Határátkelő

Londonban bemutatták a Diggerdrájvert. Ezzel nagyjából mindent el is mondtam a mai posztról, de azért a biztonság kedvéért: szóval Budapest után a brit fővárosban is bemutatták a Digger blogjából készült darabot (ami Magyarországon is nagy sikerrel megy), nekünk pedig most nincs más dolgunk, mint elolvasni, hogyan élte át ezt a bemutatót maga Digger.

A magyar ízek sokaknak hiányoznak külföldön, és bár néhány, a magyarok által kedvelt nagyvárosban már akadnak vállalkozó szelleműek, akik nyitnak magyar éttermet, azért Hollandia, és ezen belül Amszterdam nem feltétlenül jutna az elsők közt az eszünkben ezen a téren. Márpedig a holland városban (illetve nem egészen pontosan ott, de majdnem) van egy magyar étterem, ennek tulajdonosával beszélgetett a Hollandokk blog szerzője.

Úgy alakult, hogy ma gasztronapot tartunk, ha nem bánjátok, az út viszont elég változatos lesz, hiszen a hatvanas évek Svédországától Kínán át egészen Japánig tart, és lesz szó itt janssons frestelse, sajt és tsukemen is.

Nemrégiben hallgathattátok meg a Határátkelő történetének első podcastját, melynek főszereplője a Los Angelesben élő Tamás volt. Ma folytatódik a beszélgetés (köszönöm az azt készítő Gwy ismételt közreműködését), ám mielőtt belevágnánk, rövid összefoglaló azoknak, akik az első részt nem hallgatták / olvasták. (Egyébként itt pótolhatják.)

A kétnyelvűség alapvetően nagyszerű dolog, aminek a hétköznapi előnyeiről nem is nagyon kell (pláne ezen a blogon) hosszan értekezni. Kétnyelvű gyereket nevelni viszont már sokkal összetettebb, mint azt gondolná az ember, pláne, hogy elég sok a félreértés és a téveszme körülötte. Nektek milyen tapasztalatotok van?