Van a jóléti állam mintájának számító Svédországnak egy másik, talán ritkábban látott oldala. Például a stockholmi „Szilícium-völgyben”, ahol egy hatalmas táborban élnek emberek. Ilyen táborból egyébként több is van, mint az Réka írásából kiderül. A képeket Roger Sahlström készítette, köszönet azért, hogy megjelenhetnek itt, a blogon.

„A legnagyobb stockholmi tábor Kista városrészben található, amelyet Svédország Szilícium-völgyének is neveznek, ugyanis rengeteg szoftver- és telekomcégnek van itt irodája: az Ericsson városrésznyi székhelyétől a Huaweig és Samsungig mindenki itt van, de a stockholmi egyetemnek, a műszaki főiskolának és a hadseregnek is vannak itt kirendeltségei.

Talán ezért is jöhetett létre ez a hatalmas tábor, hiszen a környéken csak napközben van mozgás, estére teljesen kiürül a környék. Nincsenek lakók, akik tiltakoznának. Illetve hát vannak. Vagy voltak.

A 3. számú fotón a háttérben a barakkszerű épületekben egyetemista kollégisták laknak. Illetve nem tudom, még ott laknak-e. Egy évvel ezelőtt az a hír járta, hogy az egyetem felbontotta a szerződést a lakáscéggel, mivel az errefelé EU-migránsoknak nevezett csoport ellehetetlenítette a diákok életét. Mindennapos volt a randalírozás, az üresen álló lakásokba betörtek, lelakták... a szemetelést pedig a képek illusztrálják.

Kista azért is stratégiai hely nekik, mert közel van a metró, amivel negyedóra alatt a város szívében vannak. Kistában található az egyik legnagyobb pláza is, amely mára valóságos melegedővé vált. A mosdókban mossák a ruhájukat, a kajáldás asztalok között bóklásznak és az evő emberek orra alá papírpoharat dugva kéregetnek. A földön ülve eszik az elemózsiát, hangoskodnak, tülekednek.

Sajnos a metró és a pláza környékét is a fotókon látható állapothoz hasonlóan lelakták, a közeli lakóövezetet elárasztotta a szemét és az ürülék. Videó csak erős idegzetűeknek, két étkezés között!

„Hol a főkefe?” - kérdezte valaki

Az „életvitelszerű” szemét hetekig, hónapokig hever a földön, az önkormányzat nem takarítja el. Nem tudom, miért. Azt megértem, hogy magukat az embereket nincs hova tenni.

Több önkormányzat kifizette nekik a hazautat, de egy héttel később ismét itt voltak. Ez az EU, szabad mozgás, nem igazán lehet őket ki- vagy bezárni, ez világos. De az egyik első táboruk felszámolása után 121 tonna hulladékot szállítottak el a kukás autók!

Nem értem, hogyan lehet hagyni a szemetelést, a környezet tönkretételét, hiszen a svédek híresek a szinte pedantériába hajló rendszeretetükről, a rendszer tiszteletéről és a környezetvédelemről. Sajnos nincs erre magyarázatom.

Mint írtam, csak Stockholmban mintegy 50-re duzzadt a táborok száma. Tavaly ilyenkor még „csak” 30 volt. Minden metrókijáratnál, minden élelmiszerbolt és áruház előtt, szinte minden trafik előtt ülnek. Persze a nagyvárosokban vannak a legtöbben, de a kisebb településeknek is megvan a maga kolduscsoportja.

Az újságok sok olyan incidensről számolnak be, ahol egyes csoportok összeverekedtek a legjobb helyeken, nemrégiben egy templom helyiségét is szétverték egy népes verekedés során - ételosztás közben.

A közhangulat

Bár mindenki egyetért azzal, hogy az egész helyzet szörnyű, a legtöbben nem a kéregetőket hibáztatják. Becslésem szerint a többség - egyelőre - úgy látja, hogy ezek az emberek kétségbeesésből koldulnak, és csak azért nem dolgoznak, mert a romániai diszkrimináció nem engedi őket.

Eszükbe se jut kételkedni abban, hogy ezek az emberek semmit nem szeretnének jobban, mint beilleszkedni a társadalomba. A svéd agyba egyelőre nem fér bele, hogy van, aki számára ez választott életmód és nem mindenki szeretne kispolgári „Svensson” életet élni.

Az is általános felfogás, hogy a romák Romániában nem kapnak semmilyen orvosi ellátást és az iskola is fizetős, ezért nem tudják iskolába járatni a gyerekeket (ami hatványozza a migránsok iránt érzett szánalmat és ezzel egyenes arányban az adományok mértékét is).

A legelső EU-migráns megjelenésétől kezdve egészen máig egyetlen szó sem esett az ő felelősségükről, annál többet hangoztatják azonban, hogy Romániának kötelessége gondoskodni az állampolgárairól.

Van, akinek ez az egész módi egyáltalán nem tetszik, de ilyen véleményt csak nagyon halkan és négyszemközt hallani. A sajtó és a véleményformálók szinte osztatlanul a kötelező szánalom és irgalmasság vonalat követik.

De nem csak szóban és apróval segítenek, hanem valódi közösségi összefogásra is van példa: egy civil szervezet használt mobiltelefonokkal, metróbérlettel segíti a migránsokat.

Sőt, amikor az önkormányzat felszámol egy-egy tábort, a szervezet tagjai megjelennek és segítenek máshol „felépíteni” a tábort, még sátorfóliát, kartondarabokat is visznek magukkal. Rengetegen vásárolnak élelmiszert, próbálnak munkát keresni a kéregetőknek. Nem csoda hát, hogy Svédország a koldusok Mekkája lett.”

A moderálási alapelveket itt találod.