Határátkelő

A szülői szótár nyelvtől és kultúrától függetlenül meglehetősen hasonló, a „menj fürdeni!”, „pakolj el a szobádban!” és a „hagyd békén a testvéredet!” alighanem a világ minden családjában jelen vannak. Azoknak a szülőknek mégis nehezebb dolguk van, ahol teljes a kavalkád, hiszen más az anyanyelve mondjuk az anyának, mint az apának, miközben a gyerekek a suliban (és otthon egymás között) leginkább egy harmadik nyelvet használnak.

A kanadai Torontóval folytatódik a Bemutatom a városom-sorozat (eddigi részei itt). Idegenvezetőnk Ákos lesz, aki jól körbejárja velünk a világ egyik legélhetőbb városát, rengeteg fotóval persze, mert úgy az igazi.

Mutasd be te is a városod - hova érdemes menni, mit nem szabad kihagyni, mennyire könnyű munkát találni a környéken... Írd meg és küldd el (lehetőleg fotókkal) a hataratkelo@hotmail.com címre! (Segítő kérdéseket a poszt végén találsz.)

A francia vidéket valahogy úgy képzeli el az ember, hogy gyönyörű dombok és folyók között kis települések bújnak meg, ahol baguette illata száll a levegőben. Nos, mint Eszter posztjából kiderül, valami nagyon hasonló tényleg létezik – neki pedig teljesült régi álma és ott élhet. Hogyan került oda, hogyan ment a beilleszkedés – ez is kiderül, miközben pazar fotókat is nézegethettek.

Az úgynevezett fordított kultúrsokk elég sok embert elér azok közül, akik külföldről költöznek haza (erről nemrégiben itt, a blogon is volt poszt, itt található). A jelenség egészen hétköznapi dolgokban nyilvánul meg – erről szól a mai egyik írás. Aztán megnézzük, valójában mennyit költ Londonban egy magyar határátkelő, végül de messze nem utolsósorban kiderül, mennyire más az élet egy speciális nevelési igényű gyermekkel Svájcba költözés után.

Őszintén szólva a magam részéről én soha nem firtatnám senkinek a magyarságát, mert szerintem magánügy, ki minek vallja magát. A posztot indító idézet mégis elgondolkodtató, már csak azért is, mert nem akárki mondta és főleg azért, mert nem akármilyen dolgok következnek belőle elsősorban a határátkelő magyarokra.

Orbán Viktor és Dárdai Pál (Fotó: Blikk)