Miközben persze mindannyian különbözők vagyunk (és ez így jó), azért minden nép esetében megvannak azok a kisebb vagy nagyobb gombok, melyeket megnyomva szinte garantált a felidegesítésük. A legegyszerűbb példát felhozva: keverje össze egy külföldi egy magyarnak Budapestet és Bukarestet és utána hallgassa végig a történelem- és földrajzleckét. Ebben a posztban azt próbálom meg két francia (Morgane és Camille) segítségével kideríteni, hogy mire ugranak ők? (Előre szólok, hogy azért nem kell teljesen komolyan venni a posztot, ellenben megírhatjátok, szerintetek mire ugranak a te országodban élők vagy a magyarok.)

Morgane szerint nem is kell olyan sok ahhoz, hogy felhúzzunk egy franciát, ráadásul ilyenkor nem árt vigyázni gyakran forrófejű honfitársaival. Lássuk, melyek azok a dolgok, amikkel kifejezetten érdemes vigyázni. 

„Nem minden férfinak van szeretője 

Nem, nem minden francia férfi tart szeretőt. Ellentétben a mítosszal, a franciák sem azért kezdenek komoly kapcsolatba, hogy utána megcsalják a másikat. A franciák semmivel sem hűtlenebb típusok, mint bárki más a világon, mi több, az társadalmilag sem elfogadottabb jelenség. 

Nem minden francia párizsi 

Minden alkalommal, amikor hazamegyek látogatóba, Kanadába visszatérve valaki biztosan megkérdezi: „Milyen volt Párizsban?” Mire én közlöm vele, hogy nem voltam Párizsban. A válasz: „Ó, azt hittem, családlátogatáson voltál Franciaországban.” 

Valóban, csakhogy a családom 450 km-re, ötórás autóútra lakik a fővárostól. A 65 millió országban majdnem 63 millióan nem párizsiak, akiket semmivel sem lehet jobban feldühíteni, mint azzal, ha párizsinak nevezik. 

Utáljuk őket, pontosabban az életstílusukat, ahogyan vezetnek, a durvaságukat és mindenekelőtt azt, hogy mindenki mást parasztnak tartanak. 

Mert nekünk könnyű 

Igen, szeretünk sztrájkolni és tüntetni. Órákat az utcán tölteni a jogainkért harcolva. Ha fel akarsz minket dühíteni, akkor kezd el mondogatni, hogy bezzeg nekünk milyen könnyű. 

Beszélj arról, hogy szeretnél szinte teljesen ingyenes közoktatást, nagyszerű egészségügyet, de közben említsd meg, mennyire nevetséges az állandó panaszkodásunk. Pedig ezek az előnyök nem maguktól hullottak az ölünkbe és a tiédbe sem fognak. 

Más gasztronómia méltatása 

A francia gasztronómiát világszerte nagyra tartják, megérdemelten – jártál már francia pékségben? Nagyon büszkék vagyunk erre, talán kicsit xenofóbok is, amikor más országok konyhaművészetéről van szó, pláne, ha azok le akarják nyúlni az első helyünket. 

Ha már itt tartunk, érdekes kérdés a vegetarianizmus, mert ez valahogy eddig nem nagyon tudta magát befészkelni még a francia nyelvbe sem. Ha az ember mégis vega és erről beszél, akkor jön a kérdés, hogy eszik-e halat. Mire a válasz, hogy nem, mert az állat és én nem eszem állatot. Mire végigmérnek és jön a kérdésbe oltott megsemmisítés: „Akkor mit eszel?”. 

Ilyenkor a legjobb megoldás vállat vonva elismerni, hogy nem eszel semmit. Még mindig jobb, mint kiejteni esetleg a tofu szót a szádon, mert akkor azonnal véged. 

Ne rajtunk gyakorold a franciát! 

OK, a középiskolában franciául tanultál, de azóta nem nagyon gyakoroltad a nyelvet. Persze amikor találkozol egyikünkkel, akkor nem állod meg, hogy ne önts ránk egy hosszú, rosszul kiejtett szófüzért: „Salutcommentçavamoiça vacommecicommeça”. 

Nyilván jót akarsz, az anyanyelvemen megszólítani, vagy csak ilyen fura módon kapcsolatot létesíteni. Inkább ne tedd. És ne engem okolj azokért a nehézségekért, amikkel a francia nyelvtan szembesített. Ne feledd, én is ennek a nyelvnek az áldozata vagyok.” (Morgane) 

A lustaság és a sör 

Camille is összeszedett pár dolgot, amivel szerinte jól fel lehet bosszantani honfitársait (és a felsorolásból kihagytam a hűtlenséggel és Párizzsal kapcsolatos, Morgane-hez hasonló eszmefuttatást). 

„Voulez-Vous Coucher Avec Moi, Ce Soir?” 

A dal kétségtelenül népszerű, az idézett mondat nem azt jelenti, hogy akarsz-e baráti alapon nálam aludni, ellenben elég egyértelműen arra utal, hogy akarsz-e szexelni velem. Fogalmatok sincs, hány diák mondta már ezt nekem ártatlanul Skype-on, példaként az egyetlen általuk ismert francia mondatra. Kissé kiábrándító kezdés… 

Mennyibe került? 

A franciák nem szeretnek a pénzről beszélni, az sem bevett dolog, hogy mondjuk ha veszel egy pár cipőt, utána arról beszélj, mennyibe került. Még ha olcsó volt, akkor sem. Annyit esetleg, hogy „jó vétel volt” („c’était une bonne affaire”), de a konkrét árról nem beszélünk. 

A franciák lusták 

Jár nekünk 5 hét fizetett szabadság, sokan dolgoznak heti 35 órát, de sokan ennél sokkal többet, azaz nem igaz, hogy lusták lennénk. Mi több, sok felmérés szerint nagyon termelékenyek vagyunk. 

„Où Sont Les Tchampsss Eely Zees” 

Ez húzós. A francia neveket nagyon nehéz kiejteni. Ezt csak a franciák nem veszik figyelembe, azt gondolják, ez az általános műveltség része, így aztán gyakran kiborulnak a turistákon, akik így „meggyalázzák” a nevezetességeiket. 

Sört kérni főétkezés közben 

A franciák is isznak sört, csak éppen nem főétkezéshez, esetleg egy könnyű vacsora mellé, de még inkább előtte. Kicsit előkelőbb étkezéshez szinte soha, ahhoz víz, bor vagy pezsgő megy. Bármi más helytelen.” (Camille)

(Fotó: pixabay.com/guipanta21)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.