Határátkelő

Miért – és főleg hogyan - költözik egy magyar család Alaszkába, pláne Las Vegasból? A kérdés jó, a választ Judit legutóbbi posztjából részben már megtudtuk, most azonban magát a költözés folyamatát, az első hetek élményeit is megosztotta velünk jó sok fotóval együtt. Csomagoljunk hát össze és irány Alaszka!

A Potter Marsh Boardwalk

Nagy lépés történt a Határátkelő történetében, hiszen 7 év, 2600 blogposzt és 9000 cikk után kiléptünk a virtuális térből, hogy személyesen is találkozzunk veletek. Az első Határátkelő Klub nagyon jól sikerült, nagyon jót beszélgettünk határátkelésről, hazatérésről.

Hazaköltöztél, vagy csak fontolgatod? Külföldre költöznél? Továbbra is várjuk a történeted a hataratkelo@hotmail.com címen!

Ezen a héten a szokásos vasárnap helyett szombaton olvashatjátok a blogajánlót (holnap némi meglepetés következik), de remélem, sikerült elég érdekes témákat válogatni. Például megnézzük, milyen hibákat ne kövessünk el egy álláspályázat során, aztán számolunk kicsit, kiderítve, vajon Stockholmban vagy Budapesten kerül többe az autófenntartás, végül ellátogatunk egy szuper autós múzeumba.

Új-Zéland klasszikusan az a hely, amiről sokan álmodoznak (álmodozunk), de eljutni csak viszonylag kevesen jutnak el oda, nem is beszélve a letelepedésről. M. Úrnak sikerült és az ország is nagyon bejön neki (ami engem illet, a fűtéshez való hozzáállásukat nehezen tudnám szimpatikusnak nevezni). Következzen tehát Új-Zéland, csodás környezettel, horror árakkal és egészen sajátos öltözködési kultúrával.

Miközben a legtöbb határátkelő érthető okokból nyugat felé veszi az irányt, sok magyar dolgozik a régióban is. Közéjük tartozik Viktor is, aki immár hat éve él Csehországban. Anno gyorsan kellett döntenie, de mint írja, nem bánta meg. (A képeket külön köszönöm neki.)