A holland felsőoktatásba nem túl nehéz bejutni, viszont a támogatásért keményen meg kell dolgozni. Külföldiként például havonta 32 órát, ha ez nincs meg, fizetheted vissza az arra a hónapra esedékes ösztöndíjad és az utazási kedvezményt. A mai történet szerzője, Diána immár négy éve él és tanul Hollandiában.

„Nekem régi álmom volt mindig is, hogy Hollandiában éljek. Soha nem tudtam megmondani az okát, hogy miért, de vonzott a liberalizmus, az „easy-going" életstílusuk.

Hogyan is kerültem ki? Gimis éveim utolsó szakaszában megismerkedtem egy fríz fiatalemberrel (ők ugyanis egy külön kategóriát alkotnak még az országon belül is). Persze előtte semmit nem tudtam Frieslandról.

Egy év távkapcsolat után leérettségiztem otthon és utána döntéshelyzetbe kerültem. Megbeszéltem akkori barátommal, hogy én kiköltözöm egy évre Hollandiába, dolgozom, meglátom, hogy egyáltalán tetszik-e az egész, mi működünk-e, ha igen, és van rá lehetőségem, ott kezdek el tanulni. Ez a döntés 2009-ben született meg. Azóta is itt vagyok.

A provincia, amit a hollandok leválasztanának az országról

Akkori barátom Frieslandon élt, ami Hollandiának egy elég különc provinciája. Külön nyelvük van (fríz), külön kultúrájuk, történetük. Én akkori barátommal költöztem össze, mert saját háza volt és így meg tudtam spórolni a bérleti díjat.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy „mennyire gazdag sráccal jöttem össze", ez az egyén egy szakmunkás diplomával rendelkezett és minimálbért keresett, a szüleivel együtt tipikusan fríz „parasztok" voltak, a szó jó értelmében. Egyszerű emberek voltak, tulipánokat termesztettek (milyen klisé...).

Frieslandon, főleg a kisebb falvakban, az árak messze alacsonyabbak, mint az ország többi részén. Mindenesetre itt ismerkedtem meg a fríz kultúrával, előnyével és hátrányával.

Nem fogadtak be

A legnagyobb hátrány, amit felfedeztem, hogy a frízek nagyon védik, ami az övék. Meglehetősen konzervatívak a hollandokhoz képest és nagyon sokszor kellett szembesülnöm azzal, hogy a család egyáltalán nem fogadott el/be, mivel én egy „keleti blokkból jött személy vagyok és félnek, hogy lelépek a kisfiúk pénzével". Itt kezdődtek a problémák, és láttam, hogy ebből nem lesz jövő. Nekem nagy tanulópénz volt mindenesetre.

Folytatva a gondolatmenetet, az első évben tehát csak dolgoztam – takarítóként irodákban és kaszinóban. Elég jó kis zsebpénznek bizonyult és amennyit tudtam, félretettem. Közben próbáltam minél több információt gyűjteni az itteni felsőoktatásról, finanszírozásáról, stb.

Sajnos utána beütött a 2010-es év, amikor egy éven belül elvesztettem nagymamámat, édesapámat. És pont ebben az évben kezdtem el tanulni is. Ismét megmutatkozott barátom családja és köztem lévő különbség – abszolút nem értették, hogy miért voltam annyira magam alatt édesapám elvesztése miatt és emellett még csak nem is támogatták a továbbtanulásom – egyszerű emberek lévén nem értették minek is pénzt költeni arra, hogy olyan „arrogáns egyetemista" legyen belőlem. 2010 végén szerencsére ennek a kapcsolatnak is vége lett és innentől kezdve élvezhettem igazán azokat az igazi egyetemista éveket.

Studiefinanciering

Beköltöztem Leeuwardenbe (Friesland székhelye, mellesleg itt rendezik meg minden évben a Dominó-napot). Egy tipikus student house-ban laktam, 4 másik emberrel.

Miből finanszíroztam mindezt? Egyrészt kaptam a holland „ösztöndíjat", a studiefinancieringot. Ez két részből áll, egy basisbeurs (alapdíj), amit aszerint számolnak ki, hogy otthon élsz-e a szüleiddel vagy nem; illetve az aanvullende beurs, amit én egy fajta szociális díjnak neveznék, ugyanis a szülők bevétele alapján számolják ki.

Ezenkívül 5 évig van jogod az „OV-chipkártyára", amivel vagy hétköznap, vagy hétvégén (amelyiket választod), ingyenesen utazhatsz az összes tömegközlekedési eszközön Hollandián belül.

Mit kellett nekem ehhez tennem? Mert ugye logikus, hogy egy idegennek nem akarják csak úgy fizetni a továbbtanulását, ami érthető is. Külföldiként havonta papíron 32 órát kellett dolgoznom. Ami az elején nem volt gond, mert megtarthattam a takarítós munkámat és minden este eljártam dolgozni pár órát.

Sajnos sokszor nagyon is megszenvedtem ezért a 32 óráért. Volt, hogy bezárt egy-két iroda, ahol dolgoztam, nem tudtam annyi órát összegyűjteni, mint kellett volna – ilyenkor elmentem minden hajnalban újságot kihordani.

A fizetés szörnyű volt, de papíron megvoltak a szükséges óráim. Volt, hogy sajnos ez sem volt elég, ezért elvállaltam promóciós munkákat (egy-két év után már szerencsére folyékonyan ment a holland, ezért egy fokkal könnyebb volt munkát találni).

A következménye ugyanis annak, ha nem dolgozol 32 órát az, hogy vissza kell fizetni az arra a hónapra esedékes ösztöndíjad (520 eurót) és amennyit abban a hónapban utaztál. Erre még hál isten nem került sor.

Hogyan tudsz bekerülni egyetemre / főiskolára?

Nagyon egyszerűen. Itt egyfajta regisztrációs rendszer működik, annyi, hogy elküldöd a középiskolai eredményeidet, és ha nem buktál meg, fel vagy véve. Ezen kívül itt különbséget tesznek az egyetem és a főiskola között. A főiskolai alapképzés 4 éves, az egyetemi 3.

Mindkét helyen Bachelor diplomát kap kézhez az ember, de az előbbi nagyon gyakorlatias a másik elméleti. Illetve ezt fel is tüntetik a diplomádon. Egyébként, ha külföldön keres utána valaki munkát, nincs különbség a kettő között, csak itt, Hollandiában. Ha jól tudom némi fizetéskülönbség fedezhető fel az egyetemi és főiskolai diplomások között, de erről még nincs tapasztalatom.

Én tehát főiskolára mentem tanulni. Nekem nagyon tetszett, nagyon gyakorlat-orientált, aminek előnyét a mostani gyakorlatom alatt érzem is. A vizsgákon (magyarként) úgy átmentem, hogy semmit nem készültem, hanem a beadandókon keresztül megtanultam mindent.

Nagyon sokat prezentáltunk, nagyon sok „élő" projektünk volt. Egyszóval imádtam és emellett az embernek energiája és ideje is maradt dolgozni. Hozzá kell, hogy tegyem, hogy az ÖSSZES holland osztálytársam dolgozott suli mellett. Nagyon becsülöm.

Diákévek

A student house-unkat másik 4 sráccal osztottam meg. Életem legjobb évei voltak, és nagy barátságokat kötöttem. Ami nagyon kivételes a hollandok között. Sajnos, a hollandok nagyon felszínes kapcsolatokat szoktak csak kialakítani, nincs meg az a klasszikus értelemben vett mély barátság, ahol órákig ültök és csak beszélgettek; hogy bármikor, minden helyzetben számíthatsz rájuk; vagy olyan, ami évekig tartana.

Ezen oknál fogva nem is nagyon alakítottam ki barátságokat a fősulin, hanem csak a házon belül, meg ha véletlenül valakivel megismerkedtem, és „klikkeltünk", ahogy a holland mondaná, akkor.

A srácok nagyon jó barátaim lettek, mindenben segítettek, főleg mivel tudták, hogy nekem Hollandián belül nincsenek gyökereim. Nyáron meg is látogattak Magyarországon és végre láthatták, hogy én honnan is jöttem. :)

Itt a csütörtök este a bulizásé, tehát az éjszakáimat ilyenkor a városban töltöttük. Vagy a kroegokban, aminek a magyar megfelelője a kocsma, de igazándiból sok olyan kroeg létezik itt, ami kocsma-diszkó keverék. Nekem sokkal jobban tetszik, mint a tipikus diszkók. Jellemzőek az alternatívabb, techno-s helyek, ahol megint csak sok időt töltöttem.

És a fű. Mert ugye ez úgy hozzátartozik a holland diákok életéhez, mint a sör. Az elmúlt év tapasztalataiból azt szűrtem le, hogy itt kétfajta ember létezik: az egyik, aki nagyon sokat iszik (olyan magyarosan) és néha-néha elszív egy joint-ot, a másik pedig ennek a fordítottja. Bár a koffie shoppokon kívül hivatalosan nem lehet szívni, azért minden szórakozóhelyen találkozni vele.

Így tengettem az első három évem a főiskolán. Minden vizsgám meglett, sokat dolgoztam és sokat buliztam és sokat is utaztam az országon belül, mert ha már itt vagyok, és ingyen van, hozzuk ki a legtöbbet belőle.

Gyakorlat

Főiskolám utolsó, negyedik évébe érve fél év gyakorlatra és fél év „diplomamunkára" van szükség. A gyakorlatban két szakmai gyakorlat, és mindkettő alatt szakdolgozatot kell írni – az első inkább bemelegítés az „éles" változathoz.

Én a gyakorlatomat 10 hónapig végzem, így a diplomám fél évvel kicsúszik, mivel ezután még egyszer el kell mennem egy másik céghez. Jelenleg Utrechtben dolgozom, a Jaarbeurs nemzetközi osztályán.

A Jaarbeurs-ről annyit, hogy Hollandia legnagyobb és legnevezetesebb börzéit szervezik. A nemzetközi főosztály pedig világszinten szervez börzéket: pl. Kína, Thaiföld, Oroszország, Törökország, Hollandia, stb.

Azonkívül, hogy valószínűleg Hollandia egyik legjobb munkáltatójához sikerült elkerülnöm, amúgy is életem legjobb döntése volt, hogy ide jelentkeztem: a csapat vérprofi, tele vannak gyakornokokkal (ha engem kérdeztek, a cég gyakornokokból él) és saját projectjeink vannak, vagyis saját felelősséggel vagyunk ellátva.

Jelenleg én koordinálom egy amerikai roadshow prezentálóit – a flyerek, poszterek elkészítését, és mindent, ami ennek a megszervezéséhez szükséges. Ezen kívül, ami számomra hihetetlen, elvárják, hogy önállóak legyünk, önállóan cselekedjünk és menjünk a magunk feje után.

Nem kell mindenről értesítenünk a csapatot – ha az az eredmény, amit elvárnak, akkor mindegy hogyan értük el. Mellesleg, ha hibázunk sincs probléma – ahogy a főnököm mondaná: „Gyakornokok vagytok. Azért vagytok itt, hogy tanuljatok. Ti sem tudhattok mindent. Ha hibáztok, szólunk és kijavítjuk. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy gyakornokok vagytok, nem várjuk el, hogy mindent pontosan csináljatok, de azt igen, hogy a legjobbat hozzátok ki magatokból".

Tehát a családi tragédiákat leszámítva, úgy érzem, hogy a maximálisat tudom kihozni az itt-létemből. Lehet panaszkodni, lehet szidni a hollandokat, mert mindig van olyan hely, ahol jobb, de jelenleg én rátaláltam a saját helyemre.

A holland pénzügyi rendszer lehetővé tesz mindent - csak ki kell használni. Bár sajnos a válság ide is nagyon elér(t), ha te magad 120 százalékosan megdolgozol érte, itt tényleg minden lehetséges."

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.