Amikor megérkezik új külföldi otthonába az ember, az első dolog, ami rászakad, az az ügyintézés. Ugyan jó pár poszt volt már erről itt is, de azért nem árt ismételni, és még újat is tanulhatunk. A mai első poszt erről fog szólni, a célállomás pedig München. A szokásos vasárnapi blogajánlóba ma összesen négy poszt fért el, így aztán kiderül, mire figyeljen az ember, ha Nairobiba vetetette a sorsa, ezen kívül nézünk még egy kis svájci havat és uruguayi tengerpartot is.

Kezdjük tehát a németországi (müncheni) ügyintézéssel, amiről a Cirmi és Kormi blog írt, részletesen végigvéve a szükséges teendőket és esetleges buktatókat.

„Ahhoz, hogy Münchenben el tudj kezdeni dolgozni, el kell intézned néhány dolgot:

1. szerezned kell egy lakást
2. be kell jelentkezned, mint lakos, ekkor kapsz erről egy igazolást (Meldebestätigung)
3. nyitnod kell egy bankszámlát
4. célszerű (ha még nincs) egy német mobilszámot is intézni
5. tagja kell legyél egy EÜ pénztárnak (Krankenkasse)
6. be kell szerezned az adóazonosító-jeledet az adóhatóságnál (Finanzamt), továbbá itt megigénylik Neked az Elektronischen Lohnsteuerabzugsmerkmale-t (nem vicc, ez a neve), ha minden igaz, ez váltotta 2013-ban az adókártyát, így most már ez is elektronikus.

Én ebben a sorrendben intéztem, de ez nincs kőbe vésve, az első kettő az fix, mert a Meldebestätigung-ot több helyen is kérik. Továbbá a 2. és 6. pont között el kell teljen 3-4 nap, hogy megjelenjenek az adataink a rendszerben. Nekem szerencsém volt, mert már két nap után ott volt minden, de mondta az ügyintéző, hogy ez azért ritka kivétel. (…)

Bejelentkezés

Hol:
Kreisverwaltungsreferat (KVR)
Ruppertstraße 19, 80466 München

Mi kell hozzá:
Érvényes személyi vagy útlevél
Albérleti szerződés (tőlem nem kérték, de kellhet)

Mit kell tenni:
Be kell jelentkezned, mint új müncheni lakos a KVR-nél (ez magyarul kb önkormányzatot jelent). Amikor bemész az épületbe, látni fogod, hogy legalább 10-12 váróterem van, betűrend szerint. Azaz, ha mondjuk T-vel kezdődik a vezetékneved, akkor oda menj és ott húzz sorszámot. Általában rengetegen vannak, de gyorsan mennek a dolgok, nem kell megijedni. Amikor én húztam számot, 123 volt rajta, felnéztem, hogy hol tartanak, akkor ment be az 56-oska. Szóval gondolatban már tábort vertem, hogy egész nap ott leszek, de az a cirka hatvan ember másfél órán belül lement. Én magam körülbelül öt percet voltam bent. Egy úr felvette az adataimat az útlevél és néhány kérdés alapján, majd adott egy igazolást (Meldebestätigung), hogy ott jártam. Ez utóbbit őrizzük meg, mert kelleni fog!

Fontos! Meg fogják kérdezni, hogy milyen vallásúak vagyunk. Ha nem szeretnénk egyházadót fizetni (Kirchensteuer), akkor mindenképp mondjuk, hogy nem vagyunk vallásosak! Ez tudtommal nem jár semmilyen hátránnyal, ettől még például ugyanúgy bemehetünk a templomba. Az egyházadó mértéke fizetés- és tartományfüggő, egy 3500 eurós bruttó havi fizetésnél (ami nettó ~2200 euró) kb. 60-80 eurót vonnak le Bayern-ben havonta. Szóval nyilván túl lehet élni, de ha felszorozzuk, akkor azért egy évben csak becsengetünk 7-900 eurót az egyháznak. Örülök, ha valaki befizeti, én a magam részéről, mivel meg vagyok ugyan keresztelve, de nem igazán vagyok hívő, így inkább - gyarló módon - veszek egy új plazmatévét vagy egy bringát ebből a pénzből. :)

Ha megvan a Meldebestätigung, ami igazolja, hogy eleget tettünk a bejelentkezési kötelezettségünknek, mehetünk is tovább. Elvileg azt hiszem 10 vagy 14 napunk van bejelentkezni, utána valami bünti jár. De gyanítom, hogy a valóságban, ha lejárt ez az időszak, csak szólnak az ügyintézők, hogy nem azon a napon telepedtünk le kint, mint amit mondunk, hanem 10 (vagy 14) nappal az aznapi nap előtt és kacsintanak egyet. De lehet tévedek és kicsengettetik a büntit, nem tudom, inkább csináljuk meg időben. Addig úgysem tudunk semmi mást intézni.”

Ez természetesen és szokás szerint csak egy rövid részlet, hiszen a posztban mind a hat pontról részletesen olvashattok, szóval érdemes ide kattintani!

Mi hiányzik a legjobban?

Münchenből hatalmas ugrással Kenya fővárosában, Nairobiban termünk az Our Life in Nairobi blog segítségével, ahol rögtön olvashatunk is pár furcsaságot az ottani hétköznapokról.

„Talán a legalapvetőbb az ad hoc áramszünetek. Sosem tudhatod, hogy mikor kezdődik, mikor ér véget, és a generátorod meddig bírja:). Volt már olyan eset, hogy a ruha ott állt a mosógépben, már majdnem kimosva, de az utolsó centrifugálást már nem tudta megejteni a gép, így maradt a jó öreg kézi erő, majd a ruhák kicsöpögtetése.

A másik eset, amikor nekiállsz sütni, és amikor már a sütőben van a király süteményed, majd a sütési idő felénél lekapcsol a tűzhelyed, jupiiii! Bár itt annyi szerencsém volt, hogy 20 perces volt az áramszünet, és a sütő addigi is sütötte a sütit, csak alacsonyabb hőfokon. (...)

A főzésre váró ételeket minden esetben először fertőtlenítened kell, ami abból áll, hogy teleengeded a mosogatót, beledobod a fertőtlenítő tablettákat, és belehelyezed a zöldségeket, gyümölcsöket. Mi a húst is át szoktuk mosni. Ebben a vízben kell áztatni mindent úgy 15-20 percig, majd jöhet az előkészítés, ami már ugyan az, mint otthon.

A kávét csak ásványvízből főzzük, és a fogmosáshoz is csak azt használunk. Állítólag ebben a lakóparkban, ahol lakunk, van víztisztító berendezés, de nem bízzuk a véletlenre:). (...)

Igazából csak azt kell megszoknod, hogy nem akkor csinálsz mindent, amikor te eltervezted, hanem, amikor a körülmények engedik. Így van ez a kikapcsolódással is. Amíg világos van odakint, addig mehetsz. Hogy hová? Az is egy kicsit lekorlátozott. Bevásárolni, edzeni, moziba, kávézni. Nagyjából kimerítettem azt hiszem mindent. Színház, koncert, kiállítások, séta a városi parkban, na ezek nincsenek.”

Ajánlom a blogot mindenkinek, no és természetesen ezt a posztot is, kattintsatok ide és olvassátok el az egészet!

Dél-Amerika legjobb strandjai

Márpedig ezek Uruguayban vannak, legalábbis az Uruguayinfo esküszik rá, és a a képeket elnézve (no és a posztot olvasva), hajlamosak vagyunk hinni neki.

„Punta del Este és környékének strandjai, mint már erről többször is volt szó nem csak Uruguay, hanem Dél-Amerika legkedveltebb nyaralóhelyei.

Uruguay nagyon szerencsés, 680 km óceánpart szegélyezi, aminek túlnyomó része első osztályú strandnak tekinthető. Kiválóak az adottságai a szörfözés szempontjából is és bizonyos területei földrajzi és infrastrukturális feltételeik révén elsőrendű yachtkikötők létrehozását tették lehetővé.

Ezek a kikötők nyáron zsúfolásig megtelnek, jellemzően brazil, argentin, mexikói hajókkal, de igen gyakran észak amerikai államok hajóival is találkozni bennük. (...)

Szerencsére a parti sáv adottságainak és kiterjedésének köszönhetően szinte lehetetlen a strandokat túlterhelni, a legfelkapottabb helyek legnagyobb kihasználtsága esetén is – a hasonló európai helyekhez viszonyítva – rendkívül „szellősen” oszlik el a tömeg, soha nincs zsúfoltságérzet, ez ilyen dimenziók mellett lehetetlen.”

Ha ez a rövid részlet (és a kép) nem győzött meg, akkor feltétlenül kattints ide, ahol mindenből több vár: szövegből és képből is!

… és a másik véglet: a svájci hó

Miközben Dél-Amerikában most jön a tél, Európában most megy, ám van, ahol ez kissé lassabban történik – például St. Moritzban…

„A közel kéthetes képen jól látszik a tél vége és a szeszélyes április végeredménye: az egy éjszaka alatt esett közel 70 cm friss hó.

Szerencsére már mindez a múlté és a jelentős része elolvadt, köszönhetően a hirtelen jött felmelegedésnek, ami nagyjából az előző hét végéig tartott és megint benéztünk 0C alá. Ahogy az ökölszabály szól a hegyen, téligumit von O. bis O. (Októbertől Ostern, azaz húsvétig) megint igazolódni látszik. (...)

Március végével beállt a holtszezon, ilyenkor aki a hegyet választja, kellemes időben (nappal +10C is lehet) napsütéssel fűszerezve élvezheti a relaxáló pillanatokat, bármerre is járjon a környéken. Tömeg, várakozási idők nulla.

A szálláslehetőségek, szórakozási lehetőségek (pl. Hallenbad Pontresina-ban) persze lecsökkennek, ahogy a legtöbb étterem is kiveszi ilyenkor a rendes szabadságát pár hétre.”

További részletek (és egy kép a tavaszi tóról) ide kattintva érhetők el!

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.

Húsvét a nagy étkezések ideje is, úgyhogy továbbra is él a felhívás: osszuk meg egymással kedvenc ételeink receptjét - írjátok meg, mi a kedvencetek ott, ahol éltek, hogyan készítitek el, illetve hogyan készítitek el a kedvenc magyar fogásaitokat – hogyan pótoljátok az alapanyagokat, fűszereket, mit változtattok, ha kell. Ha mindehhez fényképe(ke)t is küldtök, akkor ez az egész nagyon hasznos és (nem utolsósorban) jó móka lesz. Várom tehát a recepteket, fényképeket, kis történettel a hataratkeloKUKAChotmail.com címre.