Valahogy úgy alakult, hogy két olyan posztot is a figyelmembe ajánlottak a héten, amely Ázsiában játszódik, így aztán arra gondoltam, ha már egyszer ott vagyunk, maradjunk is ott, így Kína és Szingapúr mellett ma Sri Lankára látogatunk el. Érdekesnél érdekesebb történetek következnek, úgyhogy vágjunk is bele!

Kezdjük rögtön Kínával, ahová a Balázs in the World blog szerzője tanulni ment ki. Az ideje letelt, ő pedig visszatért, de előtte összefoglalta a tapasztaltakat.

„Alapvetően tanulni mentem ki. Ez elég tág fogalom. Rengeteget tanultam a kínai kultúráról, a vendégszeretetről, a nyitottságról, arról, hogy attól, hogy valaki máshogyan viselkedik, még ugyanúgy el kell fogadni. Amiért roppant hálás vagyok, mert ezáltal rengeteg új tervem lett, vízióm, pont mikor 1,5 év dániai tanulás után kicsit céltalannak éreztem magam.

Az iskolai oktatás más volt mint a Dániában megszokott. Ám a nyelvi nehézségek ellenére is rengeteg innovatív, különleges dolgot tanultunk, akár marketing, akár jog, akár kereskedelemmel kapcsolatban. Ennek az alapvető feltéve volt/lett volna, hogy tudjuk, hogy Kínában nem gyakorlat orientált oktatás van, hanem sokkal inkább a theoritikus központú. (...)

A kultúráról rengeteget lehetne írni. Hiába mondták kiutazás előtt, hogy MINDEN más, mint Európában, nem hittem el, mert senki nem tudta elmagyarázni pontosan. Ahogyan Én sem fogom tudni most teljesen, ezt át kell élni.

Rengeteg apró különbség az étkezési szokásokban, például elterjedt mondatuk: „Sharing is caring”, avagy ők minden ételt megosztanak egymás között. Lehetne írni a közlekedésről, ami első látásra teljes káosznak tűnik, mindenki dudál, mint az őrült, de egy rövid idő után átlátod, hogy bizony, nagyon is jól tud vezetni a legtöbb sofőr, csak mások a szokások ott. A vendégszeretetük szerintem legendás, sose tapasztaltam ennyi kedvességet a különbségek ellenére is. (...)

Az éjszakai élet pedig legendás, annyi féle ország népe keveredik egy egy szórakozóhelyen, hogy ez által rengeteg új embert lehet megismerni, és rengeteg érdekes, egyedi élettörténetet lehet hallani. Nekem az a meglátásom, hogy aki eljut Kínába, közel 13 000 km-re otthonról, annak a legtöbb esetben van sütnivalója. Nem véletlen ez az összefüggés, hiszen nem könnyű egy teljesen más kultúrát elfogadni es beilleszkedni, ez talán az egyik legnagyobb szellemi kihívás, amivel csak a legjobbak tudnak megbirkózni. (...)

Kétségtelen, hogy életem legjobb három hónapja volt az ott töltött idő és rengeteget tanultam. Terveim szerint 2016 nyarán az egyetem utolsó félévében visszamegyek dolgozni, tehát lesz folytatása a kínai kalandozásoknak.”

Aki további részleteket is szeretne megtudni, az ide kattintva olvashatja el az eredeti bejegyzést.

Szingapúr – dübörgő gazdaság és a Nagy Testvér

Menjünk is tovább, egészen Szingapúrig, ahová a Zol-Indonézia blog szerzője kirándult el egy kicsit, a tapasztalatairól egy nagyon érdekes posztban számolt be, íme, egy részlet.

„A keménykezű militáns vezetésnek és a kínai fegyelemnek köszönhetően Szingapúrban nyoma sincs a térségben egyébként annyira jellemző trógerságba hajló lazaságnak, hovatovább, mindent, tényleg mindent szabályok korlátoznak.

Úton-útfélen tiltótáblákba ütközünk. Valaki egyszer rágót ragasztott a metróajtóra – később a rágózást úgy, ahogy van, betiltották. Ha eldobáljuk a csikket, súlyos dollárokat kell fizetnünk. És így tovább.

Szingapúr a világ egyik legjobban térfigyelt országa – a Nagy Testvér itt tényleg mindent lát, ez rendet, fegyelmet eredményez, de többek közt frusztrációt is, a világon itt az egyik legmagasabb az öngyilkosok hányada. (...)

A dübörgő gazdaságnak hátrányai is vannak, legalábbis az erre vetődő csóringer turistákra nézve. Aki Szingapúrba merészkedik, ne is álmodjon arról, hogy tarthatja a pénztárcáját délkelet-ázsiai low-budget kíméletességhez – sajnos nyugati árakkal kell számolnunk. No de pár nap fényűzés mindig belefér, és persze ha kellően rafináltak vagyunk, nem kell feltétlenül vagyonokat költenünk. (...)

Egyébként a soknemzetiségű Szingapúrban nagy vallási tolerancia uralkodik. Békésen húzódnak meg egymás mellett a tarka hindu es buddhista szentélyek, a mecsetek és a keresztény templomok. Vagy valójában itt már a pénz az úr? (...)

Ha már della: a legszingapúrabb Szingapúr a maga felhőkarcolóival a Marina-öbölben vár minket. Itt található a városállam jelképe, a vízköpő hal-oroszlánt ábrázoló Merlion szobor, engem viszont sokkal jobban megfogott egy másik ikon, ami valami kibernetikus liliom akart lenni, bár leginkább Optimusz fővezér feltartott bemutató középső ujjára hajaz. (...)

Az öböl túloldalán, egy plázán keresztülbaktatva egy a botanikus kertbe juthatunk. Itt is van minden, mi szem-szájnak ingere, zöldterület, óriáskerék, beltéri vízesés, terminátorból szökött futurisztikus gyilkos rovarszobrok, nekem azonban a legjobban a biomechanikus műfák tetszettek, amik sötétedés után még világítanak is, mintha csak az Avatarban lennénk!”

A részleteket, képekkel együtt, ide kattintva érhetitek el.

Srí Lanka, ahol magad véded meg magad

Végezetül ugorjunk át egy kicsit Srí Lankára, méghozzá az Úton blog segítségével, melyen nem kevés érdekességet olvashatunk az országról. Az egyik például az, hogyan is áll hozzá a rendőrség és a bíróság a hétköznapi perpatvarokhoz.

„Sri Lankán mindenkinek van dolga a hivatalos szervekkel. Még nekem is, pedig nekem aztán se birtokom, se konfliktusom senkivel.

Általános gyakorlat, hogy ha valakik nem tudnak egy vitában megegyezni, akkor bevonulnak a rendőrségre, ahol a rendőrfőnök, mint a falu bölcse, igazságot tesz. Vagy nevezzük szolgabírónak? Azt hiszem, ezt a funkciót ők töltötték be magyar viszonylatban.

A rendőrségen állandóan áll a sor. A panaszos és a vádlott bevonul a rendőrfőnök irodájába, egymás után, illetve egyszerre előadják a panaszukat, a rendőrfőnök szigorúan néz, feltesz pár határozott kérdést, majd ellentmondást nem tűrően ítéletet hirdet. Utána a panszosok balra el.

Jöhet a következő, Sri Lanka nagy család, nyitott ajtók mellett zajlanak ezek az ítélethirdetések, így nem szükséges találgatni és pletykálni, világosan értesül mindenki a falubeli konfliktusokról.

Börtönbe kerülni sem túl komoly ügy az országban. Elég hozzá egy „Megöllek, te asszony!” fenyegetés, és már fel is lehet jelenteni a bűnöst. Marihuána birtoklásért, pofozkodásért, fenyegetésért 2-3 nap elzárás jár. Különösebb nyilvántartást nem vezetnek róla, így a kényelmetlenségen felül az erkölcsi bizonyítványon esett folt miatt nem kell aggódni.

Kevés valódi konfliktus történik a helyiek között. Többnyire szájhősködnek, esetleg lekever valaki egyet a másiknak, de komolyabb verekedésbe ritkán keverednek. Amikor viszont igen, akkor nem minden résztvevő kerül ki élve. Egy kisebb ökölcsata is simán halállal végződik.

Furcsa módon a reinkarnációban hívő buddhisták országában az ilyen „apró malőrök” miatt sem kell túlzottan aggódni. Egy véletlen gyilkosság miatt is max pár hónapra ültetnek le valakit, és utána minden mehet tovább a régiben. Nem lesz kiközösítés. (...)

Sokat jártam ügyvédnél is. Az ember nem is hinné, hogy a békés buddhisták országában mennyit kakaskodnak az emberek. Alapvetően az erősebb kutya b...szik elve érvényesül mindenben.

Hiába van papírod arról, hogy te vagy a tulaja valaminek, ha nem vigyázol rá, elveszik. Ha van egy telked, de nem ott laksz, akkor beköltözik rá más. Ha balga európai módon próbálod visszaszerezni, éveken át futkoshatsz a bíróságra, de nem történik semmi. Azon kívül, hogy a betolakodó felépíti a házát és lassan a szomszédok is elhiszik, hogy jogosan lakik ott.

Egy ilyen szituációra az ügyvéd azt a tanácsot adja, hogy ha valami a tiéd és elvették tőled, vedd vissza. Ha kell, erőszakkal. A betolakodó nem jelenthet fel, hiszen ő a jogtalan. Ha nem veszed vissza, akkor a betolakodó úgy tekinti, hogy nem is a tiéd a tulajdon. Hiszen, ha a tiéd volna, megvédenéd.”

Ha akartok még európai szemmel nézve egészen sajátságos helyzetekről olvasni, akkor ide kattintsatok.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.