Ma látszólag három teljesen különböző posztot ajánlok a szokásos vasárnapi blogajánló keretében, ám egy dolog mégiscsak összefűzi a karácsony utáni / alatti svéd leárazások harcosait, a durbani fürdőzőket és az indonéziai hegyi túrázókat – ez pedig a kihívások kedvelése. Lássuk hát!
Kezdjük rögtön Svédországgal, lévén ez a legaktuálisabb, legalábbis Európában. Bandi Republic blogjából ugyanis kiderül, hogy a svédek nem vacakolnak és már december 25-én reggel (!!) kinyitnak az üzletek, megadva a vásárlás és a leárazások őrültjeinek azt, ami a vásárlás és a leárazások őrültjeinek jár.
„A decemberi vásárlás során szerzett háborús sebekre és az abból eredő traumákra azonban van egy csodás gyógyír a fogyasztóknak Svédországban. Nyilván itt is sokan várják a karácsonyi utáni nagy leárazásokat, ami már 26-án kezdődik, mikor is minden üzlet vasárnapi nyitvatartás szerint operál, de a svédek tovább mentek az ügyben.
Azzal maxolták ki a konzumőrületet, hogy minden műszaki áruház már december 25-én reggel 8-kor (!) kinyit, és brutál akciókkal támadja a 23-án a folyószámlákra utalt decemberi fizetéseket, illetve a legyengült "bármit megveszek" – ellenálló képességet.
A választott fegyvernem főleg a LED-es okostv, mobil, laptop / tablet és mosógép / porszívó vonalon mozog, de simán alapból bármire adnak vagy 10% kedvezményt bemelegítésképpen.
Nos, megnéztem magamnak én is az akciót, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen komoly roham volt már korán reggel. A LED tv-k hegyekben álltak, az összes pénztár teljes gőzzel üzemelt. az év végi eredményekre biztosan remek hatással van ez a néhány nap, és az itteni kereskedők nem mennek a véletlenre."
A kereskedők persze nem csak Közép-Európában trükkösek, hanem a jelek szerint Svédországban is – hogy miként, az a posztból és egy-két kommentből kiderül, amit ide kattintva olvashattok el.
A fájdalmas portugál gályák
Az év végi vásárlási rohamnál is komolyabb veszélyeket rejtenek (és ez nem vicc) a dél-afrikai portugál gályák tömegei. Persze nem elszánt kalózokra kell gondolni, bár ezek a vízi élőlények is elég komoly fájdalmat képesek okozni – derül ki az Eközben Afrikában blog legutóbbi posztjából.
„Mivel majdnem 2 hónap folyamatos esőzés után az elmúlt napokban kissé megkegyelmezett nekünk az időjárás, és a napot se csak sűrű felhőrétegek közül látjuk kibukkanni, úgy döntöttünk, leugrunk végre a strandra. Végre úgy néz ki a tengerpart, ahogy kell, tele fürdőzőkkel, napozókkal, egyszóval megtelt a promenád és a homok élettel.
A táblán, ahol az aktuális apály és dagály idejét szokták kiírni, egy plusz felirat figyelmeztetett: Beware of bluebottles! (Vigyázz a medúzákra!) És tényleg, a partot elborították a picike, kékes színű, felfújt testű medúzák tömegei. Köztük pedig békésen pancsoltak a kisebb-nagyobb kölykök.
Én innentől passzoltam az egész vízbe menést, amúgy is a múltkori tengerikígyó már egy életre elvette a kedvem tőle eleve, de a medúzákkal pláne nem szórakozunk, ha nem tudjuk, miféle. Itthon aztán megnéztük, portugál gályák tömegei, amik hemzsegnek a strandon!!
(...)
A helyiek mottója talán mégis inkább az, hogy "Legyünk ostobák, és ne foglalkozzunk semmivel!"
Ha valakit részletesebben érdekelnek a portugál gályák, azoknak őszintén ajánlom Kátya blogját, amit ide kattintva érhettek el (akad jó pár kép is, én is onnan emeltem el a poszt nyitófotóját)!
Egy vulkánmászás története
A medúzákon túl is tudom emelni a tétet, pontosabban nem én, hanem a Zol-Indonézia blog, melynek szerzője Kelet-Jáva legmagasabb csúcsát, a Mahamerut kísérelte megmászni többedmagával, méghozzá az esős évszakban. Ebből a nagyszerű posztból jöjjön most egy kis kedvcsináló!
„A Semeru végigtúrázása az egyik legszebb séta a számos jávai desztináció közül, a természet lenyűgöző. Ennek ellenére nem sokan vállalkoznak a csúcs meghódítására – egyelőre. Bár a közelmúltban megjelent „5 cm" című indonéz tini közönségfilm sikere a Semeru-t behozta valamennyire a köztudatba.
Más kérdés persze, hogy a film hatására a helyi fiatalok állítólag totál felkészületlenül, kb. a „beach"-ről beesve állnak neki a túrának, ami nem kimondottan tesz jót a halálozási / eltűnési statisztikáknak.
(...)
Szóval alaposan megpakolva, egy szép szombat reggelen neki is vágtunk motorral az alaptábornak. Félúton, Tumpang városában már esett az eső, így tettük meg az utat a festői Gubuh Klakah és a még festőibb Ngadas falvak érintésével, seggbosszantó utakon, egészen a mágikus 2000 méteres tengerszint feletti magasságig. Azt, hogy már ezen a ponton ronggyá áztunk, simán feledtette velünk az út szépsége.
(...)
Hogy miért éppen egy esős decemberi hétvégét választottunk a Semeru megmászására, annak többek közt az is volt az oka, hogy a Ranu Regulo partján ekkor rendezték meg a Regulo Akustik nevű zenei és öko banzájt, ami engem erősen a felvidéki HannaHanna fesztiválra emlékeztetett. A természet lágy ölén, vízparti színpad, családias sátortábor, sárdagonya, boldog hippik.
Napközben faültető akció, délután öreg jávai művészek sörhasfitogtató virtustánccal egybekötött performansza. Ja, a fesztivál ingyenes volt, mi több, még a kaját és a sátrakat is biztosította egy hegymászó klub! Yesss, ingyenélés rulez!
(...)
A nyájas olvasó joggal teheti fel a kérdést: miért szívatjuk magunkat szakadó esőben, szélsőséges időjárási körülmények közt, életveszélyes utakon, ráadásul mindezt a harmadik világban?
De ha láttátok volna azt, amit én láttam hazafelé motorozva – a Tengger félelmetes peremét a mélysége leszakadni az úttól harminc centire, a felhők közül frissen kiszabadult Bromo felett ragyogó szivárványt, a vörös-arany naplementében derengő ültetvényeket Ngadas-ban (amiket nem mellesleg kb 75 fokos lejtőkön művelnek meg a parasztok), akkor azt hiszem ez a kérdés fel sem merült volna senkiben. Ezt a látványt ezúttal nem fényképeztük le – jöjjön el és tapasztalja meg mindenki személyesen."
Mindehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy aki nem tud menni, az legalább a posztot olvassa el (amiből az is kiderül, sikerrel jártak-e Zoliék) és nézze meg a képeket – érdemes!
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: