Nemrégiben olvashattátok Dávid történetét, amiben leírta, hogyan jutott el Leedstől Münchenen át Indiáig. Útközben egy évet eltöltött Moszkvában is, és mivel többen kértétek, hogy számoljon be kicsit részletesebben arról az időszakról is, megtette. Az eredményt itt olvashatjátok és főleg nézegethetitek, hiszen eszméletlen sok képet is küldött.

„Közkívánatra következzen egy kis képes beszámoló Moszkváról. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy már majdnem 5 éve voltam ott, szóval egy-két információm már nem biztos, hogy up-to-date.

Ha van valaki közülünk Moszkvából, annak megköszönöm a kiegészítéseket, információ frissítéseket. Előre is elnézést, hogy nem mindegyik kép teljesen éles és vízszintes.

Tehát egy tanévet töltöttem Moszkvába, ami azt hiszem az első EU-n kívüli utam volt, és akkor úgy féltem tőle, mint Indiától idén. Persze akkor még nem volt összehasonlítási alapom, most már tudom, hogy Moszkva az Nyugat-Európa Indiához képest. Persze az orosz vidék biztos sokkal rosszabb, mint a főváros, de vidéken nem nagyon jártam.

Akkoriban egyébként Moszkvát elég Balkánnak tartottam. Ezt a szót használom minden olyan helyre, amit a szubjektív megítélésem szerint „civilizálatlannak” tartok. De az idei új tapasztalataim fényében ezt a megbélyegzésemet visszavonom.

Főleg a nevezetességekről és a szép épületekről lesznek itt képek, mert akkoriban nem dokumentáltam a szomorú hétköznapokat annyira. Azt viszont elmondhatom, hogy Moszkva többnyire hatalmas lakótelepekből áll.

Moszkva egyik legjobb kollégiuma

Ott laktunk. Legalábbis azt beszélték róla, hogy az egyik legemberibb. Elsőre persze nem nagyon tetszett nekem, de én ugye az angliai koleszhoz hasonlítottam. De megszokja az ember, mert meg kell szokni, és végül is nem volt annyira tűrhetetlen. A körülményekhez képest inkább a depressziós angol szobatárs volt rosszabb.

Be lehetett köttetni a netet a szobában, amit meg is tettem pár napon belül érkezésem után. A havi díjat ilyen utcai fizetős terminálon keresztül fizettem be, amit tök jó modernnek tartottam, csak annyi volt vele a probléma, hogy bankkártyát nem fogadott el, és visszajárót sem adott. Jaa, és persze komissziót számolt fel minden befizetésnél.

Egyébként 50 méterre volt ez a kolesz a metrómegállótól és nem is voltunk messze a belvárostól. A környéken volt minden, ami kellett, még rendes szupermarket is, ahol kapható volt Pick és Délhús felvágott is.

Akkor metrózzunk!

Mindenki hallott már a moszkvai metróról és talán látott lenyűgöző képeket róla. Mert tényleg lenyűgöző. Nagyon sok régebbi állomást a régi stílusának megfelelően újítottak fel, míg az újabb állomások, amik főleg kijjebb találhatóak a folyamatos vonalbővítéseknek köszönhetően, is stílusosak, modern értelemben. Valami olyat hallottam, hogy a metrómegállók az közemberek „palotái”, és sok, már csak a mérete miatt is tényleg olyan grandiózus.

Nagyon tetszett, hogy a várakozási idő kb. fél perc volt csúcsidőben: elhagyta az állomást az egyik vonat, és szinte már futott is be a következő. Csúcsidőn kívül kb. 2-3 perc volt, hajnali 1-kor zárt, és reggel fél 6-kor nyitott.

A jegyellenőrzés modernebb az otthonihoz képest, hiszen Moszkvában megtartották a beléptető-kapukat az állomásokon, és még „okosbérlet” is volt (nem volt túl okos szerintem, de nem papíralapú volt a diákbérletem, hanem bankkártya-formátumú).

A felszíni közlekedés általában nem volt túl jó, 20 perces várakozási idővel, ami mondjuk a decemberi -20, -25-ben nem volt annyira jó, csak a nagy távok miatt meg nem mindenhova lehetett metróval menni. Sok Ikarus buszuk van természetesen, de szigorúan elsőajtós felszállás minden vonalon (forgókarral az első ajtónál).

Annyit még elmondanék, hogy a sorban állási kultúrájukon még van mit javítani. Olyan megrohamozási stílusban történik ez az első ajtós felszállás, nem úgy szépen sorban állósan, mint Angliában.

Éjszakai tömegközlekedés nem volt akkoriban Moszkvában, nem tudom, hogy most mi a helyzet

A Vörös tér és a Kreml

Moszkva talán legismertebb helye a Kreml és a Vörös tér, ahova szintén metróval megyünk természetesen. Rögtön ott be is ugorhatunk a GUM-ba, ahol ugyan főleg a méregdrága világhíres márkák üzletei találhatóak, de van egy menza-jellegű gyorskajálda is, ami tényleg megfizethető, tehát ha nem is vásárolunk a GUM-ban, legalább elmondhatjuk, hogy ott ebédeltünk.

Természetesen a Vaszilij Blazsennij-t és Lenin elvtárs mauzóleumát sem hagyhatjuk ki, bent sajnos nem szabad fényképezni. Itt van a közelben a Duma, a Megváltó-székesegyház és a Lenin-könyvtár, többek között.

A Kreml kívülről...

...és belülről.

A Gum-áruház

Moszkva a folyóról

A hajókázás nyilvánvalóan nem annyira a tömegközlekedés része, mint a metró, de egy másik szögből mutatja meg az orosz fővárost.

Róma III

A Kremles képeken már láthattatok egy pár templomot, és egyébként a Kremlen kívüliek is nagyon hasonlóak, és jó sok van belőlük. Nekem Róma jutott eszembe róla, ahol több templom van... mint khm... tehát minden sarkon van egy templom. Moszkvában azért nem olyan sűrűn, de itt is van bőven, ami persze nem meglepő, hiszen Moszkva a harmadik Róma.

Egyszer volt szerencsém egy szertartást vagy istentiszteletet is megnézni az egyikben. Érdekes volt az ikoncsókolgatástól kezdve az öreg nénikékig, akik előszeretettel vigyázzák még a látogató hitét is (tehát az enyémet is), vagyis, hogy betartsa a szertartás bizonyos elemeit.

Magyarul odajönnek az emberhez, és beszólnak, hogy akkor most fel kell állni. Szerencsére az ikoncsókolgatásra nem akartak rávenni, mert akkor abban a percben hagytam volna ott az egészet.

„Győzött a szovjetek hős serege”

Az év talán legérdekesebb eseménye a május 9-i győzelem napi katonai parádé és az azt megelőző készülődés, a város feldíszítése. Sajnos a parádé közelébe jutni szinte lehetetlenség a lezárások és a hatalmas tömegek miatt, de sok „családi” rendezvény van városszerte ilyenkor, ahol több veteránnal vagy azok özvegyeivel, családtagjaival is össze lehet futni.

A dicső szovjet múlt maradványai

Valamelyik képaláírásban már említettem, és többnyire köztudott is, hogy a különböző ideológiák és a múlt keveredése figyelhető meg egész Oroszországban.

A vörös csillagok és a templomok egymás melletti létezése mellett még egy érdekes példa erre talán az Összoroszországi Kiállítási Központ, ami előzőleg a Népgazdasági Eredmények Kiállítása volt (wikipédiáról szedtem a fordítást), ahol minden szovjet tagköztársaságnak volt egy pavilonja. Ezen felül, volt, vagyis van még egy nagyon szép szökőkút, ami szintén a szovjet tagköztársaságokat jelképezi.

A pavilonokban manapság mindenféle üzletek vannak inkább, tehát az egész terület egyfajta szabadidő-központ jellegű dologgá kezd fejlődni. Most már nem a népi eredmények és a volt szovjet tagköztársaságok bemutatásán van a hangsúly, bár azt hiszem némelyik utódállam még megtartotta a pavilonját.

Még van jó pár dolog azért Moszkvában, de azt hiszem, hogy a leglényegesebbeket megmutattam. Azt hiszem talán a Lomonoszov maradt ki a több tucat kép közül, úgy hogy jöjjön az most így a végére. Kérdésekre szívesen válaszolok a kommentekben.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.