Határátkelő

Miként lehet átadni a magyarságot a külföldön született gyerekeknek? Az idő teltével (és azzal, ahogyan egyre több gyerek születik külföldön, az elmúlt három évben már közel 56 ezer, ami azt jelenti, hogy minden hatodik magyar külföldön látja meg a napvilágot) egyre több határátkelő családban vetődik fel a kérdés. A válaszok is eltérők, de az biztos, hogy egy nagy, közös élmény sokat segíthet.

Az ember kínjában már csak röhög azon, amit a britek művelnek az utóbbi hónapokban. Nem mindenki, hiszen van, akinek ha nem is a bőrére, de a pénztárcájára megy a tökéletes bénázás, különösen, ha véletlenül bezuhant a bürokrácia lassan, de kegyetlenül őrlő malmai közé. Így járt ezzel Bandosz is, aki nem akármilyen történetet osztott meg velünk.

Miközben persze mindannyian különbözők vagyunk (és ez így jó), azért minden nép esetében megvannak azok a kisebb vagy nagyobb gombok, melyeket megnyomva szinte garantált a felidegesítésük. A legegyszerűbb példát felhozva: keverje össze egy külföldi egy magyarnak Budapestet és Bukarestet és utána hallgassa végig a történelem- és földrajzleckét. Ebben a posztban azt próbálom meg két francia (Morgane és Camille) segítségével kideríteni, hogy mire ugranak ők? (Előre szólok, hogy azért nem kell teljesen komolyan venni a posztot, ellenben megírhatjátok, szerintetek mire ugranak a te országodban élők vagy a magyarok.)

Ahogyan telik az idő Magyarország uniós csatlakozása óta, egyre több határátkelő számára kérdés, hogy mi lesz majd a nyugdíjával, hogyan less jogosult és mekkora összegre. Ezért örültem meg, amikor jelentkezett Dr. Farkas András szakértő azzal, hogy csinálhatnánk közösen egy sorozatot a témában. Ennek első darabját olvashatjátok ma a német rendszerről, amolyan közszolgálati jelleggel is.

Milyenek az angolok, ha magyarok? Belefér némi kis magyar nyelvű anyázás a moszkvai utcákon? És mi a helyzet egy alaszkai halászhajón? Újabb kihallgatott beszélgetések, meglepő találkozások következnek (a múltkoriakat itt olvashatjátok el), ezúttal azok közül válogattam, melyeket ti küldtetek be a hataratkelo@hotmail.com címre (küldjetek még, jók a sztorik!).

A frankfurti csokoládémúzeum nem akármilyen találkozás helyszíne volt