Talán emlékeztek még, hogy majdnem napra pontosan egy hónappal ezelőtt jelent meg Mónika posztja, aki akkor azt a kérdést tette fel magának és nektek is, hogy maradjanak az Egyesült Államokban, vagy költözzenek vissza Magyarországra. Most ismét írt, ezúttal az amerikai iskoláról, bevándorlásról és az óceánról, melynek a partján élnek.

(A kép illusztráció)

„Rögtön a beiratkozásnál érdekes volt, hogy mivel tőlünk kb. 20 perc gyalogútra található az USA egyik legrégebbi atomerőműve (a másik New York államban van, ugyanazon a napon nyitották meg őket 1969-ben), ezért alá kellett írnunk egy beleegyező nyilatkozatot, miszerint megengedjük az iskolának, hogy egy nukleáris baleset esetén kálium-jodidot adjanak a gyereknek. (Kérdésem azokhoz, akik értenek hozzá: mennyit segítene ez akkor, amikor ennyire közel a baj?)

Egyébként a Toms River-i suliba egyszerűen besétáltunk, semmit nem kellett vinni. A könyvek ingyen vannak. Lista sem volt, még ceruzát sem kértek. Az első óra 9.25-kor kezdődött és 3.35-kor csengettek ki. Az itteni suli 8.45-kor kezdődik és 3.15-kor szállnak fel az iskolabuszra.

Ami még itt nagyon furcsa és szerintem nagyon rossz, hogy nincsenek szünetek az órák között. Egész nap tanulnak. Ki lehet menni a mosdóba és ahhoz kapnak egy kártyát, amit a folyosón lát minden felnőtt, hogy tudják, nem egy kóborló gyerekről van szó.

Van egy hosszabb szünet az ebédnél, ami után kimennek jó időben az udvarra, egyébként délután is tanulás van. Ezek után felmerül a kérdés, hogyan jutnak el oda ennyi tanulás után, hogy egy érettségi matekpélda kb. ilyen kaliberű: mennyi 33-ból 9?

1997-ben egy rádióműsorban ezen a matekpéldán röhögtek műsorvezetők, és azt fejtegették, Amerika szégyene, hogy ennyiből áll egy érettségi. Az iskolarendszert már régóta meg akarják változtatni. Nekem ugyan nem ez a legnagyobb bajom, mert azt látom, hogy a főiskolák, az egyetemek viszont jók.
Ami nekem nagyon tetszik, hogy ha egy gyerek kész van a feladatával, olvasnia kell, hogy ne unatkozzon.

Az ebédbefizetés is máshogy működik, mint otthon, aminek van előnye és hátránya is. Ami jó, hogy a befizetés nincs időponthoz kötve, így nem lehet róla lemaradni, az viszont rossz, hogy a gyerek mar fiatalon megtanulja, milyen mások (jelen esetben a szülőkét és nem a bankét…) pénzét költeni. Lehet követni, mennyit és mit rendelt a gyerekünk (a „mit” részt inkább nem taglalnám, elég szörnyű a menü).

Tanévnyitó helyett

Itt nincs évnyitó és évzáró. Szülői értekezlet van, amire elmentünk. Az iskolaigazgató pár szóban elmondta, mekkora hangsúlyt fektetnek a biztonságra. Azért annak a sok szörnyűségnek, ami itt történt, megvan a hatása.

Pár kommentelő kérdezte, nem lehet-e másik iskolába menni. Nem lehet. Akkor igen, ha fizetünk érte, és magániskolába megy. Itt nagyon komolyan veszik a körzetbe járást, ami megint az adóval van összefüggésben és itt azt is megbüntetik, aki hazudik valaki miatt, amikor a lakcímet ellenőrzik.

Anti-bullying, azaz az erőszakmentesség

Erre nagyon nagy hangsúlyt fektetnek és én ezt jó dolognak tartom. Van egy külön ember az iskolában, aki ezekkel az esetekkel foglalkozik. Az erőszak nem feltétlenül fizikai lehet, hanem verbális is.

Pár napja suli után mesélte a kislányom, hogy egy fiú doofusnak hívta. Először nem is tudtuk, hogyan kell lebetűzni a szót, a sógornőmet kérdeztem, nem tudta, aztán a lányom 28 éves unokatesóját, ő sem volt benne biztos

Végül a férjem lebetűzte, de nincs jelentése a szótár szerint (a Sztakit néztem). Aztán találtunk ilyen nevű játékokat, de nem tudni, mit jelent pontosan, nekem nem tűnt valami nagy dolognak.

A lányom nem csinált ügyet belőle, de egy pár másik igen, és elmondták a tanárnőnek. Egyből előhúzatta a kártyát a fiúval (ez a kártya a suliban marad mindig, a magatartásukat regisztrálják rajta, ha jól értettem), és azt mondta, akkor most írd rá, hogy az a bűnöd, hogy mást szóban inzultáltál.

A fiú nem akart szót fogadni, végül a tanárnő már az igazgatóval fenyegetőzött. Ha ezt időben elkezdik megtanítani a gyerekeknek, akkor biztos, hogy a fegyelemmel nem lesznek nagy bajok az iskolában.

Még annyit ehhez a témához saját példából, hogy a lányom unokatesójának (aki már ugye idősebb) van két kisfia, akik fekete apukától születtek. Ezen a környéken ez nem nagyon általános, mert ahol mi lakunk, ott lakik a kemény, amerikai mag.

Rockzene, Harley Davidson, konföderációs zászló és még sorolhatnánk. Tehát a fiúk kilógnak a sorból egy kicsit. Nagyon helyesek, imádom, ahogy megszólítják az embereket (például Mr. Joe), az alkoholüzletet felnőtt boltnak hívják (biztos nem újdonság sokaknak, hogy itt nem lehet élelmiszerboltban alkoholt venni, van persze kivétel, például a floridai Publixban lehet sört és bort venni, és még sorolhatnám, milyen érdekes törvények vannak az alkoholra vonatkozóan. Erről jut eszembe, hogy mióta Coloradóban legális lett a marihuána, arra képzik a rendőröket, hogyan lehet kiszúrni a nem alkoholfogyasztástól boldog embereket a volán mögött… na elkalandoztam).

Szóval a fiúkat valamelyik nap niggernek hívta egy kis tanuló. Fiatalabbak, mint a kislányom, és egy másik épületben tanulnak. Majd kifaggatom a fiúk anyukáját, hogy mit reagált erre az anti-bullying felelős, mert ez nagyon durva.

Iskolabusz

Pár napja beszéltem a sógornőmmel, aki 25 éve iskolabuszt vezet. Mesélte, hogy amikor a recesszió idején sokan féltek, hogy elveszítik az állásukat, neki nem volt mitől tartania. Hihetetlen, mennyi pénzt ölnek ebbe a rendszerbe.

Neki tavaly volt olyan tanulója, akiért felment innen északra és aztán levitte egy innen délre lévő suliba, mert sajátos nevelési igényű diák volt. Egyetlen gyerekért vezetett kb. egy órát. Amikor elképedve mondtam neki, mennyi pénzbe kerül ez az országnak, azt mondta, hogy az adóját mindenki arra fizeti a saját városában, amit megszavaz.

Itt már volt, hogy az idősek leszavazták az iskolabuszt, de a város úgy döntött, hogy oly módon csoportosítják át az adót, hogy megmaradhassanak a buszok, így elvettek két tantárgyat a gyerekektől a suliban (az egyik a Művészet óra volt, a másikra nem emlékszem).

Valamelyik nap követtem a biciklimmel a gyerekem iskolabuszát. Jó sok gyereket vett fel innen a környékről. Ha arra gondolunk, mi lenne akkor, ha minden gyereket külön-külön vinnének iskolába (itt a tömegközlekedés nagyon nem jó), akkor mindenképpen jó ötlet az iskolabusz.

Minap a kislányom a kezembe nyomott egy szülő-diák kézikönyvet. Hihetetlen, hogy még erre is futja a suliknak. Nagyon profi. Ebben le van írva egy csomó minden a szabályokról, érdemjegyekről, étkeztetésről, stb.

Bevándorlás

Erről oldalakat lehet írni. Érdemes megnézni a Terminál című filmet Tom Hanks főszereplésével. Csomó dolog nagyon stimmel benne. (Aki nem ismerné: a főszereplő Kelet-Európából repül New Yorkba, amikor hazájában államcsíny történik. Megérkezik a JFK repülőtérre, ám mivel útlevele egy éppen nem létező országból való, ezért nem léphet be az országba. – HÁ) Én már átléptem az amerikai határt párszor, néha nagyon rezgett a léc.

Egy nagyon közeli ismerősöm az egyik nagy amerikai reptéren dolgozik a vámhivatalban. Nemrégiben kirendelték őket egy New York-i kikötőbe, ahova egy német utasszállító hajó érkezett több mint négyezer emberrel a fedélzeten. Egy napot tartózkodtak az országban, aztán újra hajó.

Másnap az volt a feladata, hogy ellenőrizze a hajóra visszaszálló utasokat. Kérdeztem tőle, mindig visszaszállnak-e az utasok. Azt mondta, ők igen, nagyon ritka, hogy nem, inkább a legénység tagjai közül van olyan, aki előszeretettel ragad Amerikában. Ami nekem döbbenetes volt, hogy elkaptak egy 89 éves náci háborús bűnöst, aki Németországból jött.

Az óceánról

Ez a pár mondat azoknak lehet hasznos, akik esetleg az óceánhoz készülnek, de nem nagyon ismerik, de talán másoknak is érdekes lehet.

Egy kedves ismerősünk nyár elején elvitt minket egy Island State Beach Park nevű helyre, ami itt van az óceánparton. Egy idő után rengeteg ember gyűlt össze, hiszen itt nagyon szép az óceánpart. Ez egy természetvédelmi terület, itt nincsenek lakóházak.

Piros zászlók voltak kitéve a parton, és folyamatosan hívták ki az embereket a vízből, mert rossz helyen mentek be. Nem nagyon értettem, mert annak ellenére, hogy itt éltem New Jerseyben elég hosszú ideig, mégsem ismertem a dagály (rip tide) erejét, igaz, nem vagyok egy strandoló típus.

Amikor elmentem a kislányommal a mosdóba és sétáltam vissza a vízpart felé, akkor láttam a táblát: Rip tide can kill you (A dagály megölhet). Pontosan le van rajzolva, mi is a rip tide és mit kell tenni, ha elkap.

Ha a YouTube-on beütitek a rip tide, vagy rip current kifejezést, elég sok videó jön föl, ajánlom mindenkinek, főleg annak, aki az óceánhoz készül. Ha tudod, mit kell tenned, az életed mented meg vele. Nagyon ijesztő.

Állhatsz térdig érő vízben, amikor elkap ez a sodrás, ami nem visz a víz alá, mint az örvény, hanem pár másodperc alatt bevisz a vízbe. A legtöbb ember pánikba esik, és elkezd szemben úszni az árral. Ha megnézitek a videókat, lehet látni, hogy ez a sodrás milyen keskeny.

A parttal párhuzamosan kell úszni, vagy egyszerűen lebegni kell a vízen, és előbb-utóbb kivisznek a hullámok a partra, nem oda, ahol álltál, hanem távolabb, de akkor is élve kikerülsz. Aznap nagyon sokszor kihívták az embereket a vízből az életmentők. A víz már egyre nagyobb volt, a végén már nem lehetett a parton sétálni azon a részen, ahol még vizes a homok.

Már senki nem volt a vízben, amikor két lifeguard, egy lány és egy fiú (nagyon fiatalok egyébként) eldobtak mindent a kezükből és elkezdtek rohanni, előhúztak az egyik állvány mögül egy nagy jetskit, a fiú vezette, a lány meg mögötte térdelt egy szörfdeszkán.

Nagyon látványos volt, ahogy a hullámokon áthajtottak. A csaj repült a levegőben, aztán elfordultak, és a parttal párhuzamosan elhajtottak valahova. A vízbe nem lehetett visszamenni, ha valaki bement a legsekélyebb részre is, egyből jött a sípszó.

Aztán egyszerre vagy 6-7 lifeguard elrohant, mi pedig úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Hazafelé a kb. 30 perces út alatt vagy 20 szirénázó autót láttunk, mentőt, tűzoltót vegyesen, de volt három repülő és a parti őrség helikoptere is.

Egy dolgot tudtam elképzelni, hogy felborult egy utasokkal teli hajó. De mikor hazaértünk, az interneten ott volt a cikk: egy 25 éves francia férfi eltűnt a vízben, még soha nem úszott az óceánban és egyből olyan helyen kezdte, ahol nem lett volna szabad úszni, és ahol nincs lifeguard. Szombaton találták meg a holttestét. Három hete egy 17 éves fiú halt meg szinten a dagály miatt.

Tisztelni kell az óceánt. Ezen a környéken évente kb. 50 ember hal meg a fenti jelenség miatt. A lifeguardok munkája nem irigylésre méltó, és ezért is emlegetem őket angolul, mert nem igazán úszómesterek ők, hanem tényleg életmentők.”

Aki esetleg hiányolja az előző posztban feltett kérdésre (jelesül: Amerika vagy Magyarország?) a választ, az megszületett, de majd a következő posztban lesz róla szó.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.