui életről, már amennyire én a távolból belelátok.
A nemzetközi sajtó tele van Vanuatuval, míg a magyar arról ír, hogy kinek kivel sikerült összeverekedni a március 15-i ünnepségeken (mert már megemlékezni nagyon kevesek szoktak). Magyarországon ezzel alig foglalkozik valaki (bár mára már szerencsére többen, mint tegnap, de ha tegnap írok, még simán lehettem volna ezzel a háromnapos hírrel elsők közt a magyar sajtóban).
Annak idején a haiti földrengés és az azt követő károk mint mindenkit, engem is nyilván megráztak, de csak egy távoli valaminek tűnt, ami velem nem történhet meg. Ehhez képest most Vanuatu már, ugyan nem közvetlenül, de személyesen is érint.
Take care families & friends
Február elején írtam, hogy egy egyszerű, szegény, fejletlen országról van szó. Noha írtam hideget is, meleget is, előző írásom a kedves, ártatlan, földi paradicsomról szólt. Ez most az egyszerű, szegény, fejletlen, katasztrófa sújtotta Vanuaturól fog.
Egy korábbi lakótársam él ott, tartjuk a kapcsolatot, de túl gyakran nem beszélünk. Utolsó hír Facebook bejegyzése:
"Today 4pm
message sent from TVL [helyi mobilszolgáltató]
Meteo info: Saeklon PAM lo I,2 - woning #2. [weather info: Cyclon PAM - warning #2]
Strong winm wota [strong wind, water] i go antap [go on top] mo raf solwota bae i kasem TORBA, PENAMA SANMA mo MALAMPA tete.
Take care families & friends."
Ekkor még gondoltam olyasvalami lehet, mint amikor a belügyminisztérium ír, hogy üljünk át más autójába, volt ciklon tavaly is, idén is, sőt jövőre is lesz. Tegnap tudatosult bennem / bennünk (lakótársakkal) az egész dolog.
Tavalyi lakótársunk J.S. vanuatui idő szerint péntek du. 4 óta elérhetetlen. Úgy Luxemburgból nekünk, mint Új-Kaledóniából unokatesói számára. Most már naponta kétszer hívjuk (ahogy az időeltolódás engedi), persze annyit mond a telefon félig bislamául, hogy nem elérhető, de hát hogy is lenne már... Se áram, se ivóvíz, se telefon, se internet.
Teljesen letarolva
Noha egyre több hír van, állítólag Vilában az áram is már jön-jön visszafelé, hála a segélycsomagokkal érkező generátoroknak, de a működő telefonvonalak egyelőre a segélyhívásokra vannak korlátozva. A főváros épületeinek 90%-a súlyosan sérült, 20% állítólag teljesen megsemmisült.
Az általam feltöltött Port Vila suburbs nevű még egy évnél is fiatalabb kép mostanra teljesen letarolva (ahogy a segélycsomagokkal érkezők mondták, „flattened”).
A fővároson kívüli települések Efatén elvileg teljesen megsemmisültek. Több mint 3000 ember van 37 óvóhelyen (ez igazából annyit jelent, hogy betonépület - templomok, iskolák) elszállásolva, egyes reményeim szerint nem hiteles hírforrások szerint 220.000 ember vált hontalanná a 260.000 lelket számláló országban.
A többi 60 lakott sziget közül csak Tannával van a mai (hétfői) nap óta légi kapcsolat. A híradóstábokat odaszállító gépek Efatére sebesültekkel repülnek vissza, noha az egyetlen kórház alsó szintje el van árasztva, a teteje pedig gone with the wind. Több mint 300 km/h-s széllökésekkel és 8 (előrejelzések szerint akár 14) m-es hullámokkal érkezett a PAM.
Az AirVanuatu egyik nemzetközi járata Sydney-ben maradt a vihar idejére, de már segélyszállítmányokkal tele repült vissza Vilába. Azóta is orvosokat, segélyszállítmányokat visznek a gépeikkel, valamint az ausztrál, új-zélandi és új-kaledóniai légierő is segít. Mindezt persze némiképp hátráltatja a tény, hogy maga a Port Vila-i repülőtér is súlyosan károsult.
Túlélték-e a barátaim?
Vanuatu elnöke Japánból úgy kérte a világ segítségét, hogy azt sem tudta, saját családja túlélte-e. Én úgy írok, hogy péntek óta én sem tudom, barátaim túlélték-e. Egy halott nagybácsiról tudnak Új-Kaledóniában, a többiekről nincs hír.
Az összes új-zélandi telefonszolgáltató a Vanuatu felé menő hívásokat ingyenessé tette az aggódó hozzátartozók számára, bár jó kérdés, mire jó, ha csak a Port Vila-i mentőket lehet elérni.
A kókusz és banánültetvények szinte teljes egészét elvitte a szél, a káposztát és az állatokat meg elvitte a víz. Ivóvíz nincs! A víztározók elszennyeződtek az esőtől, sártól.
Ilyen ország is van, ide is lehet születni, ahol az ország 85%-a egy éjszaka alatt szegényből nincstelenné tud válni. Azért átértékeli az ember a problémáit. A Care Deutschland-Luxembourg becslése szerint egy 25 eurónyi adományból két család egynapi vízellátása megoldható (megjegyzem Ausztráliából, Új-Zélandról és Új-Kaledóniából segélyszállítmányként).
Általánosságban nem szeretem megmondani, kinek, hova, mennyit kell, kéne, illene, majd mindenki, ahogy látja, tudja, akarja. Nem szeretem, de kérem.”
Itt pedig az a Facebook-csoport, ahol minden információt megtudhattok, és ahonnan a képek is származnak.
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek